Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-03 / 282. szám

Nyíregyháza 1997. december 3., szerda Karácsonyi ajándék nyugdíjasoknak K. L (Új Kelet) ________ A Nyugdíjasok Közössége Karitatív Egyesület hagyomá­nyaihoz híven megkezdte ka­rácsonyi felkészülését. Az ün­nepséget december 20-án dél­után két órától tartják a Zrí­nyi Ilona Gimnázium torna­termében. Minden tag részére ajándékcsomagot adnak, me­lyet az ünnepség után szemé­lyesen vehetnek át azok, akik befizették az éves tagdíjat. A beteg nyugdíjasok csomagját meghatalmazással lehet át­venni, de az erről szóló do­kumentumot december 16- áig kell eljuttatni a Széche­nyi utca 20. szám alá, a Nyug­díjasok Közössége Karitatív Egyesület irodájába. Az idén 1096 nyugdíjas számára adományoz ajándé­kot az egyesület. A csomagok kiosztása de­cember 21-22-23-án törté­nik. A felkészülési munkák miatt a tagfelvétel december 31-éig szünetel. A Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Egyesülete értesíti a Nyíregyháza és térségében élő moz­gássérült tagjait, hogy 1997. december 19-én, pénteken délután 15 órai kezdettel Fenyőünnepet rendez a Start Rehabilitációs Vállalat konyháján, Nyíregyháza, Vörösmarty tér 7. szám alatt. Szeretettel várunk mindenkit! Vannak még uzsorások? Meglepődve értesültem az egyik monopolhelyzetben lévő cég alkalmazottjától ar­ról, hogy a vezetőségének mi­lyen elképzelései vannak egy megnyert pályázat végrehaj­tására. Ez a megnyert pályázat nem más, mint a televízióiize- meltetési-díj beszedése. Leg­többen becsülettel, tisztesség­gel fizetjük is ezt a meghatá­rozott, kéthavonkénti 1060 forint összeget, amely, mint már megszoktuk, hamarosan emelkedni fog, de vannak és egyre többen lesznek azon honfitársaink, akik nem tud­ják fizetni ezt a díjat. Munka- nélküli, kisnyugdíjas a rend­szeresen nem fizetők nagy ré­sze, nekik néha még a napi éle­lemre is úgy kell spórolni a pénzt, hogy ne éhezzenek a hónap végén. Sajnos abban, hogy ilyen körümények között kell élni­ük, nem csak ők hibáztatha­tok. Az ilyen embertársaimmal teljes mértékben egyetértek, ott próbálnak spórolni, ahol tudnak. Elismerem, vannak olyanok, akik megtehetnék azt, hogy fi­zessenek, de kibújnak a fize­tés alól. Nyíregyházán a leg­több lakásban kábelhálóza­ton foghatók csak a külön­böző csatornák, mivel más vé­teli lehetőség nincs. Éppen ezért a díj fizetői úgy érzik, duplán fizetnek, mert fizetik az üzemben tartási díjat az ál­lamnak, és fizetnek a helyi kábeltelevíziós társaságnak. Nem értik, az állam bácsi mi­ért vesz ki pénzt a dolgozó, többnyire bérből és fizetésből élő emberek zsebéből? Jó len­ne, ha nekünk, fizető emberek­nek valaki érthetően, parasz­tosan, úgy, hogy mi is megért­sük, szakszavak és zsargonok nélkül elmagyarázná' Mielőtt rátérnénk az elképzelésekre, tudnunk kell, hogy a televízió üzemeltetési díja a műsorszó­ró vállalat költségvetésének szerves részét képezi, éppen ezért száméira nem mindegy, mekkora összeg folyik be belőle, szeretné, ha minél több. A pályázati kiírás nem tudom, mit tartalmazott, de gondolom, olyat, ami a szá­mára legelőnyösebb volt. Ezu­tán térjünk rá a pályázatot megnyert cég vezetőinek el­képzeléseire: ők hogyan sze­retnének minél több üzemben tartási díjat beszedetni az al­kalmazottakkal a tisztelt ügyfelektől. A beszedést a díj beszedé­sével megbízott az ügyfél la­káséin kétszer megkísérli. Má­sodik alkalommal egy kész­pénzátutalási csekket elhe­lyez a postaládában, amelyen postahivatalban teljesítheti a befizetési kötelességét. Ha ez nem vezetne sikerre, akkor tértivevényes ajánlott levél­ben felkéri az esedékes díj megfizetésére. Ha ekkor sem járt eredménnyel a beszedés, akkor most jön a tortára a hab: ha az esedékesség hó­napjának 25. napjáig nem ér­kezik meg az összeg, akkor 100 százalék késedelmi kama­tot számol fel! Ez nem semmi, kérem, szerintem ez uzsoraka­mat, nem felel meg a törvény­ben meghatározott és alkal­mazható előírásoknak. Vagy ez is, mint sok minden, szabadáras, bárki belátása és kapzsisága szerint használ­hatja? Én nem ismerek más behajtócéget, aki ekkora ké­sedelmi kamattal dolgozna. Ennek a monopolhelyzetben lévő cégnek az alaptevékeny­sége a lakosság kiszolgálá­sa, nem pedig a tisztességte­len haszonszerzés. A cég al­kalmazottait sok helyen tisz­telik és becsülik. És ezzel még nincs vége az ügynek, mert ha valakinek három darab kifi­zetetlen számlája összegyűlik, bármilyen oknál fogva, akkor jogi úton kezdeményezi az összeg behajtását. Ahogy ismerjük a bírósá­gok leterheltségét, akár több évig is várhat a cég, de még így sem biztos, hogy beszedi a díjat. Szerintem nem lesz több pénze az embereknek akkor sem, mint most. Nem tudom, mit gondolnak az ilyen vezetők, hány bőrt le­het még lehúzni egy magyar emberről, gondolják, ha va­laki egy számlát nem tud kifi­zetni, majd kettőt ki tud? Bízom abban, hogy maguk­ba néznek az ilyen vezetők, és belátják, a kizsákmányolás időszaka lejárt. Nem valószí­nű, hogy az általuk elképzelt uzsorakamatos módszerrel a kívánt hatást fogják elérni. Sőt. Góczi Károly Nyíregyháza, Toldi u. 53. Kétemeletnyi művészet Őszi Tárlat 1997 Papp D. Tibor Nem volt irigylésre méltó dolga az 1997. évi nyíregyházi Őszi Tárlat zsűrijének. A hivatá­sos látók igen nagy anyagot te­kintettek át, amíg sikerült fóku­szálniuk a kiállítás még így is heterogén anyagát. Csak a szi­gorúan vett szaniter helyiségek­be nem jutott kép, az is, gon­dolom, tűzvédelmi okokból. Örvendetesen bővül ugyanis az úgynevezett hivatásos mű­vészek köre. Az idén harminc- három alkotó munkája látható a padlófűtött termekben, több, mint bármikor. Néhányan távol maradtak, néhányan menet köz­ben gondolták meg magukat, pedig a frissen leesett hó fehér­sége egyértelművé varázsolta az idei Őszi Tárlatot. Csupán az említett számú résztvevő nevé­nek fölsorolása kitenné jelen írás megszabott terjedelmét, de azért igyekszünk korrektek és tájékozottak maradni. A Galé­ria szervezési szisztémája no­vember végére tette a kiállítást, nehogy eszünkbe jusson Verla- in híres verse, így nem számon- kérhető, ha egy kicsit már hi­deg van. A belépőt Boros György ki­váló fotóvászna adja, és csak széttárt karokkal lehet vála­szolni a szeméből sugárzó mi­értekre. (Leples elszámolás.) Tilles Béla zöld Chimerája kérleli a fát, Tőkey Péter Boly­gó Hollandi című szitája gon­dolkodásra sarkall. Huszár István, úgy érzem, a szobra őszinteségével arathat sikert (A hold.) Baráz János, Vikár István, Havasi Tamás örömet tudnak szerezni mun­káikkal, de talán elsősorban maguknak. Tarr János bizony­talan erdőfényei zavarók. And­ré Szabó a technika ördöge, már mindent tud, amit a szak­mában tudni lehet, ezt láthat­juk itt is, Brüsszelben is, ha akarja. Krupiczer Antal Zsófi­ája nagyon szép hangokat ad ki magából, kipróbáltam. Gál Ludmilla (Csodaszarvas) szö­vése jobb, mint a kép. Az ízek­re szedett fájdalom Schorno, Heinrich lófeje. Farkas Anna egy Vadvirág csokorral ked­veskedett, Kerülő Ferencet a Pusztakanális színes világa késztette a festésre. Petkes József vízen hányko­lódó csónakja egy extrém lel­ki állapot lenyomata, a végki­fejlet nem kétséges. Soltész Albert, „a Nyírség szerelmese” itt is inkább érzé­seinek a rabja. Bíró Lajos szép képet rajzolt, Nő macskával, de művészi súlya a szoborban él igazán. Balog Géza az örök innovátor. Tapogatózásai azt mutatják, hogy keres valamit. Madarassy György Mester és tanítványa bravúros kolorittal elmondott önmagába nézés. Székhelyi Edit tele van ener­giával. Minden képének két­méteres aura kellene, mert így egymással vitatkoznak. Orr Lajos végtelenbe hullámzó Rege című fa alkotása szá­momra finoman új jelenség. A megyei önkormányzat díját elnyerő Z. Erdei Anna rajzait, valamint a Magyar Alkotómű­vészek Országos Egyesületé­nek elismerését kiérdemlő Zagyva László műveit a kö­zelmúltban már méltattuk. Egri Erzsébet képeit hátulról is megnéztem, hátha felcserélték a rendezők a feliratot. Sirpa Ihanus szép textúrájú papírokat mutat be, képei egy, az általánostól eltérő gondol­kodás termékei. Kerekes Elek heroikus bikrózása a fest­ménnyel a város díját hozta, Áros Éva nagylendületű olaj­gesztusa és Krivánik József Passió I. című képe a nemze­dékváltások küzdelmeinek különböző szimbólumai. Szepessy Béla „mívességé- hez” nem férhet kétség. Úgy metszi a linót, hogy közben nem felejti el a kiindulási pont vizuális inspirációját. Kiizmös Enikő fájdalom nélkül változik át; Metamor­fózis. Nagy Lajos Imre szobra tízszeresére nagyít ottan, rész- lelgazdagon aratna sikert. Nem vélemény, csak a sor­rend önkénye, hogy végeze­tül említjük H. Németh Kata­lin Változás című grafikáját, ahol a művésznő régi erénye­it csillantja meg, s Zimányi János: Feltámadás című képe sejteti a boldog véget. Elégedettek lehetünk te­hát. Kétemeletnyi művészet látható december 7-éig a Vá­rosi Galériában! A tanulsá­gok és következtetések eu- rémizmusokba burkolt vég­eredményeit remélem, ellen­tételezi egy képzeletbeli ba­ráti kézfogás. Jártunkban-keltünkben ellesett pillanatok Fotok: Bozso Katalin Az onosulás... avagy variációk egy témára Csonka Róbert felvétele ...szemben a gójafészek alatt pedig gerebje a talalymű- veléshez Borbányán fotózta Bozsó Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents