Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-29 / 302. szám

Labdarúgás

„Tartása volt a csapatnak”

Szezon végi mérleg

Többéves „száműzetés” után kerültek vissza a nyáron a tuzsériak a megyei első osztályba. Az újonc gárda a mezőny egyik üde színfoltjának bizonyult, és a középmezőnyben kapaszkodott meg. Oláh Tibort, a tuzsériak edzőjét ugyanakkor mindez nem lepte meg különösebben.

Barczi Róbert (Új Kelet)- Váratlanul érte az egyesület vezetését a felkerülés?- Nem ért váratlanul senkit, hiszen ez volt a célkitűzés. Tavasszal azonban becsúszott néhány nem várt botlás, ezért mindez nem egyeneságon, hanem osztá- lyozóval sikerült.- A magasabb osztályban nyilván nagyobbak a követelmények. Hogy készültek erre?- Próbáltuk megerősíteni a csapatot, ezért a meglévő játékosok mellé a két kapuson kívül Pokolt, Kőrizst és Kovácsot is leigazoltuk. Mint általában az újoncoknak, nekünk is a biztos bennmaradás volt a célunk, bár én már ekkor is többet láttam a csapatban. A felkészülésünk mindenesetre az osztályozó miatt elég gyorsított ütemben zajlott, így ki is maradt néhány olyan dolog, ami később visszaköszönt a bajnokságban. Elsősorban saját játékstílusunkat próbáltuk az ellenfelekre ráerőszakolni. Ezalatt elsősorban azt értem, hogy igyekeztünk kialakítani egy biztonságos védekezést, és ebből sok futással, a labda pontos megját- szásával építettük fel a támadásainkat.-Mennyire sikerült mindezt a bajnokságban megvalósítani?- Újonc létünkre a 9. helyen végeztünk, tehát a tervünket túlteljesítettük. Természetesen elégedettek vagyunk, bár azt meg kell említenem, hogy kis szerencsével akár néhány ponttal többet is szerezhettünk volna. A csapatnak végig volt tartása, hiszen egyetlen nagyobb vereségbe sem szaladtunk bele. Az pedig külön örömet jelent, hogy egy kiállítás fűződik a nevünkhöz, vagyis a sportsze- rűségi versenyben is előkelő helyen végeztünk. Jó hangulatban, különösebb problémák nélkül dolgoztuk végig az idényt, és egy

baráti társaság alakult ki, ahol egymásért tudnak küzdeni a játékosok. Mindehhez a vezetők is segítségünkre voltak, hiszen biztosították a nyugodt munkához szükséges feltételeket, és minden ígéretüket teljesítették.- Mintha szezon végére elfáradt volna a csapat.- Ahogy már említettem, a felkészülés rövidsége miatt kimaradt néhány elem, és ezek közül az erő megszerzése volt a legfontosabb. Mindemellett a körülmények szerencsétlen összejátszásának is tulajdonítom a hajrában elszenvedett vereségeket, amit az is bizonyít, hogy az utolsó fordulóban - amikor végre kijött a lépés - hat-nullra vertük a Nyírcsaholyt. Egyébként éreztem, hogy valakit nagyon „elkapunk”, de nem gondoltam, hogy ez a végén lesz.- Milyen rangsort állított fel a játékosok között?- Herczku nyújtotta a legjobb teljesítményt, de őt szorosan követi Tóth Árpi és Nagy Béla. Az átlagosnál jobban játszott Lupcsa és Pokol. Többet vártunk úg'ya’ftakköTKóvácsttíf1, Be--' rettyántól, Köziestül, Szabótól, Révész Attilától, Re vaktól, és a cserék közül Vilmantól. Kőrizsnek pedig el kell gondolkodnia a jövőn. Mindenkinek szeretnék lehetőséget adni tavasszal, ezért különösen támadásépítésben próbálunk többféle variációt, felfogást begyakorolni.- Milyen változások várhatók a csapat háza táján?- Nem tervezünk különösebb változást, mert ha mindenki hozza önmagát, akkor nincs szükségünk erősítésre. Továbbra is a bennmaradás a célunk, de én úgy érzem, hogy a középmezőnybe is odaérhetünk. Ehhez elsősorban idegenben kellene bátrabban játszanunk. A felkészülést a Joma Kupa után napközis rendszerben kezdjük.

A

Totó 52. játékhetén szereplő

mérkőzések eredményei:

í.

Barnsley-Derby County

1-0

1

2.

Blackburn-Crystal Palace

2-2

X

3.

Coventry-Manchester United

3-2

1

4.

Everton-Bolton

3-2

1

5.

Leeds United-Aston Villa

1-1

X

6.

Leicester-Sheffield Wednesday

1-1

X

7.

Tottenham-Arsenal

1-1

X

8.

Wimbledon-West Ham

1-2

2

9.

Carpi-Pistoiese

0-1

2

10.

Cremonese-Montevarchi

2-1

1

11.

Fiorenzuola-Livorno

2-3

2

12.

Atl. Catania-Ascoli

0-0

X

13.

Palermo-Nocerina

2-1

1

pluszmérkó'zés:

14.

Avellino-Fermana

2-0

1

Koncz Tibor (Új Kelet)

Ha eddig nem derült volna ki, Farkas Béla él-hal a fociért. Nappal, éjszaka - egyre - megy, csak futball legyen. Újságban, tévében, „élőben” mindent elolvas, megnéz, éppenséggel személyesen irányítja alakulatát.

I! - Hogy van?- Köszönöm a kérdést, mióta szünetel a bajnokság, kissé felengedett bennem a feszültség. Az az igazság, legszívesebben elmennék egy hétre olyan helyre, ahol csak akkor találkozom emberrel, amikor én akarom. Ezzel csupán azt kívánom érzékeltetni: nem igazán volt jó az elmúlt két hónap.

Elsőnek lenni!- Csak azért kérdem, mert mostanság gyakran bukkan fel neve a sajtóban - nem mindig előnyös színezetben.- Hogy is mondjam, nem vagyok egy behízelgő típus. Ehhez tartozik, hogy minél több időt töltök el valahol, automatikusan kiismerem az engem körülvevő környezetet. Tudom, ki mennyit ér, mit várhatok bizonyos személytől, ebből pedig számtalan problémám adódik. Ilyen vagyok...

I- Miként viseli a kritikát?- Ez sem biztos, hogy egy jó tulajdonság... Én mindenkihez igyekszem úgy viszonyulni, ahogy illik, vagyis normálisan beszélni, emellett nem hagy hidegen mások gondja-baja. Nagyon nem szeretem viszont a gerinctelen embereket, az ilyesfajta megnyilvánulásokat. Továbbá nehezen viselem, ha egy hozzá nem értő — az élet bármely területén - olyan dologba avatkozik bele, amiről egyébként gőze sincs.

I- Hallgat mások tanácsaira?- Erről annyit: magamat ismerve emberileg nem vagyok alkalmas pályaedzői feladatra, arra, hogy másod-, netán harmadhegedűs szerepét töltsem be. Nem akarok senkit megsérteni, de akiben - játékosként, edzőként - nincs meg az ambíció, hogy valamiben első legyen, annak ezt a sportágat nem szabad művelnie.

Nem szégyen tanulni!- A szűkén vett szakmából ki az, akinek ad a véleményére?- Én mindenféle, az edzőbizottság által szervezett előadáson ott vagyok, azok kilencvenöt százalékán részt vettem. Rendkívül fontos elintéznivalónak kellett közbejönnie, hogy ne legyek jelen. Nem tartom szégyennek a tanulást, miközben nagyon sok ember véleményét elfogadom. Kilépve a világba: imádom a spanyol labdarúgást, díjazom azt a precizitást, fizikai felkészültséget, hatalmas akaratot, ahogy a németek közelítenek a futballhoz. Játékosként és edzőként JoFarkas Béla farkastörvényei

„Nem vagyok egy behízelgő típus’

______________________,Mt ____________________

Am

i a szívén, az a száján. Farkas Béla már csak ilyen. S mint ilyen - nehéz eset. Ettől érdekes, no meg attól, hogy a munka megszállottja. Amolyan hajcsár edző. Erről volna mit mesélnie a Vásárosnaményban egybeterelt labdabűvölőknek. Dologidőben nem ismer pardont, szóban és tettekben is bekeményít. Ám... Némely halandó nem szívleli modorát, ahogy előadja magát. A tréner azonban fittyet hány a külsőségekre, számára egy a fontos: az eredmény.

hanti Cruyffot tartottam s tartom a mai napig is a legtöbbre. O is egy ellentmondásos személyiség, persze távol álljon tőlem, hogy párhuzamot vonjak kettőnk között. Igyekszem magam továbbképezni, akár olvasmányokon, akár videón keresztül. Jó néhány edző keze alatt dolgoztam, volt, akit elsősorban szakmai hozzáértése miatt kedveltem, s felnéztem rá. Egy biztos, általában annál a csapatnál, ahol az edzőt a játékosok — különösen alsóbb osztályban - szeretik, ott nincs eredmény! Az az ember ugyanis nem követel sokat, éppen ezért rajonganak érte. Az edzőim közül Kisteleki István és szegény, megboldogult Kaszás Gabi ténykedése hagyta bennem a legmélyebb nyomot. Tőlük lestem el, hogy mindenkit a teljesítménye alapján ítéljek meg, ne az emberi tulajdonságai után.- Fontos szempontnak tartja, hogy játékosai tiszteljék?- A tiszteletet sokféle módon ki lehet vívni. Az optimális az, ha mind szakmailag, mind a játékosmúlt miatt megbecsülés övezi az edzőt. Utóbbi érdem, minél előrébb haladunk a korban, egyre halványodik. Nem szoktam erről a csapat előtt beszélni, mert az akkor volt, most ez van... Egyébként pedig a tisztelet kérdése az egyik főproblémája a magyar futball- nak. Finoman fogalmazok, amikor azt mondom: végtelenül szerény képességű labdarúgók a teljesítményükhöz mérten nagy összegeket keresnek, s akkor még azzal jönnek elő: sok az edzés, kevés az edzés, változatosabb legyen az edzés... Gyerekek! Amikor van egy gyakorlat, és azt nem tudom megoldani, akkor azt száz évig kell sulykolni, s nem változatosabb edzésről kell susto- rogni. Tehát, a tekintélyt meg kell szerezni, természetesen korrekt háttér szükségeltetik hozzá. Legyen például egy vezető, aki közölje a finnyásko- dó játékossal: „Hoppá, öreg, fogd vissza magad!” Az előrelépés záloga, hogy ismerjük el a hibánkat, ne mutogassunk a játékvezetőre, a partjelzőre, uram bocsá’, a pályamunkásra. Felesleges, ez csak arra jó, hogy a valós gondokról elterelje a figyelmet. Mert nagy igazság: a rossz játékot is elfogadja a szurkoló, ha látja az akaratot.

Félre a langyos középszerrel!- Egyetért azzal a megállapítással, miszerint Ont egyesek nagyon szeretik, mások ki nem állhatják? Vagy létezik középút?- Nem, és nem is törekszem erre. Olyan amúgy sincs, hogy mindenki mindenkinek egyformán szimpatikus. Vannak, akik emberileg közelebb kerülnek hozzám, akadnak, akik nem keresik a társaságomat. Azt viszont tudom: az én szememben csak a sikerért mindent elkövető játékos, edző,

vezető számít partnernak. El- ismefem, vitatott egyéniség vagyok, ezt vállalom, a jövőben sem kívánok a cukros bácsi szerepében tetszelegni. Erről szó nincsen. Mi sem áll távolabb tőlem, mint az a fajta mentalitás, amikor valaki megelégszik a langyos középszerrel. Nem vagyok hajlandó azonosulni azokkal, akik aszerint gondolkodnak: egyszeregyszer megvillanok, három hétig pihenek, aztán felveszem a kis pénzemet.- Bírálói leginkább azt vetik a szemére, hogy nem megfelelő, mi több, durva hangot üt meg a játékosokkal szemben...- Olyan még nem fordult elő, hogy egyetlen játékosnak a felmenőit szidtam volna. Hogy a kritikát időnként nem pont Grécsi László stílusában mondom - ez kétségtelen. Egyszerűen nem vagyok alkalmas arra a szövegre: ,,Ó, ne haragudj már...” Erre nincs is igény meccs közben. Én csak annyit kérek a játékostól: öreg, ha szólok, s hibáztál,-nyújsd fel a kezed! Ennyi elég is. Ellenben ha a játékos sorozatban ront, s ezt észrevételezenr, legalább ne próbálja nekem megmagyarázni, mit miért csinált. Tegye fel a kezét, tudomásul veszem, és kész... El van felejtve.

Nem a viselkedés számít!- S mit szól ahhoz a vádhoz: „civilben”finoman szólva sűrűn elengedi magát...- Sűrűn? Én úgy gondolom, nem sűrűbben, mint bárki más. A vasárnapok pszichi- kailag rettentően megviselnek, különösen akkor, ha kudarc éri a csapatot. S bizony az ősszel kijutott nekünk a kudarcokból. Ami a felvetésre adott válaszomat illeti... Van egy ember, akit Ebedli Zolinak hívnak. Azt hiszem, sokak számára ismerős e név. Ameddig teljesített, soha senkit nem érdekelt, hogy az edzések, mérkőzések után hogyan viselkedett. Vagy mondhatnám Lakat Károly példáját, akit mindenki „Tanár úrnak” szólított. Voltam nála Debrecenben, amikor a Lokit edzetle. Megesett, hogy bizonyos körülmények miatt nem igazán volt ura a cselekedeteinek - már délelőtt sem. Mégis úgy maradt meg az emberek emlékezetében, mint aki remek szakember. Ahol megfordult, megsüve- gelték. Az én értékítéletem szerint a teljesítmény, a munkához való hozzáállás a döntő. S aztán, hogy kiben több, kiben kevesebb emberi gyengeség lakozik... Nekem is vannak hibáim, ezt sosem fogom letagadni.- Játékosként futballozhatott a Ferencvárosban, mit tekintene edzői pályafutása csúcspontjának?- Hát, ha ott lehetnék edző...