Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-29 / 302. szám
Falujáró 1997. december 29., hétfő Megjelent a Suli-buli! Nyolc szétszórtan elhelyezkedő tanterem helyett négy éve elkészült Tiszakerecseny új iskolája számítógépes szobával, konyhával, ebédlővel, 10 tanteremmel és tornateremmel. Ez utóbbi térségi kiszolgálásra épült, itt edz a közalkalmazottakból álló női kézilabdacsapat, a cigány fiatalok futballcsapata, valamint Nyíradony és Tiszaszalka focistái is. Mivel a berendezés elvitte a rendelkezésre álló pénzt, a tárgyi felszereltségben még vannak hiányosságok, de összességében nem panaszkodhat az iskola. Modern, tágas, világos és barátságos, jól berendezett épületben tanulnak a gyerekek. Nagy gond volt a pedagógushiány, tavaly ebben is sikerült előre lépni, két tanárt vettek fel. Fakultációs számítógépes oktatás indult, és népszerű a művészeti, a rajz- szakkör is, melynek résztvevői szép eredményeket értek el. Nyáron első helyen végzett egyik tanulójuk az Egészséges Nemzedékért Alapítvány dohányzásellenes pályázatára beküldött munkájával. Suli-buli címmel karácsonykor megjelent az iskolaújság első száma, a következőt húsvétra tervezik. Az iskolában hagyományosan megszervezték a leg- osztályok versenyét, a legtisztább, legjobb, legszebb osztály a karácsonyi ünnepségen ajándékot kapott. Sajnos, az iskola udvara kicsi, ahol közel 150 gyerek nehezen fér el, ezért az önkormányzat az intézmény mögött vásárolt egy telket, és sportudvart alakít ki rajta. Terveznek ide magas-, távol- ugró és kézilabdapályát, játékokat és padokat, hogy a gyerekek a melegebb napokon friss levegőn, szabad ég alatt tölthessék a szüneteket és a testnevelés órákat. Ide járnak iskolába és óvodába a mátyusi gyerekek is, őket korábban mikrobusszal hordatta át az önkormányzat, idén pedig pályázaton nyertek korszerű, 32 személyes Ikarus iskolabuszt, most már ezen fognak utazni. A busszal járnak Vásárosnaményba a művelődési házban szervezett színi előadásokra a'közT alkalmazottak és köztisztviselők. Saját művelődési házukat is becsben tartják, bár nem kapnak támogatást, elelcsíp rá egy kis pénzt az ön- kormányzat, idén kívülről újították fel, központi fűtés készült, és tervezik a belső rekonstrukciót is. Iskolai rendezvényekre használják, és a helyi fiatalok diszkókat rendeznek benne. Nem halat adtak A tiszakerecseny i önkormányzat szem előtt tartotta az ősi tanácsot, miszerint nem halat kell adni az embereknek, hanem halászni kell tanítani őket. Szociális földprogramot indítottak, 20 családnak adtak sertést, csirkét, és béreltek közel 20 hektár földet, ebbe kukoricát és krumplit vetettek, majd kiosztották a családoknak. Ezeknek az embereknek a tőke és a föld hiányzott a gazdálkodáshoz. a környéken szinte egyetlen lehetőségként meglévő pénz- kereseti forráshoz. A földprogram indítói nem csalódtak bennük, mert tisztességesen megművelték a földet, és nagyon jó termést takarítottak be. Az önkormányzat traktorával és munkagépeivel segítette munkájukat, sőt még haza is szállíttatta a termést. Ezért egy fillért nem kértek, de a családokra bízták, hogy a pénzt újra megforgassák. Jövőre újra adnak nekik földet, de a vetőmagot már maguknak veszik az idei hasznukból. A falu gépével közhasznú munkások továbbra is elvégzik a gépi munkát, így segítenek a családoknak talpra állni. S hogy nem minden ember csak a „halat várja”, az jelzi, hogy újabb családok szeretnének belépni a földprogramba! Az oldalt írta és a felvételeket készítette: Dojcsák Tibor Nem mennek el a fiatalok Az 1170 lelkes község Ló- nyától Vásárosnaményig a környék legnagyobb települése. Korábban közigazgatás szempontjából Lónyához tartozott, mert az Egységben az erő! jelszóval végrehajtott körzetesítések során Kerecsenynek jutott a téeszközpont, Lónyának pedig a tanácsháza. Mivel a falu lakói az egyedül könnyebb véleményen voltak, a szétválás ötlete már a rendszerváltás előtt megszületett. Már 1989- ben önállóan gazdálkodtak, egy évvel később pedig hivatalosan is kiléptek a társulásból. Az eltelt évekről, a megvalósított és a talonba tett tervekről, az esélyekről és a reményekről kérdeztük Pécsi Lászlót, Tiszakerecseny polgármesterét.- A szétválás után volt pótolnivalónk. Gyógyszertár és orvosi ellátás nem volt a faluban, csak fogorvos dolgozott nálunk. Kárpátaljáról költözött hozzánk egy doktornő, ő abban az épületben kapott szolgálati lakást, ahol orvosi rendelőt is kialakítottunk. Gyógyszertárat is nyitottunk, már csak a fogorvosnak lenne szüksége szolgálati lakásra, mert pillanatnyilag albérletben lakik. Tervezzük további szolgálati lakások építését, tanároknak és rendőrnek szeretnénk ezeket kiadni, tehát olyan embereknek, akikre szüksége van a falunak. Az iskolánk és óvodánk az együttélés idején is megmaradt, hiszen akkora volt a gyereklészám, mint Lónyán, és ez azóta sem csökkent, mint ahogy, a község lakossága is közel állandó. Elvándorlás nem tapasztalható, sőt üresen hagyott lakások sincsenek a faluban. A fiatalok sem mennek el. Nagyon jól jött nekünk a határ megnyitása, legalábbis abból a szempontból, hogy munkahelyeket hozott a községnek. A határőröket a fiatal, leszerelt katonák közül verbuválták a határközeli településekről. Ezek a fiatalemberek itt maradtak, itt alapítanak csaláPécsi László dot. Munkahelyteremtési törekvéseink más irányban is eredményt hoztak, sikerült egy vállalkozót „behozni” a faluba. A Kenguru-Goid Kft. varrodát alakít ki az egyik, korábban üresen álló önkormányzati ingatlanban.- Ezek szerint, ha lakás nem is, de önkormányzati ingatlan állt üresen.- Az új iskola felépítése előtt a falu nyolc pontján voltak tantermek. Ezek az új iskola felépülésével felszabadultak. Kettőt visszaadtunk a református egyháznak, ezekért kárpótlást kapunk, a többibe pedig vállalkozókat „hozunk”. Egyet már említettem, és van egy újabb jelentkező, aki az egyik ingatlanban csomagoló- és péküzemet kíván létrehozni.- Anyagilag hogy áll az ön- kormányzat?- Nehezen, de megélünk. Ötvenhétmillió forintos költségvetésünk volt 1997-ben, 14 millió forintos működési hiánnyal. Az „önhibás” pályázatunkra 14 helyett mindössze hat és fél millió forintos kiegészítést kaptunk. Minden pályázati lehetőséget megragadtunk, így sikerült a 64 millió mellé további 30 milliót szerezni a falunak. Nyertünk tanárok szakkönyvellátására, köz- világítás korszerűsítésére, 12 és fél milliót buszra, egymilliót szippantókocsira, hat és felet járdára, óvodafelújítására ötmiliót, és sorolhatnám még mi mindenre kaptunk. Sajnos az állam túlzottan megterheli az önkormányzatokat, most például a gyermekjóléti támogatással. Itt az előírásokat figyelembe véve 259 gyerek számít rászorultnak, ami havonta 600 ezer forint pluszkiadást jelent az önkormányzatnak. Eddig támogattuk a napközis díjakat, hogy minden gyerek ebédelhessen, ingyen adtuk a tankönyvet, és ha kellett, adtunk segélyeket is. Ezentúl meglehet, hogy ezeken kell megspórolnunk az új segélyre a pénzt, mert az állam csak egy kis részét adja, a maradék előteremtéséi az ön- kormányzatokra bízza, ráadásul év végén, amikor mindenütt üres a kassza, és ki garantálja, hogy nem a boltba, ne adj’ isten kocsmába viszik el ezt a 2300 forintot? Véleményem szerint a gyermekjóléti intézkedés egy meggondolatlan, propagandacélú döntés eredménye, ami az ön- kormányzatokat sújtja.-Hogy tervezi a jövőt? Indul a következő választáson? — Igen, mert semmi okom azt hinni, hogy az emberek bizalma megrendült volna bennem. Vannak még céljaim. Nem szoktam meghátrálni, amit elképzelek, azt meg is valósítom, újra indulni fogok, hogy amit ebben a szakaszban nem sikerül elvégezni, azt a következőben megcsinálhassuk! Tiszakerecseny Az állattenyésztés nem könnyű munka ezen a tájon A négy évvel korábbi 360 darabos tehénállományból mám 100-120 maradt. Addig, amíj nem fizetik meg a tejtermelést, tovább fog sorvadni a? ágazat. A fiatalabbak mái nem fognak bele az eleve veszteséges állattartásba, és előbb-utóbb az öregek is feladják, mert folyamatosan ráfizetnek. Márpedig ebben a térségben gyenge, 6-8 aranykoronás földek vannak, amelyek legeltetésre, állattartásra valók. Fintor Béláck azok közé tartoznak, akik még kitartanak. Istállójukban két tehén és három borjú áll, igaz, ez már csak fele annak az állománynak, amit korábban tartottak. Látogatásunkkor a gazdasszonyt találtuk otthon, ő mutatta meg nekünk a gazdaságot. Kerecsenyiek mindketten, ő és férje is mezőgazdasággal foglalkoztak a téeszben, majd annak megszűnése után önállóan gazdálkodtak. Mintegy 7-8 hektár szántót művelnek meg, jórészt saját gépekkel. Tartanak baromfit és sertést is saját fogyasztásra, megtermelik a takarmányt az állatoknak, de a tehenek még így is ráfizetést hoznak. Hiába adja le egy-egy tehén a napi 12 liter tejet, ha literenként csak 26 forintot kapnak érte a felvásárlótól. Hogy miképpen lesz ebből közel 80 forintos tejár a boltban, az már más kérdés, miképpen az is, kié lesz az árrés és a haszon?! Néhány hete adták el a harmadik tehenet, de a nehézségek ellenére tovább próbálkoznak, bízva abban, hogy egyszer jobbra fordul a tehenesgazdák sorsa, és nem elvinni, hanem kiegészíteni fogja nyugdíjukat a tejtermelés. Olga néni reményMÉHi
