Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-27 / 301. szám
Képzőművészet 1997. december 27., szombat ljp> isW . „.J Gazdag képzőművészeti anyaggal kedveskedett a városlakóknak a Városi Galéria. És ami különösen örvendetes, nem csak a hivatalos kiállítóterem, de a magánszféra is fontosnak tartotta, hogy karácsony táján, az új esztendő küszöbén emlékezetes kiállításokkal tegyék felejthetetlenné 19S7 karácsonyát, és köszöntsék az előttünk álló uj esztendőt. A Visuart Galéria Fábián Antal festőművésznek nyújtóit bemutatkozási lehetőséget, míg a Városi Galéria egy réges-régen halott debreceni piktor képeinek feltámasztásával köszöntötte a karácsonyi ünnepeket. Toroczkai Oszvald kepei a század elő hangulatát idézik. A boldogságot, a világra ámulás gyönyörűségét, amit aztán a huszadik száA világra ámulva zad borzalmai megtagadtak az emberiség jó részétől. Az ifjúkori benyomásoktól, élményektől sohasem képes megszabadulni a művészember, az akkor szerzett tapasztalatok, élmények végigkísérnek bennünket egészen a befejezésig, legyen bármilyen hosszúra is szabva életünk fonala. Az erdélyi tájak, Nagybánya, a tanulóévek hatásai megmaradtak Toroczkai Oszvald öregkori képeinek hangulatában is. Az ötvenegyben készült A festő és a pihenő halászok című olajfestmény hangulata semmiben sem különbözik az 1901- ben alkotott Tájkép csónakkal vagy az 1922-ben festett Csermely című képek varázslatos természetábrázolásától. És így van jól. Az évek, évtizedek múlásával gyarapodik a szakmai tudás, biztosabb lesz az ecsetkezelés, az anyag is sokkal jobban engedelmeskedik a festői akaratnak, de az ifjúkori lobogás mindörökre megmarad. A művész egész életében saját egyéniségén szűrve közvetíti a valós világot a közönség felé. „... a valóság sivárabb és lélektelenebb” - fogalmazza meg ars poeticaként piktori hitvallását. Szólni kell még a művészettörténész dr. Matits Ferenc munkájáról is. A Toroczkai művészetét ismertető beharangozó füzet akármelyik, országos ismertségű múzeum becsületére válna. Pénzhiányos korunkban a galéria megtalálta azokat a támogatókat, akik fontosnak vélik a szépség és harmónia becsempészését zaklatott világunkba. És talán még ennél is fontosabb, hogy egy vidéki kiállítás sikeréért szinte az egész ország képzőművész-társadalma fogott össze, hogy Budapesttől Nyíregyházáig minden segítő szándékú közreműködő - képességeinek legjavát nyújtva - segítette a Toroczkai-hagyaték méltó nyilvánosság előtti megjelenését. Az oldalt írta: Berki Antal, fotók: Bozsó Katalin, Lázár Zsolt O rvosok fogtak össze, hogy az Új utcai kiállítás megnyithassa kapuit a nagy közönség előtt. A Visuart Galéria tulajdonosa, dr. Kopcsa István sebész és a kiállító festőművész, dr. Fábián Antal szülész-nőgyógyász közös munkája felejthetetlen élményekkel gazdagítja a látogatókat. Szerencsés találkozás a két orvos egymásra csodálkozása. A galériatulajdonos sebész megtette az első lépést, hogy Fábián doktor képei utat leljenek a képzőművészetet értő és szerető közönség felé, a szülész-nőgyógyász pedig végre kilépett a nyilvánosság elé. Az orvos-művész zárkózott ember, önmagáról nehezen beszél, képeit sem szívesen mutogatja idegeneknek. Otthoni magányában születnek művei, és eddig szinte csak a kiválasztottak gyönyörködhettek remekbe faragott festményeiben. A művész technikája, alkotásmódja semmiképpen nem nevezhető hagyományosnak, képei mégis a klasszikus értékeket közvetítik, látványvilága mégis közelebb áll a századvég alkotóinak stílusához, mint korunk olykor valóságtól is elrugaszkodott piktorainak látásmódja. Az örök emberit jelenítik meg Fábián doktor képei. A tiltott gyümölcs semmihez sem fogható ízét, a nők gyönyörűséges mezítelenségét, az élet mindenek fölöttiségét, a megismétel- heteüen földi lét kézzel fogható csodáját. A közgyűjtemény és a magángaléria kiállítása érdekes módon rímel egymásra. Az ezredfordulóhoz érkező emberiség mintha belefáradt volna abba a terrorisztikus világba, amit a század ilyen-olyan stílus- irányzatai mint egyedül üdvözítőt kényszerített képzőművészetként a gyanútlan tárlatlátogatóra. A két különböző életkorú művész munkáinak egybevetése még akkor is tanulságos, ha az egyik már akkor befejezte földi életét, amikor a másik még meg sem született. Mind a ketten a huszadik század gyermekei, és Fábián Antal is ugyanazokat az elveket vallja, ugyanazt a látványvilágot közvetíti, amit Toroczkai Oszvald fogalmazott meg valamikor, és amitől a festőművészet minden korban képes volt vizuális élményt, vigaszt nyújtani az emberiség számára. A gyönyörűséges mezitelenség
