Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-27 / 301. szám

Képzőművészet 1997. december 27., szombat ljp> isW . „.J Gazdag képzőművészeti anyaggal kedveskedett a városlakóknak a Városi Galéria. És ami különö­sen örvendetes, nem csak a hivatalos kiállí­tóterem, de a magán­szféra is fontosnak tar­totta, hogy karácsony táján, az új esztendő kü­szöbén emlékezetes ki­állításokkal tegyék fe­lejthetetlenné 19S7 kará­csonyát, és köszöntsék az előttünk álló uj esz­tendőt. A Visuart Galé­ria Fábián Antal festő­művésznek nyújtóit be­mutatkozási lehetősé­get, míg a Városi Galé­ria egy réges-régen ha­lott debreceni piktor ké­peinek feltámasztásá­val köszöntötte a kará­csonyi ünnepeket. Toroczkai Oszvald kepei a század elő hangulatát idé­zik. A boldogságot, a világ­ra ámulás gyönyörűségét, amit aztán a huszadik szá­A világra ámulva zad borzalmai megtagadtak az emberiség jó részétől. Az ifjúkori benyomásoktól, él­ményektől sohasem képes megszabadulni a művész­ember, az akkor szerzett tapasztalatok, élmények végigkísérnek bennünket egészen a befejezésig, le­gyen bármilyen hosszúra is szabva életünk fonala. Az erdélyi tájak, Nagybánya, a tanulóévek hatásai megma­radtak Toroczkai Oszvald öregkori képeinek hangula­tában is. Az ötvenegyben készült A festő és a pihenő halászok című olajfest­mény hangulata semmiben sem különbözik az 1901- ben alkotott Tájkép csó­nakkal vagy az 1922-ben fes­tett Csermely című képek va­rázslatos természetábrázolá­sától. És így van jól. Az évek, évtizedek múlásával gyara­podik a szakmai tudás, bizto­sabb lesz az ecsetkezelés, az anyag is sokkal jobban enge­delmeskedik a festői akarat­nak, de az ifjúkori lobogás mindörökre megmarad. A mű­vész egész életében saját egyé­niségén szűrve közvetíti a va­lós világot a közönség felé. „... a valóság sivárabb és lé­lektelenebb” - fogalmazza meg ars poeticaként piktori hitvallását. Szólni kell még a művészettörténész dr. Matits Ferenc munkájáról is. A To­roczkai művészetét ismertető beharangozó füzet akárme­lyik, országos ismertségű múzeum becsületére válna. Pénzhiányos korunkban a galéria megtalálta azokat a támogatókat, akik fontos­nak vélik a szépség és har­mónia becsempészését zak­latott világunkba. És talán még ennél is fontosabb, hogy egy vidéki kiállítás si­keréért szinte az egész or­szág képzőművész-társadal­ma fogott össze, hogy Bu­dapesttől Nyíregyházáig minden segítő szándékú közreműködő - képességei­nek legjavát nyújtva - segí­tette a Toroczkai-hagyaték méltó nyilvánosság előtti megjelenését. Az oldalt írta: Berki Antal, fotók: Bozsó Katalin, Lázár Zsolt O rvosok fogtak össze, hogy az Új utcai kiállí­tás megnyithassa kapuit a nagy közönség előtt. A Visuart Ga­léria tulajdonosa, dr. Kopcsa István sebész és a kiállító fes­tőművész, dr. Fábián Antal szülész-nőgyógyász közös munkája felejthetetlen élmé­nyekkel gazdagítja a látogató­kat. Szerencsés találkozás a két orvos egymásra csodálkozása. A galériatulajdonos sebész megtette az első lépést, hogy Fábián doktor képei utat lelje­nek a képzőművészetet értő és szerető közönség felé, a szü­lész-nőgyógyász pedig végre kilépett a nyilvánosság elé. Az orvos-művész zárkózott ember, önmagáról nehezen beszél, ké­peit sem szívesen mutogatja idegeneknek. Otthoni magá­nyában születnek művei, és eddig szinte csak a kiválasztot­tak gyönyörködhettek remek­be faragott festményeiben. A művész technikája, alkotás­módja semmiképpen nem ne­vezhető hagyományosnak, ké­pei mégis a klasszikus értéke­ket közvetítik, látványvilága mégis közelebb áll a századvég alkotóinak stílusához, mint korunk olykor valóságtól is el­rugaszkodott piktorainak látás­módja. Az örök emberit jelení­tik meg Fábián doktor képei. A tiltott gyümölcs semmihez sem fogható ízét, a nők gyönyörűsé­ges mezítelenségét, az élet min­denek fölöttiségét, a megismétel- heteüen földi lét kézzel fogható csodáját. A közgyűjtemény és a magángaléria kiállítása érdekes módon rímel egymásra. Az ez­redfordulóhoz érkező emberi­ség mintha belefáradt volna abba a terrorisztikus világba, amit a század ilyen-olyan stílus- irányzatai mint egyedül üdvö­zítőt kényszerített képzőművé­szetként a gyanútlan tárlatláto­gatóra. A két különböző életko­rú művész munkáinak egybeve­tése még akkor is tanulságos, ha az egyik már akkor befejezte földi életét, amikor a másik még meg sem született. Mind a ket­ten a huszadik század gyerme­kei, és Fábián Antal is ugyan­azokat az elveket vallja, ugyan­azt a látványvilágot közvetíti, amit Toroczkai Oszvald fogal­mazott meg valamikor, és amitől a festőművészet minden korban képes volt vizuális él­ményt, vigaszt nyújtani az em­beriség számára. A gyönyörűséges mezitelenség

Next

/
Thumbnails
Contents