Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-27 / 301. szám
Hétvégi interjú 1997. december 27., szombat Partvonalról nem lehet eredményes munkát végezni Ünnepi beszélgetés Csabai Lászlóné polgármester asszonnyal Volt tanácselnök, ellenzéki politikus, országgyűlési képviselő, beosztott mérnök a konzervgyárban, egyszóval alaposan kijárta az élet iskoláját. A rendszerváltáskor - saját bevallása szerint is -, érthetően került ellenzéki pozícióba. 1994-ben polgármesterként tért vissza a városi vezetésbe. Kevesen tudják, hogy annak idején Magyarországon először éppen az ő javaslatára került vissza a városi zászlókra az ősi címer, hogy már jóval a rendszerváltás előtt egyfajta demokratikus átalakulás meggyőződéses híve lett. Az elképzeléseiért mindig céltudatosan kiálló politikust kérdeztük a gyerekkori megpróbáltatásokról, a ’90-es választások okozta csalódásokról, a helyes vezetői magatartásról és arról, hogy miért fordított hátat az országos politikai karriert kínáló képviselőségnek. Berki Antal (Új Kelet)- Listán kerültem be a parlamentbe, igazából nem is gondoltam rá, hogy olyan arányú választási győzelmet arat az MSZP, hogy magam is országgyűlési képviselő lehetek. Mindig is jobban vonzott a helyi politika, mint az országos jelentőségű törvények meghozatala. Meggyőződésem, hogy igazán hatékony határozatokat csak alulról jövő kezdeményezések mcgszív- lelésével lehet hozni, azt is mondhatnám, hogy a parlamentarizmus és a demokrácia alapja a helyi önkormányzatok hatékonyságában rejlik. A kezdeti időkben úgy éreztem magam a parlamentben, mint aki légüres térbe került. Nem volt egyszerű, amíg hozzászoktam a népes MSZP-frakció- hoz, és megtaláltam értelmét a képviselői munkának. Később már könnyebb lett a dolgom, de az a taposómalom, amit a parlament és Nyíregyháza közötti ingázás jelentett, elszívta minden szabad időmet, hétfőn kedden, szerdán parlament, az utazások és a hét többi napjain a város ügyeinek intézése... Nem maradt időm az emberek ügyes-bajos dolgaira, arra, hogy személyesen is részt vegyek a város mindennapi életében. Márpedig én soha nem voltam elefántcsonttoronyba zárkózó vezető, mindig is szerettem magam körül a nyüzsgést, azt, hogy jószerivel minden nyíregyházi polgárt személyes ismerősként köszönthetek. Szép dolog hatással lenni az ország életére, részt venni olyan törvények meghozatalában, amelyek talán évtizedekre meghatározzák Magyarország sorsát, de fontosabb dolognak gondoltam akkor - és ezt így gondolom ma is - Nyíregyháza fejlesztésével, a város üzemeltetésével kapcsolatos elképzeléseim megvalósítását, mint annak lehetőségét, hogy a parlamenten keresztül esetleg országos politikai karriert teremtsek magamnak. Az önkormányzati törvény Amikor lemondtam a képviselőségről, már tökéletesen ismertem a képviselői munka mibenlétét, szép feladatokat kaptam, többek között részt vettem az önkormányzati bizottság munkájában, az önkormányzati törvény megalkotásában...- Bocsánat, hogy közbeszólok, de ez a törvény az Ön polgármesteri munkáját is nagymértékben megnehezítette, arról nem is beszélve, hogy az önkormányzatok sokkal nehezebb helyzetbe kerültek, mint annak előtte...- Nem a törvény hozta lehetetlen helyzetbe az önkormányzatokat. Sőt! Ma is azt állítom, hogy az önkormányzati törvény jó. Biztos, hogy az idő múlásával módosítani kell majd rajta, de összességében megfelel az önkormányzatiságról vallott elveinknek. Ami az önkormányzatok mindennapjait megkeseríti, az a mindenkori költségvetés, de az sem ettől a törvénytől, hanem, az ország teherbíró képességétől függ. A törvény igazából csak a polgármestereket hozta nehezebb helyzetbe azzal, hogy egyértelművé tette a munkáltatói jogokat, és lényegesen nagyobb felelősséget rakott a nyakukba, mint előtte. Küzdelmes gyerekkor- Ön gyerekkorában nagyon megszenvedte az ötvenes éveket, mégis politikus lett. Nem riasztotta el édesapja példája ettől a foglalkozástól?- Nehéz erre válaszolni. Megszenvedtem a politikát, meg nem is. Valahogy ezt így fogalmaznám meg. Apám révén közel kerültem a politikusi világhoz, de szerencsére olyan környezetben nőttem fel, ahol engem védtek az igazi politikai megpróbáltatásoktól. Nagyon korán, másfél éves koromban veszítettem el édesanyámat, akit talán megfelelő gyógykezeléssel és antibiotikumok alkalmazásával meg lehetett volna menteni. Onnantól kezdve édesapám és rokonaim neveltek. Apámat 1951 februájában letartóztatták. Sztahanovistaként vitte el az AVH, hogy aztán egészen 1956 nyaráig raboskodjon koholt vádak alapján. Tíz esztendőre ítélték, amit soha nem tudott földolgozni magában. Nagyon rövid időt tölthettem vele, nem sokkal a szabadulása után öngyilkos lett. Apám börtönévei alatt, hároméves koromtól a testvérénél, Földesen leltem igazi családi otthonra. Ok neveltek fel, ők tanítottak, mindent megkaptam tőlük, amit egy gyerek abban az időben megkaphatott. Vér szerinti szüléimként tisztelem és szeretem őket ma is. Szerencsére hosszú élettel áldotta meg mind a kettőjüket a sors. Velünk élnek Nyíregyházán, apám kilencvenéves, anyám is benne van a korban, de nők esetében nem illik ilyesmit elárulni. Szüleim mindig is óvtak a politikától, és apám magatartásában is éreztem egyfajta figyelmeztetést, hogy kerüljem el a közéleti munkát, mégis politikus lettem. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért. Talán azért, mert középiskolásként iskolai rádiót vezettem, mert az egyetemen táborokat szerveztem, mert amikor a konzervgyárban ifjúsági vezetőként először szólaltam meg vezetői értekezleten, akkor is az emberek érdekét képviseltem. Ettől kezdve nem is volt visszaút számomra. Tettem a dolgom, próbáltam örömet szerezni másoknak és természetesen saját magamnak is, hiszen öröm nélkül semmiféle munkának nincs értelme. Talán azért lettem politikus, mert ilyen alkat vagyok.- Most, amikor divat kacsalábon forgó palotákat építeni, Ön ugyanabban a lakásban él családjával, mint polgármestersége előtt...- Jól érzem itt magam, nincs szükségem a változtatásra. Megengedhetnénk magunknak, hogy belevágjunk egy családi ház, vagy ahogy Ön mondja, kacsalábon forgó palota építésébe, de minek? Nagyon régen lakunk itt. Megszoktuk ezt a környezetet, és szomszédainkkal is olyan jó baráti kapcsolatban vagyunk, hogy nem érné meg változtatni helyzetünkön. Lakásunk mérete is megfelelő. Szüleimmel együtt élünk, mert a gyerekeim már felnőttek, önállóak, nincs is szükségünk ennél nagyobb lakásra.-Ön a ’90-es választások veszteseként szorult ellenzékbe, majd amikor ’94-ben ismét a város első embere lett, nem tisztogatással kezdte a munkáját, sőt ma sem hivatkozik az előző városvezetés esetleges hibáira, sokkal inkább foglalkoztatja a város jövője... Vereség és visszatérés — Visszaidézve a kilencvenes választások utáni hangulatot, az akkori pártok vezetői teljesen racionálisan gondolkodtak. Egyszerűen nem választhattak engem vezető városi funkcióra. A városban kialakult egy Fi- desz-SZDSZ többségű koalíció, képtelenség lett volna polgármesterré választani egy akkor még független, de köztudottan az MSZP-hez kötődő politikust. Ezt természetesen csak ma látom így, akkor bizony nehezen éltem meg, méltatlannak éreztem a polgármester-választás körüli hercehurcát. Más időket élünk ma már, mint 1990-ben. Nem érdemes folyton a múlton rágódni. Annak örülök, hogy sikerült megőriznem szuverenitásomat, hogy tisztán kerültem ki az akkori választási fiaskóból, az pedig különösen örvendetes, hogy az akkor megválasztott városi vezetés — és most nem a pártokra, hanem kifejezetten Nyíregyháza megyei jogú város felelős vezetőire gondolok - megállták helyüket a számukra teljesen új helyzetben, és munkájukkal elősegítették azt a fejlődést, amit most nekünk kell tovább vinni. 1990 és ’94 között egyaránt hoztak jó és rossz döntéseket a polgár- mesteri hivatalban. Kifejezetten szerencsés volt, hogy akkoriban földeket vásárolt a város. Azok a földek adnak most lehetőséget ipartelepítésre, és természetesen fel is értékelődtek mostanra. Nem volt szerencsés a pedagógusok „F” kategóriájának elintézési módja. Végül is iszonyatos összeget, ötszázmillió forintot kellett kifizetnünk a tanároknak, és nem okoztunk vele senkinek örömet. És ez nagyon nagy baj. Ha akkor ezt a kérdést körültekintőbben kezelik, mindenki elégedett lett volna. A bírósági kényszer csak keserűséget okozott az érintetteknek. Nagyon nagy tanulság ez számomra: adni csak olyan formában szabad, hogy azzal senki érzékenységét ne sértsük meg. Mindegy most már, ami volt, elmúlt, és ha voltak is hibák az előző ciklus idején, azokat ki kell küszöbölni, de attól még sohasem javultak meg a dolgok, ha kígyót-békát kiabálunk egymásra.- Ön megtapasztalta az ellenzéki létet, és most a hatalmat is gyakorolja, milyen ellenzéki magatartást lát követendőnek egy ilyen nagyváros irányításában? Az ellenzékiség értelme- Nem tudom. Én azt hiszem, nem voltam jó ellenzéki politikus. Soha nem a mindenáron való ellentmondás szándéka vezérelt. Bírálataimat is inkább négyszemközt, bizottsági üléseken mondtam el, és ha nem voltam minden információ birtokában, akkor háttérbe vonultam. Alkatomnál fogva sem vagyok jó ellenzéki, én sokkal inkább dolgozó típusú politikusnak gondolom magam, aki szeret másokkal együtt terveket készíteni, és közösen megvalósítani azokat. Természetesen, ha az élet úgy hozza, akkor tetszik, nem tetszik, bele kell tanulni az ellenzéki szerepkörbe is. Jó lenne, ha mindenki megtanulná, hogy az ellenzékiség nem ellenségeskedést jelent. A jövő megalapozása- Lassan elmúlik ez az esztendő is, és vége felé közeledik polgármesteri megbízatása is, a város látványosan fejlődik, talán az emberek is elégedettebbek, hogyan értékelné a városért felelős testületek tevékenységét?- Nem könnyű időszakot hagytunk magunk mögött. Hoztunk nem szeretem döntéseket is, de rá leszünk még kényszerítve ilyen „nem szeretem” határozatok meghozatalára. Minél előbb cselekszünk, annál könnyebb lesz az utánunk következőknek. Amit mostanában végeztünk, annak már vannak eredményei, de majd az elkövetkezendő évek, évtizedek mutatják meg mélységében, hogy jól sáfárkodtunk-e az emberek bizalmával. Azt gondolom, a mostani önkormányzatnak nem kell szégyenkeznie senki előtt tevékenységéért. Vállaltunk olyan kockázatokat, amelyeknek eredményességét majd a jövő hozza meg, de már most látni, hogy számításaink előbb-utóbb beérnek, itt elsősorban gazdasági tevékenységünkre gondolok, amiben benne van a munkánk, és türelmetlenül várom az eredményét. Ha valaki végigsétál a belvárosban, jóleső érzéssel tekinthet a megszépült épületekre, a rendezett közterületekre. És nemcsak a belvárosra, de a külterületekre is odafigyeltünk. Nyíregyháza bevezető útjai egy európai nagyváros arculatát mutatják az idelátogatóknak. Valamelyest csökkent a munkanélküliség, sajnos nem annyaira, amennyire szeretnénk, de az elkövetkezendő időszakban erre a nagyon fájó problémára is találunk majd megoldást. Biztos vagyok benne, hogy az elvégzett munka soha nem lehet eredménytelen, és a befektetett energia kamatostul megtérül majd. Most, az esztendő végén bizalommal tekintek a jövendő felé, cs kívánok minden egyes polgártársamnak sikerekben, eredményekben gazdag, boldog új esztendőt. Foto. Lazar Zsolt