Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-27 / 301. szám
ingyen! Partvonalról nem lehet eredményes munkát végezni 5. oldal FUJ|kaíípÍnyagra és technikával dolgoznak. IV- évfolyam, 301. szám - 1997. december 27., szombat Ara: 28 Ft Évzáró közgyűlés Új Kelet-információ A két ünnep között is dolgoznak a megyei közgyűlés tagjai, ez évi utolsó ülésüket december 29-én. hétfőn tartják. A testület elnöke, Zilahi ./óz.ve/javasolja a megyei önkonnányzat ez évi költségvetésének módosítását, valamint millenniumi program összeállítását. Az elnök indítváKi fizeti a révészt? A kormány-mintegy karácsonyi ajándékként-jelképesen az idősek fája alá tette legújabb intézkedését: január elsejétől a 65 év felettiek ingyen utazhatnak a vonaton, a buszon és minden tömegközlekedési eszközön. Bizonyos időszakokban még a Malév repülőgépeire is ingyen, vagy nagyon kedvezményesen szállhatnak fel. Kíváncsiak voltunk azonban arra, hogy ki fizeti ennek a közérzetjavító intézkedésnek az árát? F T. (Uj Kelet) Ignácz László, a Szabolcs Volán Rt. vezérigazgatója gyorsan meg kívánja jegyezni, neki nem tiszte és nem is akar minősíteni egy kormánydöntést, az ő feladata, hogy maradéktalanul és legjobb tudása szerint végrehajtsa. Egyrészt örül annak, hogy végre a tömeg- közlekedés felé fordult a kormány figyelme, és azt is kedvezőnek ítélte meg, hogy az a réteg részesülhet előnyükben, akik talán leginkább rászorultak. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a rendelkezés nem mérlegeli a rászorultságot, és bizony ebben a korosztályban sem mindenki kisnyugdíjas. Lehet, hogy valaki éppen csak átlépte a nyugdíjkorhatárt, és nagyobb szegénységben él, mint hatvanöt éves társa. Az utasszámlálási adatok is igazolják a rendelet időszerűségét, mert éppen ez a korosztály kezd eltűnni a tömegközlekedésből. Vagy gyalog járnak, vagy csak ritkábban ülnek buszra. Anélkül, hogy a vezérigazgató elvitatná a rendelet szükségszerűségét, megjegyezte, hogy aki fizeti mindennek az árát, csak a jéghegy csúcsa. Mivel a kormány csak februárban tűzi újra napirendre a tömegközlekedés támogatásának kérdését, addig közösségi forrásokból fedezik a kieső bevételeket. Azon még gondolkodnak, mi módon teremtik elő ezt az összeget, de tarifaemelésről vagy jegyár- emelésről szó sem lehet. Egyébként is ezt az illetékes önkormányzat jóváhagyása nélkül nem is lehetik meg. Az éves költségeket nézve igazából az új járművek beszerzése jelentik a legnagyobb gondot. A Szabolcs Volánnak igen szűkösek a lehetőségei, és az önkormányzatoknak is csak kevés pénz jut erre a célra. A járműpark fokozatosan, de biztosan elöregszik, és még kilátás sincs egy tömeges cserére. Igazából ez okoz nagyobb gondot, és nem a 65 éven felüliek ingyenes utaztatása. nyozza a demecseri gimnázium igazgatója közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését, valamint vezetői megbízatásának visszavonását. Hamvas László alclnök kezdeményezi a demecseri gimnázium névadását, és előterjesztést nyújt be a nyírbátori Bethlen Gábor Szakképző Iskola szakközépiskolai osztály indításának szakvéleményezésére. Lázár János alelnök a „Vendég Váró" útikönyvek sorozatában való megyei részvételt kezdeményezi. Czap Lajos megyei főjegyző javasolja a közgyűlésnek, hogy a romániai Hargita megye tanácsával közösen korlátolt felelősségű társaságot alakítsanak. A közgyűlés előtt több szervezet megyei vezetője számol be. Fazekas László, a vízügyi igazgatóság vezetője a Felső-Tisza-vi- dék árvízvédelmi rendszerének fejlesztéséről ad információkat. Veres János a kereskedelmi és iparkamara, Lakatos András az agrárkamara, Huray Gábor a kézműves kamara működéséről tart tájékoztatót. Hagymást József a megyei polgári védelmi szövetség eredményeiről, gondjairól ad számot. A digitális Nyíregyháza? Új Kelet-információ A közelmúltban Berlinben rendezték meg az Európai Digitális Városok (EDV) 3. konferenciáját. A tanácskozáson Nyíregyházáról Jánó- csik Csaba önkormányzati képviselő, Bodnár János, a polgármesteri hivatal informatikai vezetője és Barabás László, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola német tanszékének vezetője vett részt. A meghívottak között voltak a helyi, a regionális önkormányzatok küldöttei, a digitális hálózatok üzemeltetői, valamint kutatóintézeti, ipari, kereskedelmi, turisztikai szakemberek. A nyíregyházi küldöttség tagjai a németországi iser- lohni testvérvárosi kapcsolat révén szereztek tudomást a rendezvényről, amelyre a kö- zép-kelet-európai országok közül még cseh szakemberek kaptak meghívást. „Gyere hozzám aludni!” A Maczali-féle babgulyás nem csak a gyomrot melegíti „Végy 50 kilogramm húst, 30 kiló babot, 15 kiló füstölt csülköt, öt kiló vegyes zöldséget, adj hozzá sok-sok szeretetet, és tálald karácsony előestéjén a rászorultaknak.” Mindössze ennyi a receptje a Hotel Kolumbia Maczali vendéglátóegységnek, amivel immáron harmadik éve sikert aratnak a hajléktalanok és jóérzésű emberek körében. Minden évben jómagam is szemtanúja voltam az eseményeknek, most azonban vettem a bátorságot, álruhába öltöztem, mint Mátyás király, és egy röpke félórára megpróbáltam átélni, milyen lehet hajléktalannak lenni. Fekete Tibor (Új Kelet) Karórát, gyűrűt, pénztárcát otthon hagyva megpróbáltam olyan küllemet ölteni, amilyen egy nemrég a társadalom peremére sodródott, anyagilag lecsúszott ember lehet. Igyekeztem kopott, de tiszta ruhát felvenni. Borostám csak egynapos volt, jelmezem mégis olyan jól sikerült, hogy a gazd- asszony nem ismert fel, és finoman megkért, a teraszon foglaljak helyet. Már jó előre kiszemeltem magamnak az asztaltársaságot. Egy kötött sapkás, meggyötört arcú, harminc év körüli férfi és egy hasonló korú, de láthatóan kisimultabb ábrá- zatú barátja éppen valami lényegtelen dolgon vitatkoztak. „Púposán” szedett levesemmel odakéreszkedtem asztalukhoz. Éppen csak elmormogtam egy jó étvágyat, és nagy rössel hozzáláttam kanalazni a levest. Úgy gondoltam, aki három napja nem evett, az alig várja, hogy meleg ételhez jusson. Meg is bántam a kapkodást azon nyomban. Az étel olyan forró volt, hogy csak szerepjátszásom akadályozott meg, ki ne köpjem az eleven tüzet. Ekkor követtem el az első hibát: törtem a kenyeret, de ezt szerencsére csak egy távolabb ülő nő vette észre. Kicsit furcsán nézett rám, de nem csinált ügyet a jelenségből. Amíg kanalazgattam, a két férfi halkan és megfontoltan beszélgetett. A kötött sapkás elmesélte, hogy egy buszmegállóban lakik, de a beton nagyon hideg. Most szerencsére enyhék az éjszakák, de novemberben csak nappal mert aludni, éjszaka félt, hogy megfagy. Az étkezésre kanya- rítva a beszélgetés menetét, kategorikusan kijelentette, nem a „flamózás” a fontos. Tíz deka párizsi neki három napig is elég, csak legyen mit inni. Ha négy-öt napig nem jut alkoholhoz, jön a delirium, és az sokkal rosszabb, mint az éhség. Alkalmi barátja jobban festett; újszerű melegítőjében már-már sportosnak mutatott. Állítólag találta valahol, de ebben nem vagyok olyan biztos. O valahol a Virág utca környékén, egy épület romjai között húzza meg magát. Több helyei kipróbált már, és eddig itt érezte legjobban magát. Éjszakánként nem keltik fel a rendőrök, a fal tövébe húzódva nem éri a szél, és még két pokróccal is be tud takarózni egyszerre. A pokrócok hallatára felcsillant a sapkás amúgy hamuszürke szeme. Az már valami, neki csak kartonpapír és rongyok jutnak, de a pokróc, az más. Azt még Ö o Ua fejére is húzhatja, és elegánsabb is. Az érdeklődés jelét látva, a melegítős meghívta barátját. Gyere hozzám aludni! Neked adom az egyik takarómat. A patkányoktól nem kell félni, nem bántanak, és ha simogatod, jó melegek. Nem kellett sokáig invitálni az elgyötört barátot. Hamar megegyeztek, és indultak a harmadik tányér babgulyásért. Cam- mogás közben még abban is egyetértettek, hogy egyszerre három tányérral túl sok lesz, de azt se bánják, ha gyomormosás lesz a vége. Ezt akkor sem hagyják ki. Az újabb adaggal visszaérve úgy döntöttek, amíg meghűl, elszívnak egy cigarettát. A dekk úgy négycentis lehetett, és láthatóan nedves helyről származott, mert a barna vízfoltok eltakarták az eredetileg fehér papírt. Valami nagyon bután nézhettem rájuk, a sapkás humornak szánva odabökte: Nem baj, ha lepisilték, attól csípősebb. Zavarom lepezni akartam, és tüzet adtam a két jó barátnak. Öngyújtóval! Ekkor vétettem másodszor. Nem akartam még nagyobb feltűnést kelteni, hamar befejeztem az ünnepi ebédet, és gyorsan elinaltam. Kcrülőúton azért néhány szóra csak visszatértem a házigazdákhoz, akik elmondták, amíg lehetőségük adódik, minden évben ezen a napon megvendégelik a rászorultakat. Pogácsát és fa- sírozottat már nem sütnek, azon úgyis csak összevesznének, de a Maczali-féle babgulyás elmaradhatatlan kelléke lesz a nyíregyházi karácsonynak.
