Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24 / 300. szám
Iu_ieu Karácsony 1997. december 24., szerda „Velünk az Isten, értsétek meg, nemzetek...” Berki Antal (Új Kelet) A megváltó köszöntése- A görög katolikus ünnep elsősorban szertartásaiban különbözik a római karácsonytól. Kicsit más a reformátusok karácsonya, de mindent félretéve, ugyanazokat a titkokat keressük, ünnepeljük, amelyek az evangéliumban is benne foglaltatnak, és amiket a keresztyén egyházak kezdettől fogva követnek. Karácsony estéjén a görög katolikus közösség visszaidézi az ószövetségi utalásokat, jövendöléseket, azt, miként készítette fel népét Isten arra, hogy majdan képes legyen befogadni egyszülött fiát, akit vigaszt, megváltást nyújtani küldött a földre az emberiségnek. Izaias próféta jövendölései már jó előre jelezték Krisztus eljövetelét, és ennek is köszönhető, hogy a kiválasztottak jóslatai nyomán az akkori emberiség leiekben fel tudott készülni a megváltó köszöntésére.- A görög katolikusok szertartásai szinte a kezdetektől anyanyelven folytak... Liturgia magyarul- A római katolikusok egészen a második vatikáni zsinatig latin nyelven miséztek, csak utána tértek át a nemzeti nyelvre. A mi liturgiánkban mindig is a nemzeti nyelv volt használatos, ami Magyarországon kezdetben nem a magyar anya- nyelviséget jelentette. Három nagy nyelvterületre osztódott errefelé a görög hit. Szláv, román és tót, vagyis szlovák nyelven folytak a szertartások. Csak jóval később, az ezernyolcszázas évek közepén indult meg valamiféle magyarosítási folyamat, aminek elsősorban az volt a célja, hogy a magyar görög katolikus közösséget egyenrangúként ismerjék el a szláv nyelvterületeken élő, görög vallást követőkével. A mozgalom Hajdúdorogról indult el, de a sikerhez szükség volt más egyházmegyék, így például a nyírség görög papjainak munkájára is.- Magyarországon mióta beszélhetünk görög katolikus közösségekről? Már Szent István óta- Valószínűleg a kezdetektől. Az biztos, hogy mi, magyarok a szlávoktól vettük át a görög szertartásokat. És bár egy ilyen beszélgetésnek nem lehet célja kideríteni a történelmi igazságot, még a szent koronát is sokan bizánci kézművesek munkájának tekintik. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a korona alsó részét Bizánc küldte, míg a felső része Rómából származhat. A téma nagy ismerője, dr. Pirigyi István professzor könyvében pontosan vázolja az egyház- szakadás utáni eseményeket, és azt is, hogy Magyarország éppen az európai arculat érdekében fordult az akkor már a keresztény világ központjának számító pápasághoz. Egyenrangú vallásként háromszáz esztendeje, az Ungvári Unióval alakultak ki a vallásgyakorláshoz szükséges normális feltételek. Addig a görög papok is jobbágyok voltak. Még az is megesett, hogy az egri érsekség vasárnap az oltár mellől vitte el munkára az éppen szolgálatát teljesítő görög katolikus papot. Az ilyen attrocitá- sokban nyilvánvalóan benne volt a konkurencia ellehetetlenítésének szándéka is, hiszen a középkorban, de még az újkor elején is, a római egyház nem a más egyházak iránti lojalitásáról volt híres. Az Unióval az ungvári püspökség és az oda tartozó közössegek elismerték a római pápa fennhatóságát, és ezzel megszűntek az egyházunkat ért támadások is. Tavaly ünnepeltük az egyezmény háromszázadik évfordulóját. Az ezerhatszázas évek végéig sok megpróbáltatáson mentek keresztül a görög katolikus vallású papok, és tegyük hozzá: a reformátusok is megszenvedték a maguk kálváriáját. Akkoriban a rómaitól eltérő vallások papjainak szolgálata a mártírom- ságot is megkövetelte.- Mostanában ismét divatba jöttek az ökumenikus szertartások, mégsem haliam közös karácsonyi istentiszteletekről... Ökumenikus lélek- Jézus születéséről minden felekezet a maga módján emlékezik meg, de a templomokban rendezett karácsonyi hangversenyeket például nem csak az adott vallás hívei látogathatják, mindenkit szeretettel várnak a rendezők. A templomok nyitottakká váltak, a mi templomaink is örömmel fogadják a más vallású hívőket. A hitbéliség ökumenikus, de a szertartások rendje nagyon is eltérő a különféle vallásoknál, ezért szinte lehetetlen ökumenikus karácsonyi istentiszteleteket tartani. Nálunk, görög katolikusoknál ősidőktől fogva alakult ki a vigília szertartása. A vigília magyarul virrasztást jelent. A réges-régen élt szerzetesek példája nyomán, akik tulajdonképpen egész éjszaka imádkoztak, zsolozsmáztak, keresték és hagyományozták ránk azokat a titkokat, amiket a jövendölésekből és a betlehemi jászol valóságából következtetve mi is átélünk a virrasz...a Te születésed Krisztus Istenünk, földerítette a világnak az istenhit világosságát!” (izaiás próféta) K arácsony estéjén minden hívő ember, de még azok is, akiket nem érintettek meg Isten igéi, családi körben, békességben ünnepli a megváltó érkezésének szentséges pillanatait. A keresztény egyházak hosszú ideig készülnek a szent vigíliára, hogy aztán karácsony éjszakáján egyetlen közös imában dicsőítsék immáron megszámolhatatlan esztendő óta Istent, aki annyira szerette az embereket* hogy egyetlen fiát ajándékozta a megváltás érdekében. Isten ajándéka velünk él most már a világ végezetéig, és mi, gyarló emberek, akik sohase szűnünk meg Istent utánozni, ajándékokat veszünk szeretteinknek, és sokszor megfeledkezünk arról: csak akkor van ajándékainkban áldás, ha mi magunk is képesek vagyunk lélekben megtisztulva, alázattal fogadni a mindenható kegyének megnyilvánulását, a megváltás semmihez sem fogható élményét. Magyarországon ősidők óta él békésen együtt római katolikus, evangélikus, lutheriánus és kálvinista, mint ahogy a keresztények nagy családját gyarapítják a görög katolikusok is. Tóth Tibor görög, katolikus címzetes esperes úrral beszélgettünk a görög katolikusok karácsonyi áhítatáról, arról, hogy ha szertartásaink különbözőek is, istenhitünk testvériséget teremt a különféle keresztény vallások között. tás éjszakáján. A görög szertartás rendje erre a szerzetesi liturgiára alapozódott. Mi, világiak kicsit sűrítve éljük át az ősi vigíliát, érezzük át Mária és József bolyongását a názáreti éjszakában, a megváltó születését és azt a pillanatot, amikor a kis Jézust bepólyálva jászolba fekteti édesanyja, a pásztorok hálaadó énekét, a háromkirályok, azaz a napkeleti bölcsek megváltó előtti hódolatát, mindazokat a titkokat, melyeket a hívő ember jól ismer a bibliából, és amik oly magasztossá teszik december huszonnegyedik napjának éjszakáját.- Felidézne gyerekkorának karácsonyi élményeiből? tek a kántálók is. Csodálatos volt az a készülődés az ünnepre. A nagymama megállás nélkül gyúrta a tésztát, és meséiből kirajzolódott az ajándékozás öröme és az is, hogy mi, emberek is megkaptuk karácsonykor az Isten ajándékát. Megkaptuk az örrökkéva- lóság lehetőségét. „Szabad-e az Istent dicsérni?” Kérdezték hangos szóval a kántálók az udvaron vagy az ablak alatt, és amikor megkapták az engedélyt, bejöttek a tiszta szobába, és énekelve dicsérték Jézus Krisztust. Magam is sokat kántáltam annak idején. Mindenütt kaptunk kukucát, esetleg egy almát, és nagyon boldogok voltunk. Versenyeztünk is, hogy kinek sikerült több karácsonyi süteményt összegyűjteni....- Ezek az élmények vezették Ont a papi hivatás felé? A lélek előkészítése- Nekem nagyon szép volt a gyerekkorom, és boldogan emlékszem vissza azokra a karácsonyokra, amiket megéltem. Felnőtt fejjel visszaemlékezve, attól is szépek voltak azok a szentesték, mert egész családunk ünnepét jelentette a megváltó születésnapja. Nagyanyám már napokkal az ünnep előtt elkezdte készíteni a kántálóknak való süteményt, a kukucát. Amíg nagyanyám gyúrta a tésztát, én ott bóklásztam az asztal körül, és ő mesélt nekem különféle karácsonyi történeteket, mesélt a boldogságról, az örömszerzés csodájáról, és mire elkészült a kukuca, megjött az ünnep, vele együtt megérkezett a karácsonyi áhítat és megjöt! - Nem mondhatnám, de bi! zonyos, hogy szerepük volt ! benne. Az, hogy az ember er- ; kölcsös legyen, egy úton el- • indulhasson, azért meg kell dolgozni, elő kell készíteni a lelket a felnőtté válásra, a felelősségteljes életre, mint ahogy a földet is elő kell készíteni ahhoz, hogy később képes legyen kikelteni, felnevelni a belé ültetett növényeket. A lámpa sem nyújt világosságot, ha nincsenek meg a feltételek, ha nincsenek meg azok az emberek, akik megtermelik az áramot, akik vezetékbe kényszerítik a zabolátlan energiát, ha nem készítik elő megfelelően a fényesség útját. Nem volt egyértelmű, hogy a papi hivatásnak szentelem életemet, és a szüleim se ezt a sorsot szánták nekem. Olyannyira nem volt egyértelmű a pályaválasztásom, hogy érettségi idején még azt gondoltam: pedagógus leszek. Jelentkeztem tanári szakra is, de végül is a teológiát végeztem el. Valószínű, az én nagymamám sem látta előre, hogy milyen hatása lesz rám meséinek, de azt bizonyosan akarta, hogy rendes, törvénytisztelő, erkölcsös emberré növekedjek fel. Végül is az a gyerekkoromban megmutatott út vezetett el engem az egyházhoz, az a nyílegyenes útvonal, amit akkor családi körben előkészítettek, kiépítettek számomra. A hit ereje kivezet- Ón nemcsak Nyírvasvári, hanem a környékbeli falvak papja is, jól ismeri a nyírségi szegény nép életét. Köztudomású, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztese a vidék. Tud-e az egyház támaszt nyújtani a szűkölködőknek?- A kérdés, azt hiszem, hogy bonyolultabb, hiszen nemcsak a magyarok lakta te" rületen élők sínylették meg a szocializmus „áldásos” évtizedeit, hanem egész régiónk szenvedi a hitbéliség hiányát és az erkölcsi értékek devalválódását. Ami ennél is szomorúbb, hogy ez a tendencia, ez az értékvesztés megtalálható az egész világon. Nem a liberalizmus terjedése a veszélyes, hanem a történelmi liberalizmus köntösébe bújt szabadosság az, ami végzetünket okozhatja. Nemcsak az anyagi javak hiánya pusztít az emberek között, hanem az erkölcsi érzék elvesztése, az istenhitben megmutatkozó jámborság eltűnése is elviselhetetlen szenvedést zúdít a föld népeire. Úgy tűnik, mai korunkban semminek nincs becsülete az emberiség szemében. Az emberek könyörtelenekké váltak, nemcsak egymással, de saját magukkal szemben is. Az anyagi javak hajszolása, az egyéni érdekek tűzön-vízen való megvalósítása valamiféle falanszterré alakították világunkat. Ebből az érzelmi zűrzavarból csak a hit ereje képes kivezetni bennünket. Az isten törvénye Isten a tízparancsolatban elküldte az embereknek azokat az erkölcsi törvényeket, amelyeknek meg- szívelésével könnyebb az állam által hozott és a történelem folyamán kialakult társadalmi szabályok betartása is. A hit ereje sokat segíthetne a szűkölködőknek is életük elviselhetőbbé tételében. Az alkoholizmus, a kábítószerek, a bűnözés Istentől való eltávolodásunk miatt terjedt el ilyen mértékben körülöttünk. A nevelőotthonok tele vannak kitaszított gyermekekkel, akik soha nem ismerhetik meg a családi otthon melegségét, olyan gyerekekkel, akik sohasem érezhetik édesanyjuk simogató kezét az arcukon, akik a világ ezer veszélyének kitéve, törvényszerűen fordulnak majd szembe az emberi - és ami sokkal szomorúbb —, az isteni törvényekkel. Aki a tízparancsolat szellemében él, az egészen bizonyosan nem követ el köztörvényes bűn- cselekményt, és ha az állam is az isteni hit jegyében hozná meg rendszabályait, kiküszöbölhetők lennének azok az égbekiáltó igazságtalanságok, amelyek mostani létünket sajnos az egész világon jellemzik. Ha mindenki önálló uralkodó akar lenni, akkor elvész Krisztus akarata, aki azért jött a földre, hogy dicsőséget hozzon Istennek, és békességet teremtsen a földön élő emberek között. Boldog, békés karácsonyt kívánunk kedves olvasóinknak!