Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20 / 297. szám
Szavainkban kincs Nem akármilyen szerzői gárda jegyzi az Inter Leones könyvkiadó tanulmánykötetét. Benedek István, Makovecz Imre, Nemeskürty István, Szo- kolai Sándor, hogy csak találomra ragadjunk ki néhány nevet a kiadvány szerzői közül. Maga a kötet az együtt gondolkodás iskolapéldája. író, költő, szociológus, zeneszerző, püspök, építész és a történelem tudósa közösen hallatja szavát a magyar nemzet megmaradása érdekében. Berki Antal (Új Kelet) Ezer esztendős hányattatásunk Európa közepén mély sebeket ejtett a lelkekben. Génjeinkben hordozzuk a tatár, török, osztrák rabiga nyomait, hogy aztán a huszadik század eddig eltelt évtizedei még tetézzék is eddigi megpróbáltatásainkat. Két vesztes világháború, trianon, német és orosz megszállás és az ezerkilencszázas évek iszonyatos embervesztesége mindmind elegendő lenne Vörösmarty Mihály tragikus jóslatának beteljesedéséhez, és mégis - vagy éppen ezért - megmaradtunk. Romlás és romholtatás ellen, minden visszavonó erő ellen, az ifjúságért... íródott ez a tanulmánykötet, és témája ellenére sem pesszimista, bár alaphangja érthetően komor színárnyalatú. Nem pesszimista, mert ezeregyszáz esztendős történelmünk valamiféle okot ad a bizakodásra. Megmaradtunk Európa közepén, és most már itt maradunk akkor is, ha külső és belső bajaink ennek ellenkezőjét látszanak bizonyítani. A harmadik évezred küszöbén amolyan lelkiismereti leltárt tart kezében az olvasó: mi az, amiben súlyosan hibáztunk az elmúlt ezeregyszáz esztendő alatt, és mi az, ami reménységgel töltheti el szívünket: lesz még feltámadás, lesz még egyszer ünnep a világon. Vörösmarty komor víziója minden tanulmányból visz- szaköszön. De éppen ez az ezerszer leírt nemzethalál az, ami erőnket bizonyítja ...any- nyi balszerencse közt, s oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem. él nemzet e hazán... Ez a törve nem! Az ezredévnyi szenvedés az, amivel a tanulmánykötet szerzői protestálnak emberi és égi hatalmakhoz a jövő irgalmáért, azért, hogy végre a harmadik évezred hozzon gyógyírt sebeinkre, hogy büszkén viseljük homlokunkon származásunk stigmáit, hogy itt, a Kárpát-medencében senki se szenvedhessen hátrányt magyarsága rrriatt. Fekete Gyula, aki évtizedek óta hangoztatja konok következetességgel: „Az emberi lét első számú és legmagasabb rendű törvénye: az élet fenntartásának, lehetséges gazdagításának és átörökítésének parancsa, szüksége. kötelessége". A tragikus nemzetfogyás, a magyarságot ért számtalan beolvasztási kísérlet ellenére is azt mondja: „Semmiixen rábeszélésre nem tudom elképzelni, hogy az emberi integrálódás menetrendje bármilyen távlatban azt jelentené: megvalósul a homogén, egynyelvű, egysejtű emberiség”. És igaza van. Ha szétnézünk a mostani Európába, Afrikában, Dél-Ameri- kában, egyszóval az egész világon: minden integrációs kísérlet ellenére születnek sorra a nemzetállamok. Pontosabban nem is újra születnek, hanem minden náció igyekszik megtartani mostanra kialakult nemzeti szokásait, tűzzel-vassal megvédeni területi sérthetetlenségét. Ez alól csak mi, magyarok vagyunk kivételek. Nem lehet úgy Európába menetelni, ha közben feladjuk sajátosságainkat, ha behódolva idegen szokásoknak, elveszítjük történelmünk során kialakult arculatunkat. Figyelmeztetés ez a kötet azoknak, akik a magyarság megszenvedett értékeiért cserébe talmi álmokat kergetnek. Szép dolog álmodozni az emberiség testvériségéről, az emberi összetartozás semmihez sem fogható érzéséről, de nem szabad megfeledkezni arról sem. hogy minden közösség, beleértve az országok népes táborát is, egyedi sajátosságokból épül fel. Mostani prófétáinknak sem ártana megszívlelni a tanulmányokból kihallható aggodalmas figyelmeztetést: „Európa felé menetelünk, teljesen feleslegesen, mert mindig is ott voltunk, de kirekesztettségünk a mai napig nem szűnt meg!” Történelmünk sem azt-jbizonyítja, hogy szívesen látott vendégként foglalhatnánk helyet Európa népeinek ebédlőasztalánál. Most sem várnak tárt karokkal bennünket, de kopogtatásunkra ma még nincs egyértelmű elutasítás, és ha nem lehajtott fejjel, természetellenes alázatossággal próbáljuk átlépni a nemzetek közösségének küszöbét, akkor talán szívélyesebb fogadtatásban lehet majd részünk, akkor talán egyenrangúnak fogad el bennünket a nagyvilág népeinek közössége. Hézagpótló tanulmánykötetet forgat kezében az olvasó, hézagpótlót, mert a rendszerváltás kilencedik esztendejében nem divatos a magyarság keserveit hangoztatni. Nem divat a múlttal szembenézve firtatni a jövőt, és nagy-nagy kozmopolita irányultságunkban szégyellni illik származásunkat. Mostanában mintha megerősödtek volna a népben-nemzetben gondolkodók. Mintha sorsdöntő kérdéseiket hangosabban, közérthetőbben tennék fel az arra hivatottak, és mintha a válaszok is egyértelműbbé válnának. Itt is, ott is közösségek alakulnak nemzeti kincseink megmentésére. Szavainkban van a kincs, nyelvében él a nemzet. Bárcsak igaza lenne a tanulmányok szerzőinek: Most, így, a huszadik század végén nemcsak értelmes és közérthető kérdésekre, de hiteles válaszokra is nagyon nagy szüksége van a magyarságnak! Kultúra 1997. december 20., szombat „Egyetlen tagunk sem kallódott el...” Demarcsek György Az együttes 1974 óta a magyar néptánc es nepzenei hagyomány elsajátításáért, megőrzéséért és széleskörű népszerűsítéséért tevékenykedik, s rendszeresen foglalkoznak a Magyarországon élő nemzetiségek, valamint a környező országok népeinek tánckultúrájával is. A csoport megalakulása óta vállalja a népművészettel való szoros kapcsolatot, felismerve, hogy csak az élő hagyomány megismerése válhat a színpadi munka biztos alapjává. Az együttes neve lassan fogalommá, „iskolává” lett: Nyírség. Az elmúlt fél év történéseiről, a jelenről és a jövőről beszélgettünk a Nyírség Táncegyüttes vezetőjével , De mar esek Györggyel. Babus Andrea (Új Keletje- Az elmúlt időszak két nagy hazai eseménye a Kállai Kettős Néptáncfesztivál és a Szolnoki Országos Néptáncfesztivál volt. Az idén különösen színvonalas nagykállói megmérettetésén megszereztük az első díjat. A fesztivál alkalmat adott arra, hogy kipróbáljuk a novemberi, szolnoki versenyre készített számainkat. Szolnokra két önálló műsorszámmal érkeztünk, helyi anyagokat dolgoztunk fel, így például ajaki lcányjátéko- kat, körtáncot cs asszonycsárdást, valamint mezőkeszüi táncokat is bemutattunk. Alkalmunk volt összehasonlítani a külföldi fesztiválokat is, hiszen a Ki mit tud?-on nyert mexikói út után a szicíliai fesztivál kissé lehangoló volt mind szervezésében, mind színvonalában. Szeptemberben Romániában szerepeltünk egy bogdándi lánccsoport meghívására. A szilágysági együttes ezt a Kállai Kettős Néptáncfesztiválon való vendégeskedéssel viszonozta, ahol a táncházban eredeti szilágysági táncokat tanítottak a tagok.- Honnan merítik az ötleteket a koreográfiákra?- A koreográfiákat jobbára az együttes művészeti vezetője, Szilágyi Zsolt készíti, olykor vendégkoreográfusokat is meghívunk. Első lépésként az együttesnek meg kell tanulnia az eredeti táncanyagot, tudni kell „szatmáriul”, „szilágyságiul” táncolni, a jellemző stílusjegyeket elsajátítani. Erre lehet alapozni a színpadi koreográfiát.- Mennyire kötött egy néptánc-koreográfia ?- Egy-egy műsorszám ugyan pontosan kidolgozott, tökéletesen megtervezett, azonban mindig van olyan fél-, egy perc, amikor a táncosok megcsillanthatják egyéni tehetségüket, tudásukat, személyiségüket, s a színpadra varázsolják a népi táncmulatság hangulatát.- Hogyan keresik az utánpótlást?- A gyermekkorú tagokból álló Babszem és az általános és középiskolás fiatalokból álló Margaréta csoport hivatalosan a Nyírség utánpótlás-együttese. Nem válogatunk, aki jönni akar, jöhet - akár a Nyírségbe is -, senkit nem küldünk el, sosem késő elkezdeni.- Miként foglalkozik az együttes a néptánc hagyományain kívül a hagyományőrzéssel?- A néptánc hagyományainak őrzése és színpadra állítása a legfőbb feladatunk, az egyéb hagyományok felkutatása komolyabb kihívás. Ma már kevés szokás, babona él, azonban fontosnak tartjuk ezek megismertetését a mai fiatalok nevelésében. A december 21 -ei, A Betlehemi csillag alatt című gálaműsorunkon, melyet a Móricz Zsigmond Színházban rendezünk, a legsikeresebb koreográfiák mellett lánccal, zenével fűszerezve jeleneteket elevenítünk meg a téli ünnepkör népszokásaiból.- A RE-flex Moderntánc Stúdió születésnapján érdekes ötvözetét láthattuk a néptáncnak és a moderntáncnak. Hogyan egyeztethető össze a két műfaj?- A tánc mindenféle szempontból érthető nyelv. Minden lánc tánc. Elnevezések persze léteznek, de én a hangsúlyt a minőségre helyezem. Színvonalas előadásokat nyugodt szívvel lehet egy műsorban szerepeltetni, legyen az balett, néptánc vagy moderntánc. A RE-flex a maga műfajában a legjobbak köze tartozik. A jövőben a táncosoknak egyre többet kell tanulniuk egymástól. Nem ez volt az első közös produkciónk a RE-flex-szel, de eddig mi szerepeltünk meghívottként az ő műsorukban. Ideje lenne már egy olyan programot szervezni, melyben ők lépnek fel a Nyírség vendégeként. Akkor nekik is meg kellene tanulniuk néhány dolgot a néptáncosoktól...- Milyen tervekkel néznek a jövő felé?- Szeretnénk folytatni, amit az idén elkezdtünk: új gárda, új műsor. Közel két évvel ezelőtt nőttek fel az akkori Margaréta-tagok, s most belőlük áll nagyrészt a Nyírség. A regi, kedvelt számokat felújítjuk, megtanítjuk a fiatalokkal. A férfi tánckar tanulja a Kalotaszegi legényest, a női tánckar egy új leánytáncot, s a legújabb párosláncunk a rábaközi lánc lesz. Készülünk a kétévente megrendezendő Békéscsabai Országos Szólótánc-versenyre, melyen az Aranysarkantyúkat és Aranygyöngyöket lehet „gyűjteni”. A fesztivál selejtezői ősszel kezdődnek. Jövőre egyik szervezője vagyunk a II. Nyíregyházi Nemzetközi Néptáncfesztiválnak, mely alkalomra tíz együttest várunk. Szervezés alatt áll egy áprilisi három hetes amerikai turné, melyben egy vállalkozó segít a csapatnak. Emellett szeretnénk folytatni a Ki mit tud?-os sikersorozatot is.- Milyennek látja a mai Magyarországon a néptánc helyzetét?- Akkor leszek nyugodt e kérdést illetően, ha bevezetik a Nemzeti Alaptanterv előírásai szerint a művészeti képzést az általános iskolákban. Hazánkban sajnos két dolog létezik: amit az iskolában tanulunk és amit a televízióban látunk. Az emberek tudnak a néptáncról, de hogy az miért jó és hasznos, arról kevés a fogalmuk. A jövő évtől végre egy fiatal korosztály ismereteket szerezhet a folklórról. Hiszek a néptánc közösségteremtő és személyiségformáló erejében. Én húsz éve táncolok az együttesben, s tudom, egyetlen tagunk sem kallódott el, mindenki megtalálta a helyét az éleiben. Fölök: Bozso Kalalin
