Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-17 / 294. szám

1997. december 17., szerda Világkrónika Három társát lőtte agyon - állítólag része­gen - egy orosz belügyi katona, hat másikat pedig megsebe­sített, míg végül ártalmatlanná tudták tenni. A dagesztáni Kizljar város mellett állomásozó egyik belügyi alakulatnál szolgáló sorkatona őrszolgálatban volt vasárnap este, s tel­jesen váratlanul nyitott tüzet az őrtoronyból az egyik harc­járműre, illetve az őrség két sátrában alvó katonákra. Makszim Trenkunova vizsgálat szerint a golyószóróból össze­sen 232 lövési adott le, s csak akkor hagyta abba a tüzelést, amikor társai válaszul tűz alá vették az őrtornyot, s megse­besítették a lövöldöző, alig 19 éves sorkatonát. Határozottan cáfolta a december elején meg­hűlt, s légúti vírusfertőzéssel küszködő Borisz Jelcin orosz elnök egészségi állapotának rosszabbodásáról szóló híreszte­léseket kedden Moszkvában Szergej Jasztrzsembszkij. Az orosz államfő sajtószóvivője légből kapottnak nevezte azokat az ismét elterjedt híreszteléseket, hogy Jelcint a Kreml-kórházba szállítanák. Az orosz elnök változatlanul a Moszkva melletti Barviha szanatóriumban gyógykezelteti magát. A Jelcin egész­ségi állapotáról kedden kiadott orvosi közlemény szerint „az elnök állapota stabil, láztalan, tüdejében nem érzékelhetők kóros zörejek”, vérnyomása és pulzusa normális. Biljana Plavsic boszniai szerb elnök asszony sze­retne jugoszláv állampolgárságot is kapni. Plavsic Banja Lukán adott nyilatkozatában kijelentette: nem az ő feladata ugyan, hogy megállapítsa annak a megállapodásnak a jog­szerűségét, amelyet Milan Milutinovic jugoszláv külügy­miniszter és Momcilo Krajisnik, a bosznia-hercegovinai el­nökség szerb tagja írt alá a kettős állampolgárságról, ám úgy véli, alaposan elemezni kell a szerződést, hogy ki lehessen zárni törvénytelenné nyilvánításának lehetőségét. „Meg kell mondanom, hogy a boszniai Szerb Köztársaság sok állam­polgárához hasonlóan én is szeretnék jugoszláv állampol­gárságot kapni” — hangsúlyozta Plavsic. Az első kör Kitelepülök és betelepítettek Bürget Lajos jegyzete Valóban örvendetes, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás menetrendje el­dőlt, és hazánk az első kör­ben már tárgyalóasztalhoz ülhet. Március jelentős hó­nap lesz, ekkor kezdődnek meg a ki tudja meddig tartó eszmecserék, viták, egyezte­tések. Az, hogy Magyar- ország nyolc év alatt elju­tott idáig, az kétségtelenül nagy siker, melynek fő ko­vácsa az a magyar nép volt. mely alkotókészségéről, de­mokratikus hajlandóságá­ról, vállalkozási képességé­ről, tűrni tudásáról, jobb- ratörekvéséről adott tanúbi­zonyságot. Két, részleteiben vitatható kormányzati ciklus elegendő volt ahhoz, hogy a politika is megteremtse a stabilitást, a biztonságot, a jogi hátteret. Vagyis vitat­hatatlan sikert könyvelhe­tünk el. A csatlakozási tárgyalá­sokkal egy időben — de lehet azt megelőzően is - meg kell azonban kezdeni azt, ami lé­nyegében az ország felkészí­tését jelenti. Mert hiba len­ne egyféle eufóriába esni, és közben nem látni: kötelezett­ségek egész sorának kell megjeleni. Törvények és ren­deletek tucatjaival kell vál­toztatni eddigi életünkön, mentalitásunkon. Alapvető­en reformra szorul a mező- gazdaság, az ipar, a mainál lényegesen masabb szolgál­tató szféra kívántatik. Bele kell simulni egy már működő rendszerbe, ahol számunkra nemcsak előnyös változások ígérkeznek, hanem bizony súlyos lemondásokat is kilá­tásba helyez a csatlakozás. A felkészítést nem mennyisé­gi, nem dömping információ formájában várja a polgár. Pontos, a tárgyalások mene­tét követő olyan folyamatos információkról kell hogy szó legyen, melyek azonnal indu­kálják a megteendő változá­sokat. Egyének, iparágak, agrárágazat, kis- és nagyvál­lalkozó, egyszerű utasok vagy leendő munkavállalók olyan új helyzetekkel kerül­nek majd szembe, amikre fel kel! készülni. Sok mindenki feladata ez, kormányé épp­úgy, mint érdekképviseleti szerveké, kamaráké, de nem maradhat ki a média sem. Ahhoz, hogy a csatlakozás majd - lehet, hogy fél évti­zed múlva - zavartalan le­gyen, ahhoz szakmailag, lel­kileg, gondolkozásilag át­alakult, és folyamatosan át­alakuló lakosság kell. Nagy baj lenne, ha a mostani öröm közepette erről elfeledkez­nénk. De legalább olyan gondot okozna, ha valódi tá­jékoztatás helyett általános­ságokat szajkóznának. És fel kell készülni arra, hogy tesznek, akik nagyon fognak bennünket utálni. Azok, akik kimaradtak, ha csak időlegesen is. Már lát­ható a román és a szlovák politika több olyan lépése, ami a magyar politika diszk- reditálását szolgálja. Ilyen­kor kívántatik a bölcs ön­mérséklet. Nem biztos, hogy nekünk kell a következő kör tagjait oktatni, tájékoztatni és felkészíteni. Ez a túlérzé- keny kelet-közép-európai tér­ség alkalmatlan az ilyen együttműködésre. legjobb szándékú segítőkészségünk egy magyarfensőbbség meg­nyilvánulásának hathatna. Ez pedig se most, se máskor nem hozott eredményeket. Az első kör: siker. De nem győ­zelem. Sokan vannak, akik lassítani akar ják ma jd a csat­lakozási folyamatot. Amikor ugyanis az érdekek megjelen­nek. amikor az érdekek ve­szélybe kerülnek, akkor oda a nagy protokollbarátság. Kell tehát az önfegyelem és a méltóság. Mert csatlakozás mindenképpen. De nem min­denáron. Gy.Z. Nem alaptalan az az állítás, hogy a mai Kis-Jugoszlávia te­rületén élő nemzetek közül a fékevesztett nemzetgyűlölet­nek, majd a sovinizmus csúcs­pontján kirobbantott háború­nak a vajdasági magyarság lett a legnagyobb áldozata. A hirtelen gyorsasággal, de nem váratlanul kitört horvál- jugoszláv háborúból sok ma­gyar katonát lezárt koporsóban küldtek haza a bánatos szülők­nek, ha egyáltalán rátaláltak a holttestekre. A vajdasági ma­gyarság számára értelmetlen háborúban százak sebesültek meg, vagy váltak életük végé­ig nyomorékká. Lelki sérültek lettek azok is, akik nem kerül­tek a kegyetlen harcok poklá­ba, de nem bírták elviselni az egyre erősödő népgyűlölő had­járatot, ami sajnálatosan részé­vé vált mindennapi életüknek. Még a kisiskolásoknak is kiju­tott a megaláztatásokból, a megszégyenítésekből. Kisírt szemekkel tértek haza nap mint nap az „oktató-nevelő” intéz­ményekből. A Vajdaságban 1991-ig bé­kében élt egymás mellett és a vegyes házasságoknak köszön­hetően egymással is 26 nemzet, melynek tagjai 36 vallási kö­zösséghez tartoztak. A béke évei után, a tarthatatlanná és elviselhetetlenné vált új hely­zetben mintegy 50 ezer magyar úgy próbált meg változtatni, hogy otthagyott csapot-papot, a lakását, a munkahelyét, a szü­leit, a barátait, és nekivágott az ismeretlen világnak. így és ck­MT[ A tizenhat NATO-tagállam külügyminisztere kedden Brüsszelben, a három meghí­vott országból érkezett kollé­gájának jelenlétében aláírta Csehország. Lengyelország és Magyarország csatlakozási jegyzőkönyvét az Észak-at­lanti Szerződés Szervezeté­hez. A tagság azután lép élet­be, hogy a nemzeti parlamen­tek ratifikálták a jegyző­könyvet, a meghívottak elhe­lyezték csatlakozási okmá­nyaikat a szerződés letétemé­nyesénél, és utóbbi értesítet­te erről a tagországokat. Javier Solana NATO-ldlit- kár az aláírási ceremóniái megnyitva gratulált a három meghívottnak, és történelmi­nek nevezte a pillanatot, mi­ként tették azt az aláírást követően a tagországok dip­lomáciáinak vezetői is. So­lana sikertörténetnek nevez­te a NATO-l, amely a bővü­léssel párhuzamosan megúju­láson is átmegy. A szélesítés a főtitkár szerint tökéletes jele MTI-Panoráma Egy kilométeres magasság­ból zuhant le Nagy-Britanniá- ban egy ejtőernyős, s bár nem nyílt ki ernyője, túlélte a bal­esetet, mi több: a saját lábán távozott, csak egy kis hasfájás­ra panaszkodott. Az AP jelentése szerint az 56 éves Bren Jones igen Iá­kor indult el 1991-ben a híres- hírhedt XX. század végén Eu­rópában a menekültek egy újabb áradata. A tragédiát nö­velte az, hogy Szerbia egyszer­re lett menekülteket „elbocsá­tó” és azokat befogadó állam. Horvátországból, majd később Boszniából 700 ezer szerb me­nekült érkezett az anyaország­ba, nem kis gondot okozva a hatóságoknak, hiszen a hirte­len rájuk szakadt óriási töme­get nekik kellett elszállásolni­uk, etetniük és ruházniuk. Mert hogy minden rosszban van jó is, a „legbölcsebb” megoldást a felgyülemlett problémák ke­zelésére rövid időn belül meg­találták a szerb kormányban. Hamarosan elkezdődött a szerb menekültek szervezett betele­pítése a vajdasági magyar fal­vakba és városokba egyaránt. A magyarok kitelepülése kapó­ra jött a hatalomnak, jó alkalom volt a szerbek betelepítésére, a lakosság etnikai összetételének megváltoztatására, amire már évtizedek óta törekedtek a min­denkori kormányok. A hivatalos adatok szerint eddig 240 ezer szerb került az utóbbi években a Vajdaságba, de a telepesek számát a nem hivatalos források 400 ezerre becsülik. Ha tudjuk azt, hogy a tartomány lakosainak száma 2 millió körül mozgott, láthajtuk, hogy a betelepítés minden el­váráson túl „sikeresnek” mond­ható, hiszen az elérte az őslako­sok 20 százalékát. Ez az arány még változni fog, hiszen a be­telepítés folyamatos, az állam hathatós támogatásával mára már mindennapos jelenség annak, hogyan tudja a nem­zetközi közösség megoldani az Európát megosztó problé­mákat. Kovács László magyar kül­ügyminiszter az aláírás előtti felszólalásában úgy értékelte, hogy a három ország felvéte­le a térség biztonságát és bé­kéjét erősíti. A belépés iránti magyar elkötelezettség legfé­nyesebb bizonyítékának a hajszálpontosan egy hónap­pal ezelőtt megrendezett népszavazást tartotta. Ko­vács László mérföldkőnek minősítette a csatlakozást a magyar euroatlanti integráci­óban és a demokrácia erősí­téséért tett atlanti erőfeszíté­sekben. A magyar külügyminiszter szerint a három ország bizo­nyította képességét és akara­tát, hogy hozzájáruljon a NATO által kitűzött célok el­éréséhez. Kovács László kije­lentette, hogy Magyaror­szág teljesítette a csatlako­zás első szakaszában felme­rült kötelezettségeket, és a jövőben is teljesíteni tudja pasztáit ugró, s életét annak köszönheti, aminek felte­hetően a balesetet is: össze­gabalyodott a levegőben egyik társával. Valószínűleg emiatt nem nyílt ki ernyője, ám emiatt fékeződött zuhanása is, s az utolsó előtti pillanatban a két ugrónak sikerült szétválnia. Az ejtőernyős egyúttal hálát adhat egy-egy nagyobb, a „kisebbsé­gi” nyelvet nem beszélő nép­csoportok megjelenése és lete­lepedése a magyar vidékeken. Az elmúlt napokban értesülhet­tünk arról, hogy a bánsági Alibunáron lerakták (ünnepé­lyes keretek között, magas ran­gú hazai és külföldi vendégek jelenlétében) annak a 40 csalá­di háznak az alapköveit, ame­lyeket 7 ár háztájival, és 3,5 hektár szántófölddel együtt néhány hónap múlva birtokuk­ba vehetnek újdonsült szerb tulajdonosaik. Azt talán mon­danom sem kell, hogy mindezt természetesen Alibunáron is ingyen kapják a telepesek. Ne­kik csak egy, a nyilvánosság előtt ki nem mondott feladatuk van, hogy megváltoztassák a Vajdaság etnikai összetételé­nek az arányát, annak évszáza­dos kultúráját és hagyománya­it. Ezt várják cl tőlük ma a legfelsőbb politikai fórumok­ban. Ennek az egyedüli elvá­rásnak, az eddigi tapasztalatok szerint játszi könnyűséggel eleget tudnak tenni. A vajdasági magyarság kál­váriájával ma sajnos senki sem törődik, sem a szerbiai hatósá­gok, sem a nemzetközi szerve­zetek és fórumok, sem pedig az anyaország nem tesz fennma­radásuk és szülőföldjükön ma­radásuk érdekében egy lépést sem. Nem csoda ezek után, hogy Nagykikindán, Nagybecskerc- ken, Újvidéken és Zomborban már csak elvétve lehet magyar szót hallani, s a ritkán hallható magyar szó is nagyon halk, na­gyon bátortalan. azokat, s a fenntartható gaz­dasági növekedés révén az anyagiakat is. Jaroslav Sedi.vy cseh kül­ügyminiszter egyebek mellett azt hangoztatta, hogy a szövet­ségnek a mostani bővülés után is nyitottnak kell maradnia - Prágának érdeke, hogy a NATO minél többet tagjai közé fogad­jon a térség országaiból. Mint mondta, kivételes lehetőség a három állam számára a csatla­kozás egy, a történelemben egyedülálló védelmi szerve­zethez. Bronislaw Geremek, a len­gyel diplomácia vezetője ki­jelentette: Varsó politikai, gazdasági, szellemi értelem­ben is visszatagozódik Euró­pába. A NATO demokratiku- sabbá, szabadabbá teheti a kontinenst, és nincs még egy szervezet, amely be tudná töl­teni ezt a szerepet - mondta Geremek. Azt is hozzátette, hogy a NATO-tagságot kata­lizátornak tartják a politikai és biztonsági téren folytatott orosz-lengyel együttműkö­désben. a talajnak és az időjárásnak: az esőzések miatt meglehetősen puha, sáros területre pottyant. Jonest azért hétfőn is kórház­ban ápolták, mert még mindig fájt a hasa. A Brit Ejtőernyős Szövet­ség biztonsági tisztje szerint a két ugró rendkívüli lélek­jelenlétről telt tanúbizony­ságot. Aláírták a jegyzőkönyveket Egy kilométeres zuhanás Légi katasztrófa MTI Tádzsik szakértők kai­dén megkezdték az Egye­sült Arab Emírségekben hétfőn lezuhant tádzsik TU—154-es repülőgép ron­csainak átvizsgálásán. A sze­rencsétlenségben 85 ember életét vesztette, az egyetlen túlélőt életveszélyes álla­potban kórházba szál 1 flot­ták - jelentette az AI ’. A sardzsai al-Kaszemi ke >r- ház szóvivője szerint a túl­élő a repülő 37 éves másod­pilótája, Szergej Petrov, és állapota „kielégítő”. Az Emírségek polgári repülés­ügyi hivatala közölte, hogy megtalálták a repülőgép feketedobozát. Az ITAR- TASZSZ jelentése szerint a repülési adatokat tartalmazó szerkezetet Tádzsikisztánba szállítják, de a Reuters tádzsik illetékeseket idézve azt írta, hogy a berendezést Moszkvá­ba viszik, mivel Tádzsikisz­tánban nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel. A tádzsikisztáni Hod- zsentből az. Emírségekben lékvő Sardzsába tartó bérelt repülőgépen77 tádzsik utas és kilenc főnyi személyzet tartózkodott, amikor ttz le­szálláshoz készülődés köz­ben lezuhant. A tádzsik lé­gitársaság illetékese az AP- nek azt mondta, hogy a TI 1- 154-cscn robbanás történt, de ezt az Emírségek légügyi szakértői nem erősítették meg. A Gulf News című he­lyi lap repülőtéri illetéke­sekre hivatkozva azt írta, hogy a gép egyik motorja leszállás közben leesett. A repülőgép néhány pere­céi lezuhanása elolt eltűnt a légiirányítás radarképen ívű­jéről - közölte a sardzsai polgári repülésügyi igazga­tóság vezetője, aki szerint egy közelben tartózkodó repülő pilótája jelentette a TU-154-cs lezuhanását. A repülőgép földet értés után - más vélemények sze­rint még előtte - kigyulladt, és a roncsok kél kilométeres körzetben szétszóródtak a sivatagban. Két embert élve húztak ki a roncsok közül, de egyikük kórházba szállí­tás közben meghall. A men- tőalakulalok egész éjszaka lámpafénynél dolgoztak. A sardzsai repülőtérre tö­megesen érkeznek a közép­ázsiai volt szovjet köztársa­ságokból repülőgéppel tu­risták, illetve üzletemberek, akik hosszú bcvásárlólix- tákkai. tartanuk a közeli Du­haj vámmentes üzleteibe. A szerencsétlenség színhelyén a mentők amerikai dollárok­kal tömött műanyag zacskói találtak a roncsok között. A hárommotoros TU- 154-csl számos repülésügyi szakember nem tart ja elég biztonságos repülőnek. A tádzsik légitársaság illetéke­se azonban úgy vélte, hogy a repülőgépek szolgálati ide­je még nem járt le. és 2(Kitt­ig üzemeltetni fogják őket. 1996. augusztus 29-én a nor- végiai Spitzbergáknál hegy­nek ütközött egy TL I-154-es. 141 ember halálát okozva. 1995 decemberében az orosz Távol-Keleten 97 ember hall meg, 1994janárjában Szibé­riában pedig 125-cn hallak meg TU-154-esse! történt szerencsét I cnscg következ- lében. 1994 júniusában egy kínai TU—154-cs' zuhant le 160 utassal a fedélzetén.

Next

/
Thumbnails
Contents