Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-12 / 290. szám

1997. december 12., péntek Nem számít állami ünnepnek Csecsen­földön az újév első napja, és elnöki rendelet tiltja majd, hogy szilveszter alkalmából - még a szovjet korszakból örökölt szokások szerint — feldíszített fenyőfákat állítsanak közte­rületeken, illetve közintézményekben az iszlám törvények szerint élő köztársaságban. A polgárok családi körben ter­mészetesen megünnepelhetik az esztendőváltást, az iskolá­sok pedig az eddigi hagyományok szerint újévkor kijáró aján­dékok helyett most pénzsegélyt kapnak. Ruszlan Magomadov, a csecsen kormány államtitkára a grozniji televízióban beje­lentette ugyanakkor, hogy az óév utolsó napja viszont állami ünnep, munkaszüneti nap lesz. Csecsenföld ekkor ünnepli felszabadulásának napját: az utolsó orosz katona 1996. de­cember 31-én hagyta el a köztársaság területét. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő, Jasszer Arafat palesztin vezető és Madeleine Albright ame­rikai külügyminiszter december 18-án Londonban találkoz­nak egymással, hogy megvitassák a Ciszjordániában állo­másozó izraeli csapatok kivonására tett izraeli javaslatot - jelentette az izraeli katonai rádió csütörtöki híradására hi­vatkozva az AFP. A találkozót megelőző estén Albright asszony külön-külön is megbeszéléseket folytat majd Netanjahuval, illetve Arafattal. Belgrádi források szerint a Koszovói Fel­szabadítási Hadsereg (UCK) továbbra is ellenőrzése alatt tart­ja a Szerbiához tartozó, többségében albánok lakta tarto­mány egy részét, s Srbicában és Glogovacban kijárási tilal­mat léptettek életbe a Koszovó függetlenségét fegyverekkel kivívni akaró csoport vezetői. A Dnevni Telegraf című belg­rádi lap csütörtöki jelentése szerint a kijárási tilalom délután öt órától hajnalig van érvényben, s az utcák ellenőrzése mel­lett az UCK fegyveresei állítólag megállítják és átkutatják a térségen átvezető főútvonalakon közlekedő gépkocsikat. Belg­rádi lapjelentések mellett az UCK külföldön is fokozza akti­vitását: a szervezet Norvégiában nyílt toborzást kezdett a skan­dináv országban élő koszovói albánok között. Omar Musztafa al-Muntaszir líbiai kül­ügyminiszter szerint még ebben az évben sor kerülhet a Lí­bia és Olaszország közötti együttműködési szerződés aláírá­sára. A líbiai diplomácia vezetője a La Stampa című torinói lap csütörtöki számában megjelent interjújában úgy fogal­mazott, hogy a tárgyalások már majdnem befejeződtek, az aláírás időpontja főként az olasz féltől függ. A líbiai kül­ügyminiszter szerint az együttműködési szerződés a két or­szág közti kapcsolatok igen széles körére terjed ki, egyebek között igyekeznek megoldást találni az olasz gyarmatosítói múltból maradt kérdésekre is. Tilos a számlálás! Az izraeli parlament szerda éjjel olyan törvényt fo­gadott el, amely megtiltja a palesztinoknak, hogy nép- számlálást tartsanak Jeruzsálem keleti, arabok lak­ta részén. A gyorsított eljárással tárgyalt törvény- tervezetet 26 szavazattal 11 ellenében fogadták el a honatyák - írta az AFP. MTI Az izraeli kormány elő­zőleg arra kérte a parlamen­téi, hogy a tervezetről kivé­telesen 24 órán belül hozzon döntést. (Hasonló gyorsított eljárásra utoljára 1981-ben volt példa, amikor a Kncszet a szíriai Golán-fennsík an- nektálásáról szóló törvényt szavazta meg.) Benjamin Netanjahu izra­eli kormányfő korábban fel­szólította az ellenzéket, hogy támogassa a törvény elfoga­dását, ezzel mutatva ki, hogy az izraeliek véleménye egy­séges Kelet-Jeruzsálem kér­désében. Ehud Barak, az el­lenzéki Munkapárt vezetője ezt követően bejelentette, hogy pártja „Jeruzsálem egy­sége érdekében” a törvényter­vezet mellett voksol majd, ugyanakkor a törvényt ha­szontalannak és pánikkel­tőnek nevezte. Miután a tervezetet első ol­vasatban elfogadták, a parla­menti bizottság aprólékosan kidolgozta a szövegét, majd a Kncszet szerda éjszaka má­sodik és harmadik olvasatban is elfogadta. A szavazáson csak maroknyi képviselő volt jelen, mert a kormány­pártok és az ellenzék elő­zőleg megegyeztek, hogy 30-30 képviselőjük távol maradhat. Szaeb Erakat, a helyi kor­mányzati ügyek palesztin minisztere az új törvényt igazságtalannak, egyoldalú­nak és az oslói békeszer­ződéssel ellentétesnek minő­sítette. „Jogunk van nép- számlálást tartani Kelet-Jeru- zsálemben, ahol már válasz­tásokat is rendeztünk” - mondta. Bár az izraeli hatóságok már hetekkel ezelőtt bejelen­tették, hogy megakadályoz­zák a népszámlálást Kelet- Jeruzsálcmben, mintha csak az utolsó pillanatban döb­bentek volna rá, hogy intéz­kedésük nélkülözi a törvé­nyes alapot - jegyezete meg az AFP. Izrael 1967-ben annektál- ta Kelet-Jeruzsálemct. és azt vallja, hogy a népszámlálás kiterjesztése a városrészben élő 180 ezer palesztinra meg­sértené az oslói békeszer­ződést. A palesztin önkormányza­ti területeken egyébként szer­dán kezdődött népszámlálás mintegy 6000 népszámlálá­si biztos részvételével. Harc a hatalomért Montenegróban Világkrónika A novemberben forró, túlfeszített hangulatban lezajlott köztársasági elnök-választásokhoz szép reményeket fű­zött mindkét esélyes jelölt, Momir Bu/áfov/'cs álla mfő és Milo Gyukánovics kormányfő egyaránt. Mindketten az általuk megosztott Szocialisták Demokratikus Pártjának színeiben indultak a nagy megmérettetésen. A két „örök” ellenség természetesen a saját igazát túlhangoztatva és az ellenfelet ócsárolva igyekezett a választók bizal­mát megnyerni. Tudósítónktól ___________ Úg y látszik, hogy a Szerbia- barát és a Szlobodán Milose- vicset vakon kiszolgáló dema­góg Bulátovics uralmát meg­elégelte a nagy hegyek kis or­szágának lakossága. A pod- goricai elnöki palotában a montenegróiak új elnököt sze­retnének látni, ezért a szavaza­tok többségét a kormányfő, Gyukánovics szerezte meg. A vesztes fél indulatai akkor szabadultak fel, amikor a vá­lasztási bizottság közzé tette az elnökválasztás második for­dulójának végleges és hivata­los, de a hatalmon lévő államfő által el nem ismert eredményét. A vesztes tagadta ellenlábasa győzelmét, véleménye szerint Milo Gyukánovics választási csalásoknak és egyéb mahi- nációknak köszönhetően ke­rülhetett ki győztesként. A mindig magabiztos és öntelt ex-elnök figyelembe sem vet­te azt, hogy az EBESZ meg­figyelői ügyeltek a választás tisztaságára, és az ellenőrök nyilatkozatai szerint az általá­ban véve rendben folyt, és az eredmény a választók akaratát tükrözi. EBESZ-vélemény ide vagy oda, az alulmaradt, de a hatal­mától megválni nem szándéko­zó jelenlegi-volt elnök, Szerbia és Kis-Jugoszlávia támogatását élvezve, tiltakozásokra, tünteté­sekre szólította fel híveit. A már- már egy hónapja tartó „spon­tán” - nagyon jól megszerve­zett - mitingek kísértetiesen hasonlítanak a délszláv háborút megelőző féktelen demonstrá­ciókhoz... A politikai ellenfél győzelme ellen tiltakozók szó­nokai, köztük a bukott államfő is, szinte hihetetlen dolgokat or­dítoznak az általuk már a nép ellenségeként feltüntetett kor­mányfőre, aki mellesleg élvezi a parlament és a rendőrség bizal­mát. Ez azt is jelenti, hogy a til­takozó nagygyűlések szervezői­nek nagyon kell ügyelniük a rend és a közbiztonság fenntar­tására. A kivezényelt rendőrség eddig még nem lépett közbe, de teljes „harci díszben” követi a tüntetők minden mozdulatát. Bulátovics, a megbukott államfő határozottan kijelentet­te az őt éltető több ezres tömeg előtt, hogy soha nem fogja elis­merni a vereséget, és nem haj­landó átadni a bársonyszéket a győztesnek, különben is a meg­bízatása csak január 15-én jár majd le... Addig is minden esz­közzel arra fog törekedni, hogy megsemmisíttesse a választási eredményeket, és új választást írjanak ki. Céljához, a hatalom megtartásához természetesen továbbra is felhasználja a jobb sorsot érdemlő, félrevezetett népet, pedig a nép manipulálá­sa nagyon veszélyes, annak kö­vetkezményei bcláthatatlanok, kiszámíthatatlanok. Bulátovics is biztosan tisztában van ezzel, de bátran feszítheti tovább a húrt, mivel Milosevics, a ju­goszláv szövetségi rendőrség és a hadsereg egységes kiállása mellette fölbátorította őt. Az elnökválasztás győz­tesének, Milo Gyukánovicsnak is megvannak a támogatói, ő sem pusztán önerőből tornázta föl magát a köztársasági politi­ka legmagasabb csúcsára. Ép­pen azért, mert mindkét politi­kus mögött erőszak-szerveze­tek állnak, könnyen bekövet­kezhet a legrosszabb: a túlfe­szített húr elpattanhat. A béke megőrzésének érde­kében az egyik politikusnak engednie kellene. De vajon ki fog majd saját ambícióit félre­dobva, igazán a nép érdekében cselekedni? Sietni kell a bölcs döntések meghozatalával, amíg a fegyverek a rendőrök vállán lógnak. Az Adria-menti Monteneg­róban december elején az év­szakhoz képest meleg van, 16 fokot mutatnak a hőmérők. Remélhetőleg ez nem egy for­ró tél beköszöntét sejteti.- Álljon már meg, betörő úr! Adjon már a zsákmányból nekünk is valamit!... Mennyire komoly Jelcin betegsége? Renat Akcsurin orosz szívsebész szerint Jelcin elnök jelenlegi légúti vírusfertőzése „egyszerű meghűlés”, s nincs kapcsolatban az egy éve, 1996. november 5-én éppen általa végrehajtott, úgynevezett éráthidaló (bypass) szívműtéttel. MTI Az orosz professzort- aki Jel­cint legutóbbi külföldi útjaira is elkísérte- személy szerint,.nem nyugtalanítja semmi, s meg­ítélésé szerint nem ad aggoda­lomra okot az államfő általános egészségi állapota sem. A szív­műtét segített a könnyebb élet­vitelben, és javított munkaképes­ségén is”-jelentette ki Akcsurin. Az elnök változatlanul szedi a műtét után felírt preparátumokat, továbbá korlátoznia kell a zsíro­sabb ételek fogyasztását. Jelcin nemzetközi találkozói közül egyedül a bolgár elnök lá­togatását halasztották el, s egyelőre nincs utalás arra, hogy bármilyen más nemzetközi prog­ramja is későbbre tolódna - kö­zölte csütörtökön Gcnnagyij Taraszov orosz külügyi szóvivő, válaszolva arra a kérdésre, hogy az orosz elnök betegsége miatt el kell-e majd halasztani a janu­árra tervezett indiai látogatását. A hivatalos moszkvai közlé­sekkel ellentétben a The Wa­shington Post több forrásból is úgy értesült, hogy Borisz Jelcin orosz elnök betegsége súlyo­sabbnak tűnik egyszerű meg­hűlésből fakadó légúti fertőzés­nél. A lapnak nyilatkozó forrá­sok szerint árulkodó jel lehet, hogy az államfő mellett tartóz­kodik Renat Akcsurin szívse­bész. aki a tavalyi bonyolult szívműtétet végezte az elnökön. Az amerikai lap egy magát megnevezni nem kívánó, Moszk­vában dolgozó diplomatát idéz­ve azt írta csütörtöki jelentésé­ben. hogy az elnök minden jel szerint újabb szívrohamot vagy legalábbis „valami ahhoz hason­lót” szenvedhetett. A diplomata további információval nem tu­dott szolgálni, de hozzáfűzte, hogy Borisz Jelcin állapota sok­kal súlyosabbnak látszik, mint az a hivatalos közleményekből kö­vetkezne. Egy másik, az „orosz konnányhoz közelállónak” mi­nősített forrás ugyancsak úgy vé­lekedett, hogy többről van szó, mint egyszerű meghűlésről. Sze­rinte az elnök betegségére vonat­kozó pontos információkat titok­ban tartják. A The Washington Post egy nyugati diplomatát is megszólal­tatott, aki elmondta, hogy nem egészen világos Borisz Jelcin állapota, és valóban nem lehet tudni, hogy mennyire súlyos a betegsége. Mindazonáltal abból a tényből, hogy az elnök telefon- beszélgetéseket folytatott a sza­natóriumból, az illető arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy Borisz Jelcin nem cselekvő- és munka- képtelen. Ruhr Végesincs Bürget Lajos kommentárja _ Azoknak volt igazuk, akik azt mondogatták, az IFOR, majd az SFOR küldetése egy amolyan végesincs vállalko­zás. Voltak dátumok, voltak előrejelzések, de mindről ki­derült, hogy téves. Mert a bal­káni helyzet nem oldódott meg, és láthatóan még igen­csak messze van a végső ren­deződéstől. Vagyis mind az amerikaiak, mind nyugati szövetségesei rosszul mérték fel a körülményeket, nem tudták elhinni, hogy a világ legeinek jelenléte nem töri meg a szerb-horvát-bos- nyák nacionalizmust. Márpe­dig aki e térséget ismeri, az tudta, nem ijedősek ezek a fiúk, fittyet hánytak ők már töröknek, monarchiának, Hitlernek, miért pont most szállna az inukba a bátorság. Ami történt, az mind csak látszat. Nincs egyet­len őszinte politikus a tér­ségben, Milosevics épp olyan fondorlatos, mint Scselj vaj­da, a bosznia szerb háborús bűnösökről nem is szólva. V a- gyis a fegyverek és a légy ve­resek talán mérsékelik a fe­szültséget, de elég csak a tér­képre nézni, máris látható: olt a talonban Koszovó egy újabb konfliktus lehetőségé­vel, itt vannak a szerb elnök- választások, beláthatatlan következményekkel. De ha azt nézzük, hogy a horválok se kompromisszumkészek, a bosnyákok pedig egyenesen elégedetlenek, akkor valami­féle hamu alatt izzó parázs­ról beszélhetnénk. De nem beszélünk, mert így jobb. Dayton olyan talál­mány volt, aminek sikert kel I hoznia. Különben oda ti te­kintély. De kié? Az Egyesült Államoké? És a fegyverek árnyékában kialakult látszat­rend az siker? A nap mint nap jelentkező ellentétek, össze­tűzések, nyilakozatháborúk azt jelzik, hogy lehet ódákat zengeni a békemisszió sike­réről, csak éppen a békéről nem. így aztán hosszú életű lehet az amerikai jelenlét Taszáron és környékén. Még sokáig szolgálhatnak a sok­nemzetiségű alakulatok a Balkán hegyei cs folyóvöl­gyei között. Kinek jó ez? — kérdezhet­nénk. Végtére csak azoknak a nacionalista erőknek, akik az egykori Jugoszlávia terü­letén megmásíthatatlanul egy újfajta etnikai és gazda­sági rendet akarnak. Akiknek az agyában egy Nagy-Szer- bia képe lebeg, amely öntör­vényei szerint oldaná meg a nemzetiségi és területi kérdé­seket, mégpedig a szerb szup- remáció jegyében. Lényegé­ben évszázados törekvés to­vábbéléséről van szó, amit a daytoni békét barkácsolók épp úgy nem vettek figye­lembe, mint ahogy a kérdést ma kezelők sem akarnak tud­ni róla. Pedig minden tüneti kezelés eredménytelen lesz mindaddig, amíg elsősorban a térség érdekelt politikai erői nem jutnak egymással egyez­ségre. Eire - persze - a remei tv kicsi. Közben mi itt, Magyar- országon, ismét közel ülünk egy olyan katlanhoz, mely­ben nemcsak víz fon-, de ami­be dinamitot is tettek a sza­kácsok. Ha más nem, akkor ez indokolja a NATO iránti törekvésünket. Nem lenne boldogító tudat, hogy egye­dül kell viselnünk a még hosszú ideig reánk nehezedő terhet. Egyszer el kel! búcsúz­ni az ostoba hősködésektől.

Next

/
Thumbnails
Contents