Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-10 / 288. szám

1997. december 10., szerda Panoráma Emberrabló földönkívüliek MTI A földönkívüliek titokban embereket rabolnak el, első­sorban azért, hogy szaporítá­si kísérleteket folytassanak velük, illetve, hogy külön­böző eszközöket építsenek be a testükbe - legalábbis így vélik azok a szakemberek, akik Acapulcóban gyűltek össze a vasárnap kezdődött második ufológiai világ- kongresszusra. A földönkívüliekkel kap­csolatos történetek közül éppen az emberrablásokról szólók tűnnek a legkülönö­sebbeknek, nem csupán meg­döbbentő mivoltuk miatt, hanem azért is, mert terjesz­tőik oly szenvedéllyel hisz­nek bennük. Az acapulcói kongresszuson megjelent tu­dósok legtöbbje számára nem is volt kérdéses, hogy bizonyos földönkívüliek embereket álmukban rend­szeresen elrabolnak, elvisz­nek egy idegen bolygóról ér­kezett űrhajóra, majd a legna­gyobb titokban ismét vissza­csempészik őket az ágyukba. Az ilyen kalandot átéltek legtöbbje nem is emlékszik vissza elhurcolásának részle­teire mindaddig, amíg ezek a részleteket hipnózisban elő nem bukkannak emlékeze­tük mélyéről. Elrablóik nyil­vánvalóan megpróbálták az egészet kitörölni a memóriá­jukból. A testükbe épített eszközök révén attól kezdve megfigyelik, esetleg követik ezeket az embereket. Az Egyesült Államokból ér­kezett Budd Hopkins szerint 1989-ben több szemtanú saját szemével látta, amikor egy Linda Cortile nevű asszony a levegőben úszva lebegett ki New York-i, 12. emeleti laká­sa ablakából, és beszállt egy, az ablak előtt a levegőben vá­rakozó „repülő csészealjba”. A történetekben szereplő földönkívüliek kétfélék. Az Egyesült Államokból érke­zett küldöttek alacsony, fehérbőrű, nagyszemű és nagy, fordított körte alakú kopaszfejű „emberkékről” számolnak be. A Latin-Ame­rikából, például Ecuadorból származó történtekben vi­szont magas, zöldes bőrű lényekről esik szó. Sokkal nagyobb együtt­működésre volna szüksé­günk a tudományos élet képviselői részéről. Persze nyitott szívvel, nyitott elmé­vel kell jönniük, mert ha nem, akkor csak mosolyog­ni tudnak mindazon, amit a szemtanúktól hallanak - vé­lekedett az egyik szervező. Egyenjogúság a volán mögött Elmúltak azok az idők, amikor a gépkocsit vezető nők a kormányba kapaszkodva, egy-egy mellettük elsu­hanó jármű elől ijedten félrehúzódva szinte csak de­fenzív stílusukkal vétették észre magukat az utakon. MTI Egy Ausztráliában készült felmérés szerint a gépkocsit vezető fiatal nők az ország­úton csaknem annyira hajla­mosak az agresszivitásra, mint a korosztályukbeli fér­fiak. Az ausztrál gépkocsi­biztosítók egyesülete megbí­zásából készített tanulmány megállapítja: harminc év alatti hölgyek és urak eseté­ben szinte elhanyagolható a nemek közötti különbség a vezetőtársaknak szóló ököl­rázások, átkozódások, ideges dudálások tekintetében. A férfiakhoz hasonló arányban hajlamosak a hölgyek arra is, hogy az előttük haladó jár­mű hátsó lökhárítójára „rá­tapadva” ösztökéljék gyor­sabb haladásra a lassúnak vélt kocsit. A biztosítók ál­tal jegyzett úgynevezett or­szágúti agresszivitási index a fiatal nők tekintetében 31,77 pont, míg a korosz­tályukbeli fiatalembereké 32,63, tehát alig egy száza­lékponttal magasabb. Á hölgyek a társadalmi érintkezés minden vonatko­zásában egyenlőkké válnak a férfiakkal, s ez az élet bizo­nyos területein szerencsés, más tekintetben, mint példá­ul a gépkocsivezetésben, sze­rencsétlen változásokat hoz magával - tette hozzá a fel­mérést finanszírozó biztosí­tószövetség szóvivője. Utalt ugyanakkor a tanulmánynak arra a megállapítására, hogy az életkor előrehaladtával a nők a férfiaknál jóval gyor­sabban lehiggadnak. Az 55 éves, vagy annál idősebb hölgyek országúti agresszi­vitási indexe például már szinte elhanyagolható. Hegedűdiagnózis röntgensugárral MTI Hegedűdiagnosztikára is kiváló a legfejlettebb tech­nikájú számítógépes tomog­ráfia - számolt be játékos próbálkozásnak indult ta­pasztalatairól az Észak-Ame­rikai Radiológus Társaság éves értekezletén egy ameri­kai röntgenorvos. Steven Sirr kilenc éve vizs­gálta meg először röntgensuga­rakkal hegedűjét, amelyet a kórházba is rendre magával .visz gyakorolgatni, ha van egy kis szabadideje. A felvételeket azután elvitte egy hegedű­készítő barátjához, akinek ér­tékes információkkal szolgál­tak a képek az öreg Amati fa­testének legrejtettebb zugairól. Azóta rendszeresen végeznek röntgensugaras hegedűdiag­nosztikát, a világ legdrágább hangszerei közül is jópár meg­fordult a kezük között. A tulaj­donosok igénye az alaposság iránt érthető: egy Stradivari hátán elég egyetlen aprócska repedés, máris feleannyit sem ér, mint ha hibátlan lenne. Az értékcsökkenés 1 millió dol­lár esetében - ennyi ma az olasz mester mesterműveinek árfolyama - nem kevés. Tízemeletes barlangrendszer A világ minden részéről érkezett gyalogtúrázók ezrei barangolnak az évezredes kereskedelmi utakon a nyu­gat-nepáli Magas-Himalájában, ám aligha sejti valaki is közülük, hogy a Dhaulagiri és az Annapurna 8 ezer méter magas masszívumának lábainál nemzetközi jelentőségű régészeti kincsek rejtőznek. A dpa arról számolt be, hogy német régészek már 1992 óta végzik itt egy átfogó barlangrendszer feltárását, amelyben az emberi élet eddigi legkorábbi nyomait mutatták ki a Musztáng félautonóm királyság sivatagos magashegyi térségében. A több mint 2000 éves leletek között van­nak temetkezési helyek, ahol a halottak mumifikálódtak a száraz kiimán. MTI ________ A Kölni Egyetem tudósainak - a térségben kutató első régé­szeknek - nagy nehézségeket kell leküzdeniük, mivel a leg­több barlang csak hegymászó­technikával, kötelek segítségé­vel közelíthető meg. A tíz eme­letet is elérő barlangrendszer a Kaligandari folyó és mellékfo­lyóinak napsütötte sziklafalai­ban helyezkedik el, 3500 mé­teres tengerszint feletti magas­ságban. A Kaligandari-folyó- völgy ősi, természet adta keres­kedelmi útvonal Tibet és a tőle délre, az indiai szubkonti- nensen fekvő Gangesz-síkság között. A sírhelyek egy körülbelül 400 éve elnéptelenedett telepü­lésrendszer részét képezik. Krisztus előtt 100-350-ből szár­maznak a legkorábbi leletek, köztük olyan barlangi termek, amelyeknek gödreibe és falmé­lyedéseibe holtakat temettek, akár húszat is. A rákövetkező korszakba, amely Kr.e. 350-től Krisztus születéséig terjed, egy hetedik emeleti kollektív sír szenzációs felfedezése engedett betekintést a német kutatóknak. Egy kisebb teremben faragá­sokkal és festéssel díszített, ágy formájú fakoporsókat találtak. E teremben 30 halott földi marad­ványaira bukkantak, akiket egy körülbelül 400 éves idősávban temették ott el. A halottak mel­lett kosarakat, fa-, bambusz- és kerámiaedényeket, ékszereket, gyapjú- és bőrruhákat, kecske- és juhkoponyákat, valamint egy lócsontvázat találtak. A barlangrendszerben talál­tak továbbá lakó- és hálóterme­ket beépített fekvőhelyekkel, éléskamrákat árpa-, búza- és haj­dinamaradványokkal, kony­hákat beépített tűzhelyekkel. Egyes termek festése arra utal, hogy vallási célokra használ­ták őket. A leletek sokat elárul­nak a térség kétezer éve zajló hétköznapjairól - írta a dpa. A himalájai többemeletes barlangrendszerek a világ más száraz hegyvidéki területein - a törökországi Kappadokiában, Észak-Amerika délnyugati ré­szén és Közép-Ázsia több vi­dékén - talált hasonló létesít­ményekre emlékeztetnek. Csak semmi szexet Kambodzsa miniszterelnö­ke megtiltotta, hogy a kábel­tévé-társaságok szexfilmeket tűzzenek műsorukra, mond­ván, hogy ezek az alkotások „bátorítólag” hatnak a lakos­ságra és hatástalanítják az AIDS elleni küzdelmet. A mi­niszterelnök a televíziós do­hányreklámokat ugyanakkor védelmébe vette. Hun Seh szerint Kambodzsában túl ke­vés műsoridő jut figyelmeztet­ni az AIDS veszélyeire, miköz­ben hat órát kapnak a szexfil- mek. A cigarettareklámok vi­szont bevételt jelentenek - mondta a kambodzsai egész­ségügy minisztériumban a mi­niszterelnök, aki maga erős do­hányos, ám megígérte, hogy ha­marosan felhagy ezzel a szen­vedélyével. (MTI) «« A A A & *-»- Nem is tudom, hogy örülnék jobban öt telitalálatnak: a jövő héten a lottón, vagy itt most helyben... Harminc esztendeje halt meg Otis Redding Pontosan harminc éve, 1967. december 10-én, mind­össze 26 évesen több zenésztársával együtt repülőgép­szerencsétlenség áldozata lett Otis Redding soulénekes. A zenész-szakma könnyen osztogatja a címeket: Otis Redding is megérdemli, hogy a főként feketék által mű­velt muzsika egyik királyaként méltassuk. Neve ugyan­úgy legendává vált, mint az ugyancsak fiatalon meg­halt Marvin Gaye-é. Szerencsére hiányoztak belőle a magát jelzőkkel felcímkéző James Brown magamuto­gató majomkodásai, s előnyére vált, hogy kerülte a Percy Sledge által képviselt, meglehetősen népszerű „fekete operettstílust”. MTI ___ Ot is Redding Georgia ál­lamban született 1941. szep­tember 9-én. Már kisgyer­mekként vonzódott a gos- pelhez és a spirituléhoz, s igen korán helyet kapott a templomi kórusban. Felcse­peredve érdeklődése bővült: a bluest és a rhythm and blu­est hallgatta, majd játszotta. Első együttese a Johnny Jenkins and The Pinetoppers volt, s mindössze 18 éves, amikor első kislemeze, a „She's Allright” megjelent. A „These Arms of Mine” volt az első dala, amely 1963-ban felkerült a rhythm and blues lista 20. helyére, s nem kel­lett sokat várni a további si­kerekre: a „Pain in My Heart”, a „That's How Strong My Love Is”, majd a sokak által játszott „live Been Loving You Too Long” című dalo­kat is listára énekelte. (Az utóbbi szám a 2. helyezésig jutott.) Első albumának, a Pain In My Heartnak nem volt azonnal sikere, de végül listára került. Az egyik legsikeresebb dala, a Respect 1965-ben szü­letett, s a negyedik lett. Aret­ha Franklin tolmácsolásában azután világsiker és lista­vezető, de ezt Otis Redding már nem érte meg. Nagy si­ker volt Fa,Fa,Fa,Fa,Fa,Fa (Sad Song) című nótája is. Visszafogott, balladaszerű intelligens dalai és „konzer­vatív” előadásmódja ellené­re sokáig nem tudta meghó­dítani a brit közönséget. A blues iránti érdeklődését 1966-os Otis Blue című albu­mával bizonyította, a lemez­re felkerült B. B. King híres dala, a Rock Me Baby is. Járta Amerikát és Európát: az európai koncertjeiből 1966-ban nagyszerű „live” albumot válogattak. Életé­nek és pályájának nagy ese­ménye volt, hogy felléphe­tett Montereyben az 1967-es pop-, rock-és bluesfeszti- válon. Három nappal tragikus ha­lála előtt vette fel a (Sittin on) The Dock of The Bay című dalát. Soha nem tudhatta meg, hogy a szakma és a kö­zönség szerint is a legjobb száma volt. A dalt tartalma­zó lemez halála után jelent meg. Fehér zenészeket is „megfertőzött” a soullal: Joe Cockert és Steve Croppert emlegetik a legsikeresebb fehér „soulmanként”. Otis Redding utolsó válogatásle­meze 1992-ben jelent meg. Veszélyben a gorillák MTI ____ So k veszély leselkedik a délnyugat-ugandai sűrű bambuszerdőben élő 348 gorillára, amelyek e veszé­lyeztetett faj utolsó még élő példányainak felét alkotják. A legtöbb veszélyt maguk az emberek okozzák- írta a dpa német hírügynökség Ugan­dái környezetvédőkre hivat­kozva, akik azon fáradoz­nak, hogy megmentsék a ki­halástól az emberszabású majom e ritka fajtáját. Egy kampalai magánrá­dió nemrég megkongatta a vészharangot, azt állítva, hogy a pigmeus bennszülöt­tek intenzíven vadásznak a gorillákra, és már több tuca­tot elűztek Kongó irányába. Az állami Ugandái Termé­szetvédelmi Hatóság (UWA) is elismeri, hogy a legalacso­nyabb növésű és legegysze­rűbb életmódú emberek közé tartozó törzs tagjai csemege­ként fogyasztják a majmok húsát, de tagadja, hogy el­űznék földjükről a gorillá­kat. „A pigmeusok a kukac­tól a kígyóig mindent meg­esznek, de az túlzás, hogy fe­nyegetnék a gorillákat” - mondta Kari Karugaba, az UWA rendőrfőnöke. Természetvédők a he­gyek körüli lakosságsűrűsé­get teszik felelőssé a problé­mákért. A dombokat és a hegyoldalakat művelésbe vonó paraszüjk elveszik a gorillák életterét. Fred Mu- huniza vadőr szerint megol­datlan dilemma előtt állnak: vagy hagyják az emberek­nek kiirtani az őserdőt és ezzel megfosztani életterük­től a majmokat, vagy meg­védik az erdőket és ezzel megfosztják az embereket a szántóföldektől. A környezetvédők ag­gódnak, hogy a kél ugandai gorillarezervátum, Bwindi és Mugahinga körüli embe­ri települések veszélybe so­dorják e ritka emberszabású majom jövőjét. Háromszáz gorilla él az Uganda délnyu­gati részén fekvő Bwindi Nemzeti Parkban, s további 48 majom az attól 25 kilo­méterre délre fekvő Muga­hinga Nemzeti Parkban.- Problémát okoz az em­beri települések benyomulá­sa a rezervátumok területé­re. Az emberek kivágják az erdőket tűzifának, s kerteket létesítenek a helyükön. A gorillák pedig behatolnak a kertekbe, mivel ugyanazzal a táplálékkal élnek, mint az emberek. A majmok gyakran rátámadnak az emberekre, akik ezt szintén agresszióval viszonozzák. Egyfajta ver­sengés alakult ki ember és állat között” - magyarázta a helyzetet a dpa-nak Ronald Mutumba, az UWA gorilla­felelőse. A hegyi gorillák utolsó ugandai élettere bővelkedik természeti kincsekben, hal­ban, fában, ami megnehezíti az emberek távoltartását a re­zervátumoktól. Mindazonál­tal történtek eredményes in­tézkedések a gorillák védel­mére, nem utolsósorban a Német Műszaki Együttmű­ködési Társaság segítségé­vel, amely gyakorlatilag maga finanszírozza mind a 12 ugandai vadrezervátum fenntartását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents