Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-27 / 277. szám

A spájz tartalma ••t ...avagy a rossz tanulóból is lehet jó Hányszor és hányszor saccolják meg a honi „labda­rúgóidőt” emígyen: a huszonnegyedik órában va­gyunk. A vekker jár, a sportág pedig egy helyben toporog. Helyzetelemző sorozatunk hatodik epizód­jában egy korántsem epizódszereplő, a megyei szö­vetség főtitkára, Gerliczki János révén lapozunk bele egy sajátságos forgatókönyvbe. Ladányi Tóth Lajos (Új Kelet)- Még friss az élmény: kedden ülésezett az ad hoc bizottság...- Megyénknek jó a res- peklje, hiszen mini a területi bizottság vezetője, tagja va­gyok az ötfős társulatnak, melynek Fa Sándor az első embere. Egy éve a Magyar Amatőr Labdarúgó Liga Balatonföldváron feloszlat­ta magát, azóta tart az egye­di állapot. Feladatunk az amatőr labdarúgás képvise­letének szervezése, tervezé­se. Azon az állásponton va­gyunk, hogy csökkenteni kell a profi csapatok és já­tékosok számát. Elképzelé­sünk egy tizenkét együttes­ből álló Extraliga vagy egy kétszer tíz gárdát magába foglaló profiliga kialakítá­sa. Megjegyezném még, hogy mihamarabb szükség van egy országos amatőr küldöttközgyűlésre!...-Honi viszonylatban visz- szatérő neuralgikus pont a frázissá „ érett” utánpótlás- helyzet kérdése. E téren hová lehet elhelyezni Sza­bok s-Szatmár-Bereg me­gyét?- Nem vagyunk különb helyzetben, mint más me­gyék. Harcsa Zoltán, az utánpótlás-bizottság igen agilis vezetője és munkatár­sai áldozatkészek, kevés anyagi ellenszolgáltatás fe­jében végzik munkájukat. Amelyik településen a pol­gármester áll az egyesület élén (így például Ibrány- ban, Újfehértón, Leveleken), nyilvánvalóan támogatják ténykedésüket, de más hely­ségek szerepe sem törpül el mellettük. Amondó vagyok, hogy eltorzultak az ará­nyok, egy utánpótlásedző­nek is annyit kellene keres­nie. mint a felnőtt csapat trénerének! Hiba volt az il­letékesek részéről a két­évenkénti kötelező edzőto­vábbképzés megszüntetése. Ma az az edző, aki az akar lenni, nagyon hiányzik ez ügyben a kontroll.- Se szeri, se száma, azok­nak, akik a futballból, nem pedig a futballért élnek. Oszt­ja ezt a nézetet?- Mindig is sok ilyen ille­tő lesz, hiszen a profik (játé­kosok, edzők, vezetők) a lab­darúgásból élnek, sőt ide le­het sorolni a játékosügy­nököket is.- Eközben pedig az „ ügye­letes” felelősöknek gyakor­ta a játékvezetőket kiált­ják ki.- Én nem hibáztatom.a bí­rókat. A tévedés benne van a játékban. Ha egy edző azt nyilatkozza, hogy „átok ül a csapatomon”, vagy hogy „nincs szerencsénk”, ez esetleg miért ne vonatkoz­hatna a játékvezetőkre? Ők is emberek. Ne vegyék le az illetékesek válláról a fele­lősséget azáltal, hogy a „sporit” hibáztatják! Az vi­szont szükségszerű, hogy a meccsek súlyának megfele­lően kell a küldéseket elké­szíteni. És még valami: négy éve vagyok főtitkár, ez idő alatt a megyében mérkőzést nem csaltak el! Ugyanis írásban nem jelentettek fel senkit...- A jéghegy csiícsát a min­denkori MLSZ-elnök jelenti. Ön kit látna ebben a pozíció­ban a jövőben?- Nem az elnök kiléte a fontos, hiszen az elnökség hozza a döntéseket. Egy biztos: rosszul megtöltött spájzból nem lehet jót főz­ni... Élek az alkalommal, és tisztelettel kérem a labdarú­gást szerető szurkolókat: ne fordítsanak hátat a sportág­nak. aki teheti, anyagiakkal, illetőleg jelenlétével támo­gassa az egyesületeket, mert az élet is bizonyítja, hogy a rossz tanulóból is lehet jó ta­nuló, csak akarni kell tudni! Hol vannak a külföldiek? Kortyok az 5. ICN Alkaloida-kupából Munkatársunktól A narancssárga bulletinbe, mi több, a köztudatba is úgy került be a jubileumi torna teljes elnevezése, hogy: 5. ICN Alkaloida-kupa pénzdí­jas nemzetközi nyílt terem­labdarúgó-torna. A minap el­készült, közhírré tétetett az ötvennégy (!) csapatot szám­láló csoportbeosztás, és bi­zony, a rangos névsor olva­sásakor előbukkan a nagy kérdőjeí: hol vannak a kül­földiek? A jelek szerint ezút­tal is megmarad ízig-vérig honi versengésnek a jövő hét­végi 4+1-es focifesztivál...- Sajnos, nem neveztek az általunk várt együttesek. Nincs mit tenni, a határidő sürgetett, a kilencszer hat .csapatot be kellett sorolni, fájdalom, hogy nincs közöttük külföldi - replikázott első kézből Dajka László főszerve­ző. - Nem kitalált, igenis be­ígért dolgokról volt szó, csak­hogy: az AC Milan kispályá­sainak nem engedélyezték a bajnoki halasztást, ezzel együtt az olasz menedzserek itt lesz­nek és árgus szemekkel figyel­nek. Belgiumból is jöttek vol­na a Vasasból ismert Vermes révén, már a szállást is lefog­laltuk nekik, mégsem jeleztek vissza. Ha mégis jönnének, maximum nézők lehetnek. Nyit- ráról szintén tárt karokkal fo­gadtunk egy társaságot, ők végül az ottani versenyt válasz­tották. A lényeg: másfél hét múlva pénzdíjas nyílt terem­labdarúgó-tornát rendezünk. Tehát, idén is „lőttek” a ha­táron túliak fellépésének... Lassan (elvette a ritmust a Nyírbátor NB II Keleti csoport 1. n ti', Z. 3. 4. ■ V ■' ' ~0 5. 6. J* ’■ 7. •, ■■■& ■' 8.- i' 9 10. 11. 12. 13. 14. 15. Nyírbátor—Borsodi Volán 2—2 (2—1) Balogh, Szegedi Soroksár—Nyírbátor 2—0 (2—0) Nyírbátor—Kiskőrös 2—2 (1—1) Szilvási, Balogh Dunakeszi—Nyírbátor 1—1 (0—0) Lengyel Nyírbátor—Hatvan 0—1 (0—0) Hajdúnánás—Nyírbátor 1—1 (0—0) Lengyel Nyírbátor—REAC 2—3 (0—0) Márton, Ricsei Kiskunfélegyháza—Nyírbátor 0—2 (0—0) Erdei, Kosán Nyírbátor—Tiszafüred 4—1 (2—1) Szabó, Kovács (2), Szilvási Nyírbátor—Kazincbarcika 1—0 (1—0) Lukács T. Kalocsa— Nyírbátor 2—0 (2—0) Nyírbátor—Demecser 2—0 (1—0) Márton, Balogh Z. Palotás—Nyírbátor 1—2 (1—1) Erdei, Lukács Nyírbátor—SZEAC 1—1 (1—0) Kovács Eger—Nyírbátor 0—0 7. Nyírbátor 15 5 6 4 20-17 21 Nehezen inujit be ősszel a nyírbátori gépezet, hi­szen csak a nyolcadik fordulóban érezhették először a győzelem ízét. Ezután viszont megtáltosodott a Baracsi-legénység, és végül a hetedik helyen zárták az idényt. A csapat mesterét, Baracsi Jánost az őszi szezon értékelésére kértük. Barczi Róbert (Uj Kelet)- Váratlanul érte Önöket az NB II-be való felkerülés?- Tulajdonképpen nem felju­tási tervekkel vágtunk neki a tavalyi bajnokságnak, de ami­kor a hajrában az élmezőnyben voltunk, már fel akartunk kerül­ni. Ezt az elképzelésünket a vá­ros vezetői is támogatták.- Mégsem volt zavartalan a nyári felkészülés...- Igen, mivel nem tudtuk megerősíteni a gárdát, sőt in­kább még gyengültünk. Elment Lőrincz, Sipos, Szalontai, és Csaposra sem számíthattam az ősszel, ugyanakkor az érkezők közül csak Balogh Zoli jelen­tett igazi erősítést. Szerettünk volna Lőrincz mellé egy másik veszélyes csatárt hozni, erre ő is eligazolt. Ezek után - mint általában az újoncok - csak a biztos bennmaradást tűzhettük ki célul. Ráadásul nem ismer­tük a mezőnyt, és a többi csapat átigazolásait hallva csak kap­kodtuk a fejünket. Szinte min­den vetélytársunk több első vagy másodosztályú játékost is igazolt, míg nálunk csak Balogh játszott korábban az NB I-ben.-A gondok a bajnokság ele­jén is tovább tartottak, hiszen az első hét mérkőzésen csak négy pontot szereztek.- Az őszi tizenöt meccset há­rom ötös szériára osztottam fel, és öt találkozónként hat pontot terveztem. Ebből az első szériái tartottam a legnehezebbnek, hi­szen a Kiskőrös és a Dunakeszi NB Ill-as bajnokként, a Hatvan és a Soroksár pedig a másodosz­tályból került az NB II-be. Egye­dül a Borsod Volán tűnt előze­tesen valamivel könnyebb el­lenfélnek, mivel negyedikként jutottak fel és ismertük őket. El­lenük azonban a 2-0-ás elő­nyünket sem tudtuk megtarta­ni, és végül 2-2 lett az ered­mény. A mezőny legerősebb csapatától, a Soroksártól nem sok esélyünk volt pontot rabol­ni, talán ez volt az egyetlen mérkőzés, ahol nem volt benne a játékunkban a döntetlen sem. Ezután a Kiskőrössel és a Du­nakeszivel ikszeltünk, és ezek értékes döntetlenek voltak. Saj­nos, ezt követően a nánási dön­tetlen mellett két hazai vereség is becsúszott. Mind a Hatvan, mind a REAC ellen nagyon akartunk már nyerni, nem elé­gedtünk meg a döntetlennel. Kockázatot vállaltunk, hiszen így kinyíltunk, és ez mindkét esetben megbosszulta magát.- A nyolcadik fordulóban viszont megszületett az első bátori győzelem. Mi történt a csapattal Kiskunfélegyházán ?- Nagyon tartalékosán játszot­tunk ezen a találkozón, így csak a döntetlen reményével utaz­tunk Kiskunfélegyházára. Sze­rencsére azonban rájuk tudtuk kényszeríteni az akaratunkat, és döntőnek bizonyult, hogy a kö­zéppályán jobbak voltunk. Utá­na a Tiszafüredet fogadtuk, s mivel korábban már háromszor is láttam őket, biztos voltam a győzelmünkben. Ezek a sikerek egy hatalmas görcsöt oldottak fel, és ennek köszönhetően a kitűnő Kazincbarcikát is meg tudtuk verni. Ekkor már volt önbizalmunk, és a vesszőpari­pámnak tartott fcgyelcm-figye- lem-sok futás hármas újra jel­lemző volt ránk. Talán egy ki­csit túl sok is volt már az önbi­zalmunk, ennek tudható be a kalocsai vereség. A Demecser elleni presztízscsatára azonban ismét felszívtuk magunkat, és megérdemelt győzelmet arat­tunk. A hajrára viszont már nem tudtunk igazán felpörögni, de a tizennyolc pontos célkitűzést így is túlteljesítettük hárommal.- Egyénileg hogyan értéke­li játékosai teljesítményét?-Kormos többnyire jól védett, három gyengébb és három ki­emelkedő mérkőzése volt. A vé­delem általában a Lukács-Ba- logh-Lengyel-Kosán összetétel­ben játszott. Lukáccsal elége­dett vagyok, elsősorban a két győztes gólja emeli az átlag fölé. Balogh nyújtotta a legjobb tel­jesítményt, azt hozta, amiért le­igazoltuk. Talán egy kicsit töb­bet segíthetné a támadásokat. Lengyel új szerepkörben játszott, elég hullámzóan. Többet vártam tőle, elsősorban fegyelemben. Kosán a jobbak közé tartozik, nem hiszem, hogy kellemes em­lékei lennének róla a csatároknak. A középpálya jobb oldalán Sze­A legjobb teljesítményt a korábban a Stadler színeiben is játszó Balogh Zoltán nyúj­totta. Végig magabiztosan irányította a bátori védelmet, ráadásul Kováccsal holtver­senyben, a házi góllövőlistát * is vezeti.- Miért pont a Nyírbátort választotta nyáron?-Több lehetőségem is volt, de a Nyírbátor játszott közü­lük a legmagasabb osztály­ban, és miután az anyagiak­ban is sikerült megegyez­nünk, mellettük döntöttem. gedi közepeset produkált, a véde­kezése jobb, a támadójátéka gyen­gébb volt az átlagostól. Gubányi szezon közben került a csapatba Csapos helyére, és meghálálta a bizalmat. Feltétlenül előrelépett a korábbiakhoz képest, de még mindig ritkán kerül helyzetbe. A kezdőcsapatból például egyedül ő nem rúgott gólt. Szabótól min­denképpen többel vártam, ettől sokkal többre kénes. Erdeit a sé­rülése akadályozta, így csak később lendült játékba, és csak az utolsó meccseken játszott jól. Márton a huszonnegyedik órá­ban került hozzánk, de egyértel­műen kellemes meglepetés volt. A szezon végére meghatározó já­tékossá vált, bár elég hullámzó a teljesítménye. A csatárok közül Kovács fiatal, tehetséges játékos, de a három góltól azért többet vár­tám. A hozzáállása alapján azon­ban szép jövő állhat előtte. Szilvási Lőrincz távozásával lé­pett elő, de nem tudta meghálálni a bizalmat. Elsősorban akarati tényezőkben kell javulnia. Több­nyire csereként jutott szóhoz Ricsei és Bandies. Nekik még fejlődniük kell, de egy-egy felada­tot már képesek megoldani. Szar­ka és Kurucz epizódszerepet ját­szott. Egyedül a tartalékkapu­sunk, Babicz nem kapott lehető­séget. Az ő felkészültségével azonban meg vagyok elégedve, szükség esetén bármikor nyu­godt szívvel be mertem volna állítani.- Várható-e változás a ke­retben?- Hogy sikerült beilleszked­nie a csapatba?- Nagyon jól érzem itt ma­gam, s bár lejár a szerződésem,- szívesen maradnék. A teljesít­ményemmel azonban - mint •minden idény után - most is elégedetlen vagyok. Úgy érzem, hogy ettől is több van bennem, és remélem, ta­vasszal ezt meg is tudom mutatni. Lőttem ugyan há­rom gólt, de ezek pontrúgá­sokból estek. Sajnos kevés lehetőségem volt segíteni a támadásokat. „Több van bennem” Elégedett elnök A bátoriak elnökét, Uski Gézát is megkértük, hogy értékelje csapata őszi produkció ját.- Természetesen kö­zösen fogalmaztuk meg a célkitűzést, és nem cso­da, ha mindnyájan elé­gedettek vagyunk. Nem volt éppen zavarmentes a felkészülésünk, hiszen amellett, hogy többen is eligazoltak, az újak Ba­loghon kívül még más­hol sem bizonyítottak. Nehezen indult a baj­nokság, időbe tellett, mire felvettük az NB II ritmusát. Az idény felé­re azonban összeáll­tunk, és innentől már eredményesen szerepel­tünk. Ha sikerül együtt tartani a csapatot, és esetleg néhány poszton még meg is tud juk erő­síteni,-akkor tavasszal is hasonló szereplés vár­ható. Arról nem tudok, hogy valaki el akarna menni, az érkezőkről pedig még korai lenne nyilatkozni, hiszen az önkormányzat a fő tá­mogatónk, ezért be­határoltak a lehető­ségeink.- Ezt még nem beszéltük meg a vezetőkkel, de szerin­tem a középpályán és a tá­madósorban ránk férne az erősítés.-Mikor népesül be újra a nyírbátori focipálya?- November végéig még levezető edzéseket tartunk, ezután a felkészülésig nem ta­lálkozunk. Decemberben azonban különböző csapa­tokban több játékosunk is részt vesz az Alkaloida Ku­pán. A pihenő után aztán ja­nuár 12-én kezdjük az erő­gyűjtést a tavaszi szezonra. Fotók: Csonka Robert

Next

/
Thumbnails
Contents