Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-24 / 274. szám
Történelem nélkül nincs jövő sem A harmincas évekre tehető, hogy az addig egységesnek mondható alkotó magyar értelmiség úgynevezett városi (urbánus) és népi irányzatra szakadt. Ez a kettősség kezdetben a békés egymás mellett élés jegyében úgy-ahogy megfért egymással, de aztán a két filozófia képviselőinek viszonya, különösen a második világháború után elmérgesedett, és mára szinte ellenségeknek tekintik egymást. Berki Antal (Új Kelet) A rendszerváltás óta a népiek kiszorultak a média szinte minden szeletjéből. Az ellenoldal kígyól-békát kiabál, elmondja őket mindenféle nacionalistának, jó, hogy nem fasisztázza le a népben, nemzetben gondolkodókat. A sorozatos támadások ellenére a népieknek sikerült felszínen maradni napjainkra is, és a teljesen zilált könyvkiadói helyzet ellenére a múlt héten jelentős kiadvánnyal szaporították a népiek eddig megjelent köteteit. A Vesszen a magyar? című antológia országos bemutatóján kérdeztük Schmidth Mária történészt a történelmi kibeszélgetés hiányáról, a magyar szempontból szinté csak tragédiákat hozó huszadik századról és arról, hogy át kell értékelni, a valósághoz kell közelíteni közelmúltunk eseményeit.- A történész igazából röghöz kötött emberfajta. Képzeletének szárnyalása nem sokat segíti munkájában, mert akár tetszik, akár nem, régen történt események tükrében kell kialakítani álláspontját. A történelem attól lesz történelem, hogy valami megtörtént, bár azt nem tudjuk, hogy miért történt, csak találunk róla leírásokat, valamiképpen bekerül a köztudalba, ami nem azt jelenti, hogy a közvélekedésnek bánni köze is lenne a tényleges történéshez. Nálunk a személyes élmények és a hivatalosság között nagyon régóta semmiféle kapcsolat nincs. Nincs egy olyan közösen megélt tapasztalat, ami apáról fiúra száll, amiből felsejlik egy nemzet képe, ami a nemzeti azonosságtudat kialakítását segíti. Olyan világban éltünk az elmúlt ötven esztendőben, ami nem kedvezett a önálló magyarságtudat kifejlődésének. És igazságtalan lennék, ha csak a Szovjetuniót vagy a pártállami időket tenném ezért felelőssé; nem kedvezett ennek a folyamatnak a huszadik században megélt történelmünk sem. A rendszerváltás idején elérkezettnek láttam az időt, hogy újragondoljuk, átértékeljük ezt a tragikus századot, annak minden poklával, eredményével együtt, nem úgy, ahogyan azt a németek vagy az oroszok láttatták, hanem kifejezetten a magyar nemzet sorsa szempontjából megvilágítva az eseményeket. Legnagyobb megdöbbenésemre ilyen irányú elképzeléseimet indokolatlanul nagy ingerültség fogadta. Ezekben a csatározásokban döbbentem rá, hogy nagyon fontos a múlt birtoklása, főleg azoknak, akiknek fogalmuk sincs, hogy milyen lesz a jövő, akiket nem is érdekel, hogy a magyarság sorsa így, az ezredforduló táján és túl a második évezreden, hogy alakul majd. Azoknak, akik nem tűrik, hogy múltunkból bármit is megváltoztassunk, hogy múltunkról bárki másképp vélekedjen vagy beszéljen, mint ők. Hogy ez meddig lesz így, nem tudom, azt tudom csak, hogy fontos lenne újraértékelni az elmúlt negyvenöt esztendőt, de nem ártana górcső alá vetni a két világháború közti korszakot, hiszen Trianon után rendkívül rossz körülmények között, ellenségektől közre - véve kellett megteremteni a maradék haza területén egy új államot, megteremteni a nemzetet. Újra kell értelmeznünk olyan államférfiak szerepét, mint Bethlen Istvánét, vagy a mai napig fasisztának kikiáltott Gömbös Gyuláét. Azt gondolom, hogy nem lehet egy ország életéből száz, ötven vagy akárcsak húsz évet kitörölni, mert valamennyien itt éltünk, itt éltek szüléink, nágyszüleink, és hagyományainkat kollektív emlékezetünket is nagyban befolyásolja a letűnt korok világa. Mindenképpen újra kell gondolnunk - különösen most, az ezredfordulón — az elmúlt száz esztendőt egyszerűen azért, mert enél- kül sem mi, sem a gyerekeink, sem az unokáink nem fognak tudni mit kezdeni ezzel a szóval: magyar. A rendszerváltásig, de még mostanában is azt szajkózták fülünkbe, hogy szégyellni kell magyarságunkat, mert itt annyi szörnyűség történt, annyi minden iszonyatért vagyunk felelősek, és hogy elődeink csak rosszat csináltak. Meg kell keresnünk azokat a vállalható pozitívumokat. amik azért történtek itt a Duna—Tisza közén, és vállalva a tragédiákat is, saját nemzeti szempontunkból kell végiggondolni eddigi történelmünket, saját nemzeti kötődésünket védelmezve kell kialakítanunk egy olyan nemzettudatot, amelyik egyenrangúvá teszi a magyarságot Európa népeivel. Megyei krónika 1997. november 24., hétfő Nagysikerű koncertet adott szombaton a Nyíregyházi Zeneiskola hangversenytermében Tündik Judit (hegedű), Fesztóry Ágnes (zongora), Schroff Róbert (ének) és Baka József (zongora). Szilánkok Bürget Lajos ________ Ös zvérség E kedves állat a makacsságáról híres. Hajthatatlan. Mint Nyíregyháza minden olyan városi alkalmazottja, tisztviselője, területőre, rendőre, aki már évek óta nem hajlandó rendet tenni a Nyírvíz-palota előtti járdán. Ahol, mint köztudott, folyamatosan parkolnak az autók. Tíz méterre a kijelölt parkolótól. Persze, ők a „jobbak”, akik talán sajnálják a parkolócédulára vagy a bérletre a pénzt. Tehetik, senki nem tesz semmit. Pedig csak néhány dekoratív vasoszlop kellene a járda szélére. Persze ezt is ki lehet szedni, mint a Gösser előtt. De ez sincs. Marad minden a régiben. Talán így születnek a hagyományok? A trükk Még messze van, meg is kell élni a 2002-t. Akkor viszont lesz foci Európa-baj- nokság, melynek rendezői között ott szeretnénk lenni. Illetve a kormány úgy gondolja, jó lenne ott lenni Ausztriával együtt. Ezért aztán az Augiász-istállójához hasonló MLSZ-ben folyó rendcsinálás söprögetése közben ez is élőkéiül, mint érv ahhoz, hogy gondolko- dásváltás szükséges, meg minden. Biztos cinikusan hangzik, de nekem erről más jut az eszembe. Az nevezetesen, hogy a rendező ország csapatának nem kell selejtezőket játszania. Aha, így már más. Bejutni úgysem sikerülne másként. Végtére néha a hátsó bejárat a kellemesebb. Szerkezetváltás előtt a szakképzés Mint arról már beszámoltunk, ez a hét a pályaválasztás, a jövő tanév jegyében telik a Széchenyi István Ipari Szakközépiskola és Szakiskolában (volt 110- es), s ennek keretében november 26-án, szerdán 14 órától pályaválasztási szülői értekezletet tartanak az intézmény dísztermében. Az összejövetelen az érintett szülök, továbbtanulni szándékozók részleteiben informálódhatnak a következő tanévtől életbe lépő új szakképzési szerkezetről. Mivel a változások sem az általános iskolák, sem a tanulók körében nem közismertek, nem árt velük ismerkedni. Csiky Nándor (Új Kelet) Az új szakképzési (a korábbi szakmunkásképzés hclyctl most már ez a fogalom használandó) struktúra kormányzati szinten már négy éve megszületetté a megvalósításra pedig most lettek adottak a feltételek. Lényege, hogy kitolódjon a pályaválasztás időpontja 14-ről 16 évre. Ennek szellemében az általános iskolát befejező, szakképzést választó tanulók a középiskolában még két évig általános képzést kapnak (kilencedik és tizedik osztály), melynek végén alapvizsgát tesznek. Ezt követően, a választott szaktól függően még egy, kettő vagy három évig tart a speciális irányú szakképzés (elméleti c,s gyakorlati oktatás). Mint azt Gégény .Júnps igazgatótól és Mike András igazgatóhelyettestől megtudtuk, a volt 110-es - hiszen az intézményt így ismerik a legtöbben - ezek közül kizárólag plusz kétéves szakokat kínál. Az új rendszer egyben azt is jelenti, hogy nyolcadik osztály után még — mivel a tanulók az országos képzési jegyzék szerint nem léphetnek be a szakképzésbe - két évig nem kell a tanulók gyakorlati képzéséről gondoskodni, így leginkább a gyakorlati oktatásban lesz gyökeres változás - mutatott ráCsiki Sándor gyakorlati oktatásvezető. A dolog érdekessége, hogy erről az érintet t gazdálkodószervezetek, vállalkozók - akiknél a diákokat „praktikumra” elhelyezik -:nem, vagy alig-alig tudnak. . Ä fentiekben, felvázolt 2 plusz 2-es képzési forma az alapfokra épülő szakmák esetében érvényes (pl. karosszéria- lakatos, szobafestő), ami a volt 110-csben egyetlen középfokra épülő szakmával egészül ki: ez az autószerelő. Az új szakképzési szerkezet a középfokra épülő szakmák esetében előírja az érettségi megszerzését, így az autószerelő tanulók 4 éves általános képzés - és érettségi! - után kaphatnak szakirányú oktatást, ami egy vagy két évig tarthat. Az intézmény által kínált 4 éves általános képzés úgynevezett szakmai orientációs órákat is tartalmaz (alapot adva ezzel a szakmai ismereteknek), ami azt eredményezi, hogy az első négy év után plusz egy évig tart a speciális képzés. Ha viszont a tanuló az érettségi után más iskolából érkezik, ahol nem kapott szakmai ismereteket, plusz két évet kell teljesítenie, amíg kézhez kaphatja a szakképesítést. Az intézmény tehát három formáját kínálja a szakiskolai képzésnek: 2 plusz 2, 4 plusz 1,4 plusz 2. További újdonság a volt 1 10-esben, hogy az 1997- 98-as tanévben beindult az informatikai képzés, amely az iskolában a műszaki informatikára fordít nagy hangsúlyt. A képzési forma 4 plusz 1-es, az utolsó évben számítástechnikai szoftverüzemeltető szakon szerezhetnek majd képesítést a tanulók. Mindezekről sokrétűbb információkat szerezhetnek az érdeklődők az említett szülői értekezleten.