Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-03 / 256. szám

Megyei krónika _____________________ Pi pőke új cipokéje A Bessenyei Színkör bemutatója (Folytatás az 1. oldalról) Illyás Ákos a szakács-ács- takács Harlekin-szerepében mint a darab narrátora kissé visszafogott volt, de megvan benne az a képesség, hogy az előadások számának nö­vekedésével igazi irányító­ja legyen a darabnak. Hét- zsákné, a gonosz mostoha szerepében Agyagási Edit profi színvonalat nyújtott. Undorítóan harsány volt, ha annak kellett lennie, alatto­mosan sziszegő kígyó, ha a szituáció így kívánta. Mél­tón tisztelgett a szerepet ko­rábban alakító, szívfájdítóan fiatalon elhunyt Srankó Éva emléke előtt. Az álnok pit­varmestert alakító Szántó Sándor az egyetlen, aki az évtizeddel ezelőtti előadás­ban is ugyanezt a szerepet játszotta. Mégsem rutinból oldotta meg feladatát, hanem szívvel, alázattal illeszkedett a darab egészébe. A két rossz testvér, Agócs Agnes és Buda Mónika fergeteges. Lendüle­tük, szuggesztivitásuk, moz­gáskészségük, parazul meg­formált undokságuk igazi előrevivője a produkciónak. A jól alkalmazott gesztusok, és a mimika tisztasága jellem­zi Kameniczky László király­alakítását. Neki van a legne­hezebb dolga, hisz hitelesnek kell lennie az igazságosztó és a bolondot játszó király sze­repében is. Az volt. Tóth Zol­tán Gáspár herceg szerepében elegáns volt és vonzó. Kicsit még keresi a helyét, de azt láttuk, meg fogja találni. A martalócok, Vass Zoltán és Semjényi Gábor marconák, a galambok, Sveda Éva és Matyasovszki Bea szelídek, a szitakötő és az aranypók, Sveda Zsuzsa és Szuetta Rita légiesek és könnyedek, a kar­ban szereplő lányok szépek voltak. Szép jövő előtt álló elő­adást láttunk. Kívánunk ne­kik is százat. Mától MATÁV Újból jegyzési hullám várható Kézy Béla (Új Kelet) Ma reggeltől bizonyá­ra újra sorbaállásnak le­hetünk tanúi jó néhány pénzintézet előtt, hiszen beindul a Matáv-rész- vények jegyzése. Egy­koron — a megboldogult szocializmusban - leg­főképpen az OTP-ben, s igen szerény kamatra elhelyzett pénzekkel mér­ték a lakossági megtaka­rításokat, amelyekkel azt is igyekezett jelezni az ak­kori vezetés, hogy lám, lám, mégiscsak a szocia­lizmus az igazi, hiszen biztonságban és egyre jobban élünk. Mára nagyot változott a világ. Hozzánk is elju­tottak a nemzetközi pénz- és értékpapírpiac hekti­kus hullámzásai, ám úgy tűnik, az emberek kezdik megszokni a sokkal na­gyobb kockázatokkal já­ró, ám nagyobb hasznot is ígérő befektetéseket. Természetesen nálunk is leginkább a biztos hátte­rű jó papírokat kedvelik - emlékezzünk csak a MOL-jegyzésekre s a Matáv is ilyennek ígér­kezik. Már csak azért is, mert 2001-ig monopol­helyzetben van, s addig olyan erős birodalmat építhet ki, amellyel nem lesz könnyű versenyezni annak, aki akkor akar majd betörni a magyar kommunikációs piacra. Vélhetően a további erősítés a célja a most ki­bocsátott értékpapírok­kal szerzett tőkének is. Igaz, a pénz és a pillanat­nyi előny még nem min­den. Egy hosszú ideig mo­nopolhelyzetet élvező szolgáltató cég hajlamos nagyon is elkényelme- sedni. lelassulni, és nem könnyű elkerülnie a sze­reptévesztést sem, neveze­tesen azt a régi gyakorla­tot, hogy az ügyfél van a szolgáltatóért, és nem for­dítva. A Matáv - úgy tű­nik - igazán komolyan kép­zeli a váltást. Néhány hete volt alkalmam beszélgetni egyik vezetőjükkel, aki ki­jelentette: azok a középve­zetők, akik nem elég gyor­sak, nem elég rugalmasak, elég hamar szembesülhet­nek ennek következménye­ivel. Igaz, erre számos ügy­fél tudná sorolni a negatív tapasztalatokat - elég, ha csak a sokat kifogásolt ve­zeték nélküli telefonok so­rozatos műszaki hibáira utalok -, ám mégis azt gon­dolom, hogy a dolog bein­dult. A Matáv egyre inkább olyan szolgáltató képét kez­di ölteni, amely rájött arra: mégiscsak az ügyfelek tart­ják el. Az sem lehet vélet­len, hogy a kínálati helyzet­be került piacon éppen most kecsegtetik mindenfé­le árkedvezménnyel, rész­letfizetési lehetőséggel az ú j vonalat igénylőket. Nem kétlem, hogy ebben a látvá­nyos változásban része van a rádiótelefon szolgáltató cégek megjelenésének is, hiszen például csak a Pan­non GSM már több mint 260 000 előfizetőt mondhat magáénak. Ami pedig még külön biztató, hogy szolgál­tatás és árverseny is indult, s akinek többféle készüléke is van, bizony jelentős ösz- szegeket takaríthat meg az­zal, ha pontosan tudja, hogy hova, mikor melyik vona­lán kell telefonálnia ahhoz, hogy a leggazdaságosabb legyen. Nemigen lennék meg­lepve, ha a ma kezdődő részvényjegyzés gyors eredményt hozna, de an­nak igazán örülnék, ha a Matáv ettől az eredmény­től nem lassulna le. hanem tovább fokozná erőfeszí­téseit az ügyfelek megnye­réséért. 1997. november 3., hétfő A hálás település Kozma Ibolya (Új Kelet) Hét évvel ezelőtt még há­rom H betűvel jellemez­ték Szakoly községet: hal­mozottan hátrányos helyze­tű település. Néhány eszten­dő és néhány tenni akaró em­ber elég volt ahhoz, hogy a kis Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település a térség di­namikusan fe jlődő központ­jává váljon. Már 1991-ben ú j iskolát adtak át, kiépült a teljes infrastruktúra ivóvíz-, szennyvíz-, gáz- és telefon- hálózattal. Az általános isko­lában beindult a középisko­lai képzés, szilárd burkolatú út van a község minden ut cájában. Jelenleg szikiid hul­ladéklerakót építenek több faluval közösen, folyamato­san készül saját erőből az egészségügyi központ, szo­ciális földprogramba kezd­tek, s néhány éve működik az aszalóüzem. Tizenegy hektár gyümölcsöst és hu­szonkét hektár erdőt telepí­tettek. Kábeltelevízió-háló­zat működik, az önkéntes lűzoltóegyesülct sok-sok versenyen szerzett elisme­rést és nemzetközi kapcso­latot alakítottak ki egy oszt­rák csapattal. Egy' évvel ezelőtt a Sza­koly elszármazottaiból ala­kult baráti klub alapítványt hozott létre, melynek célja, hogy segítse azokat a felső­fokú intézményekben tanu­ló diákokat, akik a község­ben élnek, és ott is szerelné­nek letelepedni. A lakosság felismerte, hogy a település fejlődését segíti, ha minél több kiművelt emberfő ma­rad a faluban és tudásával, munkájával támogatja Sza­koly életét. Mindez vasárnap az önkormányzat és a Baráti Klub ünnepi ülésén hangzott el. A rendezvény keretében kitüntették azokat, akik segítetséget nyújtottak a te­lepülés célkitűzéseinek megvalósulásában. A dísz­polgári címet dr. Naszvadi Györgynek, a Pénzügymi­nisztérium korábbi helyettes államtitkárának, a Pest me­gyei TÁKISZ jelenlegi igaz­gatójának és Szilágyi János­nak, a község szülöttjének, az Ofotért nyugalmazott vezérigazgatójának adomá­nyozták. Pro Civitate emlék­érmet nyújtottak át dr. Pii i- gyi István nyugalmazott te­ológiai professzornak, aki a Parthén Péter püspökről, Szakoly szülöttjéről szóló könyv megírásával tette hí­ressé a települést; valamint Kiss György vállalkozónak, aki több helyi szervezetnek nyújtott anyagi támogatást. A Szakolyért emlékéremmel azokat a helyi polgárokat tüntették ki, kiknek életpá­lyájuk a község szempont­jából kiemelkedő. Ebben a kitüntetésben részesült Dió­szegiig Elemér, az Arany Já­nos Általános cs Szakiskola nyugalmazott igazgatója, Tamás Miklós nyugdíjas pe­dagógus, a sportegyesület el­nöke és Bodolai Zoltán, az önkéntes tuzoltóegyesület örökös parancsnoka. A kitüntettek örömmel vették át az elismeréseket, bár valamennyiüknek az volt a véleménye, hogy a legmaga­sabb címet leginkább Sza­koly polgármestere. Rényai János és jegyzője, Győri András érdemelné, hiszen legtöbbet ők tettek a telepü­lésért. I Halottatokra BL,**** N- '."*;«<»* j.' " v ’* *>, - . ’\i4> -*;■-»?‘ > emlékeztünk if _____Csonka Robert fotóetüdje______

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents