Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-15 / 267. szám

Divat lett a nádtető

Rendkívül fontos, hogy az ember egyéniségéhez illő stílusú, otthonos, kényelmes lakásban éljen, s ízlésének legmegfelelőbb lakberendezési tárgyakkal varázsolja lakályossá otthonát. Divattá vált, hogy az „átlagemberek” is teljesen eltérő atmoszférájú otthonokat álmodnak meg maguknak. Sokak kívánalmait a legmodernebb, műszaki cikkekkel, számítógéppel, videóval, a legfrissebb fejlesztésű mindent tudó televízióval és még ki tudja, miféle műszaki csodával berendezett, absztrakt tervezésű, ultramodern lakás elégíti ki, ugyanakkor olyanok is élnek, akik eredendően a puritánságot, az egyszerűséget részesítik előnyben, esetleg zsúfolt, hajszolt eddigi életük során csö- mörlöttek meg a technika hatalmas vívmányaitól, a zajos várostól, s nyugodt, „gépmentes” világba vágynak, s ha pénztárcájuk engedi, akár meg is valósíthatják ezt az álmot.

A két véglet között természetesen számtalan átmenetet találhatunk. Némi egészséges ízléssel és jó ötlettel megfér egymás mellett a régies és a mai, vagy akár a szupermodern stílus is. Olyan lakásokat is láthatunk, melyek lakói kedvelik a régies, akár szecessziós, vagy barokkos stílusú bútorokat, ellenben otthoni munkájukhoz nem nélkülözhetik a számítógépet, s kénytelenek helyet szorítani a vibráló monitorú csodának is, melynek következtében a Szentkuthy Miklós Szent Orpheusz című művében ábrázolt középkori szerzeteshez válnak hasonlatossá, aki cellája ablakánál állva konzervdobozból etette a galambokat. Sajnos, nem mindig lehet kiküszöbölni a stílusbeli ütközéseket, de amíg nem túl zavaró, nem is fontos küzdeni ellene.

A háztulajdonosok dolga nehezebb a lakásban élőkénél, mert nekik a ház külsejére is nagy gondot kell fordítaniuk, hiszen joggal várható el, hogy a berendezés stílusával harmonizáljon a külcsín is. Modern, dekoratív, absztrakt házakat ma már egyre többet láthatunk a városokban, emellett gyarapodik a falvakat díszítő felújított, vagy frissen épített parasztházak, kúriák száma is.

Mit tesz tehát az ember akkor, ha éppen menekülni akar a tarka, zsibongó, de stresszve- szélyes, rohanó világból? Keres magának egy csendes, eldugott helyet, egy falut vagy tanyát, minél messzebb a várostól, mai divat szerint épít, vagy megvesz és rendbehoz egy parasztházat, s ott éli napjait. Egy parasztházról vannak fogalmaink, de nem szabad elsiklanunk a ház „kalapja”, dísze, a megfelelő tető kiválasztásának kérdése fölött sem.

S vajon milyen tető illik egy parasztházra? Egyre elterjedtebb és keresettebb a nádból készült fedél. A nádtetejű házak csodálatosan illeszkednek a tájba, főleg a tóvidékeken. Fotóink a dunántúli Sukoró üdülőfaluban készültek, ahol régen minden épület nádfede- lcs volt, s ma már egyre többen visszatérnek a régi formához. A falu egy utcája, ahol minden házon nádtető van, a műemlékfelügyelőség védelme alatt áll. A sukorói fényképek arról tanúskodnak, hogy nem csupán a házakon, de a melléképületeken, s akár a kút tetején is remekül mutat a nádfedél.

Ez a tetőfedési forma egyelőre legjobban a tóvidékeken, vízparton terjedt el, hiszen ott terem a nád. Szépségük és hagyományőrző jellegük mellett a nádtetejű házak népszerűségét növeli, hogy e növényi anyag igen jól szigetel, télen megtartja a meleget, s nyáron kellemes hűs hőmérsékletet teremt a lakásban. Természetesen

nem minden házra illik ilyen tető, legjobban a boltíves ablakokkal díszített, vagy „Napóleon-kontyos”, íves homlokzatú, tornácos épületeken mutat. Örök kérdés, hogy a ház menynyire áll ellen az élő és élettelen anyag legnagyobb segítőinek és egyben ellenségeinek, a tűz és a víz támadásainak. A fedélalapanyagként felhasznált nádat lekezelik olyan anyaggal, mely késlelteti a gyúláspontját, így a tulajdonosoknak nem kell tartaniuk attól, hogy esetleg a nyári Nap heve lángra lobbantja a háztetőt. A nád a vizet is jól bírja, esetleg hóolvadás után, s hirtelen száradás következtében felgörbülhetnek a nádak, ilyenkor javításra szorul a fedél, de általában a nádtetőket ötévente kell cserélni. Gyakoriak a tető- tér-beépítéses házak, hiszen a

nádtető nem zárja ki a legfelső szint kihasználását. Finom szövésű nádszövet kerül belülre, ami takarja a felületet, s ezt az anyagot is lekezelik láng- és gombamentesítő szerrel, majd lakkal lefújják, akadályozva így a porképződést. Az építkezés száraz időszakban kezdhető el, mert a nedves időjárás a nád megduzzadását eredményezheti, s az összekötött szálak száradáskor szétcsúszhatnak. Akinek megtetszett a gondolat, hogy náddal fedje be házát, jó előre tervezzen, hiszen a nádat csak télen lehet aratni, s mindig annyit aratnak ilyen célra, amennyire igény van, így az építkezés előtt legalább egy évvel dönteni kell...

Az oldalt írta: Babus Andrea Fotók: Bozsó Katalin