Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-12 / 264. szám

1997. november 12., szerda Hazai krónika 1 [jj-'ÍL't: Az MDNP sajtóközleménye Negyvenmilliárd forintos többlethiányt okozó súlyos hiba a nyugdíjtörvényekben! A Néppárt feltárja a hibát, és azonnal megoldást ad. További információk: dr. Pusztai Erzsébet országgyű­lési képviselő, tel.: 268- 5136. Óriási hiba történt a kor­mány és az azt kritika nélkül kiszolgáló szavazógépezet miatt a nyugdíjtörvények meghozatalakor. A kormány hallgat, semmit nem tesz en­nek korrigálására. A hiba olyan nagy, hogy évente akár negyvenmilliárd forinttal (!) több lehet a Nyugdíjbiztosítási Alap, ez­zel a költségvetés hiánya az elgondolthoz képest. A hiba keletkezése a nyug­díjreform erőszakos beveze­tésére, a higgadt megfontolt­ság hiányára vezethető visz- sza. Elmulasztották ugyanis összefüggésében áttekinteni a három nagy nyugdíjtör­vényt. Konkrétan arról van szó, hogy a 47 év felettieknél ugyanannyi tb- nyugdíjat kap az ember, akár a tb-be fi­zet, akár nem. A 47 év felet­tiek a rossz törvény miatt akkor járnak el helyesen, ha átlépnek a magán-nyugdíj­rendszerbe, ott gyűjtik a já­rulékukat, amit egy összeg­ben felvesznek, ugyanakkor teljes tb-nyugdíjat kapnak oda történő járulékbefizetés nélkül. Ennek következmé­nye 40-60 milliárd többlet hiány lehet a nyugdíjalap­ban és a költségvetésben. Ilyen hiány adóemelést fog kiváltani, és a nyugdíjak emelésének elmaradását. Mindenki rosszul jár. A Néppárt önálló törvény- módosítást kezdeményez, hogy meggátolja a hiány mi­atti újabb adóemeléseket és a nyugdíj értékének csök­kentését. A Néppárt felveti az érin­tett miniszterek politikai felelősségét. A „szakmai hozzáértést” ezek után már meg sem kérdőjelezi. Budapest, 1997. novem­ber 11. Alternatív kilsxöbszámok Kisebbségi Egyeztető Tanács MTI ■ A Kisebbségi Egyeztető Tanács keddi ülésén a kor­mánypártok, valamint a tizen­három Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbség küldöttei elfogadták a kisebb­ségek kedvezményes parla­menti képviseletéről szóló kormányjavaslat úgynevezett B variánsának főbb pontjait. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a kisebbségi vá­lasztás az országgyűlési kép­viselőválasztásokkal egyidő- ben legyen, azaz az állampol­gárok a jövő év májusában az egyéni jelöltek és a pártok lis­táján kívül a kisebbségek or­szágos listájára is leadhassák voksukat. A képviselet felté­teleként meghatározandó kü­szöbszámról csütörtöki ülé­sén a kormány dönt majd. Az egyeztető tanács alternatív javaslatában az 5000-es, a 7500-as és a 10 ezres határ­szám egyaránt szerepel. Minderről Tabajdi Csaba számolt be a testület keddi ülését követő, a Miniszterel­nöki Hivatalban tartott sajtó- tájékoztatón. A politikai államtitkár tájé­koztatása szerint a résztvevők megállapodtak abban, hogy a kisebbségi listán ne kisebbsé­gi szervezetek, hanem az adott kisebbségek neve legyen fel­tüntetve. Arra vonatkozóan, hogy a lista milyen módon ke­rüljön a választók elé, két vál­tozat merült fel: a választási bi­zottság ajánlja fel a választók­nak a kisebbségi szavazás lehetőségét, vagy a polgárok csak kérésre kaphassák meg az ívet. Tabajdi a javaslat jelen­tős elemeként említette: az abban foglaltak senkit sem kényszerítenek arra, hogy vá­lasszon pártok, illetve kisebb­ségi hovatartozása között. Gellert Kis Gábor szerint - aki az MSZP képviseletében volt jelen a találkozón - egyfajta politikai kompro­misszumként kell felfogni a tervezetet. Hangsúlyozta: sze­retnék, ha a parlament még ebben az évben elfogadná a javaslatot, így a kisebbségek fel tudnának készülni a vá­lasztásokra. Toller László (SZDSZ) reményét fejezte ki, hogy a többi országgyűlési frakció is kedvezően fogadja majd a tervezetet. A sajtótájé­koztatón a magyarországi ci­gány, német, román és szerb kisebbségi önkormányzatok vezetői egyöntetűen üdvözöl­ték a javaslat megszületését. Tisztelt Nyíregyházi Választópolgárok! Az Országgyűlés a korábbi határozatát módosítva úgy döntött, hogy 1997. november 16-án a következő kérdésben lesz ügydöntő országos népszavazás: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?” Nyíregyháza, 1997. november 5. Dr. Fazekas János jegyző „Fontosabb a jövő évi választásoknál” Dalmay Árpád (Új Kelet) Hétfőn délelőtt a Külügymi­nisztérium konferenciatermé­ben Kovács László külügymi­niszter találkozott a megyei és regionális lapok vezetőivel, szerkesztőivel, külpolitikai kér­désekkel foglalkozó újságírói­val, tájékoztatta őket Magyar- ország NATO-csatlakozásának időszerű kérdésuiről.- Magyarország valóban tör­ténelmi döntés előtt áll, amely - meggyőződésem szerint - évtize­dekre, vagy talán még hosSzabb időre meg fogja határozni az or­szág sorsát - kezdte tájékoztató­ját a külügyminiszter űr. - Ezért nagyon fontos a vasárnapi nép­szavazáson egyrészt a nagyarányú részvétel, másrészt az ugyancsak nagyarányú igen szavazat. Magyarország persze különö­sebb gond nélkül csatlakozhat a NATO-hoz akkor is, ha ennek ellenkezője történik, de az nem vetne jó fényt országunk és tár­sadalmunk politikai érettségé­re. A népszavazásnak nemcsak a kimenetele, hanem a lakosság részvételi hajlandósága is fon­tos üzenetet tartalmaz a NATO- országok felé. Valamennyi parlamenti párt a NATO-csatlakozás híve, ez benne volt mindannyiuk válasz­tási programjában is. A közvé­lemény-kutatási adatok szerint a biztos szavazók mintegy 70, a választásra jogosultaknak is körülbelül 60 százaléka támo­gatja a csatlakozást. A külügyminiszter úr szerint nem hagyhatók figyelmen kí­vül az ellenvélemények. Azok részben tájékozatlanságból fa­kadnak. Még mindig fcl-fclme- rül - s nem feltétlenül a kevés­bé iskolázott emberek körében - az a vélemény, hogy a NATO, korlátozza majd szuverenitá­sunkat, újra csatlósok leszünk. Tájékozatlanságból ered, ha valaki azt hiszi, hogy a NATO korlátoz, az Európai Unió vi­szont nem, holott inkább fordít­va igaz. A közvélemény azt hi­szi, hogy a NATO, mivel kato­nai szervezet, olyan, mint a Var­sói Szerződés volt, behatárolja Magyarország mozgásterét. Nem csoda persze, hogy akad­nak előítéletek a NATO-val szemben, hisz negyven évig el­lenfelek voltunk. Teljesen ért­hető hát, hogy főleg az idősebb korosztálynak hamisak a né­zetei a NATO-val kapcsolatban. Vannak tudatos manipulációk is, hangsúlyozta Kovács Lász­ló, főleg két párt, a MIÉP és a Munkáspárt részéről. Ezek na­gyon vehemensen ellenzik Ma­gyarország NATO-csatlakozá- sát. Ellenzi néhány civil szerve­zet is, különböző megfontolá­sokból. Érvrendszerükben több­nyire pacifista nézetek találha­tók. Ezek a pártok és szerveze­tek felhasználják az emberek egy részének tájékozatlanságát, előítéleteit. Sokan azzal érvel­nek, hogy nukleáris fegyverek lesznek az országban. Ezzel szemben a NATO egyértelmű­vé tette, hogy nem kíván nuk­leáris fegyvereket telepíteni az országba, katonákat sem akar állomásoztatni az új tagállamok területén. Magyarország számára az euroatlanti integráció egységes folyamat. Nem tehető fel úgy a kérdés, hogy vagy a NATO-hoz, vagy az EU-hoz csatlakozunk, s az is értelmetlen, hogy melyik a fontosabb számunkra. A kettő együtt adja azt, amire Magyar- országnak szüksége van, együtt garantálja az ország biztonságát, stabilitását, gazdasági-társadal­mi fejlődését és modernizáció­ját. Az euroatlanti közösségnek van egy biztonságpolitikai pil­lére, a NATO, és van egy gazda­sági pillére, az Európai Unió. Miközben az EU-nak is vannak biztonsági hatásai, s a NATO sem kizárólag védelemmel és biztonsággal foglalkozik. So­kan meglepődnek, amikor hall­ják, hogy a NATO műszaki-tu­dományos fejlődéssel, környe­zetvédelemmel, katasztrófael­hárítással, kommunikációval és sok más kérdéssekis törődik. Kö­zép- és Kelct-Európa országai nem csatlakozhatnak csak a NATO-hoz vagy az EU-hoz. Szük­séges az elkötelezettség mind a két szervezet iránt. Ez persze nem t)zt jelenti, hogy mindkét szerve­zetbe azonos időben, vagy akár azonos körben veszik fel az or­szágokat. Decemberben dől el, hogy az Európai Unió milyen tág körben kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat. Akár a kiemelt hat országgal (Magyarországgal, Lengyelországgal, Csehország­gal, Szlovéniával, Észtországgal és Ciprussal) kezdődnek a meg­beszélések, akár mind a 11 jelent­kező állammal, hazánk minden­képpen a legesélyesebb, hisz a nem hivatalos ranglistán Magyar- ország kapta a legjobb értékelést. A NATO- és EU-csatlakozás szoros összefüggése a legfonto­sabb érv a vasárnapi igen sza­vazat mellett. Aki nemet mond a NATO-ra - húzta alá a külügy- miniszter -, az akaratlanul is nemet mond egy viszonylag gyors és zökkenőmentes EU- csatlakozásra is. Vannak persze további érvek is a csatlakozás mellett. Magyar- ország nem katonai fenyegetés elől keres védelmet a NATO-nál. Ez a szervezel tagjait nem há­borúk megnyerésére teszi képes­sé, hanem háborúk elkerülésé­re. Bizonyítja ezt, hogy még egyetlen NATO-tagállam sem vált eddig soha agresszió áldo­zatává, egyet sem kellett meg­védenie a szervezetnek. További fontos érv, hogy tér­ségünkben azért vannak na­gyon komoly biztonsági kocká­zatok is. Ilyen a stabilitáshiány, a kiszámíthatalanság. Elég, ha csak a közelmúlt jugoszláviai eseményeire gondolunk. 1995 nyarán, amikor megindult a hor- vát offenzíva a Krajinák és Ke­let-Szlavónia visszaszerzésére, nagyon közel volt hozzánk a veszély, mert az ország déli ré­sze könnyen horvát, illetve ju­goszláv felvonulási területié válhatott volna. Vannak tehát előre nem látható veszélyek, amelyek elhárítására a NATO garanciákat ad. Magyarország számára nincs alternatívája a NATO-csatla- kozásnak. Elméletileg van két másik lehetőség is. Az egyik az, amit Csutka István hangoztat, hogy a biztonsági kockázatok ellen a védelem a fegyverkezés, a hadsereg bővítése. A jelenle­gi létszám háromszorosára kel­lene felfejleszteni a magyar had­sereget, s ez esetben nem har­minc repülőgép vásárlása lenne most megfontolás tárgya, hanem legalább százhúszé. A védelmi kiadások is megháromszoro­zódnának. Elképzelhető, mi­lyen reakciót váltana ki egy ilyen intenzív fegyverkezés szomszédainknál. A másik elvi lehetőség a sem­legesség, amihez viszont sem­miféle garancia nem szerez­hető, mert nincs benne kétolda­lú érdekeltség. A semlegesség mellesleg ugyanúgy háromszo­ros kiadásokat jelentene, mint az önálló védelmi erő megte­remtése. Az európai semleges országok háromszor annyit köl­tenek védelmi célokra, mint az európai NATO-országok. A semlegességgel egyedül marad­nánk, hisz a térség valamennyi állama a NATO felé törekszik. A ma még semleges Ausztria is kezdi fontolóra venni a csatla­kozást a NATO-hoz. Áttérve a NATO-csatlakozás hatásaira, Kovács László kiemel­te az Európai Unióhoz való csat­lakozást, amely az előbbit logi­kusan követi majd. NATO-lag- ságunk nagyobb nemzetközi érdekérvényesítési lehetőséget ad számunkra. Mind a két szer- vezel fontos döntéseket hoz, amelyek minden kívülállót is érintenek. Ha belül vagyunk, befolyással lehetünk a dönté­sekre, míg ha kívül maradunk, el kell viselnünk azok követ­kezményeit. Jobb a döntések alanya, mint tárgya lenni. Csatlakozásunk igen lénye­ges hatása lesz, hogy hazánk minden ország, tehát szomszé­daink számára is fontosabb partnerré válik. A két csatla­kozás szolgálni fogja Magyar- ország modernizációját, meg­gyorsítja a külföldi tőke be­áramlását. Ha a NATO tagja va­gyunk, az sem érdekli a befek­tetőt, hogy a közelben esetleg háború van, mert tudja; az Ma­gyarországot nem fogja érinte­ni. A befektetési hajlandóság a határ menti régiók szempontjá­ból is ösztönzést kap. Magyarország regionális sze­repe NATO- és EU-tagként meg fog növekedni. Mi abban va­gyunk érdekeltek, hogy ne legyenek választóvonalak a NATO-bővítéssel kapcsolatban közlünk és hét szomszédunk között. Tagként többet tudunk tenni szomszédaink felvételéért is, tudjuk támogatni kérelmü­ket, segíteni felkészülésüket, ál tudjuk adni tapasztalatainkat. A NATO-tagság a magyar tár­sadalom további demokratizá­lódása szempontjából is fontos, mert harmonikusan kell illesz­kednünk majd az euroatlanti országok társadalmához. Magyarország számára a NATO- és EU-csatlakozás új­fajta nemzeti önértékelést ad­hat, amely nem történelmi kül­detéstudatra vagy kulturális felsőbbrendűségre épül, hanem arra a felismerésre, hogy a vi­lág legsikeresebb közösségé­hez fogunk tartozni. Vasárnap az a tét, hogy ha­zánk átkerül-e a szerencsétle­nebb, balsors sújtotta országok igen nagy csoportjából a szeren­csésebb országok kisebb cso­portjába, vagy pedig menthetet­lenül leszakad a fejlődés fő vo­nalától. S ez az ország hosszú távú fejlődése szempontjából fontosabb, mint a jövő évi par­lamenti választások kimenete­le. Ezt valamennyi parlamenti párt jól tudja. \ Hírről hírre Palotai István (Új Kelet) Sok cirkusz és belpoliti­kai huzavona után végre az összes parlamenti párt ki­nyilvánította, hogy egyet­ért, sőt óhajtja hazánk NATO-tagságát. (Még csak az lett volna a „szép”, ha nem így történik, hiszen- a választások alkalmával va­lamennyi párt arra „vállal­kozott”, hogy majd ő beve­zeti az országot az Észak­atlanti Katonai Szervezet­be.) Tehát teljes az egység. Ugyanakkor most, a no­vember 16-ai népszavazás alkalmával a választópol­gárokon a sor, hogy „meg­erősítsék” a ’94-es válasz­tások eredményeit, hiszen elvileg aki akkor valame­lyik parlamenti pártra adta a voksát, az a logika törvé­nyei szerint igennel kelle­ne hogy voksoljon most is! így'valóban visszaigazo­lódna az a bizonyos képvi­seleti demokrácia. De vajon van-e minek visszaigazo­lódnia? Létezik-c hazánk­ban.képviseleti demokrá­cia, vagy csak annak torz­képe? Mindenesetre az első pil­lanatban megállapítható, hogy olyan értelemben nem létezik, mint Nyugaton. Ott a pártok meglehetősen zárt politikai és gazdasági kö­röket képviselnek, és min­denki tudja, hogy mi minek a „fedőszerve”. A liberális pártok a tőkét és a liberális gondolkodású értelmiségi tömegeket képviselik, a szocialisták a bércül és fizetésből élőket és így to­vább. Azt hiszem, nagyon is világos, hogy ez itt nem igaz. De hát akkor ki kit képvisel? Erre az a gyakori válasz, hogy „mindenki igyekszik mindenkit”. Ma­gyarán senkit! Pontosab­ban csak és kizárólag ön­magukat. Nem mondom, vannak politikai és gazda­sági összefonódások, de hogyan is állíthatnánk pél­dául az SZDSZ-ről, hogy a szabadelvű nagytőke kép­viselője, amikor lassan már az ülepük kilóg a nadrág­ból, mert koalíciós partne­rük minden pénzt és hatal­mat kicsavart a kezükből az elmúlt három és fél év alatt? A szocialisták sem éppen arról híresültek el az utób­bi időkben, hogy harcosan kiálltak volna a kisembe­rek, a munkások, a kishiva- talnokok és tanárok érdeke­iért. (Persze, nem élünk „olyan időket”, hogy ezt megengedhetnék maguk­nak — hangoztatják gyak­ran, azonban ez nem változ­tat a képviselet kérdésén.) Vagy például megtalálják-e vezéreiket a keresztény párt vezetői között azok, akik a szeretetet, a türelmet és a toleranciát várják el tőlük? Aligha... De hát akkor ki kit kép­visel? Elvégre arra mégsem szavazhatunk majd jövőre, aki kizárólag önmaga ha­talmának kovácsa, és csak formálisan kezeli identitá­sát, hogy legalább legyen kihez szólnia... Illetve dehogynem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents