Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-11 / 263. szám

Városlátogató ma ­Ont mi bosszantja? Napos, derűs őszi napon jártunk Fehérgyarmaton, és a Kossuth tér négy járókelőjétől kértünk választ címadó kérdésünkre. Szikszai Ildikó:- Bosszant, hogy a fiatalok helyzete sokkal rosszabb, mint 20-30 évvel ezelőtt. Gondolok itt a megélhetési, lakáshoz jutási esélyekre. Mi is bérlakásban élünk, talán még tíz év múlva sem lesz saját otthonunk. Van egy gyerekünk, aki nemsokára is­kolába megy. és bár mindket­tőnknek van állasa, kevés a jövedelmünk. Folyamatosan számolunk, minden hónap­ban. minden héten, minden nap, hogy mennyi pénzt spó­rolhatunk meg. de a kalkulá­ciók és a valóság soha nem egyezik. Elég, ha a gyerek megbetegszik, és máris kide­rül, hogy a jövedelmünk semmire nem elég. Danó Annamária- Édesanyám megbetege­dett, ezért mindennap jövök a kórházba. A kórházi ellátás­sal egyáltalán nem vagyok megelégedve. Hat hónapja behoztak, mert görcsölt a ha­sam. Több napi vizsgálat után derült ki, hogy van egy hó­lyagszerű cisztám, de négy napig vártak, semmit nem adtak, hogy legalább a fájdal­maimat csillapítsák. Ezután begörcsöltem. Az orvos meg- műtött, és bár nem kelleti vol­na, kivette a fél petefészkem, ahelyett, hogy egyszerűen levette volna róla a cisztát. Eközben megvágta a vé­konybelemet, amit bevarrt, anélkül, hogy bárkinek is szólt volna róla. Két nappal később már szájon át székel­tem, annyira fel voltam puf­fadva! Újra megműtötték, hogy a hibát helyrehozzák. Egymástól eltérő módon ír­ták le az orvosok, hogy mi történt velem, egymásra ken­ték a hibát. Nem akartuk ennyiben hagyni a dolgot, de végül két okból visszavon­tuk a feljelentést. Egyrészről ha megbetegszünk, nem tu­dunk majd hová menni, más­részt pénzünk sem volt a pe­Szikszai Ildikó reskedéshez. Egy orvos elron­totta az életemet, és még annyi becsület sem volt benne, hogy legalább elnézést kérjen. Nem lehet több gyerekem, nem tu­dok dolgozni, állandóan puf­fadok, és sokat sírok, mert 23 évesen tönkrement az életem. Kállai Béla- Most éppen az, hogy zár­va van a bolt. ahol gumicsiz­mát akartam vásárolni. Kisar- ban lakom, munkanélküli va­gyok. most a munkaügyi köz­pontba jöttem jelentkezni. Tavasztól őszig csordásként dolgozom, de ilyenkor már nincs munka. Május elsejétől október harmincadikáig já­runk ki a tehenekkel. Régen 300 volt a faluban, ma már csak 150 maradt. A legelőből is vettek el kaszálónak, meg felszántottak belőle, de azért maradt még. Oda jártunk ki minden nap. Ha jó az idő, jó a munka is, ha pedig eső jön. megázok! Télen munka nélkül vagyok, és néha vállalok egy kis maszek segédmunkát, eb­ből élek. Nyáron pedig köz­hasznú munkásként újra me­gyek a tehenekkel. Havonta húszezer forintot kapok, ezért dolgozom, és felelek a tehene­kért. Vigyázni kell rá juk, mert ha elvész közülük, akkor meg kell fizetni, vagy leülni az árát! Deméné Simon Zsuzsa-Engem? Semmi! Elégedett vagyok, nincs semmi gond. Egészségesek vagyunk, mun­kahelyünk is van, különben pedig ha adódik is valami prob­léma, hamar túlteszem magam rajta, mert alapvetően békés a természetem, hiszen a mérleg havában születtem! Saját ma­gammal békében élek, nem fú­jom fel a problémáimat, meg­elégedem azzal, amim van. Ál­talában kiegyensúlyozott va­gyok. A környezetemben élő­ket figyelve az a tapasztalatom, az emerek természetét megha­tározza, hogy milyen csillag­jegyben születtek! 1997. november 11., kedd Bővítik az otthont Az önkormányzat aktuális feladatairól és a közelmúlt­ban megvalósított terveikről dr. Balku János jegyzőt kér­deztük.- A terveink között szerepel a város belvízvédelmi rend­szerének fejlesztése. Legfris­sebb információnk szerint kor­mányszinten már elfogadták az erre benyújtott pályázatun­kat, így 1998-99-ben elvégez­hetjük a munkál. Ez tulaj­donképpen a városi fő gyűj­tőcsatorna korszerűsítését, ja­vítását jelenti. Idén befejeztük azoknak az utaknak az építé­sét, amelyekre pályázati alap­ból pénzt nyertünk. A burko­lási-javítási munkák öt utcát érintettek. Ezzel az elmúlt két évben a közműberuházások során sérülést szenvedett utak 80 százalékát sikerült rendbe tennünk. Szociális otthon fejlesztésé­re nyújtunk be pályázatot, mert telt házzal működik az öregek tavaly májusban megnyitott bentlakásos otthona. Az idős­korúak ellátása nagyon fontos. Jelenleg 45 férőhelyes az ott­hon, ehhez további 50 kialakí­tását tervezzük. Hogy a pályá­zatnak mi lesz a sorsa, ez még a jövő titka. Dolgozunk a NAT bevezeté­sén is, megállapodtunk intéz­ményeinkkel, hogy november 30-áig helyi tantervet készíte­nek. Látnunk kell, milyen ter­hek hárulnak a jövőben az ön- kormányzatra. Ez a pénzügyi oldala a kérdésnek, szakmai Szempontból pedig szeretnénk összehangolni és egymásra építeni az alap- és középfokú oktatást. Gondolok itt arra. hogy ha általános iskolában emelt szinten tanult német nyelvet a gyerek, akkor vala­melyik helyi középiskolában tudja folytatni azt! Terveink, elképzeléseink vannak, de ke­vés pénz áll rendelkezésünk­re. Az infláció mértékére vo­natkozó hivatalos prognózis alapján hiába áll majd rendel­kezésünkre több pénz, az a re­álérték-csökkenés miatt leg­feljebb a szinten maradáshoz lesz elég. Fehérgyarmat A fehérgyarmati önkor­mányzat képvisclő-testüle- te legutóbbi ülésén módo­sította az önkormányzat szervezeti és működési sza­bályzatát, beolvasztva a polgármesteri hivatalba a november elsejétől műkö­dő Városi Gyámhivatalt. A népszavazásra készülve a szavazatszámláló bizott­ság megüresedett helyeire 8 póttagot választottak. A nyílt ülés végén előterjesz­tést hallgattak meg csök­kent munkaképességűek foglalkoztatására szolgáló helyiség bérletéről. A nyír­egyházi Rehabilitációs Foglalkoztató és Szolgál­tató Szövetkezet kérelmé­ről nem született döntés. A cég képviselője nem érke­zett meg a testületi ülésre, így a képviselők nem kap­hatták meg a döntéshez szükséges információkat a tervezett vállalkozásról. Az akácmézet elvitte a rossz idő A Magyar Meheszek Egyesülete a közelmúltig Nyíregyhá­záról koordinálta a megyében élő méhészek munkáját. Mivel azonban a méhészek zöme a szatmári részen, messze a megyeszékhelytől él, szükségessé vált közelebb hozni a szervezetet, hogy a távolság ne legyen akadálya a haté­kony együttműködésnek. Elsősorban ez ösztönözte a Fe­hérgyarmati Méhészeti Klubot arra, hogy átalakuljon az or­szágos egyesület második megyei szervezetévé. Október 23-án megalakult a Magyar Méhészek Egyesületé­nek Tisza-Szamosmenti Szer­vezete Fehérgyarmat, amely­nek vezetőjévé a klubéletben is tevékenyen részt vállaló tunyogmatolcsi méhészt, Kiss Zsigmondot választották. Őt kérdeztük az MME fehérgyar­mati szervezetének terveiről, munkájáról, valamint az idei mézszezonról.- Az egyesületté válással a klubhoz mérten megnőtt a tag­létszámunk, ami annak is kö­szönhető, hogy hosszú évek után az MME-nek sikerült álla­mi támogatást kiharcolnia a méhészek számára. Ezt azonban csak egyesületi tagok kaphat­ják, ezért létszámunk ugrássze­rűen megnőtt. A támogatás 1000 forint lenne méhcsaládonként, de a pénzhez nehéz hozzájutni. A végrehajtási utasítás szerint gyógyszer vagy gyógyszer alapanyagú készítmények vá­sárlását igazoló számlák után kaphatják meg a méhészek. Év elején azonban, amikor a gyógy­szereket a méhészek beszerez­ték, még szó sem volt erről, ezért nincsenek számlák. Most keres­sük a lehetőséget arra, hogy ne csak az említettekre kaphassuk meg a támogatást. Cukor- vagy fuvarszámlákat szeretnénk fel­használni. A cukorszámlák elől nagyon elzárkózik az FM, attól tartva, hogy a támogatással megvásárolt cukor átkerülhet zug-szeszfőzdékbe. Ez azonban nonszensz, hiszen a cukor a méhek takarmánya, ezért a mé­hész nem adhatja el, mert akkor mivel etetné a méheit?!- Cukorról szólva, korábban a klub takartniányakciókat tartott.- Idén is volt cukorvásárlási akciónk, amikor a legtöbb he­lyen már felvitték a kristálycu­kor árát, de a diszkont, ame­lyikkel megegyeztünk, még a régi áron adta a méhészeknek. Az akcióban 300 mázsa cukor talált gazdára. A takarmánytá­mogatáson kívül most első­sorban az érdekvédelemmel foglalkozunk. A szakma elis­mertetése az elsődleges felada­tunk. A rendszerváltás után a méhészet a mezőgazdaságban sehol nem szerepelt. Meg kell vívni saját harcunkat az elis­merésért, ami többé-kevésbé már sikerült a gyógyszerre, pergetőre és méhesházépítésre adott állami támogatással. Jövőre is marad a gyógyszertá­mogatás, aminek összege csa­ládonként 1300 forintra nő. Azt azonban tudni kell. hogy 1990 óta először ebben az év­ben kaptak a méhészek támo­gatást az államtól. Feladataink közé tartozik még képzések szervezése, méhészek tájékoz­tatása, méhészkedéssel kapcso­latos jogi viták, például perme­tezési károk esetén a méhészek képviselete. A munkaügyi köz­pont méhész szakmunkás kép­zést indít, amit 1000 órásra, egy év időtartamúra terveztek, de mivel ebben méhészek vesz­nek részt, a képzés idejét 600 órára csökkentettük. Ezt elvé­gezve, OKJ-ben szereplő mé­hész szakmunkás bizonyít­ványt kapnak az emberek.- Ez azt jelzi előre, hogy a méhészektől is meg fogják kö­vetelni a szakmai végzettséget?- Valószínűleg akkor lesz szükség a végzettségre, amikor vállalkozóvá válnak a méhé­szek. Ott jelentősége lehet a vég­zettségnek, és szükség lehet rá majd a célirányos hitelek felvé­telénél, hiszen meg fogják vizs­gálni, kinek lehet, kinek érde­mes ezeket odaadni. De ha ilyen tekintetben nem is lesz jelen­tősége, akkor sem tudok elkép­zelni olyan gyakorlott méhészt, aki ne tudna újat tanulni.- A méhészek vándorolnak kaptáraikkal. Ennek irányítá­sát is vállalja az egyesület?- Igen, tavasszal egyik gyűlé­sünkre meghívtuk az Erdő­hivatal egyik szakemberét, hogy tájékoztassa a méhészeket a méhcsaládok telepítésének fel­tételeiről. Magánerdőknél van gond, mert meg kell keresni a tulajdonosokat, hogy megenge­dik-e a letelepedést. Ha valaki szeretne méhcsaládokat az erdő­jébe vagy napraforgótáblájába, akkor megkeresheti igényével a méhészegyesületet, vagy egye­nesen egy méhészt is. Tavasszal kértem információt a Hajdú, Bé­kés és Jász-Nagykun-Szolnok megyei agrárkamaráktól a nap­raforgó-vetésterületekről, de nem adták ki, mert titkosítva van. Maradt a hátizsákos mód­szer, összepakolunk, megyünk, amíg találunk egy napraforgó­táblát, annak megkeressük a tu­lajdonosát, és engedélyt kérünk tőle a letelepedésre. Jóval könnyebb lenne, ha tudnánk, hol van napraforgó nagyobb táblában, nem indulnánk el bi­zonytalanul a messzeségbe. — Idén milyen termésátla­got értek el?- A csapadékos, rossz idő elvitte az akácmézei, az el­múlt tíz év legrosszabb termé­se volt. A sajtó odafigyelt a kukorica, napraforgó, búza és más termények pusztulására, eleget hallottuk, hogy itt is, ott is elvitte ezeket a víz. Azonban szinte sehol nem említették, hogy ugyanaz a víz. ugyanaz az időjárás a méztermést is tönkretette. Erre nem figyelnek megfelelő­képpen a mai napig sem az FM részéről. Az FM a rend­szerváltás óta nem úgy kezel­te a magyar méhészetet, mint a mezőgazdaság egyik ágaza­tát. Nem adtak támogatást a fejlesztésre, telepítésre, a kap- tarszín és méhesház is - ami­re kaptunk - háttérépületek, nem a termelésszint fejleszté­sét szolgálják. Ehhez a kap- tárak. méhészetek vásárlását kellene támogatni. Rengeteg felénk a munkanélküli, aki­ket a méhészkedésbe be le­hetne fogni. Megszerveztük a képzést, piaca is lenne a méznek, nagyobb létszámú méhészeteket is elbírna az a vidék. Lehet, hogy idehaza nem lesz a magyar méznek magasabb az ára, de kibővülő­ben van az exportpiacunk, a magyar méz már Japánban is kapható, Európában pedig mindössze két mézexportáló ország van, Spanyolország és Magyarország. A nálunk elért méztisztaságot pedig máshol nem tudják elérni, bár folynak ilyen kísérletek többek között Romániában is. A magyar méznek neve van, piaca van, és az egyesületben azért dol­gozunk, hogy a honi méhé­szetnek biztos jövője legyen. Az oldalt írta: Dojcsák Tibor ! Fotók: Bozsó Katalin I Danó Annamária I Kállai Béla Denrténé Simon Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents