Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-10 / 262. szám
1997. november 10., hétfő Hazai krónika Metész-petíció G. Nagyné Maczó Ágnes kisgazdapárti pozíciójának visszaállítását kérték Torgyán Józsefnek átnyújtott szombati petíciójukban a Metész Baranya megyei szervezetének képviselői. Nyilatkozatukban nemcsak a kormánykoalíciót marasztalják el a november harmadikai, Kossuth téri demonstrálok elleni rendőri fellépésért, hanem bírálták a parlament ellenzéki politikusait- köztük Torgyán Józsefet - is, amiért ahelyett, hogy mentelmi jogukkal élve a tüntetők védelmére keltek volna, az Országház ablakaiból nézték az eseményeket. Előkészületek a népszavazásra Egy hét múlva, november 16-án reggel hatkor nyitják ki az ország 11 ezer szavazóhelyiségét: az ország NATO- csatlakozásáról szóló népszavazáson este hét óráig voksolhatnak az állampolgárok. Az ügydöntő referendum meghatározó adatait még aznap éjjel nyilvánosságra hozzák, a végleges eredményösszesítés a népszavazást követő kedden vagy szerdán készül el. A népesség-nyilvántartási adatok szerint mintegy nyolcmillió választójogú állampolgár voksolhat, köztük hét-nyolcszázezer lesz az első szavazó. A referendum csak akkor nyilvánítható eredményesnek, ha a választásra jogosultak egynegyede az adott kérdésre azonos választ ad. M77 __________ A petíció szerint a pártelnök éppen azt a politikus asszonyt távolította el a kisgazdapártból, aki kiállt a parasztság foldvédő mozgalma mellett. A hétvégi vidékjárás keretében Szentlőrincre érkezett Torgyán József kifejtette: pártja élenjárt a Metész támogatásában, amely szervezetnek számos kisgazdapárti tagja is van, de az érdekvédelmi szövetség mezőgazdaságot érintő követeléseit - amelyeket pártja változatlanul támogat - külön kell választani a november haima- dikán történtektől. A pártelnök szerint felelős politikus nem támogathat olyan demonstrációt, melyet a fél év múlva tartandó választásokhoz ily közeli időpontra szerveztek, célja és irányultsága nem világos, eredményessége pedig kétséges. A tüntetés támogatása a kisgazdákat a Csurka és Thürmer féle szélsőség felé tolta volna, ahonnan - idézte önmagát az elnök - csak ordítani lehet, politizálni viszont csak a centrumból. Torgyán József kijelentette: G. Nagyné Maczó Ágnes kétarcú politikát folytatott, mert magukra hagyta a tüntetésre feltüzelt embereket, a pártban nem végzett semmiféle munkát, kivonta magát a párt döntései alól, támadta a szakértőket. MTI Rytkó Emília, az Országos Választási Iroda helyettes vezetője elmondta: a kinyomtatott 8,5 millió szavazólapot már becsomagolták, s a hét végén három nagyobb, észak-magyarországi megyébe el is szállították. A szavazólapok részei annak az egységcsomagnak, amelyet minden szavazókörzet megkap. E szállítmányban küldik a különböző űrlapokat, például a gyorsjelentéshez és a szavazás eredményének megállapításához szükséges jegyzőkönyveket. A helyszínen kerül a csomagba az adott körzetben szavazók névjegyzéke, az igazolással szavazók vagy a moz- góumát igénylők névsora. Rytkó Emília felhívta a figyelmet arra, hogy csak a lebélyegzett szavazólapok érvényesek. Az egységcsomagok várhatóan keddig minden megyébe eljutnak, és péntekig szétosztják azokat a választókörzeteknek is. A választói névjegyzéket - az állampolgárok jelzései alapján - november 15-én délután 4 óráig még módosíthatják. Azok, akik november 16-án nem tartózkodnak állandó lakóhelyükön, a tartózkodási helyükön is szavazhatnak. Ehhez azonban igazolást kell kérni: november 11-éig levélben, 15-én délután 4 óráig pedig személyesen igényelhető az állandó lakóhely szerinti polgármesteri hivataltól. Az igénylőknek nevük, személyi számuk és lakcímük mellett azt is meg kell jelölniük, hogy mely településen vagy budapesti kerületben vesznek részt a népszavazáson. A referendumon a 18. életévüket betöltött, Magyarországon tartózkodó magyar állampolgárok vehetnek részt, vagyis a külföldön lévők nem élhetnek szavazati jogukkal. A népesség- nyilvántartási adatok szerint körülbelül 8 millió választójogú állampolgár voksolhat, köztük 7-800 ezer lesz az első szavazó. Ötven és százezer közé tehető azok száma, akik valamilyen ok miatt nem szavazhatnak. Ebbe a körbe tartoznak a cselekvőképességükben korlátozottak, a köz- ügyek gyakorlásától eltiltottak, a börtönben lévők, és a büntető- eljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykczcl- tck. Mindenki más leadhatja voksát november 16-án, de kérik: mindenki vigye magával személyi igazolványát, mert a kopogtatócédula is csak azzal együtt érvényes. Ha valaki elveszti vagy otthon felejti a cédulát, az csak lassítja az adminisztrációt, de szavazhat. Az idősek, mozgássérültek a jegyzőnél igényelhetik, hogy mozgó- urnával keressék fel őket, de a szavazás napján is kérheti azt a szavazatszámláló bizottságokban valamelyik hozzátartozó. Az Országos Választási Iroda helyettes vezetője elmondta, hogy valamennyi közreműködőt beleszámítva, összességében mintegy 100 ezer ember dolgozik majd november 16-án a népszavazás sikeréért. Várhatóan sok lesz a külföldről érkező vendég: az eseményre eddig 150 külföldi újságíró akkreditáltatta magát, de ez a szám vélhetően sokkal magasabb lesz. Ok a népszavazás eredményéről szóló gyorsjelentéshez másnap reggel angol, német, francia és orosz nyelven is hozzájuthatnak. Rytkó Emília közölte: mivel a referendum ügydöntő népszavazás lesz, csak akkor nyilvánítható eredményesnek, ha a választásra jogosultak 25 százaléka azonos választ ad, vagyis legalább kétmillió választópolgár igennel vagy nemmel voksol. Németh Krisztina, a Belügyminisztérium sajtó- és kommunikációs főosztályának vezetője elmondta: a hét végéig az ország minden városába eljuttatták a választási plakátokat. A pártsemleges hirdetményeket még a választás napján is sugározhatják, míg a pártoknak november 15-én 0 óráig be kell fejezniük kampányaikat. ) 0 \ ) \ Hírről hírre Palotai István (Új Kelet) Valami nem stimmel, hogy ne mondjam, „srég- ség” van mostanában a si- fonérban... Az elmúlt hét izzott a nyugtalanságtól.. A budapesti „közrendvédelmi akció” a bevert fejek, Pongrácz Gergely véresre bilincselt csuklói, majd tegnapi elszánt kijelentése, miszerint egyetlen fillért sem fizet, hanem leüli a rá kiszabott esetleges büntetést, sőt a pénzbírságot is, a parlament újabb vihar előtti csendje, mind-mind azt súgja, hogy valami baj van. Nem is kicsi. Az erővonalak összeku- szálódtak, és a tolerancia helyébe a nyílt ellenségeskedés lépett. Na de ki itt az ellenség? A földjéért ismét (joggal) reszkető paraszt? Azok, akik véres verítékkel megtermelt terményeikért tisztességes fizetséget várnak? Vagy talán az a pár igazi - és tisztelctremcl- tóan hűséges - öreg kommunista, akiket a tévében láthattunk a Híradóban? A maguk zsebmagnóból lejátszott munkásmozalmi dalaikkal. Ők tizenketten? Vagy netán Thürmerék is? Na meg Csurka? Csak ők? Akkor miért támad egymásra oly mérhetetlen gyűlölettel kormánypárt és ellenzék? Sőt! Giczy és Isépyl Hát normális ez az ország? Épeszű dolog vajon ez a feneketlen önpusztítás, ami folyik? Mintha nem is egy nemzet fiai lennénk, hanem hatvanhat ellenséges nációé! Naponta változó „igazságokkal” vagdalkozunk, de azt már nem vesszük észre, hogy holnap azért megyünk az utcára, amiért tegnap másoknak bevertük a fejét... Hibát hibára halmozunk, és ahelyett, hogy képesek lennénk ezt belátni, a végsőkig védjük önmagunk vélt igazát, mentve ezzel, ami még menthető. De vajon menthető-e valami még? A világ döbbenten figyeli a magyar eseményeket. Még nem mond véleményt, de mindent közvetít. Mi lesz ennek a vége? Lehet ennek jó vége? Mit várhatunk Európától, ha magunk is képtelenek vagyunk az egymásai való tisztességes és kulturált párbeszédre?! Mert mindent azért nem lehet - és nem is szabad - a választások közeledtével megmagyarázni! Mert a választási harc nem járhat fizikai erőszakkal, a demokrácia intézménye nem ismeri ezt! Felelős gondolkodásra van szükség minden vonalon! A hatalom igenis tanuljon toleranciái a nyomorgó és csendben tűrő millióktól... legyen ugyanolyan türelmes, mint a gyermekeit éhezni látó anya, aki mégsem ránt lőcsöt és nem megy önmaga „igazságot tenni”. Mert béke kell és nyugalom, nem pedig csend. A megfélemlítettek csendje.- Egy védett Pattantyús Futrinka széttaposva: ezer forint; egy letört Tavaszi Nünüke: nyolcszáz forint; egy eldobott cigarettacsikk ezerötszáz forint... A napokban dolgom akadt egy üzem TMK-ntű- helyében, és amíg várakoztam, a következő - nyilván tulajdonképpen nekem szánt - beszélgetés ütötte meg a fülemet: „Miféle választás ez? Miféle népszavazás? A tájékoztatás teljesen egyoldalú. Csak azok hallathatják a hangjukat a médiában, akik a NATO-tagság melletti voksolásra akarják rábírni a népet. Azok, akik ellene vannak, persze nem kapják meg ugyanezt a lehetőséget...” - zsörtölődött a két beszélgető. Mindazonáltal, hogy nyilvánvaló volt: a két úr engem és szerkesztő kollégámat provokál, olt, akkor nem szálltam vitába. Tettem ezt annál is inkább azért, mert ha egy média (egy újság) követte az egyenlő tájékoztatás elvét, akkor az az Új Kelet volt! Hogy egyebet ne is említsek: már tavaly jelen voltunk a parlamentben, amikor Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke átadta a népszavazást követelők aláírásait és a mellékelt petíciót. Az eseményről helyszíni tudósításban számoltunk be, sőt egész oldalas nagyinterjút jelentettünk meg Thürmer Gyulával, aki ki is fejtette NATO- ellenes nézeteit. Ezenkívül negyedoldalas anyagot közöltünk a Munkáspárt elnökének No NATO című kötetéből, amely kivonatosan ismertette annak tartalmát... Hogy a másik oldalról se feledkezzünk meg, két hete sincs, hogy féloldalas interjút adtunk közre Dalmay Árpád tollából, amit Demcsák Józseffel, a MIÉP megyei elnökével készített... Mivel a többi politikai erő nem ellenzi hazánk NATO-tag- ságát, az ő véleményüket közölvén csupán a fennálló nézetarányok jelentek meg lapunk hasábjain, és ez szúrt szemet kritikus olvasónknak... Most, a választások kapujában - ha már így felvetődött - mégis még egyszer megkísérlem egymással szembeállítani á két tábor nézeteit. Döntsön mindenki saját belátása szerint... A NATO-tagságot ellenzők legfőbb érvei a következők: 1. Magyarország ne csatlakozzon semmilyen katonai tömbhöz, válassza inkább a semlegességet. 2. Mint semleges állam, csatlakozzon az Uk- rajna-Szlovákia-Ausztria- Svájc semleges tömbhöz, mintegy ütközőzónát alakítva ki Oroszország és a NATO között. 3. Magyarország területére ne kerüljenek atomfegyverek, és ne állomásozzanak hazánkban idgen csapatok. 4. A NATO-tagság költségeit fordítsa inkább az ország az oktatás, az egészségügy és a szociális állapotok javítására. 5. Eddig - hiába is kértük - a Nyugat soha sem mentett meg minket a keleti irányból érkező támadásoktól. Miért pont ezután tenné? 6. Magyarországot senki sem fenyegeti. Pontosan a belépés okoz majd feszültséget. Most pedig nézzük a másik tábor érveit: 1. Egy állam semlegességét nemzetközi garanciák kell hogy biztosítsák. Mivel erre senki sem mutat semmilyen hajlandóságot, sőt innen-onnan még ellenséges hangok is hallatszanak, így Magyarország semlegessége merő vágyálom marad. Hiába deklaráljuk, ha senki sem tartja tiszteletben. A biztonság egyetlen járható útja ezért a NATO-hoz való csatlakozás. 2. Az ukrán-szlovák-oszt- rák-svájci semleges zóna semmilyen reális alapot sem tartalmaz. Fikció az egész, amiről soha senki nem tárgyalt együttesen a nevezett államok vezetői közül. Ne feledjük: Szlovákia, és bizonyos mértékig UkA válasz Palotai István (Új Kelet) rajna is a NATO felé kacsintgat, nem is beszélve az osztrákokról, akiknél ez bármelyik pillanatban bekövetkezhet, és csak politikai döntés kérdése. 3. Jelen helyzetben - tehát békében - a megállapodások értelmében a tagság elnyerésével nem jár együtt sem nukleáris fegyverek, sem idegen támaszpontok magyarországi telepítése. Erre van egyebütt is példa - nevezetesen Dániában. Hogy aztán - ha ne adj’ Isten - egy háborús helyzet kialakulásával ez a megállapodás felülvizsgálatra kerül, az természetes. Ebben az esetben azonban nagyon is kívánatos a NATO hadseregeinek magyarországi jelenléte, elvégre önmagunkat képtelenek volnánk megvédeni. (A mindenkivel való jóbarátság szintén vágyálom, hiszen ahogy mondani szokták: az ilyesmihez „kél ember” szükséges...) 4. A NATO-tagság valóban költségekkel jár. Ezek az összegek azonban elenyésznek amellett a pénz mellett, amit egy független példa kedvéért: NATO- tagként 30 repülőt kell vennünk, semlegesként ugyanez a szám százötven lenne!) 5. Ez az állítás - így önmagában véve - történelmietlen, mert nem vizsgálja az okokat. Például 1514-ben a pápa hatalmas sereg felállítására adott pénzt, hogy megelőzzük a török balkáni előretörését. A keresztes sereget azonban - amint az ismeretes - annak fővezére (Dózsa György) „elsikkasztotta” és az ország urai ellen fordította. Tizenkét évvel később - 1526-ban-nem csoda tehát, hogy a pápa nemet mondott a segítségre! Ki hál ezek szerint a mohácsi vész okozója? Egy közelibb példával élve, az 1956-os segítség azért maradt el, mert a Jaltai Szerződés érvényben volt, és ennek értelmében az ország (sőt Ausztria területe Linz városáig) a Szovjet Birodalom fennhatósági körébe tartozott. Ha a NATO vagy Amerika akkor nekünk „besegít”, akkor szerződést szeg, és ez akár casus belli (háborús ok) is lehetett volna, ami az akkori feszültségeket figyelembe véve nyilvánvalóan világháborúba torkollott volna. Nyugat tehát nem tudott segíteni... Megalapozott, az egész nemzetet képviselő és a nyugatiak által is ratifikált közös katonai szövetségben viszont soha sem voltunk. Ez más helyzet. Védelmünk záloga! 6. Az lény, hogy jelenleg senki sem fenyegeti hazánkat, arra azonban a világon semmi garancia sincs, hogy ez tíz-tizenöt év múlva is így lesz... A perspektivikus gondolkodás és a minden eshetőségre való felkészülés az egyetlen felelős magatartás, elvégre gyermekeink békéje és léte a tét. A bizonytalan reményekre - hogy később sem fog senki veszélyeztetni minket - nem lehet felelős és megalapozott döntési hozni! A teljes értékű biztonságot ezért csakis a NATO védőernyője nyújtja... Az a felvetés, hogy éppen a felvételünk okoz majd feszültségeket régi szövetségeseinkkel, fából vaskarika, hiszen egyrészt részben ezek az államok is NATO- és EU-tagok akarnak lenni, másrészt pedig ,a feszültségek csíráit nem tagságunk hordozza, hiszen azok sajnos ma is léteznek... Ezt a felvetést azonban logikusan cáfolja a tény, hogy egy NATO-tagállamol kívülről (érdemben) nem fenyegethet semmilyen esetleges térségi feszültség... Mellesleg a közös gazdasági érdekek, a baráti, partneri viszony eleve kizárja ezeket. Erre kell törekednünk NATO-tagállamként is. N os, ennyi. Mindkét oldal álláspontját olvashatták. Most már csak önökön - magyar szavazópolgárokon - áll a dolog, hogy miként döntenek!
