Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-20 / 245. szám

1997. október 20., hétfő' Hazai krónika Egy holland-francia a magyar forradalomban (3.) Budapesten Budapest szép város! Kicsit Lyonra emlékeztet. A Duna keresztülfolyik rajta. Hatalmas folyó! Vize sötétbarna, néha fekete. Semmi kedves, szere- tetrc méltó sincs benne. 1956 októberében a Duna felett újra dörögtek az ágyúk. De a víz tovább folyt, szenv- telenül. „Fata viam invenient” (Vergilius: A sors megtalálja a maga útját). Az embernek van emlékezete, és képes a törté­neteket továbbadni, nemze­dékről nemzedékre. A Duna vize felejt, az ember emléke­zete nem. A város központjában va­gyunk. 1956. október 30-a van. Egy kórház előtt kirakod­juk a Vöröskereszt ládáit a jár­dára. I. küldetése véget ért. Vajon fordul-e még egyszer? Az ese- mények nem teszik majd lehetővé. Különös szag terjeng. Mi ez? Égett gumi szaga, amely nem oszlik el egyhamar. Az úttesten sapkák és párat­lan cipők hevernek. A pánik­szerűen menekülő tömeg által elhagyott lábbelik. A megsze- nesedett hulladékot, törmelé­ket mész fedi. Megdöbbentő látvány annak, aki két nappal előbb még a párizsi metróban utazott. Amott egy orosz tank, olyan, mint egy elhagyott eke a mezőn. Kiégett. A Rákóczi úton vagyunk, a város egyik főutcáján. Széles­sége miatt Párizs bulvárjaira emlékeztetne, de pillanatnyi­lag inkább olyan, mint a Faubourg St. Antoine a királyi dragonyosokelvonulása után... A harcok október 23-án kezdődtek, és valamikor no­vember 6-án, 7-én, 8-án vagy 9-én fejeződtek be. Nem lehet pontosan tudni. Egyedül csak azok a munkások tudnák meg­mondani, akik ezeken a napo­kon még harcoltak a csepeli gyárban. Sőt úgy tűnik, hogy még november közepe után is dörögtek az ágyúk. A magyar munkás a végsőkig harcolt. O tartott ki legtovább. Melyik napon halt meg az utolsó harcoló magyar mun­kás? Névtelenül, egy ipari kül­városban? Egyedül a szürkü­letben? Van-e még valaki, aki emlékszik rá? Ezeket a kérdéseket fel kell tennünk a történelemnek. Személy szerint én magam pillanatnyilag nem veszem nagyon komolyan a munká­sok úgynevezett „védelme­zőinek” kijelentéseit, mert megfigyeltem, hogy annak, akinek valamilyen „ideálja” van, meg kell halnia érte. Meg kell halnia, mégpedig egye­dül. Nem ritkaság, hogy az európai szakszervezetekben hallhatjuk a képviselő urakat, amint így szólnak munkástár­saikhoz:- Elvtársak, az uraknak fi­zetniük kell! Ugyanakkor ezek a képvi­selők nagyon is elégedettek, részt vehetnek az igazgatóság ülésein, ahol a megkaparint­ható legjobb helyeket foglal­ják el, a hatalom előcsarnokát. Ezzel a következőket aka­rom mondani: Európa meg sem mozdult. Az európai „szakszervezetek” nem küld­tek önkénteseket! Ezért írom ezeket a sorokat. Egyetlen szakszervezet sem jelentke­zett, hogy együtt harcoljon a budapesti külváros munká­saival! De nem szabad általánosí­tani, ezért rögtön helyesbítek is. Vannak Nyugat-Európában jobb- és baloldali szakszerve­zeti tagok, akik nagyon komo­lyan veszik a feladatukat. Sajnos, 1956-ban Magyar- országon csak a politikai rendőrség jutott szóhoz. Vajon ma másként van? Mindeneset­re Európában a szakszerveze­tek mind azon iparkodnak, hogy védelmezzék azt, akit védelmezniük kell, vagyis azt, akit a gazdasági imperializ­mus nevében kizsákmányol­nak. Pszichológiailag és diplo­máciai téren Moszkva kihasz­nálhatta az ejtőernyősök Port- Said elleni támadását. Nem in- dult-e Egyiptom ellen ugyan­olyan elsöprő invázió, mint Budapest ellen? Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének vitái során a Szov­jetunió képviselője nem mu­lasztotta el, hogy hangsúlyoz­za ezt a kellemetlen egybe­esést. Volt-e egyáltalán szó a Szuez-Budapest összefüggés­ről? Ez a Szuezi-csatorna ma folyton beszédtéma! Már an­nak idején nem sok szerencsét hozott az építőjére. A sikertől felbátorodva hozzálátott a Pa­nama-csatorna építéséhez, melynek során annyi munkás veszett oda. A magyar ellenállás lelke: Maiéter Pál. O irányította és koordinálta a megszállók el­leni harcot. Mindenek felett szimbólum volt, jelkép, mint annak idején Pétain marsall Verdunnél, vagy mint De Gaulle Londonban. A népek történelmében a hősiesség határokat nem isme­rő példa. Budapest! Szimboli­kus város. És a világ úgy hall­gatja a nevét, mint a zenét. Ma­gyarországon tehát a harcot a munkások: a fiatalok, az értel­miségiek és néhány bátor ka­tonai alakulat folytatta. A leg­kíméletlenebb harc a munká­soknak jutott osztályrészül. Budapest ipari központja Cse­pel. Amikor a városban az el­lenállás már szórványossá vált, a külváros gyáraiban 1956 no­vemberében még folytatódlak a heves harcok. És amikor már mindennek vége volt, ott, Cse­pelen általános sztrájkot hir­dettek, amelyet hamarosan az egész ország követett. A csepeli harcokról csak keve­set tudunk. A szovjet csapa­tok találtak rá módot, hogy a harcoló munkásokat elszige­teljék. Ez a tanúságtétel, melynek címe „Budapest ’56 októbe­re”, nem irányul a Szovjetunió ellen: Oroszország nagy or­szág, az orosz léleknek ugyan­olyan értékei vannak, mint a magyarnak, a jóságnak' és az embertárs iránti szeretetnek ugyanaz az ára, mint másutt. De mint ’56 októberének ta­núja, és a dolgoknak azon cse­kély részét illetően, melyet mint névtelen, ismeretien jelenlévő láttam, kitartok azon véleményem mellett, hogy 1956-ban az akkori moszkvai politikai rezsim nem tartotta tiszteletben a magyar nép sza­badságát. Mongol csapatokat küldött a magyar felkelés el­nyomására. A más kultúrához tartozó és más pszichológiai adott­ságú mongolokból álló csa­patok engedelmeskedtek a parancsnak. (Folytatjuk) Transzatlanti Fórum Budapesten A magyar parlamenti pártok nem magáról a NATO-hoz való csatlakozásról csatáztak egymással, csupán a nép­szavazás napjáról. Meggyőződésem, hogy érvényes és eredményes lesz a referendum, s a szavazók csaknem kétharmada igent fog mondani a NATO-ra. Erről Kovács László beszélt szombaton. A külügyminiszter a NATO- bővítésről rendezett nemzetközi regionális konferenci­án, a Transzatlanti Fórumon szólalt fel. MTI Kovács László álláspontja sze­rint a biztonságra való igény — elsősorban történelmi okok mi­att - Kelet-Közép-Európában, így Magyarországon is különö­sen nagy, akárcsak a jobb élet- körülmények elérése iránti vágy'. Mint mondta: emiatt is elenged­Budapest segít MTI Budapest felajánlja segítségét Belgrádnak a pénteken leégett Jugoszláv Drámai Színház ká­rainak felméréséhez. Erről Demszky Gábor főpolgármester levélben tájékoztatta a Belgrá­di Közgyűlés alelnökét, Milan Bozicot. A Fővárosi Önkor­mányzat nevében szombaton elküldött levelében Demszky Gábor azt is kilátásba helyezi, hogy a lehetőségekhez képest - a jugoszláv főváros konkrét igényei alapján - Budapest tech­nikai segítséget nyújt az intéz­mény helyreállításához. hetetlenül szükséges a NATO- hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás. Úgy vélte, a bővítés rövid távon nehézségekkel járhat, például pénzügyi téren, ám hosz- szú távon nyereség lesz az új ta­gok felvétele a NATO és az EU számára is. A NATO kapcsán a külügyminiszter kitért arra, hogy a válságmegelőzés jóval olcsóbb megoldás, mint a már meglévő krízisek kezelése. A magyar gaz­daság a diplomáciai vezető sze­rint stabil helyzetben van, ezt az eddig itt befektetett 17 milliárd dollárnyi külföldi tőke is bizo­nyítja. Egy kérdésre válaszolva Ko­vács László reményét fejezte ki, hogy az amerikai szenátusban meglesz a magyar NATO-tagság ratifikációjához szükséges két­harmados többség. Úgy vélte, az egész NATO jövőjére negatív hatással lenne egy esetleges el­utasító szenátusi döntés. Hozzá­tette: ez a kelet-közép-európai országok cs Moszkva felé is rossz üzenetet közvetítene. Zsebszerződések vagy törvénymódosítás? A Dunántúl egynegyede vagy egyharmada került mos­tanáig a becslések szerint zsebszerződések révén kül­földiek tulajdonába - hallhattuk a napokban a nyíregy­házi Eötvös József Gyakorló Általános Iskolában és Gim­náziumban a Bányász Jánosné dr. által tartott ország- gyűlési képviselői fórumon. Többek között ennek kíván gátat állítani a földtörvény módosításával a kormány. Munkatársunktól___________ Mivel a törvénytervezet ha­tárt szab abban, hogy hány évre, milyen módon, mekkora terüle­tű, illetve aranykorona értékű föld vehető bérbe, alaptalanok az ellenzék aggodalmai. Annál is inkább igaz ez az állítás, mert a változtatás az összes hazai földnek csupán 5 százalékát érintené, s a piac élénkülését eredményezné, valamint azt, hogy a gazdálkodó szervezetek is földhöz juthatnának - mond­ta a képviselő asszony. Ha a 3 esztendeje kormányzati pozíci­óba jutott MSZP a saját szim­patizánsait akarta volna előny­be hozni, nem kötötte volna ki a törvénymódosítás tervezeté­ben, hogy csak legalább 5 éve mezőgazdasági termelést foly­tató gazdálkodó szervezetek vá­sárolhassanak földet. Ahogy egy történelem sza­kos bölcsészdoktorhoz illik, a nyíregyházi 1. számú választó- kerület parlamenti küldötte azt is megemlítette: még Haynau- nak, a 13 aradi vértanú halálát okozó osztrák politikusnak sem tiltotta meg senki, hogy földbirtoka legyen Magyaror­szágon, és Jókai Mór éppen a megyénkben, közelebbről Nagy- gécen letelepedett, elhíresült fér­firól mintázta Az új földesúr című regényének egyik alakját. A NATO-csatlakozást illető­en Bányász Jánosné dr. felhív­ta a figyelmet arra: az igenlő válasz mellett szól, hogy ha­zánk katonai fejlettsége nem éri el az említett katonai szö­vetségét, és egyes szomszéda­inkkal még nem felhőtlenül baráti a viszonyunk. A leg­főbb szempont pedig az, hogy a NATO-csatlakozás meg­könnyíti Magyarország euró­pai uniós integrációját. Mindenekelőtt azonban a november 16-ai népszavazá­son való részvételre biztatott a fórum „főszereplője”, mond­ván: ez a demokrácia eszköze és az állampolgárok nagyko­rúságának jele. Jósaváros kellős közepén, a paneltornyoktól körülvéve ar­ról is tájékozódhattunk: ké­szül a társasházi törvény, mely­ben a jelzálogjog bejegyzése révén lehetővé válik, hogy csak azokat a lakótársat érjék szankciók, akik nem fizetik a víz- vagy a fűtésdíjat. Kommunikáció és közösségépítés MTI Csak stabil értékrendű társa­dalom nyilvánosságában érvé­nyesül az objektivitás és a pár­tatlanság. Ezek a szempontok sohasem csak a szakma kom­petenciájába tartozóak, sokkal inkább együtt határozzák meg azokat a nyilvánosság külön­féle szereplői, a politikusok, az újságírók, a közönség. Mind­ezt Kováts Ildikó kandidátus, a Budapesti Közgazdaságtudo­mányi Egyetem oktatója jelen­tette ki szombaton a Szent Ig­nác Katolikus Szakkollégium, a Faludi Ferenc Akadémia és a Konrád Adenauer Alapítvány „Kommunikáció az informáci­ós korszakban” elnevezésű konferenciáján. Hozzátette: egy műsor ön­magában nem lehet közszol­gálati, sokkal inkább egy in­tézmény egy bizonyos struk­túrával. A nemzetközi gya­korlat alapján a közszolgála­ti média meghatározása több oldalról is elvégezhető. Egyik fontos sajátossága, hogy dön­tően nem piaci szempontok vezérlik. Elhunyt Földeák János író, költő Életének 87. évében vasárnap elhunytFö?- deák János kétszeres József Attila-díjas író, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti­keresztje kitüntetés tulajdonosa - tudatta az MTI-vel az író családja. Földeák János Budapesten született 1910. február 20-án. 1935-tó'l a szocialista írók kö­réhez tartozott, a 30-as évek végén Benjámin Lászlóval, László Gyulával, Vaád Ferenccel együtt szervezte meg a Munkásírók Csoport­ját. 1950-től a Magyar írók Szövetségében dol­gozott, s közben 1954-ben ő szerkesztette az Új Hang című irodalmi folyóiratot. 1955-1960 között az Irodalmi Alap igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1968-1970 között a Művé­szeti Alap igazgató-helyettese volt. Irodalmi munkásságát két ízben - 1958-ban és 1970-ben - József Attila-díjjal ismerték el. Hírről hírre Palotai István (Új Kelet) Mily lorgandó is a politi­kai szimpátia! Néha csak egyetlen kis gesztus kell hozzá, és máris más dimen­ziókat kap minden, elég, ha egyszer kikacsint valaki a „máz” alól, vagy Uram bo- csá’ fejet hajt a néptürclem előtt, és máris rengeteget visszanyer az elveszett népszerűségből... Az immár hetek óta folyó, módfelett belterjes parla­menti huzavona (szavaz­zunk, ne szavazzunk, ha igen, akkor miről, ha miről, akkor hogyan, ha igen, ak­kor miért nem, és ha nem, akkor miért igen?...) hihetet­len módon devalválta a vá­lasztópolgárok hitét, annál is inkább, mert fellebbent a fá­tyol, és kiviláglott a valóság: a pártpolitikai csatározások minden, valóban fontos po­litikai kérdést maguk alá gyűrtek! Mindenki úgy jelent meg, mint a népakarat kizárólagos közvetítője, minden párt ön­magát tartotta az igazság egyetlen legitim képviselő­jének, miközben már fel sem tűnt, hogy a túldimenzionált belpolitikai vita tökéletesen összezavarta a fejeket. A helyzet emberileg is kezdett elviselhetetlenné válni... „Hát ennyit érünk mi? Hát ennyit a jövőnk, a jelenünk, hogy egynéhány fizetett vezető és néhány párt fü­tyülvén ránk, fütyülvén éle­tünkre, mindezt a választási hadjáratnak rendeli alá, hogy aztán ennek oldalvizén szép csendesen behajókáz- zon a parlamentbe?” - gon­dolhatták sokan nagyon is jogosan. És akkor... azaz pénteken délután történt va­lami. Horn Gyula miniszter- elnök egy vidéki fórumon a nagy nyilvánosság előtt - minden politikus nevében - elnézést és bocsánatot kért mindezért az emberektől! Végül is nem nagy ügy. Te­kinthetjük ezt akár választási fogásnak is, azonban mégis jólesik, mégis emberi! Szin­te biztos vagyok benne, hogy a miniszterelnök ezen megmozdulása ezrek szemé­ben nagyon is fontos ténye­zővé válik, olyanná, ami ön­magától kamatozik majd a jövő év májusában... Talán még másoknak sem késő észbekapni, és csatla­kozni a „józanok táborá­hoz”, talán még ma is kivív­ható az elvitatkozott szim­pátia... Aztán majd mi szavazunk! NATO-ról és földről. Óraigazitás Egy hét múlva, a hónap utolsó vasárnapján, tehát október 26-án hajnali három órakor kell visszaigazíta­nunk az órák mutatóit két órára, s ezzel véget ér az idei nyári időszámítás. Az óraiga­zítás nem okoz változást a Volán-buszok, a Mahart és a MÁV menetrendjének idő­pontjaiban. Az átállás éjsza­káján magyar területen köz­lekedő nemzetközi exp- resszeknek és néhány hazai járatnak viszont ki kell vár­niuk, míg a menetrendjük ismét szinkronban lesz az óramutatók állásával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents