Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-15 / 241. szám

Életünk ^ 1997. október 15., szerda Egy francia a magyar forradalomban (l.) Bevezető Martin Jann ink holland szár­mazású francia közgazdász és festőművész az 1956-os ma­gyar forradalom kitörésekor párizsi egyetemista volt. Az október 23-án kezdődött for­radalom eszméi és résztvevői iránti szolidaritásból - kalan­dos úton - Budapestre ment, hogy ott mint önkéntes segít­sen a felkelőknek. Tíz napot töltött a felbolydult magyar fővárosban, és akkor tért vissza Franciaországba, amikor a szovjet csapatok újra elfoglal­ták Budapestet. 1992-ben özv. Latin Vin- cénének, a Magyar Szabadság- harcos Világszövetség és a Magyar Harcosok Baráti Kö­zössége tagjának kezdeménye­zésére Martin Janninket a Ma­gyar Szabadságharcos Szövet­ség, az Európai Szabad Magyar Kongresszus és az Észak-Ame­rikai Magyar Szervezetek Ko­ordináló Bizottsága kitüntette. A kitüntetést Sujánszky Jenő, a Franciaországi Magyar Sza­badságharcos Szövetség elnö­ke adta át magas személyisé­gek jelenlétében, ünnepélyes keretek között. Martin Jannink az ’56-os magyar forradalomhoz fűződő emlékeit közvetlen hangú, fran­cia nyelven írt visszaemléke­zéseiben örökítette meg. A következő hasábokon írása azok­nak anyanyelvén lát napvilágot, akik annak idején tettét és maga­tartását inspirálták. A fordító Budapest, ’56 októbere Előhang íme az a három cím, amelyet 1956. november elején az egyik francia lapban, a Le Monde-ban olvashattunk:- A francia és angol ejtőer­nyősök leszálltak Port-Saidban- Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének Általános Közgyűlése az orosz csapatoknak Magyaror­szágról való azonnali kivonulá­sát követeli- A szovjet hadsereg eltiporja a budapesti felkelést. Ez a három cím foglalja össze a magyar tragédiát. Van-e valamilyen összefüggés a Szuez elleni francia-angol ex­pedíció és az oroszok Budapest­re való „visszatérése” között? Kevés történész vizsgálta az ese­ményeket ebből a szempontból. Mit követelt a magyar nép? Az 1956. október 22-én közzétett ki­áltvány fő követelései: a szovjet fegyveres erők kivonulása; az egyenlőségen alapuló új választá­sok; a munkások minimális béré­nek megállapítása; sajtószabadság. Kétezer-ötszáz személy halt meg azért, mert ezt a követelést támogatta. Százötvenezer sebesült meg. Százkilencvenezer hagyta el az országot. És hányat deportál­tak? És hányat végeztek ki? A Magyar Kommunista Párt XI. kongresszusának alkalmából ki­adott dokumentum a magyar munkásmozgalom szintézise volt. Ez a dokumentum (Le Monde, 1975. március 15.) ugyanis kije­lenti: , A nemzetközi munkásosz­tály segítségével sikerült legyőzni a reakció bel- és külföldi erői által 1956-ban megindított ellenforra­dalmi támadást...” A nemzetközi munkásosztály „segítsége” a szovjet páncéloso­kat jelentette. A „reakció bel- és külföldi erői” a magyar munká­sok, nők, gyerekek voltak.. Azok az alig tizenöt éves gyerekek, akik a szovjet tankokra lőttek... Az október 23-ai tüntetések kezdetben egészen békésen foly­tak. Semmi sem utalt arra, hogy azok közül, akik a politikai köve­teléseket megfogalmazták vagy a tüntetőkhöz csatlakoztak, bárki is erőszakhoz akart volna folyamod­ni. A tüntetés az ÁVO akcióját követően alakult át felkeléssé. A karhatalmisták tüzet nyitottak a rá­dió épülete előtt gyülekező tömeg­re. Álig néhány órával később szovjet tankok léptek akcióba a magyarok ellen. Az, hogy az orosz katonák nem barátokként és szö­vetségesekként, hanem nyílt el­lenségként léptek fel, a népi egy­séget még szorosabbá tette. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének Székházában Egy megoldásra váró kérdés: a magyarországi helyzet Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének jelentése a következőket tartalmazza: 1956. október 27-én Franciaország, az Egyesült Király­ság és az Amerikai Egyesült Ál­lamok követelték, hogy a Bizton­sági Tanács üljön össze és vizs­gálja meg a magyarországi hely­zetet. Október 23-án Budapesten bé­kés tüntetés kezdődött. Ennek a tüntetésnek a célja a Lengyelor­szággal való szolidaritás kifeje­zésre juttatása. Hruscsov éppen visszavonta a Varsót körülvevő tankokat. A fegyvertelen tömeg a nemzeti himnuszt énekelte. Ez tiltott tüntetés. Október 23-án tehát a Rádió épülete előtt hirtelen kezdetét veszi a tragédia. Az ÁVO lövet, szét akarja zavarni a tüntetőket. Halottak is vannak. Valóságos felkelés az, ami most kibonta­kozik. Pesten Sztálin szobrát ledöntik. Október 24-én éjjel két órakor a szovjet harckocsik megjelen­nek az utcákon... Megkezdődnek a pesti utcai harcok. A szovjet csa­patok és páncélosok arra kény­szerülnek, hogy elhagyják a vá­rost. Budapest felszabadult a szov­jet katonai megszállás alól. (Folytatjuk)- Percenként 105 leütéssel gépelek, nyolc másodperc alatt vetkőzöm, elvált, gyermekte­len, önálló lakással... Nyelvőrködés Idegen szavak használata (28.) A nyelvvédők felhívása alapján folytatjuk az ide­gen szavak használatá­ról szóló sorozatunkat a Nyelvművelő kéziszótár alapján. A közel féléves sorozatunk végéhez köze­ledik, de a nyelvőrködés nem érhet véget... Erdélyi Tamás (Új Kelet) Termál- - A termálfürdő köznyelvivé vált, mert a hévízfürdő, melegvízfürdő körülményes és pontaüan ki­fejezés. Viszont a hőforrás és a hévíz jobb, mert tömörebb, mint a termálforrás, termálvíz! Típus - Görög eredetű, la­tinos végződésű szó. Szánna- zékaiban az í megrövidül: ti­pikus, tipizál, tipológia stb. A magyaros képzőjű üpusos szóban és a jelentéssűrítő összetételekben megmarad a hosszú í: típusterv, típusház. Toalett- A korábbi toilette helyett ma már így kell írni, kiejteni egyaránt. Jelentésé­ben női öltözködés, divat; mosdó, illemhely. Az idegen­szerű „toalettet csinál” he­lyett magyarosabb a kicsino­sítja, rendbe hozza vagy rend­be szedi magát. Összetételek előtagja is: toalettszappan, toalettkészlet, toalett-táska, toalett-tükör (a három t miatt kötőjellel!) stb. Top - Angol eredetű di­vatszó: csúcs, legjobb minő­sítés stb., pl. top 10. Nem könnyű helyettesíteni, pl. a topmodell legyen csúcsmo­dell, de a toplista nem lehet csúcslista, mert az mást - a sportban a legjobb eredmé­nyek listáját - jelenti. Totálkár- A latin teljes szó­ból ered, eredetileg biztosítá­si szakkifejezés, de a társalgá­si stílusban személyekre is al­kalmazzák, pl. részegség, be­tegség, fáradtság esetén... Transzplantáció - Orvosi szakszó. Nem szakszöveg­ben bátran helyettesítsük szervátültetés, szövetátülte­tés szavakkal! (Folytatjuk) E gyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hercegnő, akit tragi­kusan elragadott a Halál. Dia­nának hívták, úgy, ahogy a va­dászat istennőjét, de őrá fotóva­dászok leselkedtek, és ő úgy meghalt, hogy még egy érkező herceg csókja sem tudta volna felébreszteni. Eltemették, nézte a világ, könnyezve, hallgatva, megdöb­bentem Ennyi volt, mese volt. De a me­sének nincs vége. V an egy spanyol in­fánsnő, úgy hívják: Krisztina. Szerelembe esett az olimpián, az­tán a napokban férjhez is ment. Szombaton már villogtak a tűzi­játék fényei, színesen szökött a szökőkút, majd vasárnap reggel­től délig tartott a vonulás. Jöttek a vértes spanyolok, őrjöngött Barcelona népe, jött a királyi papa, a királyné, jöttek több mint 100 országból az uralkodók, a királyi sarjak. Minden fényes volt, szép, csillogó, pompázatos. Nézte a világ, örvendett, lelke­sedett, csókokat dobált és elme­rült a mesében. Ennyi volt, mese volt, de a mesének nincs vége, hamarosan Budapesten lesz újra fejedelmi esküvő, amikor.... Szóval kijut a meséből a nép­nek szerte a világon. Mert látha­tóan ez kell, ez hiányzik. A ro­mantika, a nosztalgia, a szépség, a csillogás, kell a XX. század vé­gének újfajta operettje, vagy ép­pen drámai színjátéka. Vajon mi­ért? Csak kíváncsiságból? Bizto­san ez igen fontos tényező. De sejtem, nem ez az egyedüli ok. Az emberek kedvelik azt, ami az ő gondjaiktól mentes, amit nem sző át meg át a politika, a terror, a fegyverropogás, a banditizmus, a maffiaháború. Ez igaz nálunk, de másutt is a világon, mert ne gon­doljuk ám, hogy jobb spanyol- fődön vagy Angliában, netán a franciáknál vagy az algériaiaknál vagy olasz földön. Az emberek vágynak a mesére, egyre inkább a romantikára. Van, akinek elég, ha bárgyú romantikus lapokat, regénykéket olvas, így menekül el a világ árnyai elől. Más belefe­ledkezik az újfajta mesékbe, azok grimmi borzalmaiba vagy ander- seni szépségeibe. Szent meggyőződésem, hogy ahogy az évek haladnak előre, úgy erősödik a jobb, a romanti­kusabb, a tisztább, a mesésebb iránti igény. Mert az embereknek mindenfelé elegük van azokból a realitásokból, melyekben ott le­selkedik a baj, a rossz, a véres, a kegyetlen. Ahogy a kortárs ze­nében is csillapszik a sok zörej, a kakofónia és diszharmónia, úgy kell hogy csen­desedjék az élet más területén is a zajos, a zűrös. Ha máséit nem, talán azért is érde­mes lesz fenntartani néhány monarchiát, hogy időn­ként felelevenítsék a középkor vagy a reneszánsz pompáját, a kis királylány és a herceg meséjét. M i az elmúlt évtize­dekben mesét nem, horrort adtunk a vi­lágnak. Elegünk is lett belőle. A történelem során minden hullám­völgy után képes volt a szellem jobbat teremteni, középkori sötét­ség után ragyogó reneszánszt, inkvizíció után liberalizmust, fa­sizmus után - ha csak rövid időre is - humanizmust. Talán a mai dezilluzionált világ után ismét lehet finomat, szépet, mai mesét teremteni. Mert mesék nélkül élni nem lehet. De nem is érdemes. Mese a népnek Bürget Lajos gondolatai A hajótűz „füstje” Palotai István (Új Kelet) Rendkívül érdekes és rop­pant tanulságos beszélge­tés fül- és szemtanúi le­hettek azok, akik hétvén a tévé egyes csatornáján fi­gyelemmel kísérték Juszt László Nyitott száj című műsorát. Érdekesnek azért mondható, mert hála Is­tennek meglehetősen rit­kán adódik olyan alkalom, hogy hajótűz-katasztrófát szenvedő honfitársaink nyi­latkozzanak az eseményről és „utórezgéseiről”, tanulsá­gos pedig azért, mert ezek a bizonyos „utórezgések” egészen kivételes képet mu­tatnak a felelősség „szaka­szos elhárításának” magas­iskolájáról... Természetesen minden fél per abszolúte fair, min­denki mindent megtesz, a póruljártak mégis úgy érzik, hogy becsapják őket. Az utazást szervező magyar cég gálánsán felajánlja, hogy ugyanabban az árban - immár ingyen - elutazhat­nak hajótöröttjeink. Sőt ezen felül állja a ciprusi ha­jóstársasággal szembeni esetleges egyéni kárrende­zési perek ügyvédi költsé­geit is. A magyar biztosító gyorsított eljárással kifizeti a poggyászkárt, ami ugyan nem valami nagy durranás, mert azt a hatvanezer forin­tot, amit adnak, az emberek simán a hajukra kenhetik, azonban ez van, ennyi a szerződött összeg. A ciprusi hajótulajdonos is fizetni akar, de hogy mennyit, azt majd az egyéni igények döntik el. A károsultak mé­gis nyűgösek. Felvetik az utazási iroda felelősségét (mivel a hajótársaság más hajót használt), és azt kér­dik: miért nem ők fizetnek? Magától értetődően ugyan­ez a kérdésük a magyar biz­tosító felé, holott tudva tud­ják: a szerződésük náluk csak a fent nevezett összeg­re érvényes. Nos, megér­tem a kárvallottak törekvé­seit, de fenntartásaim velük szemben - őszintén beval­lom - jócskán akadnak. Mindenesetre roppant kí­váncsi lennék a ciprusi ha­józási cég felé benyújtott, illetőleg benyújtandó kár­listákra, és módfelett meg lennék döbbenve, ha nem szerepelne szinte vala­mennyin egy-egy csúcs­technikájú nagy LCD-s videokamera, vagy DS7-es fényképezőgép, illetve ha a piaci dzsogging nem „alakulna át” menő és már­kás cuccá... De ne legyünk rosszmájúak. Elvégre „át­kozott, aki rosszra gondol...” Még egy érdekes felvetés maradt megválaszolatlan, amiről érdemes szót ejteni. Juszt László úgy általában feltette a kérdést: ha egy külföldi légitársasággal tör­ténik hasonló katasztrófa, azok azonnal fizetnek, mint a katonatiszt. Felső határ a csillagos ég. Akkor miért működik most minden így, ahogy? - faggatózott a műsorvezető. Nos, a kérdésre roppant egyszerű a válasz. Első­sorban sietve le kell szö­gezni, hogy nem „magyar jelenségről” van szó! A különbség a légitársasá­gok és a hajóvállalatok kö­zött ilyen óriási! Ennek pedig nem más az oka, mint a kőkemény konkurencia- harc, illetve ennek szinte teljes hiánya. Repülővel utazván óriási a választék. Gondoljunk csak bele, hogy például Ferihegyre is legalább húsz légitár­saság indít járatot, ma­gyarán azt választom, ame­lyik számomra a legjobban smakkol. A hajózási útvo­nalak azonban éves vagy több éves szerződéses rend­szerben működnek. Egy- egy útvonalon egy, illetve egy közös - kél hajózási cégből álló - társaság já­ratja hajóit és senki más. Vegyünk egy konkrét pél­dát: ha a kontinensről va­laki Svédországba akar utazni, és a német autó­pályán érkezik Travemün- débe, onnan csak és kizá­rólag a TT Linjével utazhat Trelleborgba. Ha Puttgar- denig elautózik, akkor nincs más választása, mint a DSB Linje hajói Rödby- ig, majd a SJ kompjai Kop­penhága és Malmö között. Persze felaulózhat Hel- singőrig is, ahonnan csak a DSB/SJ kompjain juthat el Hclsingbprgig. Persze vannak más lehetőségek is. Például Sassnitz és Trelleborg között is van járat, de ezt kizárólag a TS Linje üzemelteti, mint a Swinouwscie—Ystad kö­zötti kompokat a POL- Ferry Lines. A választás lehetősége csak látszóla­gos, mert ezek merőben más útvonalakat jelentenek, melyeknél a legjellemzőbb a menetidő különbözősége, amely kétszer negyven perc és tizenhárom óra között mozog... Megtehetjük még, hogy felkérjük mondjuk Fa Nán­dort vagy Káront, a pokol csónakosát, hogy ugyan vigyen át minket, de ugye­bár ezek csak eseti lehe­tőségek... Maradnak a szer­ződött járatot üzemeltető cégek. Persze Ciprusra nyil­ván több cég is járathat ha­jókat, de ezek száma szin­tén szerződésben korláto­zott lehet. Nos, ez a különbség. Ugyan minek izgassa ma­gát halálra egy útvonal szerződött birtokosa egy hajótűz miatt, hiszen ha tet­szik, ha nem, úgyis vele kell utazz, ha pont oda van me- hetnéked... Gondoljunk csak bele: éppen csak hogy elnyel­hette a hullámsír a Stock­holm és Riga között köz­lekedő S/R Linje tulajdo­nában lévő tizenhárom emeletes luxuskompot és ezerháromszáz utasát, ami­kor közel hat óra múlva kifutott a következő S/R komp menetrend szerint és szintén Riga felé... Ilyen az élet. Ahogy az ókori görögök mondták: „Élni nem szükséges, ha­józni viszont muszáj.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents