Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-08 / 235. szám
Innen-onnan 1997. október 8., szerda Az iparkodás jelei Erdélyi impressziók (2) Mint minden hasonlat vagy hasonlítás, ez is sántít. Arra azonban jó, hogy valami képünk legyen arról, hol is tart ma Románia erdélyi része. A különbség az ottani és a magyar viszonyok között megközelítően olyan, mint amilyen volt a differencia Ausztria és Magyarország között az hatvanas évek elején. Talán egy dolog kedvezőbb, hogy ma Romániában a politikai és gazdasági helyzet magában rejti a gyorsabb elmozdulás lehetőségét. Bürget Lajos útijegyzete Az utak, a romokban heverő infrastruktúra jelzi a legszembetűnőbben, hogy ezt az erdélyi tájat szinte mesterségesen szigetelték el. Az itteni területeket egymástól, az egészet a szomszédoktól. Ma mindenfelé primitív módszerekkel javítanak, de csak minimális látszattal. Mindegy, hogy nagyvárosok közötti, a térképen pirossal jelzett fő- útról vagy kis községek kö- zöttiekről van szó, a minőség egyszerűen tragikus. Kolozsvárra Zilah felől bejutni felér egy cross-versennyel, átjutni a Gyergyói-havasok szerpentinjein autósbravúr, kijutni Meggyesről Radnót felé idegőrlő és kocsipusztító akció. De látható, felismerték az utak fontosságát, melyek egyelőre nem Európa felé épülnek, hanem egymás elérését teszik lehetővé. Bizonyítékul egy idézet a Szabadság című kolozsvári közéleti napilapból: „Több száz kilométer falusi utat kezdtek el korszerűsíteni, a kiutalt pénzalapok azonban mindig elfogytak. Jellegzetes példa e fonák helyzetre a Várfalva községen áthaladó gidres- gödrös, évekkel ezelőtt kikövezett út: az elkezdett aszfaltozás elmaradt, és hosszú évek óta hiába várják az aszfaltozó gépeket" A cikk címe: A vidéki utak idén is javítatlanok maradnak. De látható az iparkodás másutt is. Gyergyószent- miklóson kérdeztük, hol lehetne jól reggelizni. - A Szilágyi-féle étteremben, világhírű - mondta büszkén egy asszonyka. Nos, a Szilágyi vendéglő magántulajdonban van, hajdani szépségének emlékei láthatók, és valóban kiváló hely. De a tulaj panaszolja, hogy a privatizáció késik, hogy az üzletek szinte mind állami tulajdonú épületek, a tulajdonos nem kapta vissza, de bérli azokat, és igyekszik, hogy jó kínálattal várja a vevőket. Mert igyekszik aki csak tud, főleg a magyarlakta területeken észlelhető a törekvés. Szatmárnémeti exkluzív üzletei, a parajdi magánvendéglő, ahol pisztrángot kínálnak, a székelyudvarhelyi fotószalon, a marosvásárhelyi étterem, a gyergyószentmiklósi illatszerbolt, ahol még 4711-est is lehet kapni, a kolozsvári privát szálloda és a kis magánsütöde, amely előtt sorban állnak mind apró bizonyítékai annak, hogy a gazdaság öntörvényei szerint kiköveteli a teret magának akkor is, ha késik a törvényi környezet megszületése. Nagyszerűen érezték meg, hogy kitörési pont az idegen- forgalom. Ma ez még gyermekcipőben jár, de létezik egy alakuló falusi turizmus, meglehetősen nagy és kedvező kínálattal. Díszes prospektusokkal csalogatnak Poienibe, Parajdra, Tordára, Brassó környékére, Bálványosra - hogy csak párat említsek. A Romanta utazási iroda „A Nyugati Kárpátok északi részének falvaiba” csalőgat, kínálva búváriskolát és hegyi vezetőt, körutazásokat és konferencialehetőséget. A Tordai-ha- sadék mellett a Soros Alapítvány támogatásával működik a kolozsvári alpinisták turistaszállása, Parajdon László Ildikó várja irodájában a vendégeket. Már fellelhetők az út mentén panziók, mindenütt kiválóan lehet étkezni, kicsit büdös, de olcsó benzint kínálnak a kutak, köztük a MOL-é Gyer- gyószentmiklós határában. Részben a turizmus, részben a szükség szüli, hogy egyre több községben sorakoznak a házak előtt a kosarak, kézimunkák, faragások, cserepek. Kalotaszeg falvaiban szinte Abdát idézőek az árusok sorai, de hasonlóan izgalmas a hangulat a Békásszoros sziklafalai alatt működő árusok világában, akik a csodás népművészettől az iszonyatos giccsig mindent kínálnak. Talán jellemző, hogy Erdélyben ma sokszoros valutarendszer van. Mindenütt lehet lejjel fizetni, de sokkal jobban kedvelik a forintot, a dollárt és a márkát. Mindenből van váltópénzük, pillanatok alatt számolnak egyik pénzről a másikra, kisujjuk- ban vannak az árfolyamok. De a dolog traguikuma: mindent nagyon olcsón fecsérelnek. Egy éjszakára két személynek egy 10 dolláros szállás ajándék, mint ahogy kényszerár az a 2300 forint, amit egy tiszta gyapjú pulóverért számítanak. Vagyis: a törekvések érzékelhetők, de a gazdasági háttér igencsak bizonytalan volta minden téren az önkizsákmányolás megszülője is. Falusi turizmusra serkentő kiadvány, amely már PHARE- támogatással készült nnirLi Koszovó, a puskaporos hordó Koszovó, Szerbia kétmilliónyi albán lakta déli tartománya az elmúlt évtizedek alatt sem volt igazából a béke szigete. Habár 1945-ben, a szocialista Jugoszlávia megszületésekor a soknemzetiségű Szerbiában Tito rendszere a köztársaság nemzeti kisebbségek lakta északi és déli részén egy-egy autonóm tartományt hozott létre. Északon a Vajdaság, délen pedig Koszovó kapta meg a korlátozott önrendelkezés jogát. Gy.Z. _______________ A Vajdaságban, újabbkori történelme során nem voltak tömeges tüntetések és megmozdulások a központi rendszer ellen, habár a hetvenes évek elején ott is fellobbant a nacionalizmus, amit még csírájában elfojtottak. Amit akkor a szerb hatalomnak sikerült megtennie a Vajdaságban, az nem ment olyan olajozottan Koszo- vón. Hiába zárták börtönbe a szakadár albán vezetőket, őket is hasonló gondolkozású, nemzeti eszméket valló politikusok követték, akik szintén a saját nemzetük (jól vagy kevésbé jól felfogott) érdekeiért küzdöttek. És ezeket az érdekeket helyezték mindenek fölé. A jelenleg is tartó válságos helyzet a rigómezei csata 600. évfordulójának megünneplésekor, 1989-ben kezdődött, amikor Szerbia akkor még újdonsült köztársasági elnöke, Szlo- bodán Milosevics a Rigómezőn (ma Koszovó Polje a hivatalos szerb neve) megtartotta „bemutatkozó” nemzetgyűlö- lő-uszító, hírhedt beszédét. Sikerült is neki ott és akkor a szer- bek szunnyadó nemzeti öntudatát felébresztenie olyannyira, hogy azok nagy hirtelen átestek a ló másik oldalára, és háborút indítottak a Jugoszláviából akkor kiváló, vagy kiválni készülő Szlovénia, Horvátország majd Bosznia ellen. A két tartomány vezetőinek főbenjáró bűnükként rótta föl Milosevics azt, amit az ország akkori alkotmánya is szavatolt a nemzeti kisebbségeknek - az autonómiát. Autonómiások - ez volt az a bélyeg, amit a szerb politika rányomott a kisebbségi vezetőkre, mielőtt eltávolította volna azokat politikai tisztségeikből és munkahelyeikről. így járt a koszovói albánok akkori vezére, Azem Vlaszi is, akit Milosevics börtönbe záratott. Koszovó azóta forrong. Hiába áll készültségben a tartományban a jugoszláv hadsereg, hiába szállták meg az albánok lakta falvak és városok utcáit az állig felfegyverkezett szerb rendőrség különleges alakulatai, a felgyülemlett sérelmeket és indulatokat képtelenek elfojtani. A koszovói albánok nem bírják elviselni a rabigát, a jogfosztottságot, a mindennapos megaláztatást. Olyanok ők, mint a hamvából új életre kelő főnixmadár. A szabadságot, az anyanyelven való tanulás lehetőségét, egy, a nemzeti megkülönböztetés nélküli rendszert, és a szerb kisebbség tagjaival azonos jogokat követelnek maguknak. Szeretnék, hogy gyermekeik albán tannyelvű iskolákban az albán nemzet történelmét és kultúráját ismerhessék meg. Az utóbbi években egyre nyomatékosabban a Szerbiából való kiválást követelik, mivel nem tekintik hazájuknak az őket elnyomó köztársaságot. Saját köztársaságot szeretnének maguknak, amelyben a mostani vágyálmaik beteljesülnének. Ibrahim Rugóvá, a koszovói albánok mérsékelt politikusvezére Szerbiát megszálló hatalomnak tartja. Nem tud a szerb vezetőkkel együttműködni, mert azok az eddig megkötött és mindkét fél részéről aláírt szerződéseket Milosevi- csék egyoldalúan felrúgják, és nem tartják azokat magukra nézve kötelező érvényességű- eknek. Rugóvá, az elmúlt majdnem egy évtized keserű tapasztalatain okulva és ismerve a szerb hatalom korlátlan kegyetlenségét, józanságra és megfontoltságra inti népét, tudván azt, hogy a szerb rendőrök és katonák csőre töltött fegyverei még a legártatlanabb tüntetéseken is eldördülhetnek, amire sajnos már volt példa a közelmúltban, amikor albánok tucatjai lelték halálukat a szerbek golyóitól. Ibrahim Rugovához képest a másik albán „kisebbségi” politikus, Azem Dematyi, aki az illegális Koszovói Köztársaság vezéralakja, már egyáltalán nem mondható mérsékeltpolitikusnak. O folyamatos tüntetésekre, állandó harcra, és a végső győzelemig tartó szilárd ellenállásra szólítja fel és buzdítja híveit. Szerinte mindenáron létre kell hozni a Koszovói Köztársaságot, amely független állam lenne, esetleg a későbbiekben Albániához csatlakozna, de semmiképpen sem lenne soha Szerbia gyarmata. És hogy mit szólnak mindehhez az anyaország, Albánia vezető politikusai? Az elnök, Redzsep Mejdani és a miniszterelnök Tatosz Nano hivatalukból adandóan óvatosan, de támogatják a koszovói testvéreiknek a függetlenségét, a megszállás elleni, a szabad döntés kinyilvánításáért folytatott hosszú és nehéz harcát. És mit szólnak a koszovói albánok szófogadatlanságá- hoz az európai államok, a nemzetközi szervezetek és az Egyesült Államok? Szépke- veset. A nemzetközi közösség, Németország és az USA elismeri a követelések jogosságát, de egyben figyelmezteti is az albánokat tüntetéseik várható következményeire. Ezt mondják „nesze semmi, fogd meg jól”-nak. A küzdelem, a harc pedig tovább folytatódik Koszo- vón. A puskaporos Balkánon a fegyverek még manapság is könnyen és könnyelműen eldördülnek. Mit sem törődve az áldozatokkal. Hírek Ukrajnából Az újságíró emlékére Mint arról lapunk is írt, idén augusztusban Odesszában meggyilkolták Borisz Gyerevjanko újságírót, a Ve- csernyaja Ogyessza című orosz nyelvű lap szerkesztőjét. Az ukrajnai újságok a napokban hírt adtak arról, hogy az Antarktisz Halipari Rt. egyik hajóját a bérgyilkosok áldozatául esett újságíróról nevezték el. *** Kárpátalján már-már külön iparágnak számít a keleti, főleg ázsiai menekültek át- csempészése az ukrán-szlovák és az ukrán-magyar határon. Meglepő, hogy az ungvári határőrs egyik főhadnagya is ilyen módon akart pótjövedelemhez jutni. Mint annak idején mi is megírtuk, 20 indiai állampolgárt próbált átlopni az ukrán-szlovák határon az ungvári járási Palágykoinoróc község közelében 15 ezer dollár fejében. Árusok a Békás-szorosnál (a szerző felvételei)- Nem értem, miből telik még gazdasági bűnözni?
