Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-07 / 234. szám

U\ Uri 'i Városlátogató 1997. október 7., kedd Néhány hete beszédtéma a megyében a Fővárosi Pszichiátriai Betegek Otthonának sorsa: marad-e - és ha igen, meddig - Máriapócson vagy elköltözik Baktalórántházára, esetleg más helyre. A baktaló- rántházi véleményekről már többször írtunk. Most arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire foglalkoz­tatja a kérdés a máriapócsiakat, milyen a kapcsola­tuk az otthon lakóival. Zelenyák Sándorné: mert ha elköltözik az otthon, sok embernek megszűnik a munkahelye. Nem mindenki vállalja, hogy ingázzon Bak­tára vagy máshová, itt, Pó- cson pedig nehéz munkát ta­lálni. Az egyház persze jogo­san kéri vissza a rendházat, de az otthon dolgozói nem jár­nak jól az elköltözéssel.- Nem tudok róla, hogy bármiféle konfliktus lett vol­na valaha is a pócsiak és az otthon lakói között. Nem fer­tőző betegek azok, hanem szellemi fogyatékosok, illet­ve olyan emberek, akik már nem tudnak gondoskodni önmagukról.- Engem nem érint közvet­lenül a dolog, mert nekem a munkahelyem a templomban van. A város lakosságát vi­szont foglalkoztatja a kérdés, Szkiba Illés:- Az a véleményem, hogy nagyon jó, amíg itt van ez az otthon. Egyrészt munkalehetőséget ad az ott dolgozóknak, másrészt pe­dig pócsiak és környékbe­liek is vannak a lakók kö­zött, akik elkerülnének itt­honról, ha elköltözne az intézet. — A lakókkal soha nem volt gond, semmilyen bajt nem okoztak. Már meg­szoktuk, ismerjük őket, s ők is ismernek minket, jól megvagyunk egymással.- Petriből járok át dolgoz­ni a takarékpénztárba, tehát nem vagyok máriapócsi la­kos. Nekem az a meglátásom, hogy nagyon sajnálnák a he­lyiek, ha elvinnék innen az otthont. Hallottam, lenne le­hetőség rá, hogy a dolgozók Többen közülük 20-25 éve laknak itt, már pócsiaknak számítanak. Sitku József né: átjárjanak Baktára, de nem mindegy, hogy helyben van-e az ember munkahelye vagy ingáznia kell. A közlekedés innen Baktalórántházára nem jó, az emberek sok időt töltenének utazgatással.- A gondozottak nem za­varják a város életét. Előfor­dul ugyan, hogy egyikük-má- sikuk betéved a szomszéd ital­boltba, de megesik ez a váro­siakkal is. Botrányt soha nem okoztak, nem hangoskodtak. Nem zárt intézmény az otthon, nemcsak a lakók jönnek ki a postára, üzletbe, hanem be is lehet oda menni. Mi például nap mint nap oda járunk ebé­delni. Sajnálnánk, ha elköltöz­ne az intézmény, mert már na­gyon összenőtt Póccsal. Menni vagy maradni? 1 OTTHONA \\ Kt****'*" **** Amióta a megyei önkormányzat úgy határozott, hogy eladja a fővárosnak a baktalórántházi Dégenfeld-kas- télyt, ahová a pszichiátriai betegek otthona költözne át Máriapócsról, elszabadultak az indulatok. Baktalóránt- házán a lakosság tiltakozik a terv ellen, az önkormány­zat pedig bejelentette, hogy élni kíván elővásárlási jo­gával, megveszi a kastélyt. Ettől kezdve teljes a bizony­talanság: megy-e vagy marad a pócsi intézmény, amely nemcsak szűk már az ott lakóknak, hanem az egyház is visszaköveteli egykori épületét. Erről beszélgettünk a leginkább érdekelttel és érintettel, dr. Bódorné Illés Erzsébettel, a máriapócsi otthon igazgatójával.-Tulajdonképpen nem is az a kérdés, hogy megyiink-e vagy maradunk, hanem hogy hová megyünk. Az egyház visszaigényli ingatlanát, ami teljesen jogos. Sorsunk a fő­városi és a megyei, illetve a baktalórántházi önkormány­zat egyezkedésétől függ. Hetekig nem voltam itthon Magyarországon, s azt hittem, mire hazajövök, minden rend­ben lesz. Sajnos, nem ez tör­tént. Megleptek a fejlemé­nyek, mert az ügy még tavaly január 4-én kezdődött, akkor jártunk először Baktalóránt- házán megnézni a kastélyt. Az elmúlt több mint másfél évben semmi gond nem me­rült fel. Furcsállom, hogy a helyiek nem jelezték koráb­ban igényüket az épületre, mert akkor másképp alakull volna a helyzet.-Mit beszéltek meg a bakta- lórántháziakkal?- A kastélyépület és az egész 23 hektáros terület megyei tu­lajdonban van, tehát a főváro­si önkormányzat a megyével tárgyalt a kérdésben. Termé­szetesen mi is beszéltünk a baktaiakkal, a polgármesterrel és másokkal is. Tájékoztattuk őket intézményünkről. Nem Errőbarról röviden A képviselő-testület az október 1-jén meg­nyílt Családsegítő Központ vezetésével Tóthné Seres Éva fizikoterápiás szakasszisz­tenst bízta meg. A megbízás öt évre szól. A nyíregyházi születésű, de 15 éve Mária­pócson lakó Tóthné Seres Éva egészségügyi szakközépiskolában általános ápolói képe­sítést szerzett, majd csecsemőgondozói sza­kot is végzett. O szervezte meg a települé­sen a fizikoterápiás ápolást. Most még szakirányú főiskolai diplomára is szüksé­ge lesz új munkaköre betöltéséhez. Ezt öt év alatt meg kell szereznie. *** Az önkormányzat támogatja Dudás Mik­lós püspök köztéri bronzszobrának elhelye­zését. A süttői mészkőből készülő talapzat­ra kerülő szobor elkészítésére Balogh Gém Nyíregyházán élő művészt kérték fel. A 700 ezer forintos költség felét a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus állja, míg a hiányzó összeget felajánlásokból kívánják össze­gyűjteni. A szobor 1998. március 15-ére ké­szül el. *** Megrendelték azokat az új orvosi műsze­reket, amelyek a jól felszerelt rendelőbe ke­rülnek majd. Beszerzésükre a képviselők 950 ezer forintot szavaztak meg. *** Szeptember utolsó napján döntött a kép­viselő-testület szilárd burkolatú út, nyílt ár­kos belvízelvezetés, valamint szennyvízcsa­torna kiépítéséről a Petőfi és a Jókai utcá­ban, továbbá a Szőlő utcai belvízelvezetés megoldásáról. A munka elvégzésére a Nyírbau Kft. kap megbízást. voll kifogásuk az átköltözés ellen. A helybeliek - fűtők, udvari munkások, portai szol­gálatosak -, akik a kórház ki­költözése után még az épület­ben dolgoztak, örömmel fo­gadtak minket, mert ha átmen­nénk, megmaradna a munka­helyük. Különben már ötve- nen jelentkeztek hozzánk munkára, főleg baktalóránt- háziak és környékbeliek. Volt úgy, hogy egyszerre nyolc szakképzett ápolónő várt min­ket, akik szeretnének elhe­lyezkedni az intézetnél.- Tudnák is alkalmazni va­lamennyi jelentkezőt?- Mindet persze nem. Ez an­nak a függvénye, hogy há­nyán jönnének át a mostani dolgozóink közül. Néhányan jelezték, hogy megválnak tő­lünk, ha elköltözünk, mert nem tudják vállalni az utaz­gatást. Ha átmennénk Baktaló­rántházára, valószínűleg lét­számot is tudnánk emelni a dolgozóink között, legalább 5-6 fővel lehetnénk többen. A lemorzsolódással együtt 10- 15 baktainak tudnánk munkát adni.- Önök szívesen mennének át Baktalórántházára?- Dolgozóink és lakóink (számuk 49, illetve 100) nem, mert megszokták ezt a helyet, itt vannak otthon. Nagyon jó a kapcsolatunk a helyi önkor­mányzattal, intézményekkel, az egész lakossággal. A gond elsősorban az, mint arról már szó volt, hogy az egyház visz- szakéri az épületet. Na meg a körülményeink sem ideálisak itt. Egy-egy lakónkra 3,6 négy­zetméter terület jut az előírt 6- 8 helyett. A Dégenfeld-kas- télyban 6 négyzetméter állna rendelkezésre minden lakónk­ra számítva. Nem beszélve a hatalmas, 12 hektáros parkról, amely természetvédelmi terü­let. Ott tehát lényegesen jobb körülmények közé kerülnénk. Ezért tartom jó elképzelésnek a megye részéről, hogy Bakta- lórántházán akar helyet kiala­Dr. Bódorné Illés Erzsébet kítani számunkra, meghagyva az intézményt Szabolcsban, amivel 54-55 embernek adna kenyeret.-Úgy tudom, rendelkezé­sükre áll a pénz az épület megvásárlásához, felújításá­hoz és berendezéséhez.- A kormány ad 150 millió forintot a kastély megvásárlá­sára, 170 milliót felújítására és 30 milliót a mostani, mária­pócsi épület rendbe hozására. Ezenkívül több tízmillió fo­rintot nyertünk pályázaton to­vábbi munkálatok elvégzésé­re, a központi fűtésre, moso­dára, a konyhára és a gazdasá­gi hivatalra. Már rég meg le­hetett volna kezdeni a mun­kát. Elképzeléseink szerint Baktalórántházán egy foglal­koztatót is berendeznénk, ta­láltunk erre megfelelő épüle­tet. Erre is pályázatot nyújtot­tunk be, amit valószínűleg megnyerünk. Maximális a nyitottságunk és a jószándékunk a baktaló- rántháziakkal szemben. Lakó­ink nem közveszélyesek és nem önveszélyesek. Szeretet- re, jó szóra van szükségük a gondoskodáson kívül. Töb­ben közülük kijárnak a város­ba, kapcsolatban vannak az emberekkel, a családokkal.- Mégis, milyen döntés vár­ható a költözés ügyében?- Nem tudom. Ha megyünk Baktalórántházára, rossz, hogy olyan ellenséges ott ve­lünk szemben a hangulat. Ha maradunk, illetve máshová megyünk, akkor azt kívánom a baktaiaknak, hogy sikerül­jön megvalósítaniuk elkép­zeléseiket. Mi senkire nem haragszunk, mindenkivel bé­kében akarunk élni, de lakó­ink érdekeit szem előtt kell tartanunk. Az oldalt írta: Dalmay Árpád Fotók: Bozsó Katalin Máriapócs Egyházi hírek Szombaton a Kegytemp­lomban megtartották a bazi­lika harmadrendiek találko­zóját. Hajdúdorogról, Mis­kolcról, Kispestről, Sátoral­jaújhelyről és más vidékek­ről érkeztek azok a felnőttek, akik családjukban élve Szent Bazil szellemiségét köve­tendő példának tartják. *** A hét végén volt Szűz Mária Oltalmának kétnapos búcsúja. Az ünnepi liturgiát dr. Mosolygó Marcell mis­kolci paróchus, főesperes vezette. Sokan vettek részt a feltámadási könnenetben. A búcsút a hajdúdorogi gim­názium énekkarának műso­ra még ünnepélyesebbé és áhítatosabbá tette. *** Október 11-én, szomba­ton coursillós zarándoklat lesz a Kegytemplomban. Az ország minden részéből jönnek majd olyan felnőt­tek, akik ehhez a lelkiségi mozgalomhoz csatlakoz­tak. A találkozó alkalmat ad személyes tanúságtétel­re, hogy egymás hitéből erősödjenek a résztvevők. Jövő hét végén, október 18-án egyházközségi kirán­dulás szerveznek a Kraszna menti parókiákra. A szoká­sos őszi kiránduláson felke­resik agörög katolikus temp­lomokat, ahol a helyi lelké­szek bemutatják egyházköz­ségeiket. A résztvevők ellá­togatnak Nyírbátorba, Máté­szalkára, Nyírcsaholyba, Fábiánházára, Nagyecsedre, Tiborszállásra és Nyírvas­váriba. *** Október 19-én, vasárnap megrendezik az egyházköz­ségi képviselő-testületi ta­gok zarándoklatát. Az ünne­pi liturgián Blankenstein Miklós, az Országos Lelki­pásztori Intézet igazgatója fog beszélni, majd a képvi­selő-testületi tagoknak elő­adást tart a megújuló katoli­kus egyházi közösségekről. Bortolvajégetés A szombati Máriapócsi Szüret egyik érdekes és lát­ványos rendezvénye volt a bortolvajégetés. A szokás eredetéről faggatjuk Buzo­gányáé Vona Eveit, a műve­lődési ház dolgozóját.- Ez egy speciális helyi szo­kás. Öt évvel ezelőtt adták át Máriapócson a gázvezetéket. Az esemény egybeesett a szü­rettel. Akkor született az öt­let, hogy a meggyújtott gáz­lángon égessünk el egy kép­zeletbeli bortolvajt. Azóta ez hagyománnyá vált. Egy kö­rülbelül két és fél méteres, szalmával kitömött bábot készítenek a pedagógusok. A báb fején kalap, oldalán lopó van. A szüreti felvonu­láson az élen haladó hintó viszi, mellette a polgármes­ter asszony bora, amit a bortolvaj ellopott. Az ün­nepség végén vidám rituális tánc közben tűzre kerül a bortolvaj.

Next

/
Thumbnails
Contents