Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-31 / 254. szám

Háttér 1997. október 31., péntek Irány Anglia! A cigány családok Angliába menekülnek, azt mondják, tetszik nekik itt, mert ez egy szabad ország. Már 800 cseh és szlovák cigány él Doverben, Anglia kikötő-ha­tár városában. De még 2000-re lehet tenni a számát azok­nak, akik útban vannak. Néhányan a tv-ben vetített do­kumentumfilm után indultak útnak, amelyben Angliá­ról és az „igazságos segélyekről” beszéltek. Többsé­gük pedig (elmondásuk szerint) a rossz bánásmód miatt menekülte! otthonról. Londoni tudósítónktól Michael, 20 éves szlovák cigány így nyilatkozott a Mirror-nak: „Otthon többször is bán­talmaztak a skinheadek, és a rendőrök is. Szüleimmel és nyolc testvéremmel jöttem.” „Most az összes gyerek is­kolába járhat, otthon, a mi or­szágunkban erre nem volt lehetőségünk.” „A legjobb jövőt szeret­ném gyermekeimnek, és ezt itt, Angliában megkaphatják, mert ez egy szabad ország.” A menedékjogot kérők többsége a segélyek miatt van itt, amely nem rossz a többi európai országhoz vi­szonyítva. (Németországban, Hollan­diában és Olaszországban nem is fogadják be a mene­dékjogot kérőket, vagy pe­dig táborban kell élniük, jó­nak nem nevezhető körülmé­nyek között.) Doverben tanácsi bérhá­zakban helyezik el a cigány családokat, és hetente 44,24 fontot kapnak, ezenkívül még gyermekek után is kap­nak segélyt, ingyenes az ok­tatás és ingyenes orvosi ellá­tásban részesülnek. A Kent megyei tanács „krí­zispontot” ért el, miután meg­tudták, hogy a végleges ösz- szeg (a további menekültek csatlakozása után, 20 millió fontra tehető, így a kormány­hoz fordultak segítségért. A bevándorlási hivatal mi­nisztere, Mike O’Brien így nyilatkozott: „Minden menedékjogi ké­relmet újravizsgálunk a beván­dorlási jogok szempontjából. Az igazán segítségre szoruló­kon szeretnénk segíteni, de azokat, akik csak azért jönnek, hogy kihasználják a kormányt, azonnal viszszautasítjuk!” A szlovák nagykövetség nyilatkozása szerint nem igaz, hogy a rossz bánásmód miatt menekülnek a cigányok. A bevándorlási hivatla már 140 kérelmet utasított vissza az elmúlt 6 hétben. Mivel ne­kik más kérelmekkel is fog­lalkozniuk kell a cigányokon kívül, az egész dolog eltart­hat akár 2 évig is! Nyolcvanötezer cigány él Szlovákiában. A német rend­őrség jelentése szerint 6000 cigány indult nyugat felé. Sokan érkezhetnek még ide, és félő, hogy még többen várhatók ezen a télen. Mi újság a Stasinál? MTI A német lakosság részéről változatlanul óriási az ér­deklődés a volt kelet-berlini állambiztonsági minisztérium, a Stasi aktái iránt. Joachim Gauck, az egykori titkos ira­tok kutatásával foglalkozó hi­vatal vezetője szerdai sajtóér­tekezletén arról beszélt, hogy az iratok alapos feldolgozása érdekében és a töretlen állam- polgári érdeklődés miatt vár­hatóan még hosszú évekig fenn kell tartani az 1992 óla működő hivatalt. Gauck a szövetségi parlamentnek átfogó elemzésé­ben ismertetve arról számolt be, hogy eddig több mint egymil­lió keletnémet állampolgár nézte meg a Stasinál készített egykori aktáját. Emellett 2,3 millió intézményi, vállalati megkeresésre válaszolt a hiva­tal, közölve, hogy a megneve­zett személy hivatásos munka­társa vagy besúgója volt-e az élet minden területét behálózó állambiztonsági minisztérium­nak. Jelenleg is havonta min­tegy 10 ezer személyről kémek állami és magáncégek, hivata­lok felvilágosítást. Savanyú kómhatású, Novobalt alapú földkeverékcsalád gyártását hazánkban elsőként megkezdte a Speciálmix Kft. SPECIÁLMIX Kft. Kertészeti Földkeverékgyártó Kft. 2100 Gödöllő, Szabó Pál u. 56. Tel,/fax: 28/430-379 mobil: 20/566-516, 20/216-644 Földkeverékeink: fenyő és tuja, díszcserje, díszfa, gyümölcsfa, balkonláda, muskátli, Rhododendron, gerbera, szegfű, egynyári virág, paprika, paradicsom palántaföld 10, 25, 50 literes zsákokban és ömlesztve. Vállaljuk továbbá az Ön saját receptúrája szerinti földkeverékkészítést is! A Citadella ostroma Egy holland-francia a magyar forradalomban (9.) Az osztrák konzul ott vár a rácsos kapu előtt, kinn az ut­cán. Hét óra húsz perc lehet.- A, Ön az, aki az előbb tele­fonált?... Jól van - kérem, ke­rüljön beljebb! Lám, egy rosszul öltözött, széltől borzas idegenekkel megrakott teherautó megáll a konzul kapuja előtt, és ő egy­szerűen ezt mondja nekem:- Jöjjön be! Átlépve a kapun, osztrák te­rületen vagyok! Barátaim tá­voznak, és a teherautóból he­vesen integetnek:-Szervusz... szervusz... szer­vusz! Őszintén szólva, a helyzetem nem is olyan ragyogó! Buda­pestre jött önkéntes, aki az első ágyúdörrenésre egy külföldi követségen találja magát... De azt is meg kell hagyni, hogy az ágyú nem különösen bátorító dolog, és hogy ezek­nek a fiatal magyaroknak egy nyugat-európai polgár jelenlé­te komoly veszélyt jelent. A nagy veszély letartóztatást és deportálást jelent. A konzul egyetlen kérdést sem tesz fel nekem (azokat kivéve, ame­lyek az adminisztrációs eljárás­ból adódnak). Tehát azt sem kérdezi, honnan jövök és mi­ért vagyok Budapesten. Délben asztalhoz ülünk. Távoli ágyúdörgést hallunk. Az asztalnál jelen vannak a konzulátus tagjai. A konzul felesége felém fordulva meg­jegyzi, hogy meglehetős óvatlanság a részemről így utazgatni egy idegen ország­ban. Egy löveg a kis kerthez egé­szen közel esik le: kis fehér felhő emelkedik fel a helyről, ahová becsapott. Mindenki el­hagyja az asztalt. Majd őexcel­lenciája felszólít minket, hogy újra foglaljuk el helyünket az asztalnál. Azt mondja, hogy egy izolált lövedékről van szó, és egy izolált lövedéknek le is kell valahová esnie... Különböző dolgokról kez­dünk beszélgetni, éspedig tu­datosan, hogy feloldjuk a szo­rongást. Az idő gyorsan múlik. Ta­gadhatatlan: nagyon szeren­csés vagyok. Az osztrák kon­zul úgy fogad, mintha család­tag volnék. A külföldi segély­nek (gyógyszer, élelem, ruha­nemű) nagy része a konzulá­tus egy raktárában van elhe­lyezve. Ausztria Magyaror­szágnak földrajzilag és törté­nelmileg legközelebbi szom­szédja. A konzul hozzám fordul:- íme, egy küldetés az Ön számára: megbízom, hogy ezt a segélyként érkezett anyagot ossza szét. Mivel ön már vala­mennyi időt együtt töltött a magyarokkal, tudni fogja, hová kell a csomagokat széthorda­ni. Valahogy sikerül újra eljut­nom a kórházba, hogy ezt a jó hírt megvigyem. Barátaim újra megjelennek a vöröskeresztes kamionnal. Először is a rendelkezésre álló egész tejmennyiséget rakjuk rendbe. A gyerekeknek szük­ségük van rá. A második for­dulóban narancsot szállítunk, és azután más egyebet. I. hoz­zám fordul:- Ezt azoknak visszük, akik a Citadellát védik. Sokan kopogtatnak a konzu­látus ajtaján, hogy élelmet, meg gyógyszert kérjenek. Akadnak köztük olyanok is, akik az ÁVO tagjai. Ápolóknak vannak álcázva. Kommunista járművekkel érkeztek, mint annak idején az emigránsok XVIII. Lajos hintájával. Ezek az ávósok azért jönnek, hogy terepszemlét tartsanak, hogy lássák, mi történik, hogy magukhoz ragadják a javakat, amelyekhez így olyan könnyű hozzájutni. Úgy viselkednek, mint a félénk állat, amely ki akarja kémlelni az odút, ame­lyet vissza akar szerezni. De azonnal felismerjük őket. Egy álruhába öltözött egyén min­dig álruhába öltözött egyén benyomását kelti. Semmit sem szólunk, csak kiszolgáljuk őket. De megle­pőnek tartjuk, hogy ilyen jó színben lévő embereknek sűrí­tett tejre legyen szükségük. Barátaim teherautója újra visszajön. Ezúttal velük me­gyek. Mindenféle mongol ka­tonák cirkálnak. Most utunkat állják:- Propuszk, dokument! - (A papírjait!) Szerencsémre, ezek a kato­nák csak közülünk kettőnek vagy háromnak a dokumentu­mait nézik meg. Egy fehér bőrű tiszt felka­paszkodik a kocsi hátuljába. Minden rasszizmustól mente­sen kell fehér bőrűt monda­nom, mert a katonák között sokkal több a sárga bőrű, mint a fehér. Orosz-magyar párbeszéd:- Tovaris, mi van ezekben a ládákban?-Élelmiszer.-Da... da... da... Kinyitnak egy ládát és ki­vesznek belőle egy doboz sű­rített tejet, amelyen angol fel­írás áll. Ami azt jelenti, hogy van egy orosz-magyar párbe­széd, egy angol címke, és egy franciául beszélő holland ál­lampolgár! Egy valóságos Kö­zös Piac! Sajnos, a magyarok szempontjából az együgyűek Közös Piaca...-Da... da...-ismétli a tiszt, a fejét csóválva. Mehetünk, foly­tathatjuk utunkat. A magyarok bátrak és nagy- lelkűek. Bátorságuk a barát­ságból fakad. És határtalan. Az oroszok békések és van érzékük az emberi nagysághoz. Akkor hát, miért ez az ágyú­zás? Mint mindenütt, itt is pa­rancsszóra történik. Bizonyos órákban a belváros csendes. A zászlóként kifüggesztett nagy, fehér lepedők száma a harcok után egyre növekszik. Az em­berek újra előjönnek a házak­ból. Révedező tekintettel jár­nak, mindig hallgatagon. Ahhoz, hogy átmenjünk a Dunán, most fel kell mutat­nunk iratainkat. A lakosság között keringő tisztekből, a félhangon váltott szavakból kivehetően, még kell lenniük ellenállási gócok­nak: a Citadella, ahová az egye­temisták húzták be magukat, a Csepel gyár, ahol a munkások nem adják meg magukat. Ami az osztrák konzulátust illeti, az a budai hegyekben van. a Rózsadombon. Ez ele­gáns lakónegyed, és a kommu­nista rezsim nagyjai mind itt laknak. Villák, autók, személyzet (a személyzetet illetően nem va­gyok biztos, mert ugyanevvel az erővel esetleg besúgóknak, kol laboránsoknak is nevezhet­ném őket). Ezt a városnegye­det a párizsai Aveneu de Foch- hoz lehetne hasonlítani, a XVI. kerületben. Csakhogy Párizs­ban az Avenue Foch-on a nagy, szabad tőke képviselői laknak, míg a Rózsadombon a bürokrata tőke képviselői. Kö­zös érintkezési pontjuk az, hogy ezek a személyek - Pá­rizsban éppen úgy, mint Buda­pesten - gazdagok, amiből ki­tűnik, hogy minden rezsimben megtalálható a más rezsimek- kel való hasonlóság. Akármi­lyen legyen is az ország, min­dig lesznek gazdagok és ke­vésbé gazdagok,szegények és még szegényebbek. Filozófiai téren közelítve meg a dolgot: a magyarok éle­te nem volt boldog. Mit jelent például Descartes számára a boldog élet? (Levél Elisabeth-hez, 1654- ben): „... nekem úgy tűnik, hogy mindenki elégedett lehet ma­gával, ... feltéve, hogy három dolgot szem előtt tart: az első, hogy igyekezzen szellemét minél jobban felhasználni an­nak felismerésére, hogy mit kell - és mit nem szabad ten­nie az élet különböző körül­ményei között...” De hiszen éppen Sztálin po­litikai nyomása, az eszmény­kép tökéletes hiánya akadá­lyozta meg a magyar népet ab­ban, hogy saját lelkét, vagyis a boldogság tudatát megis­merje. Ezen a szerdai napon táv­csővel követjük az utolsó har­cokat, a Citadella egyik meg­erősített kapuja elleni táma­dást. A középkor és a huszadik század találkozik itt. Mindig vannak támadók, és mindig vannak védők, és kettőjük kö­zött ott vannak a lőréses falak... Az erődítmény megközelíté­se nehéz. Meredek utcácskák vezetnek hozzá. Az egyik be­járat előtt két tank jelenik meg. Egymásnak adogatjuk a táv­csövet. Két kilométerre va­gyunk a harcok színhelyétől. Az első tank oldalra csúszik. A magyarok olajat locsoltak a lejtőre. így a páncélkocsi hát­rafelé megy. A hátulján apró vörös és narancsszínű lángok jelennek meg: egy Molotov- koktél találata érte.- Hurrá! - kiáltjuk. Most a páncélos egészen ol­dalra vonul, hogy ne zavarja társának előrejutását. A Citadella bejárati kapuja nem tart ki, most betörik. A páncélos most a kapualj alá vonul. Végignézni egy harcot anél­kül, hogy az ember részt ven­ne benne - meglehetősen rossz érzés. Olyan ez, mint a közúti balesetek: az ember odamegy, hogy lássa, csoportosulás tá­mad, a körülállók megjegyzé­seket tesznek. Fabrice, a Pármai kolostorban így írja le a csatát. „Nézte egy ezred huszárait, és az ezred huszárai nézték őt. Ez zavarba hozta. Ezért tekintetét az ellen­ség felé fordította. Ezek vö­rös egyenruhás emberek hosszú sorai voltak, de na­gyon meglepte, hogy az em­berek neki egészen kicsinek tűntek. Hosszú soraik, ame­lyek regimentek, vagy osz­tagok lehettek, nem látszot­tak magasabbaknak, mint a sövény... A füst lehetetlenné tette, hogy bármit is meg le­hessen különböztetni abban az irányban, ahová halad­tak... Egyszerre az ellenség oldalán négy férfi hasra veti magát. Ah, tehát megtámad­tak minket, mondta magá­ban...” Leereszkedünk a Rózsa­dombról és megközelítjük a Dunát. Az útkereszteződés­nél egy T-58-as harckocsi áll őrt. A teteje nyitva van, egy katona onnan figyel. Feketé­be van öltözve. Egy magyar katona rohan felénk. A sza­badság ügyéhez csatlakozott katona.- Szétszórtak minket - mondja nekünk -, most min­degyikünknek külön kell harcolnia... Én folytatom a küzdelmet, ha kell. akár egye­dül is. A magam részéről azt kí­vántam neki, hogy térjen vissza polgári foglalkozásá­hoz, és tűnjön el a névtelen­ségben. A vállán géppuska, a lő- szeres öv körülfutja a nyakát, meg a derekát, mint valami páncéling. Középkori vitéz­re hasonlít. Övére gránátok vannak aggatva. Csoportosu­lás támad körülötte, a sze­mek kérdőn tapadnak rá:- Van-e még remény?- Jönnek-e az amerikaiak?- Mi lesz velünk? Az orosz tank alig száz méternyire van tőlünk. Nem törődik velünk. Szép példá­ja a hidegvérűségnek. Cso­portunkban egy személy fel van fegyverkezve, a magyar hadsereg egyenruháját vise­li. Micsoda büszke tüntetés a T-58 jelenléte ellen! Hogy kikerülje a szükség­telen drámát, a tank vezetője az útkereszteződés másik ol­dala felé néz, úgy téve, mint­ha nem vett volna észre min­ket. Kossuth harcosa eltűnik egy kapualjban. Majd meg­próbálja gépfegyverét a te­tőn lövésre készhelyzclbe állítani. A. E. Stevensonnak Eisen­hower elnökhöz intézeti le­vele A New York Times 1956. november 5-ei száma „Elnök úr! Egész éjjel követtem a ma­gyarországi események ala­kulását, és mint minden ame­rikait, engem is foglalkoztat­nak a történtek. Mélyen meg vagyok rendülve emiatt a bru­tális támadás miatt... Ajánlhatom Önnek, hogy hozza mozgásba azt a gépe­zetet, amely az 1950-ben megalakult békemegfigye­lők bizottságának tevékeny­ségéhez szükséges... ... A békebizottságot majd meg lehet bízni, hogy fi­gyelje meg, és ismertesse a helyzetet mindazon régiók­ban, ahol nemzetközi fe­szültség mutatkozik...” Dover új arca - hirdeti a karikatúra egy angol lapban .... 1

Next

/
Thumbnails
Contents