Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-31 / 254. szám
Háttér 1997. október 31., péntek Irány Anglia! A cigány családok Angliába menekülnek, azt mondják, tetszik nekik itt, mert ez egy szabad ország. Már 800 cseh és szlovák cigány él Doverben, Anglia kikötő-határ városában. De még 2000-re lehet tenni a számát azoknak, akik útban vannak. Néhányan a tv-ben vetített dokumentumfilm után indultak útnak, amelyben Angliáról és az „igazságos segélyekről” beszéltek. Többségük pedig (elmondásuk szerint) a rossz bánásmód miatt menekülte! otthonról. Londoni tudósítónktól Michael, 20 éves szlovák cigány így nyilatkozott a Mirror-nak: „Otthon többször is bántalmaztak a skinheadek, és a rendőrök is. Szüleimmel és nyolc testvéremmel jöttem.” „Most az összes gyerek iskolába járhat, otthon, a mi országunkban erre nem volt lehetőségünk.” „A legjobb jövőt szeretném gyermekeimnek, és ezt itt, Angliában megkaphatják, mert ez egy szabad ország.” A menedékjogot kérők többsége a segélyek miatt van itt, amely nem rossz a többi európai országhoz viszonyítva. (Németországban, Hollandiában és Olaszországban nem is fogadják be a menedékjogot kérőket, vagy pedig táborban kell élniük, jónak nem nevezhető körülmények között.) Doverben tanácsi bérházakban helyezik el a cigány családokat, és hetente 44,24 fontot kapnak, ezenkívül még gyermekek után is kapnak segélyt, ingyenes az oktatás és ingyenes orvosi ellátásban részesülnek. A Kent megyei tanács „krízispontot” ért el, miután megtudták, hogy a végleges ösz- szeg (a további menekültek csatlakozása után, 20 millió fontra tehető, így a kormányhoz fordultak segítségért. A bevándorlási hivatal minisztere, Mike O’Brien így nyilatkozott: „Minden menedékjogi kérelmet újravizsgálunk a bevándorlási jogok szempontjából. Az igazán segítségre szorulókon szeretnénk segíteni, de azokat, akik csak azért jönnek, hogy kihasználják a kormányt, azonnal viszszautasítjuk!” A szlovák nagykövetség nyilatkozása szerint nem igaz, hogy a rossz bánásmód miatt menekülnek a cigányok. A bevándorlási hivatla már 140 kérelmet utasított vissza az elmúlt 6 hétben. Mivel nekik más kérelmekkel is foglalkozniuk kell a cigányokon kívül, az egész dolog eltarthat akár 2 évig is! Nyolcvanötezer cigány él Szlovákiában. A német rendőrség jelentése szerint 6000 cigány indult nyugat felé. Sokan érkezhetnek még ide, és félő, hogy még többen várhatók ezen a télen. Mi újság a Stasinál? MTI A német lakosság részéről változatlanul óriási az érdeklődés a volt kelet-berlini állambiztonsági minisztérium, a Stasi aktái iránt. Joachim Gauck, az egykori titkos iratok kutatásával foglalkozó hivatal vezetője szerdai sajtóértekezletén arról beszélt, hogy az iratok alapos feldolgozása érdekében és a töretlen állam- polgári érdeklődés miatt várhatóan még hosszú évekig fenn kell tartani az 1992 óla működő hivatalt. Gauck a szövetségi parlamentnek átfogó elemzésében ismertetve arról számolt be, hogy eddig több mint egymillió keletnémet állampolgár nézte meg a Stasinál készített egykori aktáját. Emellett 2,3 millió intézményi, vállalati megkeresésre válaszolt a hivatal, közölve, hogy a megnevezett személy hivatásos munkatársa vagy besúgója volt-e az élet minden területét behálózó állambiztonsági minisztériumnak. Jelenleg is havonta mintegy 10 ezer személyről kémek állami és magáncégek, hivatalok felvilágosítást. Savanyú kómhatású, Novobalt alapú földkeverékcsalád gyártását hazánkban elsőként megkezdte a Speciálmix Kft. SPECIÁLMIX Kft. Kertészeti Földkeverékgyártó Kft. 2100 Gödöllő, Szabó Pál u. 56. Tel,/fax: 28/430-379 mobil: 20/566-516, 20/216-644 Földkeverékeink: fenyő és tuja, díszcserje, díszfa, gyümölcsfa, balkonláda, muskátli, Rhododendron, gerbera, szegfű, egynyári virág, paprika, paradicsom palántaföld 10, 25, 50 literes zsákokban és ömlesztve. Vállaljuk továbbá az Ön saját receptúrája szerinti földkeverékkészítést is! A Citadella ostroma Egy holland-francia a magyar forradalomban (9.) Az osztrák konzul ott vár a rácsos kapu előtt, kinn az utcán. Hét óra húsz perc lehet.- A, Ön az, aki az előbb telefonált?... Jól van - kérem, kerüljön beljebb! Lám, egy rosszul öltözött, széltől borzas idegenekkel megrakott teherautó megáll a konzul kapuja előtt, és ő egyszerűen ezt mondja nekem:- Jöjjön be! Átlépve a kapun, osztrák területen vagyok! Barátaim távoznak, és a teherautóból hevesen integetnek:-Szervusz... szervusz... szervusz! Őszintén szólva, a helyzetem nem is olyan ragyogó! Budapestre jött önkéntes, aki az első ágyúdörrenésre egy külföldi követségen találja magát... De azt is meg kell hagyni, hogy az ágyú nem különösen bátorító dolog, és hogy ezeknek a fiatal magyaroknak egy nyugat-európai polgár jelenléte komoly veszélyt jelent. A nagy veszély letartóztatást és deportálást jelent. A konzul egyetlen kérdést sem tesz fel nekem (azokat kivéve, amelyek az adminisztrációs eljárásból adódnak). Tehát azt sem kérdezi, honnan jövök és miért vagyok Budapesten. Délben asztalhoz ülünk. Távoli ágyúdörgést hallunk. Az asztalnál jelen vannak a konzulátus tagjai. A konzul felesége felém fordulva megjegyzi, hogy meglehetős óvatlanság a részemről így utazgatni egy idegen országban. Egy löveg a kis kerthez egészen közel esik le: kis fehér felhő emelkedik fel a helyről, ahová becsapott. Mindenki elhagyja az asztalt. Majd őexcellenciája felszólít minket, hogy újra foglaljuk el helyünket az asztalnál. Azt mondja, hogy egy izolált lövedékről van szó, és egy izolált lövedéknek le is kell valahová esnie... Különböző dolgokról kezdünk beszélgetni, éspedig tudatosan, hogy feloldjuk a szorongást. Az idő gyorsan múlik. Tagadhatatlan: nagyon szerencsés vagyok. Az osztrák konzul úgy fogad, mintha családtag volnék. A külföldi segélynek (gyógyszer, élelem, ruhanemű) nagy része a konzulátus egy raktárában van elhelyezve. Ausztria Magyarországnak földrajzilag és történelmileg legközelebbi szomszédja. A konzul hozzám fordul:- íme, egy küldetés az Ön számára: megbízom, hogy ezt a segélyként érkezett anyagot ossza szét. Mivel ön már valamennyi időt együtt töltött a magyarokkal, tudni fogja, hová kell a csomagokat széthordani. Valahogy sikerül újra eljutnom a kórházba, hogy ezt a jó hírt megvigyem. Barátaim újra megjelennek a vöröskeresztes kamionnal. Először is a rendelkezésre álló egész tejmennyiséget rakjuk rendbe. A gyerekeknek szükségük van rá. A második fordulóban narancsot szállítunk, és azután más egyebet. I. hozzám fordul:- Ezt azoknak visszük, akik a Citadellát védik. Sokan kopogtatnak a konzulátus ajtaján, hogy élelmet, meg gyógyszert kérjenek. Akadnak köztük olyanok is, akik az ÁVO tagjai. Ápolóknak vannak álcázva. Kommunista járművekkel érkeztek, mint annak idején az emigránsok XVIII. Lajos hintájával. Ezek az ávósok azért jönnek, hogy terepszemlét tartsanak, hogy lássák, mi történik, hogy magukhoz ragadják a javakat, amelyekhez így olyan könnyű hozzájutni. Úgy viselkednek, mint a félénk állat, amely ki akarja kémlelni az odút, amelyet vissza akar szerezni. De azonnal felismerjük őket. Egy álruhába öltözött egyén mindig álruhába öltözött egyén benyomását kelti. Semmit sem szólunk, csak kiszolgáljuk őket. De meglepőnek tartjuk, hogy ilyen jó színben lévő embereknek sűrített tejre legyen szükségük. Barátaim teherautója újra visszajön. Ezúttal velük megyek. Mindenféle mongol katonák cirkálnak. Most utunkat állják:- Propuszk, dokument! - (A papírjait!) Szerencsémre, ezek a katonák csak közülünk kettőnek vagy háromnak a dokumentumait nézik meg. Egy fehér bőrű tiszt felkapaszkodik a kocsi hátuljába. Minden rasszizmustól mentesen kell fehér bőrűt mondanom, mert a katonák között sokkal több a sárga bőrű, mint a fehér. Orosz-magyar párbeszéd:- Tovaris, mi van ezekben a ládákban?-Élelmiszer.-Da... da... da... Kinyitnak egy ládát és kivesznek belőle egy doboz sűrített tejet, amelyen angol felírás áll. Ami azt jelenti, hogy van egy orosz-magyar párbeszéd, egy angol címke, és egy franciául beszélő holland állampolgár! Egy valóságos Közös Piac! Sajnos, a magyarok szempontjából az együgyűek Közös Piaca...-Da... da...-ismétli a tiszt, a fejét csóválva. Mehetünk, folytathatjuk utunkat. A magyarok bátrak és nagy- lelkűek. Bátorságuk a barátságból fakad. És határtalan. Az oroszok békések és van érzékük az emberi nagysághoz. Akkor hát, miért ez az ágyúzás? Mint mindenütt, itt is parancsszóra történik. Bizonyos órákban a belváros csendes. A zászlóként kifüggesztett nagy, fehér lepedők száma a harcok után egyre növekszik. Az emberek újra előjönnek a házakból. Révedező tekintettel járnak, mindig hallgatagon. Ahhoz, hogy átmenjünk a Dunán, most fel kell mutatnunk iratainkat. A lakosság között keringő tisztekből, a félhangon váltott szavakból kivehetően, még kell lenniük ellenállási gócoknak: a Citadella, ahová az egyetemisták húzták be magukat, a Csepel gyár, ahol a munkások nem adják meg magukat. Ami az osztrák konzulátust illeti, az a budai hegyekben van. a Rózsadombon. Ez elegáns lakónegyed, és a kommunista rezsim nagyjai mind itt laknak. Villák, autók, személyzet (a személyzetet illetően nem vagyok biztos, mert ugyanevvel az erővel esetleg besúgóknak, kol laboránsoknak is nevezhetném őket). Ezt a városnegyedet a párizsai Aveneu de Foch- hoz lehetne hasonlítani, a XVI. kerületben. Csakhogy Párizsban az Avenue Foch-on a nagy, szabad tőke képviselői laknak, míg a Rózsadombon a bürokrata tőke képviselői. Közös érintkezési pontjuk az, hogy ezek a személyek - Párizsban éppen úgy, mint Budapesten - gazdagok, amiből kitűnik, hogy minden rezsimben megtalálható a más rezsimek- kel való hasonlóság. Akármilyen legyen is az ország, mindig lesznek gazdagok és kevésbé gazdagok,szegények és még szegényebbek. Filozófiai téren közelítve meg a dolgot: a magyarok élete nem volt boldog. Mit jelent például Descartes számára a boldog élet? (Levél Elisabeth-hez, 1654- ben): „... nekem úgy tűnik, hogy mindenki elégedett lehet magával, ... feltéve, hogy három dolgot szem előtt tart: az első, hogy igyekezzen szellemét minél jobban felhasználni annak felismerésére, hogy mit kell - és mit nem szabad tennie az élet különböző körülményei között...” De hiszen éppen Sztálin politikai nyomása, az eszménykép tökéletes hiánya akadályozta meg a magyar népet abban, hogy saját lelkét, vagyis a boldogság tudatát megismerje. Ezen a szerdai napon távcsővel követjük az utolsó harcokat, a Citadella egyik megerősített kapuja elleni támadást. A középkor és a huszadik század találkozik itt. Mindig vannak támadók, és mindig vannak védők, és kettőjük között ott vannak a lőréses falak... Az erődítmény megközelítése nehéz. Meredek utcácskák vezetnek hozzá. Az egyik bejárat előtt két tank jelenik meg. Egymásnak adogatjuk a távcsövet. Két kilométerre vagyunk a harcok színhelyétől. Az első tank oldalra csúszik. A magyarok olajat locsoltak a lejtőre. így a páncélkocsi hátrafelé megy. A hátulján apró vörös és narancsszínű lángok jelennek meg: egy Molotov- koktél találata érte.- Hurrá! - kiáltjuk. Most a páncélos egészen oldalra vonul, hogy ne zavarja társának előrejutását. A Citadella bejárati kapuja nem tart ki, most betörik. A páncélos most a kapualj alá vonul. Végignézni egy harcot anélkül, hogy az ember részt venne benne - meglehetősen rossz érzés. Olyan ez, mint a közúti balesetek: az ember odamegy, hogy lássa, csoportosulás támad, a körülállók megjegyzéseket tesznek. Fabrice, a Pármai kolostorban így írja le a csatát. „Nézte egy ezred huszárait, és az ezred huszárai nézték őt. Ez zavarba hozta. Ezért tekintetét az ellenség felé fordította. Ezek vörös egyenruhás emberek hosszú sorai voltak, de nagyon meglepte, hogy az emberek neki egészen kicsinek tűntek. Hosszú soraik, amelyek regimentek, vagy osztagok lehettek, nem látszottak magasabbaknak, mint a sövény... A füst lehetetlenné tette, hogy bármit is meg lehessen különböztetni abban az irányban, ahová haladtak... Egyszerre az ellenség oldalán négy férfi hasra veti magát. Ah, tehát megtámadtak minket, mondta magában...” Leereszkedünk a Rózsadombról és megközelítjük a Dunát. Az útkereszteződésnél egy T-58-as harckocsi áll őrt. A teteje nyitva van, egy katona onnan figyel. Feketébe van öltözve. Egy magyar katona rohan felénk. A szabadság ügyéhez csatlakozott katona.- Szétszórtak minket - mondja nekünk -, most mindegyikünknek külön kell harcolnia... Én folytatom a küzdelmet, ha kell. akár egyedül is. A magam részéről azt kívántam neki, hogy térjen vissza polgári foglalkozásához, és tűnjön el a névtelenségben. A vállán géppuska, a lő- szeres öv körülfutja a nyakát, meg a derekát, mint valami páncéling. Középkori vitézre hasonlít. Övére gránátok vannak aggatva. Csoportosulás támad körülötte, a szemek kérdőn tapadnak rá:- Van-e még remény?- Jönnek-e az amerikaiak?- Mi lesz velünk? Az orosz tank alig száz méternyire van tőlünk. Nem törődik velünk. Szép példája a hidegvérűségnek. Csoportunkban egy személy fel van fegyverkezve, a magyar hadsereg egyenruháját viseli. Micsoda büszke tüntetés a T-58 jelenléte ellen! Hogy kikerülje a szükségtelen drámát, a tank vezetője az útkereszteződés másik oldala felé néz, úgy téve, mintha nem vett volna észre minket. Kossuth harcosa eltűnik egy kapualjban. Majd megpróbálja gépfegyverét a tetőn lövésre készhelyzclbe állítani. A. E. Stevensonnak Eisenhower elnökhöz intézeti levele A New York Times 1956. november 5-ei száma „Elnök úr! Egész éjjel követtem a magyarországi események alakulását, és mint minden amerikait, engem is foglalkoztatnak a történtek. Mélyen meg vagyok rendülve emiatt a brutális támadás miatt... Ajánlhatom Önnek, hogy hozza mozgásba azt a gépezetet, amely az 1950-ben megalakult békemegfigyelők bizottságának tevékenységéhez szükséges... ... A békebizottságot majd meg lehet bízni, hogy figyelje meg, és ismertesse a helyzetet mindazon régiókban, ahol nemzetközi feszültség mutatkozik...” Dover új arca - hirdeti a karikatúra egy angol lapban .... 1
