Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-29 / 252. szám

1997. október 29., szerda Interjú, jegyzet „Érezhessék a kiszámítható jövőt!” Talányok Palotai István (Új Kelet) F. Sipos József (Új Kelet)- Elnök Úr! A politi­záló közvéleményt jelen­leg a november 16-ai népszavazás foglalkoz­tatja legjobban. Ön sze­rint felkészült-e arra a magyar nép, hogy dönté­sére lehessen bízni az or­szág külső ügyeit is érintő kérdéseket?- A válasz nehéz. Dönte­ni csak az tud jól, aki ismeri Európa és az egész világ biz­tonságát érintő folyamato­kat, melynek természetesen Magyarország is része. Ke­vés az az információ, ame­lyet a média nyújt. Az em­berekhez már eleve torzul­tan jutnak el az informáci­ók, melyet a hozzáértés hiá­nya még tovább deformál. Sokan nem tesznek különb­séget a NATO és a már fel­bomlott Varsói Szerződés között. Igaz, hogy megszűnt a kétpólusú világ, de ez még nem jelenti a világbékét: érezhetően gerjesztik a he­lyi konfliktusokat. Vélemé­nyem szerint a népszavazás­nak pozitív eredménye lesz, s ha mégsem, akkor ennek nem a magyar nép lesz az oka, hanem az információ­szegénység és a torzult in­formációk.- Egyetért-e Magyar- ország NATO-csatlako- zásával? Szükséges-e Eu­rópa számára a közép- kelet-európai országok csatlakozása, valamint nekünk, magyaroknak mi jó származik belőle?- Egyetértek országunk jövendőbeli NATO-tagsá- gával. Ennek a katonai tömbnek célja elsősorban a regionális stabilitás előse­gítése és a helyi konfliktu­sok megelőzése. Magyaror­szág számára biztonsági, po­litikai és gazdasági előnyei is vannak. Csak rá kell néz­ni a térképre: déli szomszé­daink forronganak, Szlová­kiában nagyon bizonytalan a politikai helyzet, Romá­nia átalakulóban van, kele­ten a régi Szovjetunió rom­jai találhatók. Jelen hely­zetben katonai fenyege­tettségtől nem kell tartani, mégis szükségünk van a NATO-ra, mert a puszta léte védelmet nyújt számunkra. Gazdasági előnyei is jelen­tősek. A komoly befektetők a földrajzi határokat még felvállalják, de a politikai határokat már nem szívesen. Az olcsó tőkebehozatal csak politikai stabilitás esetén lehetséges. Számunkra is jó, ha a NATO határai kitágul­nak, sőt az igazi az lesz, ha ezek a határok minden irány­ban túlérnek Magyarorszá­gon, gondolok itt elsősorban Románia és Szlovákia belé­pésére. Ukrajna és a déli ál­lamok csatlakozására a mai viszonyok mellett rövid tá­von nincs esély. Ha a csatla­kozás saját hibánkból nem tör­ténhet meg, annak csak né­hány, a bővítést ellenző ame­rikai szenátor örülne. Ma­gunkra haragítanánk viszont a cseheket és a lengyeleket, akiknek csatlakozását megza­varhatná, még rosszabb eset­ben meghiúsíthatná egy ma­gyar „nem”. Számunkra kife­jezetten negatív következmé­nyei lennének, mert rontaná gazdasági pozíciónkat, növe­kednének a védelmi kiadások, és katonailag sebezhetőbbek lennénk.-Az ellenzék nehezen lát­ja be, hogy a földkérdés mint beliigy kis híján ke­resztülhúzta a NATO-nép- szavazást is. Ebben a nagy belpolitikai zűrzavarban a Néppárt mintha a kormány szekerét tolná. Mi húzódik emögött?- Ellenzékiként is néha emelt fejjel kell elismerni, hogy a kormánypártoknak, és így a kormánynak is lehetnek jó döntései. Ez alapján jónak minősíthető a NATO-csatlako- zásról és a földkérdésről a nép­szavazás különválasztása. Ezt mi már régen javasoltuk, és nemrégiben a Fidesz frakció- vezetője is jónak tartotta. Ért­hetetlen, hogy a parlamenti szavazáskor ez nem jelentke­zett az ellenzék részéről. A „csak azért is” magatartás nem vall érett, megfontolt politikai gondolkodásra. A földtörvénnyel én sem ér­tek egyet, de mint mondtam, ez belügy, és nem kockáztat­hatja Magyarország pozitív nemzetközi megítélését. Ez a törvénytervezet látszólag arról szól, hogy külföldi gazdasági társaságok is földhöz juthas­sanak hazánkban. Valójában emögött egy körülbelül há­romszáz fős gazdasági lobbi áll, melynek tagjai jogi sze­mélyként meg szeretnék sze­rezni a földet, hogy aztán négy-öt év múlva, miután a magyar termőföld ára igazo­dik az európai normákhoz, akár százszoros áron szabadul­janak meg tőle. A leendő vá­sárlók nem gazdálkodni akar­nak, hanem a későbbi eladás­ból származó extra profitot kí­vánják megnyerni. Vélemé­nyünk szerint a paraszti csalá­di gazdálkodást kell megfelelő szintre emelni, életképes hitel­és garanciarendszer kidolgo­zásával. A leendő tervezet, mely már a kormány asztalán van, több mint nyolcvan szá­zalékban néppárti javaslatokat tartalmaz. I- Lemondása összefüg­gésben van az ellenzék ma­gatartásával?- Más ellenzéki pártok vi­selkedése nem befolyásolta döntésemet. A néppárti frak­ciótagok elfogadták, hogy egyértelműen támogatjuk a földkérdés és a NATO-csatla­A Magyar Demokrata Néppárt elnöke és parlamenti cso­portjának frakcióvezetője, Szabó Iván a közelmúltban bejelentette, hogy párttagságán és a frakciótagságán kívül minden vezető tisztségéről lemond, majd néhány nap múlva visszavonta bejelentését. A pártelnök az elmúlt hét végén magánlátogatáson Nyíregyházán tar­tózkodott. Ez alkalommal exkluzív interjút adott lapunk számára. kozás különválasztását. En­nek ellenére négy frakcióta­gunk a többi ellenzéki párttal együtt szavazott. Lemondá­somnak demonstratív okai vol­tak. Fennállt a Néppárt szétesé­sének veszélye, ezért képvi­selőtársaim, és így természete­sen az ellenzék döntésétől el kellett határolni magamat. I- Mégis visszavonta le­mondását.- A párt tagsága kért erre. Véleményük szerint jelenlegi arculatunkat — mint pártelnök — az én személyem jelentősen meghatározza. Ezért kinyilvá­nították jelenlétem szükséges­ségét a párt élén. Mindez megerősített abban, hogy ke­ményebb önarculati politikát kell képviselni, ami azt jelen­ti, hogy döntéseinket objektív mérlegelés után kell meghoz­ni, érzelmi hovatartozás nél­kül. Még pontosabban: egy stabil néppárti frakcióra van szükség, megfelelő távolság- tartással az ellenzéktől és a kormánypárttól egyaránt. -Milyenek a Néppárt vá­lasztási esélyei, hihetiink-e a közvélemény-kutatók jós­latainak?- Az esélyekről még általá­ban is korai beszélni, céljaink viszont, úgy érzem, reálisak. Egy biztonságos frakciónyi parlamenti tagságot szeretnék látni a következő országgyű­lésben: tizenötnél mindenkép­pen több mandátumra van szükségünk. Szervezett, ütő­képes tagságunk van, és szá­míthatunk a párton kívüli és a pártszimpatizáns szavazókra is. Sajnos, az ellenzék még nem rendeződött el, ami a kor­mánypártok malmára hajtja a vizet. A közvélemény-kutatá­sok — egymással összehason­lítva, a hibahatáron túl - kü­lönböznek egymástól, ezért csak a változások irányát ér­demes figyelni. I- Kötnek-e választási szövetséget valamelyik el­lenzéki párttal?- A nemrégiben megkötött Fidesz-MDF szövetség na­gyon erős, nem hiszem, hogy ide bárki beférkőzhet. Más pártokkal nem kívánunk szö­vetkezni, ami nem azt jelenti, hogy helyi szinten is kizártnak tartom a megállapodásokat.- A közelmúlt egyik saj­tószenzációja volt a buda­pesti Habsburg-esküvő. Mi a véleménye a nemesi ha­gyományok újraéledéséről, van-e létjogosultsága en­nek egy köztársaságban, akár Ausztriára, akár Ma­gyarországra gondolva?- Amikor Horthy hamvait hazahozták, az akkori kor­mányzatot restaurációval vá­dolták, és szellemének újjá­éledésétől féltek az emberek. Most nem problémázott senki, pedig a régmúlt élő figurái, jelenleg is politikai szerepet vállaló „királyfiak” jelentek meg egy magyar templom ol­tára előtt. Egyszerű társadalmi eseménynek tekintette min­denki, politikai töltet nélkül, ami a magyar emberek norma­lizálódó mentális állapotára vezethető vissza. Én polgári beállítottságú vagyok. Ellen­zem a címek, rangok alapján történő megkülönböztetést, gyerekes dolognak tartom a mostanában divatos családfa- kutatást. Nem származási ala­pon kell kivívni a tiszteletet, véleményem szerint a cím ön­magában nem jelent semmit.- Mint volt pénzügymi­niszternek, szakemberként is lehet véleménye a jelen­legi gazdasági helyzetről.- A makrogazdaság muta­tói szépen alakulnak, de ez közvetlenül nem érinti pozi­tívan a mindennapi gondok­kal küszködő állampolgárt, hiszen a jóléti társadalomtól még nagyon messze vagyunk. Az országos átlagtól óriási el­térések tapasztalhatók. Fellel­hető a területi elszakadás, a vállalkozási formák közötti mély űr és a polgárok egymás­tól való eltávolodása. Ha sor­ra vesszük: különbözik a me­gyék gazdasági szintje, az egyéni vállalkozók hitelle­hetőségei korlátozottak, ezál­tal nem tudnak előre lépni, szemben a fedezetet felmutat­ni tudó nagyvállalkozókkal. Az ország lakosságának tíz százaléka uralja a nemzeti összérték 33 százalékát, míg 50 százaléka csak a 20 száza­lékot mondhatja magáénak. Megoldásként egy lehetőség van: csak olyan részmegoldá­sok fogadhatók el, amelyek pozitív hatással vannak az egész ország gazdaságára. Az országot egyetlen gazdasági egységnek kell tekinteni, ahol a kis- és nagyvállalko­zók, az ipari és mezőgaz­dasági termelők és az alkal­mazottak egyaránt érezhetik az anyagi biztonságot és a ki­számítható jövőt. Most, hogy egyre inkább közelednek az országgyűlési választások, a politikával foglalkozó ember egyre érzé­kenyebb lesz az apró jelekre, részletekre. Nem véletlenül. Ugyanúgy, minta problémák esetében, a politikai viszony- rendszerek vonatkozásában is az aprócska részletekben szo­kott lenni a kutya elásva, azaz ott van a megoldás elrejtve. Példáid: délután beme­gyek Nyíregyháza egyik sö­röző-éttermébe. és mit látnak szemeim? Két kormánypárti és két ellenzéki városatya ép­pen mocskos nagy pusmogás­ban van. Na bumm, és akkor mi van? — kérdezheti joggal a nyájas olvasó, hiszen a „megyei jogú város parla­mentje” sokkal inkább szak­mailag orientált, mint politi­kailag... Jó, jó, de mégis... A gesztusok vehemenciájában arra következtethetek, hogy nem a belterjes nutriate- nyésztésről csevegnek, hanem valami egészen másról. Lehet, hogy most „osztják a zsu­gát?" Licit? Alku? Vagy ne­tán... nagykoalíció? Esetleg csak egy nagyobbacska? Per­sze a válasz elmarad. Kérdez­ni felesleges, mert biztosan a pecázáshoz hasonlatos közös érdeklődési körre hivatkozná­nak, arról nem is beszélve, hogy mindannyian keményen a szemembe néznének és meg­kérdeznék: Miért? Tán tilos?! ...Dehogyis tilos, uraim, de­hogyis az. Sőt! Nagyon is kí­vánatos! Csak aztán így is maradjon. Aki kíváncsi a legfrissebb parlamenti háttérhírekre, leg­jobban teszi, ha csütörtökön felül a délutáni InterCity első osztályú kocsijába Budapes­ten és elzötyög Nyíregyházá­ig. A honatyák ilyenkor szok­tak hazatérni, és így - félig már civil emberként viselked­nek - lehet velük értelmesen is beszélgetni. Idő is mint a tenger, hiszen három órán át, ha tetszik, ha nem, együtt uta­zik itt ellenzék és kormány­párt, politikus és újságíró. Ha ügyes vagy, a kapcsolatrend­szerek és az időszerű ügyek logikus kombinációja, vala­mint az a tény, hogy ki kivel beszélget huzamosan, illetve röptében a vonaton, sok min­dent elárulhat, de elsősorban a lobbizások várható eredmé­nyeit... Egy másik példa: a Néppárt országos csúcsveze­tői igaz, hogy „csak” magán­emberként vettek részt a múlt hét végén Nyíregyházán KornherrTibor esküvőjén, az azonban már sokkal izgalma­sabb, hogy Szabó Ivánon és az MDNP vezető tagjain kí­vül kik voltak még jelen?!... Mert voltak cím érdekes páro­sítások, annyi szent! Elég, ha Pctróczki Ferencet, az MDF megyei elnökét vagy Zilahi József urat, a megyei közgyű­lés elnökét említem... Egy nép­párti esküvőn. Hm. Már amennyire egy lagziról el­mondható, hogy néppárti esküvő. Lehet, hogy nemcsak a megyei közgyűlésben, de a választásokon is egységesen lép jél a megyei ellenzék? Két eset lehetséges: vagy igen. vagy nem, de ahogy mondani szokás, az már ötven százalék esély... Mindenesetre az ese­mény fényes bizonyítéka an­nak, hogy nem dől össze a vi­lág, ha a politikusok egymás mellé ülnek egy asztalnál... „A „csak azért is” magatartás nem vall érett, megfontolt politikai gondolkodásra” I1IIÍHM

Next

/
Thumbnails
Contents