Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-28 / 251. szám
1997. október 28., kedd Városlátogató Tarcsa László; Szűcs Miklós; A kérdést, amelyre szinte minden embernek van válasza, ezúttal nagyecsedi járókelőknek tettük fel. Elsőként egy útbontáson dolgozó fiatal férfit, majd egy postára igyekvő idős bácsit, utána egy gyógyszer- tárba tartó fiatalasszonyt kérdeztünk meg, végül pedig egy hölgyet a lakása előtt állítottunk meg egy villáminterjúra. Iskolai címer készül A nehéz indulás után az ecsedi Báthori István Gimnázium szívós munkával beírta nevét a köztudatba, és elérték, hogy a korábbi alacsony osztálylétszámok után az iskola iránt megnövekedett érdeklődésnek köszönhetően idén már 27 gyerek iratkozott be az első osztályba. Ennek érdekében nyílt napokat szerveznek, bemutatják a környező települések általános iskoláinak a gimnáziumot, melynek vonzó lehet oktatási színvonala csakúgy, mint tanári gárdája és tárgyi adottságai. A következő nyílt napot november 20-án tartják, ezt követi 29-én az intézmény történetének első szalagavatója. A Bocskai-ruha mintájára készíttettek a diákoknak ünnepi alkalmakra szánt formaöltözéket, és készül az egyházi és Ecsed városi címeréből kombinált iskolai címer is, amelyet a diákok kitűzőn fognak hordani. Önt mi bosszantja? — A munkanélküliség. Mióta város lett Nagy- ecsed, van egy kis változás, utakat, csatornát csinálnak, ezen dolgozunk mi is, közhasznú munkában. Szakmám nincs, de akinek van, az sem tud elhelyezkedni. Dolgoztam Budapesten az Óbuda Tsz-nél, de az megszűnt, azóta nincs állásom. Itt van a feleségem, van egy gyerekünk, most már nem is akarok visszamenni Pestre, de egyébként ott sem volt sok pénz, azzal sem tudnék boldogulni. Gondoltam rá, hogy szerzek valamilyen szakmát, de minek, ha úgysem tudok vele elhelyezkedni?!- A kommunizmus. Veszett volt az is, aki kitalálta. Elrabolt mindenünket, az egészségem tönkretette, amikor fogságba hurcoltak. Kulák lettem, elvittek Hortobágyra munkatáborba egy évre. Betegen jöttem haza, majdnem meghaltam. Kovácsmester voltam, mielőtt elvittek, amikor úgy-ahogy rendbejöttem, folytattam a mesterségem. Tovább nem háborgattak, mert látták, hogy teljesen tönkrementem. Annyira javultam meg, hogy bottal tudok menni, de nem kívánom senkinek azt az életet, amit én éltem. Ma sem jó, mert hiába van mit enni, ha Isten nélküli világot élünk. Pedig van Isten, az szabadított meg a fogságból a rabok közül.- Őszintén? A kevés jövedelem! A férjem jövede- lempótlós, én pedig gyesen vagyok. Itt albérletben vagyunk, gazdálkodni sem tudunk, otthon nevelünk malacot, aprójószágot is veszünk, mert a bolti árak mellett nem lehet boldogulni. Építkezünk, félkész állapotban van a lakás, nem tudom, mikor sikerül befejezni. A férjem is elég beteges, tavaly volt egy autóbalesete, nehezen gyógyult. Próbálkozott mindennel, ért a kőművesmunkához, vállalkozó is volt, de befuccsolt a vállalkozás, nem volt megrendelés. Az oldalt írta: Dojcsák Tibor, fotók: Bozsó Katalin. Utasból nincs hiány A gázolajszag szebb jövőt ígér Kovács Irén állomásfőnök Az öreg, száz és száz másik település hasonló épületétől szinte megkülönböztethetetlen állomás csendes volt. Utasokat nem láttunk, mert látogatásunk idején nem indult vonat. Az üres peron fölött átható gázolajszag lebegett. A fekete arany finomított utódja a kőzúzalékkal borított földbe ette bele magát. Az irodában szekrények, néhány szék, egy asztal, laikus szemmel technikatörténelmi darabnak tűnő kapcsolótábla, telefonok, iratok és az asztalon heverő zöld fejű tárcsa között találtunk rá az állomásfőnökre. Mackós kinézetű, sok majálist megért, szigorú pillantású főnök úr helyett mosolygós, csinos, hosszú, barna hajú, rendkívül segítőkész hölggyel ismerkedtünk meg. Kovács Irén hét éve igazgatja a nagyecsedi állomást. A szabadságolások miatt ottjártunkkor a főnök forgalmista is volt, bőségesen ellátva munkával. A két telefonhívás és két vonat között maradó kis időt kihasználva mutatta be nekünk birodalmát. Az 1905. szeptember 26-án átadott Csap-Nagykároly közötti vasútvonalon ma is az akkori nyomvonalon haladnak a vonatok.- A mellékvonalak többségét a közelmúltban fel akarták számolni, vagy legalábbis ritkítani a járatokat. Ezt a szakaszt fenyegette ilyen veszély?- Nálunk főként a személy- forgalom dominál, a teherforgalom szinte teljesen leállt. Van rá remény, hogy beinduljon, de ez még nagyon bizonytalan. A szakaszt nem akarták lezárni, hiszen a személyforgalmunk jó, és még jobb lesz, ha a jelenlegi kishatárforgalom helyett megnyílik Románia felől a „nagy” határ. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert olyan jó az utas- forgalmunk, hogy bezárásunk elképzelhetetlen volna. Sőt! A legutóbbi menetrendváltozás óta egyre több a személyvonatunk!- Ilyen forgalom és Nagye- csed városi mivolta mellett nem dukálna már egy modernebb állomásépület?- Dukálna, és voltak már megbeszéléseink a polgármester úrral. A vasút olyan rossz gazdasági helyzetben van, hogy nemhogy másik állomásra, de még felújításra sincs pénzünk. Az önkormányzattól kaptunk egy ígéretet, miszerint a Gamesz megpróbálja saját forrásaiból elvégezni az ajtófestést, épületfelújítást, a vágányok közötti burkolást, és a vízbekötést, mert itt még egy régi, hidroforos rendszerű vízhálózat van. Fontosnak tartom a renoválást, nemcsak a magunk, de a város szempontjából is, hiszen az utazóközönség számára az állomás Nagyecsed kapuja, az itt szerzett benyomások meghatározók lehetnek a településről kialakuló képben. Kisebb munkálatoknál, például zárcserénél már most is jönnek a Gamesztől és megcsinálják. Nagyon segítőkész az önkormányzat. Korábban is jó volt a kapcsolatunk, de a várossá válás óta még nagyobb figyelmet kapunk.- Van valamilyen oka annak, hogy más vonalaktól eltérően itt nemhogy csökkenne, inkább nő az utasok száma?- Más közlekedési eszközzel, busszal, autóval drágább az utazás. Alapáron is olcsók vagyunk, de olyan sok kedvezményünk van, hogy a vasútnál nagyon kevés ember utazik teljes árú jeggyel. Másfelől szerencsés helyzetben vagyunk, mert a várost kettészeli a vonal, mindenhonnan elérhető, és ez nagyon sokat számít.- Milyen állapotban van a pálya?- Tükröződik a pálya állapotában a MÁV nehéz gazdasági helyzete. Mátészalkától Áger- dőmajorig van néhány pár száz méter hosszú szakasz, ahol lassan kell haladni, de átlagban 50 kilo- méter/órás sebesség engedélyezett. Korábban járt egy pár nagy szerelvény a vonalon, de ezeket megszüntették, most már csak BZ-k, a „piroskák közlekednek”.- Hány ember dolgozik az állomáson?- Kevesen vagyunk, mindössze hatan, de hozzánk tartozik még Nyírcsaholy megállóhely és Tiborszállás is. A jelenlegi forgalmat el tudjuk látni, de amint látják, szabadságolás idején nincs kivel helyettesíteni a távollévőket, azért vagyok most forgalmista is egy ideig. Amíg nem lesz teherforgalom, addig elboldogulunk, a határforgalom növekedése utánra pedig ígéretet kaptunk állománybővítésre.- A női állomásfőnök csak kívülállóknak szokatlan, vagy a MAV-on belül sem túl gyakori?- Nem gyakori. Én 1984-ben kerültem ide, elkezdtem tanulni, és elvégeztem a MÁV tisztképzőt. A szolgálati főnököm egy évre rá nyugdíjba ment, és én álltam be helyette. Egyébként a debreceni üzemigazgatóság 92 állomásfőnöke között legfeljebb 3-4 nő van. Közeledett a következő vonat érkezésének ideje, ezért elbúcsúztunk. A munka is megsűrűsödött, két telefon felváltva, néha egyszerre csörgött, a jegykiadó ablak előtt sorban álltak az utasok, és figyelni kellett az érkező vonatra is. Az állomásfőnök idejét mindez több száz százalékosan kitöltötte. Az ajtón kilépve újra megcsapó gázolajszag már nem is volt olyan elviselhetetlen. A beszélgetés nyomán nem a leépülést, hanem a reményt idézte, az utasforgalom nagyságában, a határátkelő megnyitásában rejlő szebb jövőt ígérte a vasút illata. Nagyecsed Hírek röviden Rendkívüli ülésen döntött a közelmúltban Nagyecsed város önkormányzati képviselő-testülete a gyermekvédelemről és gyámügyi igazgatásról szóló törvénnyel kapcsolatos végrehajtandó feladatokról. Tárgyalt a Gyámhivatal létrehozásáról, amelynek november elsején meg kell kezdenie működését, illetékességi területe kiterjed majd a város környéki településekre, Fábiánházára, Mérkre, Vállajra és Tibor- szállásra is. Döntöttek a Családsegítő Központ létrehozásáról is, ehhez anyagi támogatásért pályázatot nyújtanak be a Népjóléti Minisztériumhoz. Á Családsegítő Központ vezetői állásának betöltésére a testület pályázatot hirdetett. *** A mai napon tartja az önkormányzati képviselő- testület soros ülését. A napirendi pontok a következők: jelentés a két ülés közötti fontosabb intézkedésekről, közéleti eseményekről, beszámoló a polgármesteri hivatal tevékenységéről, javaslat az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatának módosítására, előterjesztés a költségvetési rendelet módosítására, a városi kohósalakos útalapok felújítására és fogorvosi körzet létesítésére. Ünnepélyes külsőségek között emlékeztek meg az 56-os forradalomról Nagy- ecseden, az 1956-os kopjafánál. Garai Gábor Téle- lőn című verse után az ecsedi Báthori István Gimnázium énekkara adott műsort Veres Károlyné tanárnő vezényletével, majd Szalai László kérsemjéni református lelkész ünnepi beszédét követően a Danes Lajos Általános Iskola hetedikes tanulói adták elő az 1956. október 23.-a emlékére öszeállított ünnepi műsorukat, és a Szózattal zártult a megemlékezés. Cigány művészek kiállítása A Berey Galériában nyílt meg Dacsó Iván, Horváth Imre, Lakatos Jenő, Oláh Margit és Romhányi Mária kiállítása. A tárlat rendezését a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatta. A nopvember 20- áig megtekinthető festmények, grafikák, faragások, tűzzománcok, fonott kosarak és különleges technikával készült batikképek betekintést nyújtanak a cigány etnikum gondolatvilágába, hagyományaiba, kultúrájába. Király Jánosné:
