Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-22 / 247. szám
„Azért jó lenne bejutni az NB I-be!” Beszélgetés Kulimár Jánossal, az NYFC elnökével, nem csak fociról mx jz<4$ AwíÚ Révay Zoltán- Nyíregyházán nőttem fel, mindig itt laktam. A 3-as iskolába jártam, és ott az osztálytársak között voltak nagyon tehetséges gyerekek. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy Kulcsár Attila Ybl-díjas építész lesz, de voltak ott focisták, Her Pista, Már Jankó, Ambrus NB I-es kézilabdás lett. Velünk járt az egyik Mincsik fiú, Jani. O, akárcsak testvérei, Sanyi, Misi és Pisti, nagyon jó ökölvívó volt. Mindannyian NB I-ben is szerepeltek. Nagy János osztálytársam meg kitűnően sakkozott. Szerettem volna én is ilyen sike- ■ rcket elérni. Talpfáról talpfára Közbevetőleg elmesél egy történetet Kulimár János. Elárulja, gyermekeinek is gyakran beszélt erről az emlékről. A 3-as iskolából Ifi hazafelé — ha nem a foci- m pálya felé vette az irányt - a vasút mellett vezetett az útja. Vagy négyszáz méteres szakaszon sétált a sínek mellett. Aztán játékként kipróbálta, hä talpfáról talpfára lépked, milyen hosszan ; Joírja, hogy ne lépjen le a töltésre, ne veszítse el |l egyensúlyát. Addig gyakorolta, míg a több száz méteres szakaszon a Bogyó utcáig lépdelt talpfáról talpfára. Azt mondja, addig [ érdekli egy feladat igazán, II amíg van lehetőség előrelépésre, feljebb jutásra és bizonyításra.- Az iskola után focizni jártam az Építők-pályára. A nagycsapat is ott gyako- || rolt. Mi is focizhattunk a füves pályán, általában mezítláb voltunk, és az ellj hullott szeges stopnikba II gyakran beleléptünk, de azért folytattuk. A Bogyó II utca melletti ősgyepen is II volt egy pályánk, ott mi || magunk fabrikáltuk a kapukat. Hatvannyolcban kerültem az egyesülethez, együtt kezdtem a „vasúiban” Papp Lacival, Már Jankóval, Nemes Sanyival, Szabó Pistával, a kis Ros- kóval, a megyei bajnokságot úgy nyertük meg, hogy összesen hat gólt kaptunk. Onnan kerültem a Munkás ifibe, ott olyan játékostársaim voltak, mint Ágoston, Bohus, Gajdos, Eszenyi, Gelics. Belőlük is igazán jó focisták lettek. A focipályfutás egészen huszonnyolc éves koráig folytatódott. Katonaként a nyírteleki ASE csapatában védett - ezt a posztot választotta magának -, azt a csapatot is név szerint felsorolja. Kaponyást és Gombkötőt említi, hozzáteszi, előbbi a nagy halászi, utóbbi az ibrányi focicsalád „alapítóiként" ismert ma is. Miközben focizott, még az ökölvívást sem hagyta abba, és első osztályú sakkozó lett. Valószínűleg nem sokan büszkélkedhetnek azzal, hogy már fiatalon sakkban és ökölvívásban is komoly eredményeket is felmutathattak. Kulimár János 1996 nyara óta a Nyíregyházi Futball Klub elnöke. Sportvezetőnek, focimenedzsernek lenni a kilencvenes években Magyarországon nem könnyű feladat. A vezetőt arról is próbáljuk faggatni, miért vállalta? Mit jelent neki a foci? Kérdezzük, hogy költő-e inkább, hisz verseiről is ismert, vagy kereskedő? Netán focivezető? BeszélSakkozó-ökölvívó- Öklözni Mincsik Sanyival mentem el és ott is ragadtam. Nagyon jó csapat volt akkor Nyíregyházán. Szalka, Revicz- ki, Kurinczki, Bárdi, Stähl I.... - és sorolja tovább az akkori nyíregyházi ökölvívócsapat tagjait.- Elég jól bunyóztam, még a katonaságnál is folytattam. Ott az NB Ill-ban szerepeltünk, de rájöttem, hogy ennél sokkal feljebb nem juthatok, és akkor abbahagytam, mert ott azért kaphatsz füleseket rendesen. A sakkal megismerkedni sokkal nehezebb volt. A családban senki sem sakkozott. Mindennek nekem kellett utánajárni. Sakkozókat keresni, akiktől tanulhatok is. Az első osztályú minősítésig vittem. A katonaságnál a sakkal is nagy sikerem volt. A tisztek rendszeresen játszottak, és a csapatukba a legénységből is toboroztak tehetséges játékosokat. Jelentkeztem, aztán rövidesen mindenkit megvertem a laktanyában. Végül a sakkozás is abbamaradt. Úgy voltam ezekkel a dolgokkal, hogy ha a kitűzött célokat elértem, akkor már elvesztette a varázsát az a feladat. A sakkal kapcsolatban is elmesél egy újabb történetet. A katonaság előtt kereskedősegédként, eladóként kezdett el dolgozni. Később a Széchenyi utcán az akkori építőipari vállalat központja melletti sarki üzletben is dolgozott. Kapcsolatba került a vállalat sakkozóival. Elhívták egy Építők napi nagy szpartakiádra, ahol a munkás sakkcsapatot erősítette.- Nagyon sokan voltak azon a versenyen, az egész országból jöttek. Megnyertem a versenyt. Gyebroszki volt a vállalat igazgatója. Tréfásan meg is jegyezte, mikor az első helyért járó díjat átadta: „Itt van ennyi ember az egész országból, és a végén egy sarki fűszeres nyeri meg előttük a versenyt.” A fűszerüzlet és a költő Az irodalommal való szorosabb kapcsolata is egy fűszerüzletből eredeztethető szerinte. Az első főnöke, üzletvezetője Mester Jánosné volt. A főnöknő fia, Mester Attila már akkor írogatott, és Kulimár János a példáján felbuzdulva verseléssel próbálkozott.- Az újságoknak küldözgettük az írásainkat, aztán hol elszomorodtunk, hol nem. Néha meg is jelent egy-egy versünk. Nekem az első a Pajtás újságban jelent meg. Az írás mellett aztán máig megmaradtam. Van egy kötetem, tizenhat különböző antológiában szerepeltem. Harmadik könyvem kiadásánál tartok. Három éve egy újságot is indítottam, most kevés időm van rá. Ennek ellenére nem lehet abbahagyni, mert az olvasóink leveleket küldenek, hogy folytassuk. Már távolabbi vidékekre is eljut belőlük több példány. Most épp Pestről kaptam egy levelet - mutat irodai asztalára az elnök. Azt mondja, talán azért, mert elsősorban esténként írta a verseit, azért inkább busább, komo- rabb a hangulatuk. A konzervatívabb írói nyelvet szereti. Azt mondja, a szókincse is ilyen.- Fiatalon, valami csoda folytán hozzájutottam a Nyugat és Az új idők - mikor még Fodor András csinálta - néhány példányához. Ott olvastam Czóbel Minka-ve.rseket, Herczegh Ferenc írásait, Szép Ernőt. Ezeknek a szövege máig is jobban tetszik, mint a modemeké. Most kevesebb ideje marad az írásra. Napjait leköti az NYFC körüli munka, a labdarúgás mindennapi gondjai. Aztán ismét a focira terelődik a szó. Azt mondja, szerencséje volt, gyermekkorára esik a magyar foci aranykorszaka. Leste is a játékukat. Amikor csak tehette, megnézte, hogy fociznak a nagyok. Az egyik ilyen alkalom 1958 augusztusában Debrecenben volt, ahol a Magyarország-Bulgária B-válogatot- tak mérkőzését játszották. Ad- dig-addig próbálkozott, míg sikerült az előmeccset figyelő magyar B-válogatott mellett helyet foglalnia.- Megkérdeztem a legszélén ülő játékostól, hogy őt hogy hívják? Csak annyit mondott, hogy kettes szám lesz a hátán. Mondtam neki, hogy Kóczián getés közben szóba kerülnek a Bogyó utcai gyermekévek, a 3-as iskolai osztálytársak, a vasúti pálya, az Építők focitelepe. Szó esik sakkról, ökölvívásról, lapszerkesztésről, a Semjénig kergetett foci bíróról, a „sarki-fűszeres”-ről. Kiderül, az elnökminden játszótársára, példaképekre ma is név szerint emlékezik. zésekre partjelzőként. Az NB /- es keretbe nem tudott bekerülni, azt mondja, nagy voltakkor a tolongás. Mikor úgy érezte, hogy méltánytalanul kerül háttérbe, harmincnyolc évesen abbahagyta a játékvezetést.- Az időm nagy részét a munka után akkor a családdal töltöttem. A feleségem már beteg volt, ha tehettem, hétvégeken vele kirándultunk, mert hét közben nélkülem a lakásból sem tudott kimozdulni. A gyerekekkel is többet lehettem együtt. Aztán néhány év múlva meghalt a feleségem. Egy új feladat A focival a kispálya révén került újra kapcsolatba. A rendszerváltás idején kereskedelmi céget alakított, és egy kispályás csapatot is támogattak, amelynek ő lett menedzsere. Aztán dolgozott a Vasas vezetőségében, majd a Békéscsaba mellett is. Amikor 1996-ban az NYFC vezetőség nélkül maradt, és még a talpon maradás lehetősége is nagyon bizonytalan volt, akkor hívták, vállalja el az elnöki posztot.- Ismét egy olyan feladatot vállaltam el, ahol bebizonyíthattam, hogy van lehetőség az előrelépésre. Nem volt könnyű ez sem. A mi időnkben nem volt hivatalosan profizmus, de bújtatottan már akkor is ebből élt a focisták nagy része. Akkor mégis sokkal többet foglalkoztak a focival a játékosok. Mostanra az vált természetessé, hogy egy játékos beesik az edzésre, aztán utána gyorsan elrohan. Én másképpen szeretném. A focistáink nemcsak az edzésen, egész nap álljanak a klub rendelkezésére. Ezt nehéz volt megértetni a focistákkal. Annak sem vagyok a híve, hogy nagy pénzeket kifizessünk teljesítmény nélkül, csak egy aláírásért. Ha győz a csapat, akkor keressen a játékos. Az is fontos, hogy harcolni kelljen a csapatba kerülésért. Ezután a klubvezetéssel kapcsolatosfeladatokról beszél az elnök.- Az a célom, hogy ne „fillérenként” kelljen összekalapolni a csapat működéséhez szükséges pénzt. Olyan támogatókat szeretnék megnyerni a klub mellé, akik segítségére hosszú távon is számíthatunk. Ezért is tartom fontosnak, hogy a városi és a megyei önkormányzat is mellénk álljon. Amikor a lemondásomat fontolgattam, akkor sokan féreértettek. Azt mondták, ezzel akarom kikényszeríteni a segítséget. Nem erről van szó! Azt láttam, annyira nincs pénz, hogy már csak a legfontosabb dolgokat tudjuk majd kifizetni. Én nem teszek felelőtlen ígéreteket a csapatnak. Amit vállaltam, azt teljesíteni szeretném. Kulimár János első bemutatkozó éve sikeres volt az NYFC- nél. Az eredmények mellett a játékosok is kezdték elfogadni II. Erre aztán be is mutatott mindenkinek: Ilku, Kóczián, Várhidi, Dalnoki... - és sorolja tovább a kezdő tizenegyet Kulimár János. Az elmaradt ökörsütés Egy darudig úgy gondolta amíg fiatal, a fociból is megélhet. A katonaság után Nyíregyházán a Munkásban védett, aztán Baktára került. Ott állást is ígértek neki, de végül is nem váltak valóra tervei. Akkor abbahagyta a focit, és a kereskedelemben dolgozott tovább. A labdarúgástól nem tudott megválni, újabb oldaláról mutatkozott be, elment játékvezetőnek.- Az első meccsem 1969-ben örökre emlékezetes marad számomra, Máriapócson partjeleztem, és a lefújás után a pálya melletti kukoricáson keresztül menekültünk a szurkolók haragja elől. Végül valahol Kálló- semjénben kötöttünk ki. Máig se tudom, hogy sikerült az öltözőben maradt ruháinkhoz hozzájutni. Egy másik emlékezetes találkozó a Kék-Tuzsér kupameccs. A pálya szélén ott volt kikötve egy ökör, a hazaiak a továbbjutásukat ökörsütéssel szerették volna megünnepelni. Az akkor NB III-as Tuzsérral azonban nem bírtak, vagy ötször szakadt félbe a meccs. Sűrűn tekintgettem af pálya szélére, hogy mi lesz. Vagy az ökör, vagy én. Végül is onnan is csak kijutottunk. A játékvezetői ranglétrán, ahogy a sportban is megszokta, egyre feljebb emelkedett. Eljutott az NB I-es mérkőazt a szemléletet, amit ő megkövetelt. Azt ma sem bánja, hogy tavaly nem jutott feljebb a csapat. Az elnök szerint nem voltak meg az anyagi alapjai az első osztályban való szereplésnek. A feljutás anyagi csődbe jutatta volna a klubot, úgy jártak volna, mint a diósgyőriek, és az elnök a fizetésképtelenséghez nem hajlandó asszisztálni. Az elnök megérzései Az első sikerek után ismét nehéz helyzetbe került a csapat nyáron. Meglepetésre eltávozott az edző, a játékosok közül is sokan, még többen állandó tárgyalásban álltak más együttesekkel. Az elnök ekkor is nyugodt maradt. Arról kérdeztük, honnan ez a nyugalomé — Ilyen a természetem. Úgy éreztem már akkor is, hogy megtaláljuk a nehéz helyzetből kivezető utat, volt erre egy belső visszajelzésem. Egyébként is meghatározó, hogy érzem-e a változtatás lehetőségét. Máskor is hallgatok a megérzéseimre. A Duneferr elleni meccs előtt ültem a stadionéttercm tereszán és ebédeltem. Nem voltunk jó helyzetben a sárga lapok és sérülések miatt sem. Akkor még jött Őze Tibor is, hogy az éjszaka Karkusz beteg lett. Mondtam is, szóljanak a bíróknak, kezdjünk most azonnal, mert különben csak rosszabbodik a helyzetünk. Akkor jött éppen a meccsre Neumann Gabi, meglepődve kérdezte, hogy bírok most enni. Neki is mondtam, úgy érzem, nem lesz baj, egyébként is, amit lehetett, mindent megtettünk. Az utolsó kérdésünk már a jövőre vonatkozott, arról kérdeztük Kulimár Jánost, mik a tervei az NYFC-nél. Mikor fogja úgy érezni, hogy itt ennél többet már nem tehet, és akkor szokása szerint újabb feladatba kezd?- Nem eredményhez kötöm én ezt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a mezőny második felében elfoglalt hellyel elégedett lennék. Amire képes ez a gárda, azt a teljesítményt hozniuk kell. Nekem az lenne a legfontosabb célom, hogy találjunk egy olyan támogatót, olyan szponzorokat, akik hosszú távon biztosítják az NYFC létét, hogy ne kelljen a fennmaradásunk miatt aggódni. Tudom, hogy a város és a megye lakói közül is nagyon sokan úgy érzik, szükség van erre a csapatra. Nekünk az a feladatunk, hogy olyan helyzetet teremtsünk, hogy a támogatóink és a szurkolóink is tudják, mire költjük a pénzt. Mindig nyíltan kell dolgoznunk és gazdálkodnunk! Már befejeztük a beszélgetést az elnökkel. Még szót váltunk az elmúlt fordulóról a szombati esélyekről, az elnök megérzéseiről, már köszönünk, mikor Kulimár János még megjegyzi: „Azért jó lenne, ha bejutnánk az NB l-be!" |£S||l|pÍf>§
