Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-20 / 245. szám

a i QgjJLl Falujáró 1997. október 20., hétfő' Tass vezér nyomában Haszon az ukrán kereskedőnek A község nevét mind a néphagyomány, mind az írá­sos adatok Tass honfoglaló vezérrel hozzák össze­függésbe. Anonymus írása szerint „a meghódolt nép kérelmére vásárhelyet állíttatott a Nyír és a Tisza kö­zött, mely vásárhelyre saját nevét adá, melyet Tasvásárhelynek (Forum Thasu) neveznek”. A később született művek szerzői is hasonlóképpen nyi­latkoznak. Borovszky Samu írásaiban „E község a hagyo­mány szerint Thass vezértől vette nevét. A Zichy okmány­tárban 1324-ben Thoss, majd Thas és Thaas néven találjuk említve”. Háger Lajos is a községről szóló mondára utal vissza, mely szerint Tass ve­zér itt vásárhelyet alapított. A falubeliek büszkék név­adójukra, még ma is több le­genda él róla. Úgy tartják, hogy a vezér a honfoglalás után is itt élt. Kastélya a Thomka-kastély helyén volt, hadait pedig a mai piactéren vonultatta fel. Mások szerint a vezér fősátora a mai Tass vezér út egyik házának kert­jében volt, és csak testőrei­vel vonult fel a faluba, csapa­tait a környező falvakban hagyta. Sokak szerint Tass vezért a mai Templomdom­bon temették el, ezek azon­ban csak feltevések, tudomá­nyos bizonyításuk nincs. A Nyír előtagot a község 1908-ban vette fel. Az ese­ményről rendkívüli közgyű­lés jegyzőkönyve számol be. „Határozat Thass községnek Nyírtassra történt elnevezését a képviselő-testület - bár fáj­dalommal - tudomásul veszi.” Nyírtass régi település, már a honfoglalás előtt is laktak ezen a környéken. Valószínű­leg a község a mai Poroszka­hegyi szőlő déli és a hatházi kertek, valamint a Zimon vá­rán épülhetett. A szőlőben ta­lált régi cserépmaradványok, a hatházi kertek fennsík fek­vése, a Zimon vára elnevezés, mely minden bizonnyal Si­mon vára lehetett, mint azt bizonyítják, hogy ott lehetett valamikor az ősi Thass vásár­hely. A községhez fűződik még egy szomorú, tragikus ese­mény. Krucsay Márton alis­pán felesége, Thalvay Borbá­la kikapós asszony lehetett. A férj, aki Rákóczi hadnagya volt, rossz néven vette a félre­lépéseket. Miután az asszony az ifjú Perényivel megtörtént esetet világgá is kürtölte, nem tűrte tovább a megaláztatáso­kat, s bíróság elé vitte az ügyet. Borbálát halálra ítélték, s le­fejezték. A pocsaji hóhér pal­losát a nyíregyházi műzeum- ban őrzik. A legenda szerint Krucsay sokáig csókolta a le­hullt fejet, s külön temette el lakása pincéjébe. Később új­ranősült, s feleségével emel­tetett a nyírbátori minorita­templomban 1731-ben egy passióoltárt. Kétségkívül lel­kiismeretén akart enyhíteni. Az egykori Krucsay-kúria ma gondozatlan épület. A szom­szédságában van egy roman­tikus stílusú építmény, melyet a múlt század közepén készí­tettek. Itt tanul a helyi általá­nos iskola két osztálya. Élete a futball Szabadidejének nagy ré­szét edzéssel tölti a nyírtassi focicsapat játékos-edzője, Lévai Csaba. Az ifi-, a fel­nőtt- és az'általános iskolai csoport felkészítése nagy munkát igényel tőle. Emel­lett a helyi iskolában tanít, és a hetedik-nyolcadik osz­tály tehetséges tanulóit egyé­ni versenyekre nevezi be. Az elmúlt évben az ötödik-ha­todik osztályosok Kaposvá­ron a Regionális Labdarú­gó-tornán elsők lettek. A Ti­szántúlról csak a nyírtassi út­törők képviseltették magu­kat ezen a versenyen. A sport sok időt elvesz Csabától, s emiatt családja neheztel leginkább. Szeret­ne az alsó tagozatos gyere­kekkel is foglalkozni, mert meggyőződése, hogy az után­pótlás nevelését minél hama­rabb el kell kezdeni, sajnos azonban erre már végképp nincs kapacitása. A közel­múltban igazgatóhelyettes­nek választották, s ezzel is további feladatokat kapott. Télen rendszeresen sítá­borban viszi a gyerekeket, ta­valy még gipszelt lábbal is elutazott a hegyekbe. Nya­ranta úszni tanítja diákjait a kisvárdai strandon. Fia már hetedik osztályos, megszál­lott focista. Tervei szerint a debreceni focisuliban tanul tovább. Kislánya még csak másfél éves, de már azon gon­dolkodik, milyen sportágat válasszon a csöppségnek. Nem elégedett a térség agrárágazatának eredményeivel a gazdajegyző, Nagy Béla. Véleménye szerint az utóbbi évtizedben hanyatlásnak indult a környék mezőgazda­sága. A körzetében élő gazdák többsége öt hektárnál kevesebb földön dolgozik, akiknek sem elegendő tőké­jük, sem eszközük nincs a korszerű termelés alapjainak megszerzésére. Sajnálatraméltónak tartja, hogy anyagi segítséget sem kapnak. Pályázati lehetőségek vannak ugyan, de a hitelrendszerből hiányzik a forgóalap-köl- csön, melyet tavasszal vehetnének igénybe, amikor a legtöbb pénzt kell befektetni a termelés beindításához. A mezőgazdasággal foglal­kozók az év első negyedében sok pénzt költenek a magvá­sárlásra, talajelőkészítésre, ül­tetésre, majd a betakarításra, s többnyire csak késő ősszel lát­nak némi hasznot. További probléma, hogy nincs elegen­dő pénz a megfelelő növény- védelemre, műtrágyázásra, így a föld tápanyagtartalma is ki­merülőben van, s nem várhat­nak minőségi termést. Nyírtasson és a környező fal­vakban elsősorban kukorica- és gabonatermesztéssel foglal­koznak. A mezőgazdászok számára az értékesítés jelenti a legnagyobb gondot, ma már örülhetnek annak is, ha nyolc­száz forintért adják el a kuko­rica mázsáját, noha még így sem látnak hasznot rajta. Álla­tokat alig-alig tartanak a régi­óban, feletetni sem tudják a megtermett takarmányt, így a földet szerető és művelő embe­rek kényszerpályán mozog­nak. A kukoricát nem érdemes tárolni, még akkor sem, ha van raktára a termelőnek. A korábban jól működő gyü­mölcságazat sem tud eredmé­nyeket felmutatni. Az almafák jelentős része már elöregedett, hiszen harminc évvel ezelőtt telepítették azokat. Új fajtákat csak néhányan ültettek, de semmi sem inspirálja a gazdá­kat a váltásra, hiszen étkezési almát nem is tudnak eladni. A léalma kilójáért tizennyolc fo­rintot sem kapnak, s ez teljes csődöt jelent a termelőknek. Ugyanakkor az ukránok almá­val és burgonyával megrakott autókkal távoznak a határon, de egy kereskedő sem tud be­jutni a szomszédos ország pia­cára. Nagy Bélának meggyőző­dése, hogy lenne kereslet a szomszédos országban, csak a megfelelő kereskedelmi háló­zatot kellene kialakítani. Míg a magyar gazdák napokig áll­nak sorba, hogy olcsó áron meg­szabaduljanak az idei terméstől, addig az ukrán autók naponta kétszer fordulnak a határon a szabolcsi gyümölccsel. A ha­szon pedig a bátor kofa zsebé­be vándorol, aki nemcsak gép­kocsivezetőként rutinos, ha­nem kereskedőként is, hiszen kihasználja a két ország veze­tőinek tétovaságát. Úttörő tanárként, diákként Aktív úttörő és jó tanuló volt Szűcs Ildikó. Három éve a nyírtassi általános iskola matematika-kémia szakos ta­nára. Néhány éve még ö Is abban az épületben tanulta a betűvetést, ahol ma a nebulókat oktatja. Nemcsak ta­nít, jó pedagógus lévén különmunkát is vállal. Az In­tézmény gyermekszervezetének és diákönkormányza­tának vezetője. Az elmúlt évben bízták rá a helyi úttö­rőcsapat irányítását. Lelkes és sikeres munkája ered­ményeként elismerést is kapott, a Gyermekekért Érdem­rend harmadik fokozatát adományozta számára a Ma­gyar Úttörőszövetség. Az elmúlt évben iskolanapot tartottak, ebből az alkalomból igazgatói tanszünetet rendel­tek el, és egész napos játékkal, vetélkedővel, este diszkóval szórakoztatták a diákokat. Ősszel szüreti mulatságra hív­ták a falu népét. A zenés felvo­nulásra népi táncot tanultak, és ruhát is kértek kölcsön az aja­ki együttestől. A mulatságot az idén is megismétlik. A nyíregy­házi rendőrkapitányság egyik munkatársát is meghívták, hogy a felső tagozatosoknak előadást tartson a drogról. Részt vettek a kétnapos Orszá­gos Téli Gyermektalálkozón. Különböző programokra je­lentkeztek, s megnyerték a re­gionális levelezős játék csilla­gász és turisztikai versenyét. Jutalmul eljuthattak a Planetá­riumba és egynapos kirándu­lásra mehettek. Nyáron hatvan gyereket üdültettek a Balaton­nál. Mindez csak ötezer forint­jába került a szülőknek, mert a polgármesteri hivatal és az is­kola alapítványa is támogatta az utazást, ezen kívül pályáza­ti úton is kaptak harmincezer forintot. Ildikó diákkorában is szere­tett úttörő lenni. Véleménye szerint a mostani úttörőcsapat már egészen más, mint a régi. Ma már politikamentes a szer­vezet, s legfontosabb feladat­nak a gyerekek fejlesztését és jó, kellemes, szórakoztató programok szervezését tart­ják. A játékok, versenyek, me­lyekbe bekapcsolódnak, lekö­tik a nebulók érdkelődését, és szívesen jönnek az iskola min­den rendezvényére. A taná­roknak és a gyerekeknek is szükségük van a kikapcsoló­dásra és a közös programok nemcsak a gyerekeket hozzák közelebb egymáshoz, de a ta­nárokat is. Szerencsére Ildikó nincs egyedül, kollégái segítségére bármikor számíthat. Ettől él a nyírtassi iskola, és szívesen ta­nulnak itt a gyerekek és taníta­nak a tanárok. Az oldalt írta és összeállította: Kozma Ibolya, a felvételeket Lázár Zsolt készítette I Nyírtass \ I \ Cbaj kost A polgármester nem panaszkodik Három évvel ezelőtt még tizennyolcmillió forintos hitele volt az önkormány­zatnak, mára nemcsak meg­szabadultak a jelentős mér­tékű tartozástól, de saját be­ruházásokba is kezdenek. Magyar István polgármes­ter első feladatának a köl­csön visszafizetését tartotta. A magafajta ember nem sze­ret senkinek sem tartozni. Két évvel ezelőtt a Gorkij utcát felújították az önkor­mányzat saját fonásából, ez ötmillió forintba került. Egy évvel később tizenegymil­lió forintot költöttek egy ezerháromszáz méteres út­szakasz építésére. Nemrégi­ben másfél kilométer hosszú járdát készítettek, ehhez a közlekedési, hírközlési és vízügyi tárcától pályázati úton másfél millió forintot kaptak, s azt egészítették ki hárommillió forintra. A de­centralizált alapból ötmillió forintot nyertek útépítésre, ezt további ötmillió forint­tal egészítik ki, s a jövő hé­ten elkezdik a Tass vezér köz és a Széchenyi utca fel­újítását. A község éves költségve­tése százharmincegymillió ' forint. Nyírtasson nem volt pedagóguselbocsátás, sőt ruhapénzt is kaptak a ta­nárok és óvónők. Erre büsz­ke a polgármester és az al­polgármester, Dajka János. Befejezték a fogorvosi rendelő felújítását, már csak az átadásra és egy orvosra várnak. Négy és fél millió forintért autóbuszt vásárol­tak, melyet lakodalmakra, kirándulásokra adnak majd bérbe. Megvásároltak egy gazdasági épületet, amely­ben üzemi konyha is van. A konyhában valamikor hat- hétszáz főre is főztek. A ter­vek szerint innen látják majd el a község nyugdíja­sait s az ebédet igénylő munkásokat. Jelenleg huszonnégy köz­munkás dolgozik a faluban. Tizenketten karbantartáso­kat, felújításokat végeznek a középületekben, további tizenkét munkás a csator­nák vízelvezetésével fog­lalatoskodik. A szomszéd községek ön- kormányzataival összefog­va a Nyírtass-Nyírkarász és Gyulaháza közötti földutat szeretnék közművesíteni. Nyírtass fejlődő település, az itt élők büszkék a múltjuk­ra, s remélik, a jövőjükre is.

Next

/
Thumbnails
Contents