Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-18 / 244. szám
1997. október 18., szombat Kultúra Múlásom napjai Naplójegyzetek, 1997. június „HAMLET, 1. kép.-nálam az első udvarkép!... Nyegle közeg. Claudius szinten tartott alkoholos állapotban. Mindig nekidől valaminek, átkarol valakit. Nem közvetlen, hanem eredendően szórakozott. Felül beszél, messze van a többiektől. Ez az elidegenedés utal modora által helyzetének fenntartására. Egalizálja a környezetét. Senki nem kap kitüntető figyelmet, semmi, számára lényegest nem súlyoz le, alaptermészetéből árad a „minden mindegy”. Gertrud épp oly mellékesnek tűnik számára, mint az udvar bármely megjelenő tagja. Mindenki őfelé lépjen, és ő majd kezeli a közeledéseket!... O nem preferál. Fenn beszél, magától értetődően folynak ki szájából a mondatok. Van egy begyakorlott rendszere, amelyen belül csak arra kell összpontosítani, hogy nehogy kiessen a tónusból. Egy-egy csipet ételt beledob a szájába, így rág az egész jelenet alatt. És iszogat!... Nem vedel, csak belelöttyint a torkába szokásból egy-egy kortyot. Gertrud figyel. Ijedt. Ezt az első pillanatban felmérhetjük. Cikázik a szeme, minden mozdulattól, minden elhangzott mondattól veszélyre számít. Claudius ide-oda jövé- se-menése nem függ Gertrud pozíciójától, Gertrud helyezkedik mindig, úgy, hogy adott megszólalásaihoz előléphessen, majd utána behátrálhasson megint valahová. Állandóan Claudius fedezékében tartózkodik. Hamlet nem passzív, nem „félrevonult”, nem elzárkózott. Miért lenne az?!... Miért ne akarna tüntetni ottlétével, miért a szeparálódással tüntetne, miért ne merülne bele abba, amire nagyon is kíváncsi, aminek titkai már azelőtt is foglalkoztatják, hogy a Szellemmel találkozott volna. Él, mint minden más ember az országban. O is eszik, mégpedig erőteljesebben - szerintem mint pl. Claudis. Jár neki a dús asztal zabálnival ójából. Tudja, hogy itt kizárólag az ő viselkedése lehet csak botránykő, készül is rá, hogy „felkérdezzék”, hiszen más- ként-gondolkodása, az új helyzettel szemben tanúsított integrálhatatlansága mindenki számára kockázatos, mert az őr mondataitól kell a kínos pillanatokban mindenkinek viselkednie valahogy!... S épp ahogy viselkedniük kell a többieknek, úgy nem szeretnek viselkedni a legjobban!... Az udvar tagjai utálják hallani Hamlet fesztelen utalásait a bajra. Sokan kell legyenek a jelenetben. Mindenkinek más eszközökkel kell ugyanaz elől elleplcződnie. A jelenet textusában nagy szünetek állhatnak be, amik alatt számunkra nem hallható mondatok hangzanak el a jelenlévők között!... Olyan beszélgetések elemeit kell „levennünk”, amelyek elfordulnak valami lényegesen kellemetlentől. Nevetések, erőltetett magyarázkodások, oldani óhajtó könnyedkedések. Ahol feszültség van, ott egyöntetűen hatnak az ellenőrök a feszültség feloldására, elbagatellizálására, és a feszültség elleni néma felháborodás elterelő kedélyeskedésekben ölt testet. Ez a fajta viselkedés legalább annyira irritáló akar lenni, mint az, amit közömbösíteni igyekszik. Ismerem ennek a mentalitásnak közmegegyezéses ragályát. Tulajdonképpen fertőzöttjei elismerik a kelletlenkedő hiteles indokait, de gyávaságból, kényelemből, gépies belenyugvásuk okán az illető magatartásával ellenkező kedélyállapottal harcolnak — közösen! -az ellen az egy ellen!... Ezt csak együtt és egyszerre tehetik, hiszen hazug vállalásuk külön-külön sokkal gyöngébbet csinál belőlük, mintsem abból kiteljesedhetne ellenfélként bármelyikük is. (Amikor Kaposváron nemet mondtam a Szőkével való együttműködésre, mindenki másnak tűrhetetlenebb volt a vele való munka, mint nekem. Mégis elfordultak tőlem és saját egzisztenciájuk, helyzetük zavartalansága, nyugalma miatt besoroltak Zsámbéki és Babarczy igazolásaihoz. Szőke már régen nem rendez se Kaposváron, se a Katona József Színházban. Az akkor mameluk-gyávák azóta is szívhatják alamusziságukat, ma se önmaguk urai, s szé- gyellhetik magukat szakágukért!... Nos, ez utóbbit biztos nem teszik!... A konformisták rém hamar felejtenek.) A helyszínen ott van Ophelia is. Hogy lehetne, hogy ne legyen ott, amikor a családját érintő fontos kérdésben vár választ Polonius Clau- diustól?!... Ez segíti Hamletet. A nő jelenlétében a szájából elhangzó pár mondat is hegyesebben, épp rögtönzés volta okán fogalmazódik meg belőle tehetségesebben. Kiállítás és könyvbemutató Kulimár János „Soltész Albert, a Nyírség szerelmese” című kiadvány bemutatójára kerül sor 1997. október 24.-én 15 órakor a nyíregyházi Hotel Korona Kodály- termében. Ugyanakkor nyílik Soltész Albert grafikusművész állandó tárlata a szálloda aulájában, melyet Giba Tamás, nyíregyháza alpolgármestere nyit meg. Az érdeklődők találkozhatnak a festővel és baráti körével. „Virágozzál cédrusfa leveleit” is megújult. Sebő Ferenc zeneszerző került az együttes élére, a karigazgató pedig Mihályi Gábor lett. Remélem, ez a változás új lendületet ad a csoportnak, hiszen nagy tervekkel kezdtük ezt az évadot.- Milyen terveik vannak a jövőre nézve?- A repertoárt szeretnénk szélesíteni. Az eddigi gyakorlat, a paraszti kultúra feldolgozása mellett az elmúlt néhány évszázad kulturális hagyományait is szeretnénk felkutatni, és más jellegű táncok felé is nyitottak vagyunk. A középkori egyházi zenétől a táncházmozgalomig terjed az érdeklődésünk, valamint teret adunk a fiatal alkotók számára is. Ezen az őszön bemutatjuk az első magyar nyelvű népi operát, mely a Pikó herceg és Jutka perzsi címet viseli. A mű egy mulatságos történetet dolgoz fel, s bemutatásával jelezzük, népszínművek előadására is vállalkozunk prózai színészekkel, táncosokkal, zenészekkel. December elején Hármas Tánctükör címmel Magyar- ország három jellegzetes területének népművészetét szeretnénk hitelesen életre kelteni a színpadon, táncban és népviseletben egyaránt.- Mikor láthatjuk Önöket újra e régióban?- Tennészetesen a jövőben sem feledkezünk meg hazánk közönségéről, s ígérem, nem kell újabb tíz évet várni ránk... Hazánk több olyan művészi tevékenységet folytató csoporttal büszkélkedhet, melyek világszerte elsöprő sikert aratnak, s szinte „megszokott” az elismerés, a csodálat, amivel a világ minden táján adózik nekik a közönség. Ezen együttesek sorába tartozik a Magyar Állami Népi Együttes is. Valóban megszokhattuk azokat a híreket, melyek arról tudósítanak bennünket, hogy az együttes tagjai hol a Föld egyik, hol a másik féltekén kápráztatják el a publikumot, s lassan ritkaságszámba megy, ha itthoni szereplésről értesülünk. A Magyar Állami Népi Együttes október 13-ától 17-éig a kelet-magyarországi régióban vendégszerepeit, így a hazai közönség is gyönyörködhetett műsorukban. A magyarországi turnéról Serfőző Sándorral, az együttes igazgatójával beszélgettünk. Babus Andrea (Új Kelet)- A népi együttes az elmúlt negyvenöt esztendőben nem hagyta cserben a hazai nézőket, bár a négy világrész negyvenhét országába eljutott. Évente átlagosan százhúsz előadást tartunk Budapesten és a vidéki városokban, valamint egy-két hetes vendégszereplésre is sor kerül az ország különböző régióiban. Legutóbb Észak-Du- nántúlon jártunk, s most jött el az alkalom, hogy a kelet-magyarországi területre is ellátogassunk.-Régen jártak mifelénk...- Valóban, hosszú kihagyás után jöttünk... tíz éve voltunk itt utoljára. Akkor kisebb helyeken is megfordultunk, mivel csökkentett létszámmal érkeztünk, s ezért a kis színpadokon is kényelmesen elfértünk. Most harminchárom táncos és öt zenész jött el.- A jelenlegi turné keretében merre jártak ezen a területen?- Október 13-án, hétfőn kezdtük a sorozatot Debrecenben, kedden Fehérgyarmaton jártunk, majd Nyíregyházán, csütörtökön Vásárosnamény- ban, a hét zárásaként pedig Újfehértón szerepeltünk..- Milyen programmal léptek a közönség elé?- Egészen új előadást láthattak a nézők, melynek tavaly volt a bemutatója. A Virágozzál cédrusfa levelen című programot Mihályi Gábor, fiatal és tehetséges szakember koreog- rafálta, aki tizenhat éve táncol az együttesben, és különböző versenyeken nagy sikerrel vett részt koreográfusként. Táncosi és koreográfusi pályafutásának méltatásaként elnyerte a szakma legnagyobb elismerésének számító Harangozó Gyula-díjat.- Történtek-e komolyabb változások a közelmúltban az együttes életében?- Az utóbbi egy-két évben megfiatalodtunk! Nemcsak a tánckar tagjai közé került utánpótlás, de a művészeti vezetés Fesztiválgyőztes magyarok A Szabolcs Koncert Fúvószenekar és Mazsorett Csoport joggal büszkélkedhet önmaga érdemeivel. A zenekar január elsején ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját, a mazsorettesoport pedig huszonöt évvel ezelőtt, első magyar mazsorettesapatként alakult. Az együttesről Suszter Csabával, a Szabolcsi Fúvószenéért Alapítvány titkárával beszélgettünk. Babus Andrea (Új Kelet)- Az együttes évente hatvan- hetven alkalommal lép a közönség elé. Százhetven tagunk van, természetesen nem teljes létszámban szoktunk fellépni. A tagok remekül együtt tudnak működni, pedig a tizenkét évestől a negyvennyolc évesig a legkülönbözőbb korosztály képviselői szerepelnek a taglistán.-Hol jártak ebben a évben?- Az együttes fennállása óta rengeteget turnézott külföldön, jártunk Dániában, Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Luxemburgban... Az idén Németországban, Thum városában vendégeskedtünk, ahol testvérkapcsolatot alakítottunk ki az ottani fúvósokkal. Október 2-án a Loire-völgyi fesztiválon vettünk részt Franciaországban, Montbrisonban negyvennyolc fővel. Számos ország képviseltette magát e rendezvényen, lengyelek, belgák, spanyolok, polinézek társaságában léptünk fel. A borrendek e nagy ünnepsége harmincötödik alkalommal került megrendezésre, s mi olasz menedzserünktől kaptunk meghívást.- Milyen eredménnyel szerepelt a csoport ezen a rangos eseményen?- Menetzenét adtunk elő, de hét-nyolc alkalommal kis színpadi produkciókat is előadtunk. Parádés felvonulásban volt részük az együtteseknek, s a felvonulást körülbelül negyvenezer ember látta. Büszkén mondhatom, hogy a legsikeresebb együttes címet nyertük el, ami a legnagyobb elismerésnek számított.- Hogyan érezték magukat a fesztiválon?- Remek volt a hangulat, a polinéz hastáncosnők hatalmas sikert arattak nemcsak a közönségnél, de a többi résztvevőnél is. Montbrisonból Párizsba látogattunk, ahol csodálatos élményekben volt részünk, majd megálltunk Svájcban, megnéztük Lozant, Genfet. Salzburgban is jártunk, megtekintettük a Mozarthcum-ol. ahol egy olyan ember kísért végig bennünket, aki a zenekar tagja, a budapesti Zeneakadémiára jár, s most vették fel a Mo- zartheumba (amit sajnos anyagi okok miatt nem tud elkezdeni). Egyébként jó körülmények között tudtunk utazni, hiszen a megye kiemelt együttese vagyunk, s a megye és a város támogatta utunkat. Nyűegyháza díszzászlaját minden fellépésre magunkkal visszük.- Mit terveznek a közeljövőre?- Január elsején ünnepeljük a születésnapunkat, ahol körülbelül százötven tagunk lép fel. Nagyon készülünk a rendezvényre, vendégegyütteseket hívunk, s úgy tervezzük, Nyíregyháza egyik híres embere mondja majd a köszöntőt... Teljesen új repertoárt láthat a közönség, több új zenei mű ősbemutatóját tartjuk, és már folynak a próbák a vendégkamies- terrel is. Az előadást 1998. január l-jén délután öt órától láthatja a nagyérdemű. Serfőző Sándor
