Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-16 / 242. szám
Városlátogató 1997. október 16., csütörtök Vásárosnamény határközeiben van. Sok itt a külföldi, főleg kárpátaljai bevásárló, piacozó, s nemcsak magyar anyanyelvű, hanem ukrán és orosz is. Mit szól ehhez? Nem zavaró ez a nagy nyüzsgés a városban? Hegedűs Tamásné:- Engem nem zavar, sem a családomat, sőt örülök neki, ha Kárpátaljáról át tudnak jönni és itt olcsóbban tudnak vásárolni élelmiszert, ruhaneműt, vehetnek ezt-azt a gyerekeknek, olyasmit, amit odaát nem gyártanak, például Túró Rudit, joghurtot, rágógumit, édességet. Ismerem a kárpátaljai helyzetet, néhány évig Beregszászon laktunk, a férjem ott dolgozott a gáztelepen. Tudom, vannak olyanok is, akik nem a rokonokat, barátokat látogatják meg, nem kisebb bevásárlások céljából jönnek Szűcs Jánosné:- Én Gyüréről járok be dolgozni a namcnyi könyvi ár b a. Nem zavarnak engem az idegenek. Kicsi a fizetésem, ezért örülök, ha a piacon olcsóbban tudok vásárolni a kárpátaljaiaktól. Normálisan viselkednek, nem okoznak botrányt, tudtommal a rendőrségnek sincs több baja velük, mint a magyar állampolgárokkal. át, hanem üzérkednek. De ők sem zavarják az életünket, nyugalmunkat. Bereg kutatója StaJUu. ■iirjy - -Ji i'J Babus Jolán tanárnő és néprajzkutató nevét szinte mindenki ismeri Vásáros- naményban. A 80 évvel ezelőtt Kassán született, de a trianoni döntés után szüleivel Lónyára költözött Babus Jolán a beregi táj szerelmese, az itt élő nép életének tudós kutatója volt. 1952-ben nevezték ki az akkor alakult vásárosna- ményi gimnáziumba történelem-földrajz szakos tanárnak. Ott néprajzi szakkört szervezett, iskolai múzeum, beregi tájház létrehozását tűzte ki célul. Néprajzi gyűjtőmunkát folytatott, helytörténettel, gazdaságföldrajzzal is foglalkozott. 1957-ben a vásárosnaményi Járási Könyvtárba kérte áthelyezését, mert ott nagyobb lehetőséget látott néprajzi kutatómunkája végzéséhez. Tudományos cikkei, tanulmányai, rajzai jelentős mértékben gazdagították a beregi Tiszahát népének életéről szerzett ismereteket. A fájdalmasan korán elhunyt tudós tanárnő nevét kollégium vette fel Vásáros- naményban. Az épület falára 1995-ben szép emléktábla került, amely Sebestyén Sándor nyíregyházi szobrászművész alkotása. Tegnap a Babus Jolán Középiskolai Kollégiumban emlékünnepséget rendeztek névadójuk születésének 80. évfordulója alkalmából. Sánta Miklós, a művelődési központ igazgatója, Babus Jolán egykori tanítványa mondott ünnepi beszédet. Az emléktábla megkoszorúzása után a kollégium Babus-emlékter- mében rendezték meg a Ki tud többet Babus Jolánról? vetélkedő döntőjét. Az oldalt írta: Dalmay Árpád, Fotók: Bozso Katalin „Az értékeket meg kell menteni” Vásárosnamény Amikor majdnem két évtizeddel ezelőtt megismerkedtünk, Hegedűs István Vásárosnamény tűzoltóparancsnoka volt. A történelem, a numizmatika, a kisgrafika iránti érdeklődés hozott össze minket. Pista bácsi 1923-ban született Márokpapiban. Elmondása szerint véletlenül lett tűzoltó. 1943-ban a fővárosban lakott, a repülőgépgyár tűzoltóságához került dolgozni. A front közeledtével Németországba vitték őket, a háború Berlin mellett ért véget számára. Szerencséje volt, mert a szovjet fogolytáborból már 1945 szeptemberében hazaengedték. Visszatért szülőfalujába, ahol megkérték, hogy legyen az akkor létrehozott helyi tűzoltóság parancsnoka. Elvállalta a munkát. 1950 májusától állami tűzoltó volt Makón, Budapesten, de haza akart jönni Mátészalkára, a szülőföld közelébe, az akkori Szatmár- Bereg megye székhelyére. Terve sikerült, s 1955-ig Mátészalkán szolgált. Azt követően őrmesteri rendfokozattal Vásá- rosnaményba helyezték a tűzrendészet! kirendeltség vezetőjének. így került Namény- ba, s maradt végleg a város lakója.- Pista bácsi, mi keltette fel érdeklődésedet a művészetek iránt?- Nekem már gyerekkorom óta sokrétű az érdeklődésem. Emlékszem, 1941-ben Beregszászon magyar-angol szótárt vettem, angolul kezdtem tanulni. Szerelmese voltam a szép és érdekes könyveknek, főleg a régi kiadványoknak, amelyekből sikerült többhöz is hozzájutnom. Ezeket később odaajándékoztam múzeumoknak, könyvtáraknak, hogy mások is gyönyörködhessenek bennük, tanulhassanak belőlük. Megragadta képzeletemet az éremművészet. Mindig csodáltam ezeket a miniatűr remekműveket, örömmel vettem kézbe egy-egy régi vagy ritkább emlékérmet, fémpénzt. Rendszeresen jártam múzeumokba, kiállításokra, s mindenütt hosszan időztem a numizmatikai részleg előtt. Ugyanúgy érdekelnek a kisgrafikák, különösen a könyvjegyek, amelyekből több is készült a nevemre. Amikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, hogy korai lenne a tétlen pihenés. Valami- vel ki kellett töltenem az időmet. Korábban, még az 50- es évektől kezdve tagja voltam a Hazafias Népfront járási hely- történeti csoportjának, ahol sok szó esett arról, hogy a múltat fel kell kutatni, a kallódó értékeket meg kell menteni. Akkor persze nemigen volt időm és lehetőségem, hogy ezzel foglalkozzam. Most igyekszem pótolni a mulasztásokat. Néhány éve feljárok az Országos Levéltárba, tanulmányozom a megyénkkel kapcsolatos okiratokat és egyéb anyagokat. Az elején nagyon nehezen ment, mert magamra voltam utalva. Ma már tudom, hogy mit hol kell keresni. .-Ez a kutatómunka nemcsak idő-, hanem pénzigényes is: a nyugdíjból nemigen lehet fedezni a költségeket.- Pályázatokon nyerek, alapítványoktól kapok időnként némi pénzt. Én már ingyen utazom a vonaton, van egy régi írógépem, magam gépelem a kéziratokat, tehát nem kerül különösebben sokba a kutatás. Még 1989-ben honismereti pályázatot hirdetett a Megyei Múzeum. Feldolgoztam Vitka és határa földrajzi neveit, s beküldtem a pályázatra. Második díjat nyertem. Aztán 1992-ben a Lakitelek Alapítványnak volt egy XX. századi történelmi pályázata, arra megírtam Vitka e századi történetét több mint száz gépelt oldalon. Tízezer forintos díjat nyertem vele.- Emlékszem, pár évvel ezelőtt mutattad egy tanulmányodat, amely a Rákóczi-kor helyi vonatkozásaival foglalkozott. Megjelent-e nyomtatásban?- Hogyne, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Levéltár Helytörténeti tanulmányok című kiadványának IX. kötetében jelent meg a dolgozat még 1993-ban. Tulajdonképpen Esze Tamás ezredének a névsorát sikerült összeállítanom korabeli okiratok alapján. Az Országos Levéltárban megmaradt Károlyi Sándor tiszántúli hadrendjének egy mustrakönyve 1706-ból, ezt használtam fel munkám során. A megyei levéltárban találtam egy vitkai dézsmajegyzéket 1707- ből. Ebből nemcsak az itt élt jobbágyok névsorát, az az évi termés és adó mennyiségét siHegedűs István, Vitka múltjának kutatója került rekonstruálnom, hanem például azt is megtudtam, hogy öt vitkai elesett a szabadság- harcban. Haláluk helye fel volt tüntetve a jegyzékben, a csaták időpontját pedig a történelemből tudjuk.-A városi könyvtárban hallottam, hogy könyvet írtál Vitka történetéről. Kiadását a polgármesteri hivatal és a könyvtár is támogatja. Mikorra várható a megjelenése?- Jövő tavasszal lesz a X. Beregi Ünnepi Hét, reményeim szerint akkorra sikerül megjelentetni a könyvet. Még nem áll rendelkezésünkre az ehhez szükséges teljes összeg, de talán akadnak újabb szponzorok is. Egyébként a több mint 300 oldalnyi sűrűn gépelt kézirat még tavaly készült el honfoglalásunk 1100. évfordulója tiszteletére. 1300-tól, tehát keletkezésétől dolgozom fel benne Vitka történetét. Minden hozzá kapcsolódó lényeges dokumentumról van fénymásolatom vagy mikrofilmem. Vannak portaösszeírások az 1500-as évekből, dézsmajegy- zékek 1600-tól 1700-ig, Szat- már megye (1950-ig Vitka a Mátészalkai járáshoz tartozott) megyegyűlési jegyzőkönyvei 1590-től. Egy 1428-ban kelt periévéiben például körülbelül 50 vitkai család nevét találtam meg. Most nyomdát keresek, ahol ki tudnák adni a könyvet. A kézirat lektorálására Németh Pétert, a megyei múzeum igazgatóját kértem fel, aki már tavaly óta szorgalmazza a könyv kiadását. Kulturális hírek A kortárs magyar irodalmat népszerűsítő rendezvénysorozat keretében hétfőn Udud István fehér- gyarmati költő a városi könyvtár gyermekrészlegében olyan általános iskolai tanulókkal találkozott, akikkel olvasásfelmérést végez az Országos Széchényi Könyvtár. Aznap délután a nyugdíjasklub tagjai találkoztak Udud Istvánnal a művelődési központban. Szerdán a városi könyvtárban szűk baráti körben mutatták be Miklós Elemér Határszéli beszélgetések című könyvét. AII. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban szép és érdekes bélyegkiállítás látható Joó Károly nyugalmazott tanár és a diákok gyűjteményéből Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a filatéliában címmel. Bélyegekben, blokkokban, elsőnapi borítékokban, carte maximumokban, emlékbélyegzésekben gyönyörködhetünk, amelyek bemutatják megyénk történelmi, kultúrtörténeti, természeti értékeit, megörökítik szűkebb pátriánk fontosabb eseményeit. Jövőre lesz negyed évszázados a Vásárosnaményi Fafaragó Tábor. A közelgő jubileum tiszteletére október 24-én a művelődési központban hagyományteremtő Rozetta-bált rendeznek, amelynek bevételét a tábor javára fordítják. Az est folyamán művészi fafaragásokat sorsolnak ki a résztvevők között. A hangulatosnak ígérkező bál rendezői Schmidt Sándor táborvezető és Sánta Miklós, a művelődési központ igazgatója. Könyvbemutató a gimnáziumban „Hitem szerint a közszereplő, a közember számadással tartozik. Ünnep idején, s a hétköznapokon egyaránt. A tanulságok közérdekű megvonása okán.” - Ezekkel a mondatokkal kezdi Miklós Elemér a Vásárosnaményi Városi Könyvtár kiadásában megjelent Határszéli beszélgetések című riportkötetét. A színes és fekete-fehér fényképekkel gazdagon illusztrált könyv első bemutatóját a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tartották hétfőn délelőtt. A kiadvány megjelenésének körülményeiről Fejes Gáborné, a városi könyvtár igazgatója számolt be az egybegyűlt diákoknak és tanároknak. Sánta Miklós, a művelődési központ igazgatója a Beregi Ünnepi Hét rendezvénysorozatának több mint három évtizeddel ezelőtti megszületéséről beszélt, hisz ezek a határ két oldalán elterülő Beregben: Vásárosnamény ban és Beregszászon, illetve e két város vonzáskörzetében tartott találkozók adtak alkalmat a szerzőnek, hogy megszólaltassa riportalanyait, feljegyezze az elhangzott előadásokat. S nem is akárkik tisztelték meg a rendezvényeket és szólalnak meg a kötetben! Csupán néhány név: Gál Zoltán, Kányádi Sándor, Ordögh Szilveszter, Baja Ferenc, Pozsgaylmre, Törzsök Erika... Antal Miklós műfordító, az írószövetség tagja a gimnázium korábbi irodalmi rendezvényeire, az ide látogató híres emberekre emlékezett: Veres Péterre, Szabó Pálra, Féja Gézára, Váci Mihályra, Czine Mihályra, Fekete Gyulára, Ratkó Józsefre, Balázs Józsefre. A Beregi Ünnepi Hét színvonalas rendezvényeinek írott dokumentumai és ihletői a Találkozás Bereggel és a Beregi találkozások című kötetek, Miklós Elemér Tisza-parti beszélgetések, Bereg irodalmi hagyományai című művei és most bemutatásra kerülő könyve. Természetesen szót kapott a könyvbemutatón maga a szerző is, aki az irodalom tanító, nevelő szerepét hangsúlyozta, a tények, történések rögzítésének fontosságáról beszélt. Most megjelent könyvében pillanatfelvételt szándékozott készíteni a trianoni diktátum tragikus következményeiről, meg akarta örökíteni azoknak a személyeknek a munkásságát, akik lelkiismeretesen fáradoztak a határokkal elszakított beregi és szatmári magyarság egymáshoz való közeledése érdekében. Miklós Elemér és Fejes Gáborné
