Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-15 / 241. szám
1997. október 15., szerda Kárpátalja !-rj® A Vöröskereszt hordja a saját keresztjét Egyre több a rászoruló Az Ybl Miklós tervezte régi megyeháza zegzugos folyosóin csak nehezen igazodik el az idegen. A beregszásziak többségének azonban nem okoz gondot megtalálni a járási foglalkoztatási központ hivatali helyiségeit. A labirintus mélyéről kiszűrendő zsivaj végül biztos útbaigazítónak bizonyul. Sötét, tekervényes, szűk folyosó. Oldalt a fal mentén néhány rozoga szék, s vagy száz-százötven tolongó. Valamennyien dolgozni szeretnének, többségüknek teljesen mindegy, hol, csak állás legyen. Nincs csúcsforgalom. Itt mindennapos a tömeg, a lárma, a tolongás. Naponta jönnek ide újra és újra. Beszélgetnek, szitkozódnak, átkozzák a kort és az országot, melybe beleszülettek, s ellenséges pillantásokkal kísérik az újonnan jövőt. Nem csoda, elvégre minden érkező potenciális vetélytárs, aki tovább rontja az esélyeket.- Esélyek? - tárja szét tanácstalanul a karjait szűkösre méretezett hivatali szobácskájábán Francz Béla, a Beregszászi Járási Foglalkoztatási Központ főnöke. - Milyen esélyekről lehet szó ott, ahol könnyebb számba venni a még üzemelő cégeket, mint azokat, melyek már lehúzták a redőnyt? Azt mi sem tudjuk pontosan, hogy hány vállalatnál folyik még a termelés, mert számuk naponta csökken. Azzal viszont tisztában vagyunk, hogy a beregszászi járásban nincsenek szabad munkahelyek. A járási foglalkoztatási központ egyébként egyre nehezebben állja a megmegújuló rohamokat. Sokan, megunva a kényszerszabadságok keservét, inkább önként mondanak fel „munkáltatóiknál”, s a központ segítségére apellálva próbálnak új egzisztenciát teremteni. Az álláskeresők száma ennek megfelelően folyamatosan gyarapszik.- Az a szomorú - meséli tovább Francz Béla -, hogy a munkanélküliség mifelénk nem a szakképzetleneket sújtja, hanem egyre inkább az értelmiséget, a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereket. S hogy szavait illusztrálja, a kimutatásokat szedi elő. Ezekből egyértelművé válik, milyen is a valós helyzet a beregszászi járás munkaerő- piacán. A hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma ottjártunkkor 3170 fő volt, 2497 személy megkapta a munkanélküli státust. A többiek még reménykednek, hogy talán akad valami a számukra. A hivatalos munkanélküliségi ráta 4,1 százalék, ami országos viszonylatban is az „élmezőnyhöz” tartozik. A központ vezetői szerint azonban a valós arány meghaladja a 32 százalékot, amivel a járás országos első lehet. Azaz egész Ukrajnában alig akad olyan járás, ahol ekkora méreteket öltött a munkanélküliség. Mint Francz Béla mondta, a munkanélküliek közt az értelmiség van a legreménytelenebb helyzetben. De legalábbis a szakképzettek azok, akik huzamosabb ideje képtelenek munkát találni. A hivatalosan bejegyzett munkanélküliek közül 2584 a szakmunkás, és 415 a felsőfokú végzettséggel rendelkező hivatalnok. A mindenféle szakképzettséget nélkülöző munkanélküliek mindössze 176-an vannak. Érdekesnek, vagy inkább elgondolkodtatónak mondható az a tény, hogy az idén a munkaügyi központhoz fordultak zöme a 30-45 év közöttiek korosztályából került ki.- Nagyon nehéz itt bárkinek is álláshoz jutnia - veszi ál a szót Jurij Veszelszkij, a központ osztályvezetője. - Az idei év első felének végén például csak négy szabad munkahely volt. Az álláshirdetők közt volt a konzervgyár, mely két segédmunkást keresett, valamint a készletezővállalal, melynek egy traktorosra volt szüksége. Kínáltak még egy elárusítói állást, s ezzel ki is merült a választék. Szinte kilátástalan helyzetben vannak a beregszászi járásban a pályakezdő fiatalok, mert gyakorlatilag sehol sem tudnak elhelyezkedni, s főleg nem a választott szakmájukban. Pedig érdekükben a járási közigazgatás is tett bizonyos lépéseket. Kötelezték például a vállalatokat, hogy összességében 400 pályakezdőnek biztosítsanak munka- lehetőséget. Amennyiben nem tesz ennek eleget a munkáltató, úgy bírságként az egy havi átlagbér tizenkétszeresét kénytelen befizetni a költségvetésbe.- Nem csupán az álláskeresők vannak szorult helyzetben - fűzi tovább mondandóját Francz Béla. - A mi központunk is komoly bajok közepette vegetál. Megye- szerte talán itt a legrosszabb a munkavégzés s az ügyfél- fogadás körülményei. Ezt legjobban talán azzal illusztrálhatnám, hogy még telefonösszeköttetésünk sincs a megyei központtal. No persze messze nem ez az egyetlen probléma. A központ ottjártunkkor 64 606 grivnya hátralékkal tartozott a segélyre szorulóknak. A saját fizetésükre is hónapok óta várnak. S hogy még tovább tetéződjék a gondok sora, az egyetlen szolgálati gépkocsi forgalmi engedélyét is bevonták a hatóságok. A központnak ugyanis annyi pénze sem volt, hogy a kötelező műszaki vizsgáért befizessék az illetéket. Szép, tágas épületben, hófehérre meszelt falak között lelte meg - remélhetőleg végleges - helyét a kárpátaljai megyei Vöröskereszt. Az ajtón belépve jobbra egy jókora üvegedény áll, rajta a szervezet jelképével, s mellette az adakozásra szólító felhívással. Ide bárki bejöhet, s dobhat az urnába némi aprópénzt. Abban bíznak, hogy nem halt még ki teljesen az emberekből az adakozási kedv. Az előtérben tucatnyi ember ül vagy ácsorog. Csendben, szemükben valami leírhatatlan, szomorú kifejezéssel pillantanak az újonnan érkezőkre.- Ma még nincs is nagy forgalom - mondja A/anay/ó Gabriella, az intézmény igazgatója. — Gyakran kétszer-három- szor ennyien is várakoznak. A legtöbben csak enni szeretnének. Nyílik az ajtó. Félénk tekintetű, szinte még gyerek fiatalember lép be. Öltözete szakaTöbbek között ezek derültek ki azon a sajtótájékoztatón, amit a napokban tartott a megyei belügyi főosztály vezetője, Hennagyij Moszkal. A vezérőrnagy elmondta, hogy a lehető legjobb a kapcsolata a szomszédos országok rendőri szerveinek vezetőivel. Különösképpen a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiekkel kialakított együttműködést emelte ki. A vezérőrnagy elmondta, pillanatnyilag nincs szó arról a korábbi tervről, hogy megyénk területén egy új büntetésvégrehajtó intézmény létesüljön. Egy-két éve ugyan még élénken foglalkoztak az üggyel, s több terv is született arról, hogy hol kapjon helyet az intézmény. Mint lehetséges helyszín, szóba jött Ungvár, dozott, lábbelijének talpa válófélben van a felsőrésztől. Csupán egy nejlonzsineg tartja őket össze. Nem először járhat itt, mert ismerősként köszön neki Gabriella. Minden rendben lesz - veregeti vállon a fiatalembert, s már intézkedik is ügyében.- Ez a kamasz Nagyszőlősről utazott fel Ungvárra - mondja, miután becsukódik az ajtó. Az ottani bentlakásos iskola növendéke, de nincsenek szülei és nincs hová mennie. Enni szeretne, mert már nagyon éhes. Az iskolában ugyanis nincs menza. Lophatna is, de ő rendes fiú. Sajnos, a hozzá hasonló „rendes fiúk”, nem találva munkát, megélhetést, a segélyszolgálatot keresik fel egy-egy tál meleg étel reményében.- Vannak olyanok is, akik nem kérnek, hanem adnak - folytatja Manajló Gabriella a sarokban álló dobozokra mutatva. Nagyszőlős, s a kihasználatlanul omladozó pisztraházi „lész- tagyár” is. Pénz azonban nincs, s erre a közvéleményt alaposan felháborító célra egyhamar nem is lesz. Egészében véve az idei év kilenc hónapja során tovább csökkent a bűncselekmények száma. Ebben talán az is szerepet játszik, hogy a belügyi szervek berkein belül folyik a tisztogatás. A nem- kívánatos, a testület tekintélyét romboló személyektől rövid úton megválnak. Jelenleg is öt volt rendőr ellen folyik eljárás. Öt másikra már ki is mondta a bíróság az ítéletet. Hennagyij Moszkal vezérőrnagy szerint a közeljövőben alapos minőségi változáson esik át a kárpátaljai rendőrség sor- és tiszti állománya. Felülvizsgálják a tiszti rangok jogosultságát, s minden bizonnyal- Többnyire használt ruhát, lábbelit hoznak. Eléggé el- nyűttek már, de azért valamivel jobb állapotban vannak, mint azok, amelyekben a rászorulók betérnek ide. A rászorulók száma pedig naponta emelkedik. Kárpátalján már több mint tízezer elesett, folyamatosan segélyekre szoruló személyt tart nyilván a Vöröskereszt. A legtöbbjük olyan szegény, akinek már egy ing vagy fehérnemű megvásárlása is megoldhatatlan anyagi gond. Elsősorban a rahói, perecsenyi és nagyberez- nai járások lakói ezek.- A környező országokban, de a hágókon túl is nagy pusztításokat végeznek az idei nyáron az elemek. Amikor nálunk volt hasonló baj - meséli Manajló Gabriella -, sokfelől kaptak segélyeket a kárpátaljai árvízkárosultak. Mi is szerettünk volna segíteni másokon, de nem tudtunk. A lakosságtól nem gyűjtöttünk, mert kevesebb ezredes, alezredes, őrnagy lesz majd rendőregyenruhában. Némileg bonyolította megyénkben a helyzetet, hogy a nyáron 300 elítélt szabadult amnesztiával, s tért vissza Kárpátaljára. Közülük 17 fő már vissza is került a rács mögé. A másik nagy probléma a rengeteg ide vándorló hajléktalan csavargó. Ezek szinte kivétel nélkül bűnözők, s mint ilyenekre, semmi szüksége a megyének. Ez év kilenc hónapja alatt Kárpátaljáról mintegy 800 személyt utasítottak ki. Elharapództak a durva, gyakran súlyos tettlegességig fajuló családi konfliktusok. Munkácson az idén 3073, Ungvá- ron pedig 2900 ilyen perpatvarba kellett a rendőröknek beavatkozniuk. A veszekedések során egyre gyakrabban kerül nincs a szegényektől mit. A felkért nagyvállalatok, vállalkozók pedig rendre elutasították kérésünket. A megyei Vöröskereszt vezetője még elmondta, hogy a közelmúltban érkezett Németországból egy 400 ezer márka értékű segélyszállítmány a legutóbbi kárpátaljai árvizek károsultjainak címére. A szállítmány, melyben gyógyszerek, gyógyászati eszközök, élelmiszercsomagok vannak, még most is raktáron hever. Az ukrán törvények értelmében ugyanis a humanitárius segélyek is vámkötelesek. Ezért az értékes szállítmányokért pedig nincs, aki kifizetné a tekintélyes vámtarifát. Fura dolog ez, hiszen valahol az emberek önként, térítésmentesen adták össze a messze idegenben élő rászorulóknak a sok-sok mindent, s ezért most az állam a saját polgárait bünteti. elő lőfegyver, kés s más, gyilkolásra alkalmas eszköz. Szólt a vezérőrnagy az évtized bűntényének is nevezett munkácsi hármasgyilkosság körüli nyomozás fejleményeiről. A Latorcaparti városban egy családot irtottak ki ismeretlen tettesek, akik áldozataikat előbb megkötözték, majd késsel halálra szúrkálták. A gyilkosok csak a két kiskorú gyermeknek kegyelmeztek meg. A példátlanul súlyos bűntény felderítésére az egész belügyis állomány bevetésre került. A nyomozók állítólag közelállnak a megoldáshoz, sőt van egy gyanúsítottjuk is, aki ellen körözést adtak ki. A nyomravezetőnek egyébként 10000 hrivnya (egymillió forint) üti a markát. Két éve részegen Cserkasszi megye egyik elmegyógyintézetében különös pácienst kezelnek. Az egykori pálinkagyári munkás éveken át az „Egyetlen percet sem józanul” elv szerint élt. Ez juttatta az intézetbe. A férfi, bár már két éve egyetlen csepp alkoholt sem vett a szájába, mind a mai napig nem józanodon ki. Az orvosok minden próbálkozása kudarcba fulladt: nem sikerül kihozni az illuminált állapotból. Az oldalt írta: Balogh Csaba Fotó: Markovics Mátyás Szomszédi jókapcsolat bűnüldöző berkekben Kárpátalján nem épül börtön Álláskeresők a Vérke partján Az Ung folyó völgyében
