Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-11 / 238. szám
Ezüst Simkónak, arany a „triónak” Babus Andrea (Új Kelet) A szeptember 27-ei, pécs- váradi válogatót és az október 3-ai, pénteki elődöntőt követően október 4-én került megrendezésre Budapesten A Vili. FISAF Eb, a profi aerobic-bajnokság. AzEb- n történtekről az ott jelen lévő Pintérné Lugosi Mónika nyíregyházi aerobic-oktató- val beszélgettünk.- A bajnokságot eredetileg Görögország rendezte volna, azonban váratlanul mégis Magyarország kapta a megtisztelő feladatot. Hazánkat ugyan váratlanul érte a megbízás, de remekül felkészült a verseny fogadására. A rendezvény színvonalát emelték a szüneteket tarkító gyakorlatok. Az Amerikából nemrég visszatért fitness-világbajnokunk, Béres Alexandra a FISAF Eb-n is bemutatta tudományát. A szünetekben szerepeltek az utánpótláscsapatok is, valamint a békéscsabai Fitness Club step-aero- bic előadását is megtekinthették a nézők.- Mondana néhány szót a verseny pontozási jellemzőiről?- A pontozásban némi változás történt az elmúlt időszakhoz képest. A hét pontozóbíró közül három a gyakorlatok technikai megoldásait, három a művészeti kivitelezést és egy (újonnan kialakított státusú), az úgynevezett globálbíró az összhatást pontozta. A globálbíró által odaítélt pontok ötven százalékban esnek latba az értékelésnél, a maradék ötven százalék egyenlő arányban oszlik el a többi bíró között.-Hogyan zajlik egy ilyen verseny?- A döntőbe minden kategóriából - férfi, női, vegyes páros, team - öt-öt versenyző jut be. A férfiaknál e bajnokságon a magyar induló, Török Vilmos az ötödik lett. Bronzérmet Davide Borsella olasz, ezüstöt Jakub Strakos cseh, aranyat pedig Alain Courte francia versenyző vihetett haza. A nők küzdelmében Elena Fantuzzi olasz hölgy végzett a harmadik helyen, s bár elsőként került a döntősök közé, sajnos Simkó Andrea „csak” a második lett. Egyetlen tized ponttal csúszott le az aranyéremről, amit így a világbajnok, Olga Sipkova cseh versenyző mondhat magáénak. A párok versenyében hazánk képviselői, Szloboda Éva és Török Vilmos az ötödik helyezést szerezték meg, harmadik a Sarah Crecket-Daniel Dánét francia páros lett, az ezüstérmet a Marie Sahlberg-Pertti Sahl- berg finn kettős kapta, első helyen pedig a Rád ka Hanakova- David Hut cseh pár végzett. A team kategóriában bronzérmes lett a Paoló Abbete-Giorgo Picinelli-Cesare Pittin olasz trió, ezüstöt a David Holzer- Vladimir Valnoch-Jakub Strakos, a világranglista-vezető cseh hármas kapott, s nagy örömünkre aranyérmes a magyar trió lett, név szerint: Szentgyör- gyi Rómeó, Katus Attila és Katus Tamás. Kiemelkedő teljesítményt nyújtottak tehát a magyarok.- Milyen érdekességeket tudna elmondani a hazai versenyzők gyakorlatairól?- Simkó Andrea technikailag pontos, szép kivitelű, joggal mondhatjuk, világszínvonalú gyakorlatot mutatott be. Egy történetet játszott el, melyben apácát alakított, aki latin zenét hallva temperamentumos amazonná válik. Külön érdekesség, hogy a jellembeli változásnak megfelelően a gyakorlat közben felső ruházatát is „átszabta”. Ugyan lehetett volna fényesebb is az érem, de ne legyünk telhetetlenek, hiszen a nagy ellenfél, Sipkova (aki egy kétéves gyermek édesanyja, mégis lehengerel mindenkit nőiességével, bájával) csúcsformában volt. A huszonnyolc éves Andrea azonban nem kizárólag versenyzőként volt jelen, hanem legtöbb társa edzője, koreográfusaként is. így ő koreog- rafálta az aranyérmet hozó gyakorlatot. A pécsi trió tagjai a három testőr figuráit keltették életre. A rendkívüli szinkronitásról, fantasztikus együttmozgásról híres csapatot három különálló, erős egyéniség alkotja. Ezen személyiségek a teljes összhang mellett tökéletesen megnyilvánulnak, ki-kivillannak a produkcióból, színesebbé varázsolva az előadást. A művészi hatást erősítette, hogy a Három testőr című film zenéjére dolgozták ki a gyakorlatot, s a sportolók maguk állították össze az effekteket, így például kardsuhogást is hallott a közönség. Szerepet kaptak a gégék is, a leghatásosabb talán a guillotine-jelenet volt...- Hogyan látja ezek után a sikerek után a sportág jövőjét?- A hazai eredmények újabb ösztönzést adhatnak Magyarország sportéletének ahhoz, hogy kellő figyelmet fordítson e színes, eleddig kiaknázatlan lehetőségekkel kecsegtető sportágra. Megéri... Értékrendek, értékek Palotai István (Új Kelet) Kevés olyan dolog van a világon, aminek oly sok az értékmérője, mint a könyvnek! Nem véletlenül! A könyv - egészen a inai időkig, amikor is a számítógép veszi át ezt a szerepet - az egyetemes emberi kultúra tárháza volt, és mint ilyen, már eleve magában hordozta pótolhatatlan értékét. Vannak aztán irodalmi értéküknél fogva felbecsülhetetlenül nagy kincsek, azonban ez az értékmérő nem magára a tárgyra, a „materiális könyvre” vonatkozik, hiszen könnyen lehet az egy olcsó könyvtári kiadás is... A könyvnek van ezentúl individuális értéke is - egy-egy különösen kedves kötet például a gyerekkor távlatából, amire az ember hiába vadászik, mégis képtelen beszerezni. (Az én esetemben például Sebők Zsigmond Mackó úr kalandjai.) Aztán vannak a „műfajnak” nagyágyúi is: azok a felbecsülhetetlen értékű régi egyedi példányok, esetleg kódexek, amelyeket katalógusokban jegyeznek, óvnak fénytől és szellőtől, és birtoklásuk akár mániává is válhat. Én azonban - megvallom - úgy vagyok velük, mint Petőfi a zordon Kárpátokkal: csodálom „őket”, ámde nem tudom úgy szeretni, mint a hajdani Diákkönyvtár által kiadott és három forintért vásárolt Ana- tole France Barátom könyve című, féltve őrzött kedvenc kötetemet.. Kinek van igaza? Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben mindenkinek. rttP* usq«e de*“ Xd«
