Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-11 / 238. szám
Múlásom napjai Naplójegyzetek 1997. június Verebes István __ „. ..Az emberek akkor boldogok, ha egész életükben erényesen viselkednek, és ha emellett még a sors bizonyos adományokkal is - mint például jó egészség, átlagos vagyon, jó gyerekek stb. - megáldotta őket.” (Heller Ágnes összegzése a nikhomakhoszi etika alapján) Csak egy kicsit is bővebben erről nincs nagyon mit mondani!... Vagy egy nagyregényt ír az elmélkedő e tárgyban, vagy megelégszik ennyivel. A banális embereknek banális élményeik vannak. Ha egy színészre értjük e megállapítást, annak kevéssé sikeres utat ígérünk. A színpad sokfajta személyiséget elvisel - amiben persze annyi a veszély, mint az áldás! —, de biztos, hogy a banális lelkületet megfojtja, mert a banalitás unalmas, az unalomnál jobban pedig semmit nem büntet a közönség. Noha sok olyan érdekes potenciállal bíró színész van, amelyiket elsősorban műveletlensége, fegyelmezetlensége, lustasága köz- helyesíti le a sárga földig. Hány olyan színész van, aki ha csak hulladékidejét, amelyben fecseg, iszik, bámul a semmibe, kitisztítaná, s megfontolná saját életének gondjait, örömeit, izgalmasabbá válna próbán, s főleg az előadásokon. Aki a saját konfliktusait nem lebecsüli, aki kíváncsi önmaga megfejtett rejtvényeire, az nem fogalmaz a színpadon se azonnal a szakmai vagy emberi klisék szerint. Az érdekes élmények feldolgozása érdekes embereket formáz. Az érdekes élményekhez szorgalom, bátorság, elégedetlenség, kíváncsiság és sok-sok töprengés szükségeltetik. Bajban vagyok Frideri- kusszal. A magánérintkezés szintjén kifejezetten kedvelem őt. Becsülöm tehetségét, persze tudva, hogy annak szintje alatt sokkal mélyebben teljesít, mint illő volna, hiszen amíg nem „futott be”, tökéletes arányt tartott a „talk” és a „show” között. A „talk” mostanra már teljesen kimúlt műsoraiból. Ami azokban még verbalitás, az egyre inkább halandzsa, bombaszt, ízetlen bizalmaskodás. Ma már mindegy, hogy Friderikusz tervszerűen, előre elhatározott szándékkal jutott idáig, vagy csak gyöngék a tanácsadói és a sikerben való ámokfutása során könnyült el automatikusan, magától!... Ami közszereplésében veszély, az a mai magyar kultúrszintnek és közízlésnek a hatásban megnyilvánuló modellálása. Hogy Friderikusz beletalált abba, vagy éppen kitalálta, hogy mi kell, az egyre megy, mert ugyanarra utal!... Egyszerűen errefelé mutatkozik manapság a vonzás. Éspedig olyan erővel, olyan nagyságrendben lefedve az egész ország zömének érdeklődési irányzékáit, hogy művész vagy animátor számára itt most már csak mindössze két, egymástól széliében messzire szakadó választás mutatkozhat. Az egyik: követni a trendet!... A másik: ellentmondani a trendnek, feleselni minden gátta- lansággal!... Közlés, valamint az egymásnak nem ellentmondó fegyelem és színesség, e három alapkövetelmény szerint lehet kikerülni az „élcsapatot”, amelynek - sajnálatosan! - most épp zászlóhordozója az általam szeretett Friderikusz Sanyi. Pünkösti Rákosi-könyve. Aligha Rákosiról szól. Talán még érdekesebb fölfedezni benne Kádárt. Azt a Kádárt, akivel nekem is volt szerencsém kezet fogni. Akinek számos államférfiúi erényét, akinek politikai tehetségét már felnőtt, érett ésszel bíró férfiként elismertem!... (Talán az adott konstellációban még érvényesen is.) Hanem mindazok, akik az 1946-1956 közti tíz év kommunista történetében olyan bensőségesen részt vettek, mint például Kádár is a forradalom után, azokra már kényszerzubbonyt kellett volna húzni. Egyszerűen átláthatatlan, hogy annyi hazugság - egymást ismerők hazudtak egymásnak egész nap! -, annyi fprdulat - az önkény által sűrűn változtatott „igazságok” szolgalelkű követése -, annyi kegyetlenség után abszurdum, hogy a további 30 évben kiknek a kezében maradt a sorsunk!... Rákosival sehogy se voltam, de Kádárral bajban vagyok. És innentől menthetetlenül, mi több, fel- menthetetlenül!... (Folyt, köv.) Hangversenyek Babus Andrea (Új Kelet) A Nemzeti Filharmónia hangversenyeket ad 1997 végén és 1998 elején Nyíregyházán. A koncertek a Váci Mihály Városi Művelődési Központban kerülnek megrendezésre, minden alkalommal este hét órai kezdettel. 1997. november 3-án, héfőn J. Brahms Német requiem- jét a Debreceni Filharmonikus Zenekar és a Debreceni Kodály Kórus adja elő. Vezényel Kollár Imre, a kar igazgató Szűcs Lajos. December 9-én, kedden a Collegium Musicumot hallhatják, furulyán és barokkfuvolán Stadler Vilmos, viola da gamba-n Kakuk Balázs, csembalón Szilvássy Gyöngyvér játszik és Lugosi Melinda énekel. 1998. január 28-án, szerdán Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraestjét hallgathatja a publikum, február 25-én pedig a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar lép fel Martos László vezényletével. Április 29-én, szerdán a Miskolci Szimfonikus Zenekar előadását csodálhatja meg a közönség, vezényel Kovács László. Kultúra „Nyugodtan nézhetek a tükörbe” 1997. október 11., szombat Ahál Exkluzív interjú Koncz Zsuzsával Szabolcsi Tamás Koncz Zsuzsa legújabb lemeze több értelemben is különleges az énekesnő pályáján. Utoljára 1993-ban jelent meg „igazi” új stúdióanyag Ne veszítsd el a fejed címmel. A dalok akkor, a rendszerváltás időszakában arról szóltak, hogy a változások és az új jelenségek között próbáljuk megőrizni korábbi értékeinket, eszméinket — s nem utolsósorban önmagunkat. Azóta eltelt négy esztendő - s körülöttünk a világ visszavonhatatlanul megváltozott. Az új lemez, az Ég és Föld között, miközben tükröt tart e új világ elé, arra keresi a választ, hogyan őrizhetjük meg emberi méltóságunkat mindennapjaink „kis háborúi” közepette. Ázt kutatja, hol talál(hat)unk segítséget a túléléshez; égen-e vagy földön, egymásban vagy csupán önmagunkban - netán itt is, ott is? Koncz Zsuzsa új lemezén a régi zenésztársak mellé új, fiatal muzsikusok is közreműködtek. A produkció vezetője továbbra is Bornai Tibor, négy dalt írt és hangszerelt Tolcsvay László, s a dalok szövegeinek nagy részét (a lemez alapvető mondanivalóját) ismét Bródy János jegyzi. A változás kétségtelen jele, hogy a címadó dalt Bódi „Cipő Republic” László írta. Bemutatkozik a felvételen új szerzőként Korom Attila is - továbbá újdonság, hogy Dés László nagyszerű dalát is elénekelte Zsuzsa. Az album megjelenése után országos turnéra indul Koncz Zsuzsa, majd az ismét nagy várakozás elé néző koncert következik november 15-én a Budapesti Sportcsarnokban - előtte azonban október 28-án városunk vendége lesz. Lemezről, turnéról, emberi dolgokról kérdeztük. —Milyen ríz új „ Koncz Zsuzsa- sound”? — Én hadd ne ítéljem meg ezt, hisz elfogult vagyok. Minden dalnak sajátos, külön arculata van - az album meghallgatása a döntő szerintem. — Kedvenc előadóid? — A külföldiek közül Sting, Mark Knopfler, az R. E. M. és néha az Oasis zenéje áll közel hozzám. A hazai előadók sok színvonalas lemezt adnak ki, kifejezett kedvencem nincs.- Kedvenc saját dalod?- Mindig az „újszülött” a legkedvesebb - számomra most az Ég és Föld között.-Neves külföldi zenészek még aktív időszakukban gondoskodnak későbbi megélhetésükről. Akad, aki fiatal tehetségek pályáját egyengeti, van, aki szakkommentátorként dolgozik - megint mások saját stúdiót üzemeltetnek. Mik a saját terveid?- Egyelőre nem szívesen beszélek erről a témáról; mindent a maga idejében...- Mennyire bizonyultak tartósnak korábbi munkakapcsolataid?- Ezen a téren sincs ez máshogy, mint a nagybetűs ÉLET- ben. Az emberek gondolkodás- módja az idő elteltével és lehetőségeikhez mérten változik. ■Van, akinek családja megélhetéséért messzire kell költöznie barátaitól; ugyanígy az én ismeretségi körömben is van olyan, akit messzire sodort az ÉLET. Aki azonban hosszabb ideje nyomon követi pályafutásomat, láthatja: egy állandó, stabil maggal dolgozom együtt lemezen és koncerten egyarát.- Kik lesznek a kísérőzenészek a turnén?- Bornai Tibor (billentyűs hangszerek), Tiba Sándor (dob), Jamie Winchester és Maróthy Zoltán (gitár), Huszár Mihály és Lengyelfi Miklós (basszusgitár) alkotja a teamet.- Mit tartasz pályafutásod legnagyobb sikerének emberileg és zeneileg?- Hűha, ez nehéz kérdés... Két dolog van talán. Az egyik az, hogy az emberek hitelesnek érezhetik, amit csinálok; nincs mögötte más, mint ami látszik. A másik pedig az, hogy reggelente nyugodtan nézhetek bele a tükörbe. Ami emberileg sokszor erőt ad, az az, hogy elég hosszú ideje talpon vagyok ebben a műfajban, és még mindig sokaknak (sőt egyre többeknek!) tetszenek a dalok.- Mi az, ami egy-egy hullámvölgyön átsegít?- A zene, a JÓ ZENE. 1993- ban megjelent utolsó stúdióanyag után az unplugged műfaj lendített át a holtponton forradalmian új hangzásvilágával. Sok ember jött el azokra az előadásokra, akiket a mai napig nagyra tartok!- Tennél-e valamit máshogy, ha újrakezdhetnéd?- A „mi lenne, ha...” sohasem izgatott. Hiszem, hogy valahol mindannyiunknak meg van írva a sorsa - és az abban foglaltaknak valóban úgy kell lenniük!- Sorban lépnek elő az elmúlt évtizedek sikeres előadói hazánkban és külföldön egyaránt. A fiatalok közül is egyre többen fordulnak el a divatzenéktől, és hallgatnak inkább Led Zeppelint, Muzsikást vagy LGT-t. Mi a véleményed erről?- Bevallom, furcsán idegenül érzem magam ebben a „technoorientált” világban. Vallom és hiszem, hogy az emberi érzések az igazi zenére rezonálnak! Furcsa kort élünk, rengeteg negatív dologgal találkozhatunk nap mint nap. A divatzenék zajai a mindennapi attrocitásokat tükrözik, ismételve és megsokszorozva, felerősítve azokat. Csak ismétlik, újat nem teremtenek! A pozitív emberi érzések egy másfajta, emberközpontú zene- környezetben mutatkoznak meg igazán. Én mindent megteszek azért, hogy ha valaki eljön a koncertemre, jól érezze magát. Arra az időre, míg a társulat a színpadon van, felejtse el a hétköznapok gondját-baját, és találja meg a kikapcsolódást a zenében! Kulturális étterem A tiszadobi Barackvirág Étterem tulajdonosa elkötelezte magát a kulturális élet ápolása mellett. A tervek szerint a vendéglő a jövőben rendszeresen helyet ad kulturális, szórakoztató rendezvényeknek. A sorozat már el is kezdődött, október 4-én például Koós János zenés estjét hallgathatta, láthatta a közönség. Az előadáson a helyi MIKEK Kft. tulajdonosának anyagi segítségével, a Tiszadobi Nyugdíjas Hét keretében húsz idős ember is részt vehetett Az oldalt összeállította és szerkesztette: Forgó Sipos József Palotai István (Új Kelet) Miért van az úgy, hogy az embernek több mint egy fél életet le kell sokszor élnie ahhoz, hogy valamit tényleg megértsen? Mondjuk egy úgynevezett matematikai axiómát? Avagy más megközelítésben: vajon miért megy tanárnak az, aki képtelen a matematika nyelvén túl - más érthető nyelven is - elmondani egy szabály okát és miértjét? Ő, mennyi elpocsékolt idő és energia az agynak - tudat alatt - negyven évig törnie a fejét egy evidencián... Mínusz szorozva mínusz- szál az egyenlő plusszal. Mondá az Ur, és általa a Gömböc Gizi. De tanárnő kérem, miért? Miért egyenlő plusszal a mínusszor mínusz? Mert egyenlő. Ez törvény, ez axióma és kész. így kell elfogadni - jött a magvas oktatás. Beletörődtem. Elvégre annyi érthetetlen dolog volt akkor még számomra a világon, hogy egy ide vagy oda, nem játszott szerepet... Pedig nem kellett volna becsapnia. Megmagyarázhatta volna, ha meg tudta volna magyarázni! Méghozzá a nyelvtan segítségével! Történt ugyanis a minap, hogy nagyobb ügyeim elvégzése után ahogy illik, megfodultam, hogy öblítést eszközöljek a fajanszon, miközben megakadt a szemem az újmódi tartályra ragasztott tájékoztatón: „Mínusz hetvenöt százalék vízmegtakarítás” - hetvenke- dett a gyártó. Elgondolkoztam. Itt valami nem stimmel. Ez olyan, mint a másik nyelvi lázálom, a ’Jiibát vét”. Elvégre aki elvéti a hibát, az tökéletes munkát végez. Ha a megtakarítás mínuszban van, akkor nyilvánvaló, hogy több a felhasználás... Magyarán a mínusz hetvenöt százalék megtakarítás az annyit jelent, hogy eztán hetvenöt százalékkal több vizet fogok eldorbézolni, mint eleddig. Ez pedig nem éppen nevezhető megtakarításnak! Mert mínusszor mínusz az plusz. Nos, ennyi lett volna kedves Gömböc Gizi az egész. Kár, hogy elmaradt... De ahogy ez lenni szokott a világon: a megoldott probléma új megoldandót szül: vajon miért mindig a „kis házban” jönnek a legjobb gondolatok? Micsoda CD! Az iskolai és óvodai nevelés részévé válhat ismeret- anyagával a Micsoda című új CD-ROM-sorozat. Ezekkel a szavakkal méltatta Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter szerdán Budapesten, a Liszt Ferenc téri Szabó Ervin Gyermekkönyvtárban tartott bemutatón a programot és alkotóit. Mint elhangzott, a sorozat hal lemezből áll. Az alkotók célja a magyar irodalom korszerű eszközökkel történő bemutatása, ide értve az értékmentést is. Irodalmunk kiemelkedő egyéniségeinek műveit multimédiás eszközökkel dolgozzák fel a lemezeken, amelyeknek a használatához még csak a betűvetés ismeretére sincs szükség, így a legfiatalabb korosztálynak, az óvodás korú gyerekeknek is nagyszerű szórakozást nyújthatnak.
