Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-08 / 209. szám
1997. szeptember 8., hétfő Oktatás, kultúra Kutatási megállapodás Az adatvédelmi biztos ajánlására a levéltári törvény szükséges módosítását követően Izrael és Magyar- ország államközi megállapodást köt a holocaustra vonatkozó levéltári állomány kölcsönös kutatásának feltételeiről. A megállapodást a személyhez kötődő adatok védelmének hazai jogi szabályozásával összhangban kell megalkotni-mondta el az MTI-nek Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, aki az államközi megállapodás szakmai előkészítésén dolgozva nemrégiben Jeruzsálemben tárgyalt. Hozzátette: a látogatás során személyesen találkozott a holocaust emlékét ápoló Jad Vasem intézet munkatársaival, továbbá az ország főlevéltárnokával és az állami levéltár igazgatójával is. Új tankönyvbolt nyílik A Holnap Könyvkiadó és a Pedellus Kiadó 15 millió forintos árukészlettel a fővárosban új tankönyvboltot nyit szerdán. Mint a Holnap Könyvkiadó ügyvezető igazgatója, Milkovich Eszter az MTI munkatársának elmondta: az általános és a középiskolai tanulóknak jószerivel annyi boltba kell elmenniük tankönyveikért, ahány kiadó könyvéből tanítanak az iskolákban. A szerdán megnyíló Holikon elnevezésű üzletben egy helyen mindent megtalálnak. Terveik szerint később a főiskolások és az egyetemisták is itt szerezhetik be könyveiket. A diákok és a szülők kétezerféle tankönyv és iskolai segédkönyv között válogathatnak a XI. kerületben, a Zenta és a Bartók Béla út sarkán nyíló 30 négyzetméteres boltban. Az első két héten 20 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak. Vakáció vég a Melódiáknál Új Kelet-információ _____________________________ A hivatalos tanévnyitó ünnepéllyel egy időben vakációzárót tartottak Nyíregyházán, a tanárképző fősikola Melódiák nevű szervezeténél. A legszorgalmasabban dolgozó diákok között jutalomtárgyakat is kisorsoltak. A Profi Bringa Bt. jóvoltából versenykerékpárt nyert Kardos András. Tassi Zoltán és Márczi Norbert egy-egy sétálómagnót kapott ajándékba. A Melódiák vezetői tervezik, hogy a naptári év zárásakor szintén jutalomtárgyakban részesítik azokat, akik több turnuson át szorgalmasan dolgoztak, és közöttük a mostanihoz hasonlóan nyereményeket sorsolnak majd ki. Visszatér a vén diák Az ipar szakembereinek kohója E hét végén tartotta tanévnyitóját a miskolci egyetem, amely megyénk továbbtanuló ifjúságának is egyik legközelebbi célja. Nem tudjuk pontosan, hány fiatal volt Szabolcs-Szatmár-Beregből, de bizonyára örömmel és izgalommal vettek részt és tettek fogadalmat egyetemistává válásuk nagy ünnepén. A továbbiak nem csak nekik szólnak, azoknak is, akik az elmúlt években ott tanultak. Erdélyi Tamás (Új Kelet) A miskolci egyetem rendkívül impozáns aulájában augusztus utolsó szombatján öregdiákok, a 10, 20, 25, 30, 35 és 40 éve végzett gépészmérnökök emlékeztek diákéveikre, tudományos tanácskozáson idézték fel a néhai Nehézipari Műszaki Egyetem múltját, annak azt a szeletét, amely egyben életük része is volt. Meghatottan gondoltak vissza már eltávozott tanáraikra, s közülük is a talán leghíresebb professzorra, a mechanikai tanszék vezetőjére és a legnehezebb időkben, sok éven át egyetemi rektorra, Sályi Istvánra. Jeles tanártársai idézték fel az 1974-ben elhunyt nagytudású, szakterületén maradandót alkotó és egyetemszervező ember életművét, majd felavatták mellszobrát, amely az aula főhelyén tekint le munkája folytatóira. Cselényi József gépészkari dékán és a korábbi dékánok, Petrich Géza, Terplán Zénó, Czibere Tibor, Lévai Imre és Páczelt István (ő maga is 35 éve diplomázott) emlékeztek azokra az évekre, amikor a most jubiláló évfolyamok az egyetemre jártak. Felidézték a kor nehézségeit, gondjait, eredményeit és örömeit, hiszen mindből akadt bőven. Az 1957-ben végzettek például átélték az ’56-os forradalom nehéz napjait, heteit, amikor hazafias feladatuk volt a rend és a fegyelem fenntartása nemcsak az egyetemen, de egy kicsit a városban is. Az 1962-ben végzettek alapították meg azt a gépészgyűrűt, amit azóta emlékként már nemzedékek húztak ujjúkra, jelezve ezzel is összetartozásukat, az alma mater tiszteletét. A fiatalabbak pedig a szinte rendszeres egyetemi reformok hányattatásait idézték fel. Nem hiányzott a tanácskozáson a komoly, tudományos eredmények felvonultatása mellett a vidámabb emlékek, a Dudujka- völgy és a közeli Bükk suttogta titkok, szerelmek felemlegetése, az anekdotázás sem. Még az előadói emelvényről is hallottunk anekdotákat, diáktréfák múltidéző csattanóit. Délután pedig az évfolyamok tagjai egymás között meséltek életükről, sikereikről, kudarcaikról - itt talán a legnagyobb őszinteséggel. Farkas Ottó, az egyetem rektora átfogó ismertetést nyújtott az egyetem mai életéről. Örömmel közölte, hogy ebben a tanévben az egyetemen közel 13 ezer fiatal fog tanulni a négy karon (gépész, bányász-geológus, kohász-anyagtechnológus, állam- és jogtudományi) és az ősztől remélhetően ugyancsak karrá minősülő bölcsészeti intézet több tucatnyi szakán. Ezzel a miskolci egyetem a legnagyobb vidéki, egyben az ország harmadik legnagyobb felsőoktatási intézménye. Az itt tanult mérnökök, jogászok, tanárok igen keresettek, amit az is bizonyít, hogy egyre növekszik a fiatalok érdeklődése az egyetem iránt. Például az elmúlt évek visszaesése után az idén háromszoros túljelentkezés volt a gépészmérnöki karon, s jó jele a gazdasági élet megélénkülésének, hogy a múlt tanévben végzett 250 mérnök közel 900 álláshelyből válogathatott. A régi gépészmérnökök, akik zömében gépgyártás-technológus diplomát kaptak, érdeklődéssel hallották, hogy a maiak az egyetem elvégzéséig majd két tucat „szakma” közül válogathatnak, még jobban közelítve az ipar sokirányú igényeihez. Talán ezzel növekszik megbecsültségük is, ami visszahat a miskolci egyetem egyre növekvő tekintélyére régiónkban és szerte kis hazánkban. Verseket álmodik a gulyás Makay Béla tárcája A Túr menti Erdőhát legeslegszebb legelőjén, az ősgyepes Rókáson járok. Útja mentén nemsokára pirosodnak már a galagonya és a csipkerózsa bogyói. S úgy látok el csak a legelő távolába, ha meg- hajlok, mert a tekintetem úgy terelgetődik szabadon az öreg tölgyek és vadkörték lombjai alatt. Öregektől tudom, hogy évszázadokon át gulya, csorda és juhnyáj ladan- golt ezen a mezőn. Pásztoraik kQZÜl a leghíresebbek voltak a tiszakóródi Barthák és az istvándi Lengyelek. Éjjel-nappal kintháló pásztorok voltak. S most, amikor ott hajladozok és hallgatózok, egy régen hallott gulyásdal strófái zsongnak a fülemben: „Csorda de- lelget a déli verőfényben, Játszik a délibáb a nagy messzeségben”. Aztán: „Alszik már a gulyás a kis kunyhójában, Julcsát ölelgeti édes, mély álmában”. Nézek szerte-széjjel, hol hát a csorda, a kunyhó meg a csordás? Hol alszik, kit ölelget álmában? Kunyhót nem látok, többajtós, téglaépületes pásztorszállást igen. A délibábot is csak odaképzelem, nincs, mert az öreg fák terebélyes árnyéka lehűti azt. És a pásztor? Nagy messze a legelő sarkában egy tarka gulya nyomában látok egy picike embert áliával rádőlve a pásztorbotjára. Biciklim beleborítom az árokba, és elindulok arrafelé. A gulyás néhány lépést tesz felém, amint közeledem. De a kutyák annál fürgébbek. Eli- bém nyargalnak, körülcsaholnak, szaglásznak. Talán ők azok, akik a vendég szándékát a legelőbb megérzik. És mindjárt tisztelő távolságba állnak, mihelyt megszólalok. Megismerem a gulyást, Majoros Sándort, régi-régi tanítványomat a csahold tanyáról.- Te vagy az, Sanyikám? - kérdem felemelt szavakkal. — Maga meg ugye a tanár bácsim? Hát hogyne emlékeznék magára! - jön felém, a kutyákat még messzebbre parancsolva. Gyorsan emlékeztetem, elmondok mindent, amik őrá emlékeztetnek. Ikegve magyaráz, igenei, bólogat, többre emlékszik, mint én. És máris a szállására invitál. Mondja, hogy van itt minden, paprikás szalonna, kenyér, és ami bánatra és örömre is jó. Felnyitja a karosládát - ami talán az őseié volt -, és van ott sör, bor, pálinka. Összegyűjtögeti, a gazdák hozzák neki, akiknek a százharminc borjúját, tinóját őrzi. Ő csak a sört iszogatja.- Báró Kende Zsiga korában nem volt ilyen úri helyzete a gulyásnak - mondom.- Nem hát - válaszol kurtán, és ravaszkásan mosolyog. Aztán összehúzza a tekintetét, és mélyen néz a szemembe. Észreveszem és megnyugtatom: gyógynövényt szedek, itt a táskám is. Addig válogatjuk, szaglásszuk az italokat, mígnem a régi tanár-tanítvány viszony fel nem oldódik. És előkerül három vastag füzet is. Az egyikben többoldalas mesék egy barnahajú lányról és a magányos pásztorlegényről, aki illúziókat és verseket álmodik. A többiben versek az öreg tölgyekről, a búgó vadgalambról és az itteni tatársírról. „Vadvirágok nyílnak sírotok hantján, Csak az éjjeli holdfény látogatja csupán”- írja. Elismeréssel intek rá, és mélyen hallgatok. Büszke vagyok rá, valami varázsom csak megfertőzte őt is. És azóta, ha túl magányos vagyok, vagy nem hallok szavakat reménységem táplálására, őhozzá megyek ki, nagyszerű tanítványomhoz. Nyelvőrködés Idegen szavak használata (24.) A nyelvvédők felhívására elindított, a Nyelvművelő kéziszótár alapján szerkesztett, az idegen szavak használatáról szóló sorozatunk végéhez közeledik. A szótár ugyan a zs-betűvel véget ér majd, de anyanyelvűnk ápolása nem maradhat abba! E. T. (Új Kelet) _______ Sz erviz- Kiejtése ingadozik szerviz és szerviz között, de mindig rövid i-vel írjuk! Service írásmódja csak nemzetközi forgalmú helyeken fogadható el! Autómárkával együtt: Skoda-szerviz, Rc- nault-szerviz alakban helyes. Egyéb jelentésében vannak jó magyar megfelelői: (étjkészlet; közönség-, ügyfélszolgálat, szolgáltatás, szolgáltató vállalat stb. A szerviz-szolgálat kerülendő pongyolaság, mert önismétlés! Szervizel - Az autósok gyakran használt kifejezése. Választékosabb: átvizsgálás, ellenőrzésjavítás, hibás alkatrész cseréje stb. Akit zavar a szervizel és a vizel hangzásbeli azonossága, ejtheti így is: szervizel. Szex, szexis - A latin-angol eredetű nemiség főnév a szexualitás szóból rövidült, előbb bizalmas nyelvi, de fokozatosan bekerült a sajtónyelvbe, sőt a népszerű tudományos irodalomba is. Divatszavak összetételei is: szexbomba, szexbotrány, szexfilm stb. Melléknévi változatai is terjednek: szexi, szexis alakban (de ne írjuk ksz-szel a boksz mintájára!). Szezon - Néha fölösleges, mert vannak jó magyar megfelelői: idény, évad, olykor az évszak vagy időszak. Néhány összetételében már inkább ezeket használjuk: idénycikk, idénymunkás, idény végi; évadnyitó, évadzárás, színházi évad. Néhány esetben megszokottá vált, nehezen magyarítható: uborkaszezon, holt szezon. A sajtónyelvi szezonális melléknévnek is vannak jó megfelelői: időszakos, időszaki, idényjellegű stb. Szignál - Köznyelvi megfelelői: jel, jelzés, jeladás. A szignalizál hivatalos nyelvi alak: kézjegyével ellát. A szignalizáció helyesen: hatósági figyelemfelhívás, értesítés; jelzésrendszer. Szimbólum - Kerüljük pongyola változatait: szim- bólium, szimbóleum! Szak- kifejezésként nem helyettesíthető, de a köznyelvbcn magyar megfelelőjével váltakozva használjuk: jelképjel. A státusszimbólum már csak körülírással határozható meg: olyan életmódbeli külsőség, amely valamely magasabb társadalmi (anyagi) csoporthoz való tartozást fejez ki. Szimpátia - Választékos stílusban kerüljük! Helyette használható: rokonszenv, együttérzés, vonzalom, vonzódás. Szimpatikus - A gyakori használattól elcsépeltté vált. Megnyerő, rokonszenves, szeretetre méltó helyettesítheti. Kerüljük á- val történő írását, kiejtéséi! (Folytatjuk)
