Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-06 / 208. szám

Kedvenc vizeim A most következő válogatás teljesen elfogult, nem alapozza meg semmilyen szakmai hozzáértés. Azok­hoz a horgászokhoz tartozom, akik nem kilóban, ha­nem eltöltött percekben mérik a horgászatot. Erre sokan majd azt mondják, hogy akkor ne is vigyek magammal felszerelést. A válaszom: azért megadom magamnak az esélyt, hogy életem hátralévő néhány évében azért csak fogok halat, mondjuk... ! a Marótzugon... Kollégám már hónapokon II kersztül csalogatott, hogy a II Marótzug így, a Marótzug úgy, hogy ezt fogtak ott, meg azt fogtak ott, most a Tisza el­árasztotta, most nem mehe­tünk... Már kezdett bosszan­tani, mondtam magamnak, egyszer kimegyek cs... ...és bámultam, hogyan II lehet keszegező készséggel, partszélben két méterre más­fél kilós tükörpontyot akasz- II tani, és három óra leforgása alatt ötkilónyi kárászt fogni. : Valami velem hibádzik, mert ilyen nekem azóta sem sikerült, pedig egy horgász­ni paradicsomba csöppentem. || A holtág Tiszabereel határá- II ban óvón ölel körbe egy ter­mészetvédelmi területet, ahol még feketególyák fész­kelnek, ahol a parton lavor- nyi tavirózsák nyílnak. így csak egyik oldalán vannak horgászhelyek, de az mind névreszóló. A Nagyhalászi |j Textiles Horgászegyesület olyan, mint egy nagy család, p szinte hétvégi programnak számít, hogy a parton talál- II kozva közös főzéssel, egy kis hordóriogató nyalinga- tásával és diskurzussal töl­tik a kapás nélküli perceket. Mivel attól azonnal vissza­veszik a helyet, aki nem tart­ja rendben a környezetét, Í egy kellemes horgászhely a Marótzug. A lapos parttól a hirtelen esésűig válogatha­tunk a kanyarulatban. Be­úszva, csónakról etetni - mint ahogy máshol is - ti­los, itt azonban nagyon ke­ményen figyelik. Az sem marad sokáig tag, aki ilyet csinál. Kárászban, dévérben, pontyban gazdag a víz, in­tenzíven telepített. A kis sül­! lők a víz színén napfürdőz- nek, a nagyobbak akkora rablásokat művelnek, hogy az apagyi kenderáztatón... ...is az egyik legnagyobb értéknek azt tartom, hogy úgy tették „civilizálttá”, azaz a városi ember számára ké­nyelmessé, hogy eközben II természetes maradt a kömyc- || zete is. Első ránézésre ki­csinyke víznek tűnik, de a || benne fogható halmennyiség és méret teszi igazán naggyá. Nyílt felületű, így a feneke- zőknek meg kell suhintani a || szereléket, ha megfelelő || helyre akarnak dobni. A leg­jobb helyek a nádszigettel szemben vannak, de itt sem §| kell nagyon félni attól, hogy eltaláljuk a nádast. A nyílt vizen is a középtájék a lég­ii jobb hely. A keszegezők hosszú bottal érkezzenek, mert egy négyméteresscl II esakapartmenti kiiszöket ri­ogathatják. A kárászok nem II hagynak bennünket nyugod­ni, mint ahogy a törpeharcsák II sem. A sokak számára külön­legességnek számító compó- kat itt különlegesen védik, így azonnal vissza kell en­gedni, ahogy horogra akad. Az amurra specializálódott ||| horgászok kipróbálhatják || magukat itt. mert nem egy métereken át pezseg a víz a sneciktől. Gilisztát nem sza­bad feltenni, mert a törpék nem hagyják nyugton az em­bert. Két centistől a negyed kilósig. Nem kényes víz: pufi, kukorica, giliszta, csonti, kis­hal, halszelet csalikészlcttcl minden fogható. Nagyon so­kan csak partszélben úszóznak 5-10 méteres dobásokkal, de nem kell a fenekezővel se messze hajítani, hiszen a túlsó part 30-50 méterre van csak. Bánta is már megannyi szere­lékem. Néhány dobással érde­mes kitapogatni a hínármen­tes foltokat, sávokat, a tör- zsökmentes részeket és na­gyon pontosan odajátszani. Ha a hal szabad területen találja a horgot, már repül is a kapás­jelző. Figyelem! Sok a szúnyog, de ez azt is jelzi, hogy egy vad­regényes és még élő világ kel­lős közepébe csöppenünk. A holtág Tiszabercelnél a tölté­sen keresztül közelíthető meg, de csak az hajthat fel rá, aki­nek engedélye van. Napijegy a helyszínen a hal­őrtől is váltható. Egyetlen ké­réssel ajánlom mindenkinek ezt a vizet. Ha valakinek a he­lyére leülnek, ugyanolyan ál­lapotban hagyják ott, mint ahogy találták, mint ahogy... damil pattant már el egyetlen farokcsapástól. A helybeli profik a lágyele- ségekre esküsznek, de ott vil­log azért a kukorica is a horgo­kon. Nem ritka a szendvicses csalogatás, amikor a kukorica, vagy a pufi két oldalán csontik kunkorodnak. A kenderáztatót a Leveleki tó háta mögött találják meg. Ki- mondottan szúnyogmentes övezet, autóval jól megközelít­hető, pados pihenőkkel a part­ján, így a horgászat viszontag­ságaitól félő családtagok is jól pihenhetnek itt. Napijegyet a Leveleki tó partján lévő büfében is lehet váltani. A császári császár A császári császár az lett, aki a legtöbb kategóriában tudott listás halat fogni, és összeadva a legnagyobb súlyt érte el. A császári császár díját, a 6000 forintot érő szereléktartós ülőkét a nyíregyházi Belvárosi sport-, játék- és horgászbolt ajánlotta fel, és Bodnár Zoltán nyerte. Kis császárt is válasz­tunk, őrá is ugyanazok a felté­telek vonatkozna!^, mint a felnőttekre, de az ifjúsági kor­osztályban. A kiscsászárűa/Ló Tamásién, aki a MOHOSZ me­gyei intézőbizottságának aján­dékát, egy horgászbotot vehet majd át. A császárszállási tó császárát augusztus 31-éig keres­tük, azaz addig tartott a halfogóverseny. Itt közöljük a végeredményt. A második és harmadik helyezettek könyvjutalomban részesülnek. A győztesek díját sze­mélyenként közöljük. A díjátadásra szeptember 6-án délelőtt 11 órakor kerül sor Császárszálláson, a Csali Csemegében. f Az oldalt írta: A \Tapolcai Zoltán J Naphal Bajkó Judit Nyh. Tuli­pán u. 104. 0,1 kg (etető­anyag - Csali Csemege). Amur Bodnár Tibor, Nyíregyháza, Hajtás u. 37., 9,71 kg, 80 cm, (3 hónapos Új Kelet-előfizetés). Császár Zoltán, Kisléta, 7,75 kg, 72 cm; Bodnár Zoltán, Nyh., Hajlás u. 37., 7,45 kg, 71 cm; Lovas György, Újfehértó, Jókai u. 47., 7,30 kg, 71 cm; Kertész Tamás, Nyh., Ösvény u. 32., 7,30 kg, 71 cm; Bajkó Tamás, Nyh., Tulipán u. 104/A., 7,28 kg, 70 cm; Gombos Csaba, Nyíregyháza, Ferenc krt. 28., 6,80 kg, 66 cm, Antal Sándor, Újfehértó, Széchenyi u. 122., 6,70 kg; Kenyeres Sándor, Nyh., Kossuth u. 66. 1/3., 6,61 kg, 71 cm; Horváth Pál, Nyh., Lapály u. 13., 3,40 kg. Ponty Szabó József, Nyh. Butyka, VayÁdám u. 18., 8,15 kg, 73 cm (a MOHOSZ díja). Bodnár Zol­tán, Nyh., Hajlás u. 37., 6,10 kg, 62 cm; Ifj. Tóth István, Cegléd, Juhász Gy. u. 13., 6,50 kg, 63 cm. Busa Tóth Attila, Nyh. Butyka, Bajcsy-Zsilinszky u. 51., 8,74 kg, 70 cm (haltartó). Török Zsigmond, Nyh., Szegfű u. 24., 8,65 kg, 77 cm; Ádám Kriszti­án, Nyh.Butyka, Kabay u., 7,10 kg, 75 cm. Kárász Szentesi Ferenc, Újfehértó, Széchenyi u. 37.1,2 kg, 32 cm (A Ferenc körút 22. szám alatti Sárika bolt utalványa). Vincze Zsolt, Újfehértó, Nyíl u. 9. 1,02 kg, 30 cm. Bodnár Zoltán, Nyíregyháza, Hajlás u. 37.0,88 kg. Bajkó Tamás, Nyh., Tuli­pán u 106. 0,84 kg. Kovács Fabula János, Nyh., Kőris u. 6., 0,80 kg, 28 cm; Iglai Zsanett, Nyh., Kodály Zoltán u. 34., 0,70 kg; Iglainé Perecsi Zsuzsa, Nyh., Kodály Zoltán u. 34., 0,84 kg, 28 cm. Vörösszárnyú Karasz József, Nyh., Ös­vény u. 46., 0,21 kg (A Csali csemege etetőanyaga). Dévér Bajkó Tamás, Nyh., Tulipán u. 104., 1,00 kg (CD-lemez, Lengyelffy Produkció). Szabó József, Nyh., Vay Ádám krt. 18., 0,70 kg. Csuka Garai Zsolt, Nyíregyháza Toldi u. 68. 1,8 kg (PB rádió ajándékcsomaga). Szabó Jó­zsef, Nyh., Vay Ádám krt. 18., 1,30 kg, 51 cm; Torma Zoltán, Nyíregyháza, Toldi u. 69. 1.09 kg; Bajkó Tamás, Nyh., Tuli­pán u. 104., 1,04 kg. Compó Perecsi Sándorné, Nyh., Sta­dion u. 22., 0,4 kg, (2 hónapos Új Kelet-előfizetés). Sügér Tóth Róbert, Nyh., Nyár u. 11., 0,3 kg (etetőanyag - Csali Csemege). Süllő Málik István, Nyh., Ipari u 10. 2,3 kg, 58 cm, (2 hónapos Új kelet-előfizetés). Aux Jó­zsef, Nyh., Móra F. u. 4., 1,75 kg, 52 cm; ifj. Bodnár Zoltán, Nyh., Hajlás u. 37., 1,10 kg, 47 cm; Garai Zsolt, Nyh., Toldi u. 68., 1,00 kg, 44 cm; Bodnár Zoltán, Nyh., Hajlás u. 37., 0,75 kg, 42 cm. Törpeharcsa Bodnár Zoltán, Nyh., Hajlás u 37., 0,2 kg (etetőanyag - Csali Csemege). A fotókat készítette: Iglai János Grafika: Borsi Csaba t** m *V Az ifjúsági győztes Baj- kó Tamás amurjával, de fogott listás kárászt, dévért, csukát is Bodnár Tibor a verseny legnagyobb halával, a 9 kiló 71 dekás amurral T alán még a nap is aranylóbban sütött. Senkit nem találtam lenn a parton a késő délutáni órán. Egyedül kucorodtam be a csónak végébe, amely láncos kö­tőféken himbálózott a nyárfa tö­vében. Hogyan is mertem volna beljebb evezni, hiszen amennyi­re vonzott a víz, annyira irtóztam tőle. Szégyen ide, szégyen oda, tizenéves fejjel nem tudtam úsz­ni, no. Valahogy örültem, hogy egyedül vagyok. Nem lesz meg­annyi megalázó pillanat, hogy már megint csak én nem fogok semmit. A nagyanyáinktól ello­pott félszár harisnyákban, mint haltartóban rendre nekem gyűlt össze a legkevesebb keszeg, s ha a Kincs fiú sógora bevitt a túl­partra bennünket, csak egyedül nekem nem akadt karomnyi dévér a horgomra. A doboz vákuumzárasé ku­koricáért külön beutaztam Gyarmatra, az ABC-be. Egy szem óvatosan feltűzve, a táro­ló dobról magam mellé szépen karikába leszedtem néhány méter damilt, aztán suhi. Ter­mészetesen a csónak padlórá­csa idő előtt megálljt kiált a futó damilnak, s az úszó úgy tizenöt méterre landol a vizen. A sárgás, rezdületlen tükörben karikahadat indított, majd pec­kesen felegyenesedett. A ho­rog valahol a fenéken pihent, éppen csak le­érve a holtág aljára. A suty- tyomban a kam­rából kicsempészet hízótáppal megszórtam környékét. Ha nagyapám meglátta volna, hogy a halak kapják a disznók helyett, szíjat hasít a hátamból. Illetve dehogy hasít. Soha egytelen hangos szava nem volt rám. Még akkor sem kiabált, amikor elbambulva a csarnok­ba menet kiborítottam a kanná­ból a tejet. Pedig csak azt fi­gyeltem, hogy a busztól érke­zők közt ott van-e az a rokon, akinek táskája ott rejti az apám által küldött horgászfelszere­lést. Két horgot, néhány ólmot és egy úszót. Azon a napon is ez az úszó hegyeit a vizen. Illetve... Olyat láttam, amit még soha. Az úszó békésen hasalt. Tudtam - mormogtam ma­gamban-, rosszul állítottam be a mélységet! - és már tekertem is volna kifelé. Te­kertem volna. A bambusz bot recsegve meghajolt. - Ó, ne, beleakadt egy tuskóba! De nem! A tuskók ugyanis nem indulnak meg szélsebesen a nádas felé. Én aztán nem engedtem neki egyetlen centit sem, úgy von­szoltam a csónak felé, mintha egy kődarab lenne. Valószínű, hogy ledöbbentettem féktelen akaratommal, mert pillanato­kon belül felfeküdt. Kiejtettem a botot a kezemből. Úgy aranylott a vizen a pikke­lyes tőponty mint a nap. Nagyon lassan, az oldalán úsztava húztam a csónakig. Két centire volt a kezemtől, csak a kopoltyújába kellett volna belekapaszkodnom... Én botor a közel négy ki­lós pontyot be akartam emelni a csónakba. És emelkedett, húsos szájpere­me bírta és bírta a ráncigá- lást. Ahogy a csónakhoz ért, hatalmasat csapott. Még ma is hallom és rosszálmaim­ban látom, ahogy a szája jobb sarka cafatokra szakad s a horog kirepül belőle. Egy villanás alatt eltűnt. M ondhatnám azt is, hogy azóta ezt a kapitális potykát üldözöm a holtágon. De nem tehetem. Három napra rá tíz méterrel arrébb horogra akadt. Másnak. Tudom, láttam, hogy ő volt. Mi már ismertük egymást... A császári császár, Bodnár Zoltán több mint hatkilós poty- K kájával Ennyi

Next

/
Thumbnails
Contents