Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-06 / 208. szám

r Boltív és térelválasztó

E helyiségben kapott helyet a televízió, s kényelmes ülőhelyek, fotelek teremtik meg a szórakozás kényelmét.

A ház asszonya elmondta, ma már, ha újra kezdhetné, inkább egy sárga és fehér színekkel játszó külsőt képzelne a lakásnak az egyszínű fehér helyett. Tervezik azonban, hogy kerítés gyanánt sűrít sövényt telepítenek a telekhatárra. Mind a ház környékén, mind bent, meghatározó a zöld növények uralma. Minden szobában, még a fürdőben is található növény, a legváltozatosabb formában. A lehántolt pödörfűz az ebédlőben és a szülők hálószobájában díszeleg, a futónövények a térelválasztókon kapnak helyet, a páfrányok a konyhai pultot ékesítik, s a legkülönbözőbb méretű és fajtájú cserepes zöld növények népesítik be, s teszik különlegesen otthonossá a lakást. A világos falakra különféle tájképfestmények kerültek, melyek nyugta- tólag hatnak a szemre, s a szülők és a fiatal lány szobájában egy- egy, a falat teljesen befedő, kék tónusú tájképposzter nagyítja a teret. A tágas ház alapvető jellemzője, hogy az egymással remekül harmonizáló berendezési tárgyak és a zsúfoltságot kerülő elrendezés szellős, igazi otthon hangulatát teremti meg. Ezt még kellemesebbé teszi a növények sokasága, és az a figyelemre méltó tény, hogy minden helyiségnek pontosan meghatározott rendeltetése van, s kizárólag a szoba funkcióját szolgáló bútorok találhatók benne. Különválasztják a pihenést a szórakozástól, a tanulást az egyéb elfoglaltságtól, az étkezést a sütésfőzéstől. Mindebben nagy szerepe van a térelválasztóknak, (3. és 5. kép), melyek kettős feladatot töltenek be azzal, hogy a fal „helyettesítése” mellett hol könyvespolcként, hol tálalópultként is használatosak. E kép tárul a vendég elé egy nagyhalászi családi házban, de lakói még mindig tökéletesíteni fogják otthonukat, építik a garázst, ültetik a sövényt, tervezik a korlátot és a harmadik térelválasztót. Sok munka vár még rájuk, de minden bizonnyal megéri a fáradságot.

asztalt, a székeket és a térelválasztót - ami a háziasszony büszkesége, mivel az ő intenzív ösztönzésére készült - a régi tulajdonos készítette, faragta (3. kép). A lakás színvilágát a fa természetes barna színe és a kék különféle árnyalatai uralják. A több helyen előforduló, diófából készült lambéria a lakók keze munkáját dicséri. Az ebédlő lambériája előtt egy szekérkerék díszeleg, mely eredetileg a világítótest éke lett volna, de egyelőre a földön kapott helyet, ugyanis az ajtó mindig nekiütődött, amikor még csillárként funkcionált (1. kép). A kerék egyébként szintén az előző tulajdonos munkája. A kis konyha tökéletes „célhelyiség”, minden elfér benne, amire szükség van, szellős - a térelválasztó jóvoltából -, de egy négyzetcentiméterrel sem nagyobb a kelleténél. így minden az ételkészítéssel foglalatoskodó lakó keze ügyében van, s a konyhából közvetlenül nyílik a kamra is. A tanulószoba egyelőre egybetartozik a lépcsőfeljáróval, de a két helyiség elválasztására újabb faragott térelválasztót terveznek. Az emeletre sötétbarna fa csigalépcső vezet. Az egyszerű korlátot fával óhajtják majd befedni, vontatóköteleket kívánnak leereszteni, s ezzel különlegessé varázsolni a lépcsőt. A fenti szinten nagyobb a tér, mint az alsón, a szülők hálószobája tágas, a tetőablakon át - a reluxa „engedélyével” - szikrázó napsütés szökik a szobába. A hálószoba - funkciójának megfelelően - nem tartalmaz fölösleges berendezéseket, kevés, de tetszetős tárgyaival, bútoraival a zavartalan pihenést szolgálja. A nagy padlóvázában pompázó lehántott pödörfűzgally uralkodik az ággyal szemközti fal előtti téren. A fürdőszoba az átlagos tisz- tálkodóhely-méretck arányaihoz képest igen tekintélyes kiterjedésű, akár lakószobának is beille- nék (4. kép). Helyet kap a kád mellett egy zuhanyzótálca, a mosdó hatalmas tükörrel, fonott kosárra „bízták” a szennyestartó szerepét, valamint a szemet gyönyörködtető tükrös toalettasztalka is megtalálható a fürdőben. Az emeleten kapott helyet a tizenhét éves Adrienn kuckója is, ami igazi tinivilág (2. kép). A szoba fő helyén trónoló ágy poszterekkel és személyes, kedves holmikkal van körülbástyázva, s így igazi, zárt „magánéletet” jelent egy akár álmodozó, akár tanuló, akár duzzogó fiatal lány számára. Az emeleti nappalit a folyosótól szintén faragott, polcrendszer funkciót betöltő térelválasztó különíti el.

ra. A kívülről egyszerű, kéterké- lyes, tomácos hófehér lakóépületet szépen fejlett tujabokrok és fenyőfák övezik, mintegy eltakarva a házat a kíváncsiskodó szemek elől (6. kép). Egyszerűségében is feltűnő a ház oldala mellett végighúzódó boltíves tornác, ami a rá nyíló zsalugáterek- kel, puritánságával és különleges formájával sajátos atmoszférát teremt. A tomácos megoldás következtében a 140 négyzetméteres lakás felső szintje nagyobb kiterjedésű, mint a földszint. Az előszobán túljutva az alsó szintet az étkező, a konyha, a lépcsőfeljáró, a tanulószoba és a nappali foglalja el. Az ebédlőt és a konyhát ötletes, faragott térelválasztó különíti el egymástól. Az

Margó, Tibor és Hrgyermekük, Adrienn 989-ben költöztek a |r házba, melyet félkész állapotban vehetett birtokba a család, s azóta folyamatosan szépítik, alakítják a berendezést ízlésük szerint. Ritka és szerencsés eset, hogy az előző tulajdonos, akinek szakmája asztalos, a szívén viseli korábbi birtokának sorsát, s jelentősen hozzájárni annak csinosításához.

A kapun belépő embert a bejáratra boruló szomorúfűz fogadja, s továbbhaladva a kocsifeljárón, elsétálva a ház oldalát szegélyező „zöld övezet” és a sziklakért mellett, rábukkanhat a bejárati ajtóírta: Babus Andrea Fotók: Bozsó Katalin

;