Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-06 / 208. szám

r Boltív és térelválasztó E helyiségben kapott helyet a televízió, s kényelmes ülőhelyek, fotelek teremtik meg a szórako­zás kényelmét. A ház asszonya elmondta, ma már, ha újra kezdhetné, inkább egy sárga és fehér színekkel ját­szó külsőt képzelne a lakásnak az egyszínű fehér helyett. Terve­zik azonban, hogy kerítés gya­nánt sűrít sövényt telepítenek a telekhatárra. Mind a ház környé­kén, mind bent, meghatározó a zöld növények uralma. Minden szobában, még a fürdőben is ta­lálható növény, a legváltozato­sabb formában. A lehántolt pödörfűz az ebédlőben és a szülők hálószobájában díszeleg, a futónövények a térelválasztó­kon kapnak helyet, a páfrányok a konyhai pultot ékesítik, s a legkülönbözőbb méretű és fajtá­jú cserepes zöld növények népe­sítik be, s teszik különlegesen otthonossá a lakást. A világos falakra különféle tájképfestmé­nyek kerültek, melyek nyugta- tólag hatnak a szemre, s a szülők és a fiatal lány szobájában egy- egy, a falat teljesen befedő, kék tónusú tájképposzter nagyítja a teret. A tágas ház alapvető jellemzője, hogy az egymással remekül harmonizáló berendezé­si tárgyak és a zsúfoltságot kerülő elrendezés szellős, igazi otthon hangulatát teremti meg. Ezt még kellemesebbé teszi a növények sokasága, és az a figyelemre méltó tény, hogy minden helyi­ségnek pontosan meghatározott rendeltetése van, s kizárólag a szoba funkcióját szolgáló búto­rok találhatók benne. Különvá­lasztják a pihenést a szórakozás­tól, a tanulást az egyéb elfoglalt­ságtól, az étkezést a sütés­főzéstől. Mindebben nagy szere­pe van a térelválasztóknak, (3. és 5. kép), melyek kettős feladatot töltenek be azzal, hogy a fal „he­lyettesítése” mellett hol könyves­polcként, hol tálalópultként is használatosak. E kép tárul a ven­dég elé egy nagyhalászi családi házban, de lakói még mindig tö­kéletesíteni fogják otthonukat, építik a garázst, ültetik a sövényt, tervezik a korlátot és a harmadik térelválasztót. Sok munka vár még rájuk, de minden bizonnyal megéri a fáradságot. asztalt, a székeket és a térelvá­lasztót - ami a háziasszony büszkesége, mivel az ő intenzív ösztönzésére készült - a régi tu­lajdonos készítette, faragta (3. kép). A lakás színvilágát a fa ter­mészetes barna színe és a kék kü­lönféle árnyalatai uralják. A több helyen előforduló, diófából ké­szült lambéria a lakók keze mun­káját dicséri. Az ebédlő lambé­riája előtt egy szekérkerék dísze­leg, mely eredetileg a világítótest éke lett volna, de egyelőre a föl­dön kapott helyet, ugyanis az ajtó mindig nekiütődött, amikor még csillárként funkcionált (1. kép). A kerék egyébként szintén az előző tulajdonos munkája. A kis konyha tökéletes „célhelyiség”, minden elfér benne, amire szük­ség van, szellős - a térelválasztó jóvoltából -, de egy négyzetcen­timéterrel sem nagyobb a kelle­ténél. így minden az ételkészítés­sel foglalatoskodó lakó keze ügyében van, s a konyhából köz­vetlenül nyílik a kamra is. A ta­nulószoba egyelőre egybetarto­zik a lépcsőfeljáróval, de a két helyiség elválasztására újabb fa­ragott térelválasztót terveznek. Az emeletre sötétbarna fa csiga­lépcső vezet. Az egyszerű korlá­tot fával óhajtják majd befedni, vontatóköteleket kívánnak le­ereszteni, s ezzel különlegessé varázsolni a lépcsőt. A fenti szin­ten nagyobb a tér, mint az alsón, a szülők hálószobája tágas, a tetőablakon át - a reluxa „enge­délyével” - szikrázó napsütés szökik a szobába. A hálószoba - funkciójának megfelelően - nem tartalmaz fölösleges berendezé­seket, kevés, de tetszetős tárgya­ival, bútoraival a zavartalan pi­henést szolgálja. A nagy padló­vázában pompázó lehántott pödörfűzgally uralkodik az ággyal szemközti fal előtti téren. A fürdőszoba az átlagos tisz- tálkodóhely-méretck arányaihoz képest igen tekintélyes kiterjedé­sű, akár lakószobának is beille- nék (4. kép). Helyet kap a kád mellett egy zuhanyzótálca, a mosdó hatalmas tükörrel, fonott kosárra „bízták” a szennyestartó szerepét, valamint a szemet gyönyörködtető tükrös toalett­asztalka is megtalálható a für­dőben. Az emeleten kapott he­lyet a tizenhét éves Adrienn kuc­kója is, ami igazi tinivilág (2. kép). A szoba fő helyén trónoló ágy poszterekkel és személyes, kedves holmikkal van körülbás­tyázva, s így igazi, zárt „magán­életet” jelent egy akár álmodo­zó, akár tanuló, akár duzzogó fi­atal lány számára. Az emeleti nappalit a folyosótól szintén fa­ragott, polcrendszer funkciót betöltő térelválasztó különíti el. ra. A kívülről egyszerű, kéterké- lyes, tomácos hófehér lakóépü­letet szépen fejlett tujabokrok és fenyőfák övezik, mintegy elta­karva a házat a kíváncsiskodó szemek elől (6. kép). Egyszerű­ségében is feltűnő a ház oldala mellett végighúzódó boltíves tor­nác, ami a rá nyíló zsalugáterek- kel, puritánságával és különleges formájával sajátos atmoszférát teremt. A tomácos megoldás kö­vetkeztében a 140 négyzetméte­res lakás felső szintje nagyobb kiterjedésű, mint a földszint. Az előszobán túljutva az alsó szin­tet az étkező, a konyha, a lépcső­feljáró, a tanulószoba és a nap­pali foglalja el. Az ebédlőt és a konyhát ötletes, faragott térelvá­lasztó különíti el egymástól. Az Margó, Tibor és Hrgyermekük, Adrienn 989-ben költöztek a |r házba, melyet félkész álla­potban vehetett birtokba a család, s azóta folyamatosan szépítik, alakítják a berende­zést ízlésük szerint. Ritka és szerencsés eset, hogy az előző tulajdonos, akinek szakmája asztalos, a szívén viseli korábbi birtokának sor­sát, s jelentősen hozzájárni annak csinosításához. A kapun belépő embert a bejáratra boruló szomorúfűz fogadja, s továbbhaladva a kocsifeljárón, elsétálva a ház oldalát szegélyező „zöld öve­zet” és a sziklakért mellett, rábukkanhat a bejárati ajtó­írta: Babus Andrea Fotók: Bozsó Katalin ;

Next

/
Thumbnails
Contents