Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-04 / 206. szám
Mezőgazdaság &ÍKUI :h:ii ----------------Pe llengéren a kontárok Könyv a német élelmiszerexportról Új Kelet-információ A Német Műszaki Együttműködési (GTZ) Gmbh Társaság Élelmiszer és Agrártermék részlegének kiadásában a Magyar, valamint a Müncheni és Felső-Bajorországi Kereskedelmi és Iparkamara közös gondozásában hatodik kiadásban megjelent az Élelmiszerexport a Német Szövetségi Köztársaságban című kiadvány. A könyv tájékoztatást nyújt az élelmiszer-ipari termékek németországi exportjára vonatkozó előírásokról, praktikus tanácsokat ad a csomagolással, a töltőtömeggel és a borokkal kapcsolatos előírásokról, valamint a hús- és halkészítményekre vonatkozó elvekről. Megtudható belőle, hogy a német élelmiszerjog ugyan szövetségi jog, de egyes tartományokban elfogadható kisebb eltérés a nem megengedett adalékszerek mennyisége és egyéb káros anyagok tekintetében, de nagyfokú hiányosságok észlelésekor mindenhol kifogást emelnek. A fogyasztó egészségét veszélyeztető termékek esetén a vizsgáló hatóság nyilvános figyelmeztetést tehet, olyat is, amely ellenszenvet kelthet a terméket előállító vállalkozás, ezen keresztül pedig a származási ország ellen. A kiadvány tartalmazza a német élelmiszertörvény következő irányelveit:- importálás az EU-n kívüli országokból,- a megtévesztés elleni élelmiszer-jogvédelemről, kiemelten a megengedett vegyi tartósítószerek használatáról,- vonatkozó rendeletek bizonyos fajta termékekről (például: lekvárok, gyümölcsnektárok, gyümölcslevek, koncentrátumok, szárít- mányok, méz stb.),- a kereskedelmi osztályokra vonatkozó törvényt, mely elsősorban a földművelésből, tejgazdálkodásból, ipari állattartásból keletkező mezőgazdasági termékekre vonatkozik, beleértve a kertépítés, a borászat és a halászat termékeit is,- a csomagolásra vonatkozó részletes előírásokat,- a vágóállat-, vadállat-, baromfihúsok és húskészítmények, halak és halkészítmények Németországba való bevitele,- a minőségi követelmények a harmadik országból származó borokkal szemben az EU-bortörvény és a német bortörvény alapján. Emellett tartalmazza azon jogi alapokat, melyek a könyvben megjelent tájékoztató információinak alapjait jelenthetik. A felsoroltak mellett a Németországban működő élelmiszer-ellenőrző intézetek elérhetőségét is megtalálhatják az érdeklődők. ahol a beszállítani kívánt terméket vizsgálják meg, természetesen ennek nem kevés költségvonzata is van. A kiadvány ajánlható minden, német piac iránt érdeklődő, élelmiszert előállító vállalkozás figyelmébe, s ingyenesen átvehető a megyei kereskedelmi és iparkamara nyíregyházi, illetve területi kirendeltségein. Az EU bekebelezi az agráriumot? Munkatársunktól Az osztrák mezőgazdaság európai uniós csatlakozás utáni példája figyelemfelhívó a honi agrárszektor szempontjából. Mindezen összegzés a megyei agrárkamara ifjú munkatársa, Tóth Viktória frissen elkészített tanulmányából derül ki, amelyet egy nemrégiben elvégzett gyakorlati ismeretközvetítéssel egybekötött továbbképzésen készített el. Ausztria kissé korábban megkezdte agrárszektorának az uniós szabályokhoz illesztett felkészítését, mint Magyarország. A hatékonyságnöveléssel párhuzamosan a korábban, a lakosság tíz százalékát foglalkoztató szektor munkaadóképessége 4,8 százalékra csökkent, s hozzájárulása a nemzeti össztermékhez folyamatosan, közel egyharmaddal csökkent. Mindezen negatív hatások mellett olyan birtokszerkezet alakult ki, ahol az átlagos gazdaságméret 20-50 hektáros, szemben például a megyei 3-5 hektáros átlagokkal. A terményáraik magasabbak voltak az EU diktálta árakhoz képest, emiatt azonnali csökkenéseket voltak kénytelenek elszenvedni. (A tanulmány rámutat arra, hogy legalább ez a veszély hazánkat nem fenyegeti.) CD Tóth Viktória A csatlakozást követő első évben az osztrák mező- gazdaság teljesítménye közel 30 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, de az eredményessége a támogatásoknak köszönhetően megmaradt. Jelentős kompenzációs, környezetvédelmi, kedvezőtlen adottságú térségi, átmeneti időszakra járó, struktúrajavító támogatásokat vettek fel, többnyire az , EU brüsszel büdzséjének terhére, amelyhez szerényebb mértékű állami hozzájárulás társult. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a támogatásokkal növelik a gazdálkodók jövedelmét. A bevételek negyven százalékát ma már a hozzájárulások teszik ki. 1997. szeptember 4., csütörtök Hétről hétre kiskerte Kié legyen a Eöld? Fekete Tibor (Új Kelet) Támad az amerikai szövőlepke Fekete Tibor (Új Kelet) Megjöttek a tarló lyukából fújó szelek, és csalhatatlanul vége a nyárnak. Sajnos kánikulai melegre már nem számíthatunk, de bőséges napsütésre még igen. Az elmúlt napokban átvonuló hidegfront inkább szelet, mint csapadékot hozott, ezért még mindig szükséges az öntözés. Tévhit arra gondolni, hogy a gyümölcsfákat már nem kell öntözni. Igaz. az alsóbb talajrétegek nedvesek, de egy kiadós öntözés növeli a telítettséget és könnyebbé teszi a növények vízfelvételét. Mind a csonthéjasok, mind az almater- mésűek éréséhez, a cukorképződéshez nemcsak napsugárra, de vízre is szükség van. Ráadásul a homokos talajon hamarabb átszivárog a csapadék, gyakrabban kell utánapótolni. A víz nemcsak az éréshez, de a termőrügyképződéshez is kell. Azok a gyümölcsfák, mint például a cseresznye, a barack vagy a meggy, amelyeket már régen leszüreteltünk, most erősítik jövő évi termőcsonkjaikat. Nem mindegy tehát, hogyan vészelik át a telet, és jövőre mennyi virágot hoznak. Még most is lehet hajtást válogatni az őszibarackfákon. Amennyiben hosszú, meleg ősz lesz, még beérhetnek a vesz- szők. A kehelykorona forma megtartása mellett arra is ügyeljünk, hogy a talajközeli hajtásokat ne hagyjuk meg, mert akadályoz bennünket a rotációskapálásban, és a talajfertőzésekre is érzékenyebbé válik a fa. A korai szilvaféléket már lehet szüretelni. A ringló szedésre érett, és a nagyszemű fajták közül is több már elég puha a befőzéshez. Ritkán adatik meg, hogy egyféle szilvából tudjunk lekvárt főzni. Az igazi a besztercei fajta, de jól keverhető más, lédúsabb gyümölcsű szilvákkal. Megyénkben eléggé elterjedt a verseszilva. amiről köztudott, hogy nehéz besűríteni. Kipróbáltam és bevált az a módszer, amikor a kimagvalt szilvát előfőzés után nagylukú rostán átszűrve ivólére (népes nevén pötyőre) és sűrűbb masszára választoltam szét. Ezután a hajas sűrűjéből annyi vizet párologtattam el. amennyit tudtam (két-három óráig), majd élelmiszerüzletekben is kapható zselatinnal besűrítettem. A lényeg, hogy a zselatint állandó kevergetés mellett, és csak közvetlenül az üvegbe rakás előtt tegyük a lekvárba. Egy zacskó- nyi (10 grammos) adag körülbelül három-négy kilónyi anyag besűrítéséhez elegendő. Ismét megjelentek a kertekben az amerikai szövőlepke második generációjának egyedei. A védekezést nehezíti a gyümölcsérés. Ha túlságosan ellepte kertünket a hemyósereg, akkor legfeljebb háromnapos élelmezés-egészségügyi várakozási idejű szert használjunk. Hacsakimitt-amott ütötte fel fejét a vész, akkor inkább vágjuk le az ágakat, és egy üres vashordóban égessük el a beteg ágrészeket. Mivel még zöld és nedves a növényi rész, ezért locsoljuk le benzinnel vagy gázolajjal. A „locsolko- dás” után azonnal gyújtsuk be a hordót, mert a terjengő benzingőzben könnyen lángra kaphat a hajunk vagy a szemöldökünk is. Az almát már nem érdemes permetezni. Kivétel lehet, ha a lisztharmat tüneteit észleljük. Léteznek olyan gombaölő szerek, amelyeknek nincs mérgező hatásuk, és ilyenkor is nyugodtan alkalmazhatjuk. Úgy tűnik, két, legfeljebb három hetet késik az almaszüret. Körszedetre már beérett a termés, de a tömeges szüretre még várni kell. Azok. akik téli betárolásra szánják a termést, a teljes érés előtt 3-5 nappal előbb rakják ládákba az almát. A túlérett gyümölcs ugyanúgy nem áll el, mint a korán szedett. Igaz, hogy az össztömege több lesz, de arányaiban lényegesen megnő a tárolási veszteség. A betárolással ne késlekedjünk. A lehető leghamarabb tegyük először az elő- hűtőbe, majd 24-48 óra múlva a végleges helyére a termést. Dísznövényeink közül az évelő hagymás virágok többsége már elvirágzott. Nem kell megvárni a levelek teljes elszá- radását, nyugodtan felszedhetjük a gumókat, és a kora őszi Napon még száríthatjuk néhány napig. Jó példa erre az amarylis, amelynek hagymáját éppen most érdemes felszedni. Télére fagymentes helyre tegyük, és lehetőleg vagy újságpapírban, vagy hullámpapír dobozban tároljuk. A lényeg, hogy szellős helyen legyen, mert a nedves hagyma könnyen bepenészedik. A kabaktermésűek szezonja is most jött el. Igaz, a paradicsom már konzervérett, de a paprikadömping és a tökfélék bőséges termését még csak most szedhetjük. Az öntözést még most is folytathatjuk, de különösen a káposztaféléknél kell ügyelni, nehogy túladagoljuk. A hirtelen vízmennyiségtől szétreccsenek a fejek, előbb csak esztétikai értékéből veszít a termés, majd a különböző kórokozók is megtámadják a sérült leveleket. Itt a legjobb alkalom a vöröshagyma felszedésére. A fejek már elég fejlettek a téli betárolásra, és még nem jött el az őszi esők ideje. Felásás után a földtől tisztítsuk meg a fejeket, és még néhány napig hagyjuk szétterítve a száraz homokon vagy egy kiterített ponyván. Csak azt a hagymát vigyük le a pincébe, amelyiknek csörög a külső héja. Az első néhány napban még kísérjük figyelemmel, nem pené- szedik-e a termés, és nappalonként inkább hagyjuk nyitva a pince ajtaját. Még úgy is szárad egy keveset. Száz forint a csemegeszőlő kilója, de az importból származó fürtökért még ettől is többet kell fizetni. A szőlőorbánc és a hideg nyár megtette hatását, alaposan megcsappant az ország csemegeszőlő-készlete. Legalább azt óvjuk meg, ami megmaradt. Sűrű necchálót vagy krumpliszsákot húzhatunk a tőkékre, így nem férnek a madarak a terméshez. Nem kell félni, a cukor nem a szemekben, hanem a levelekben képződik. Éppen ezért nem érdemes idő előtt letördelni a szőlőleveleket, akármennyire szereti is a disznó. Az őszi fagyok ideje jóval odébb van, de már most gondolhatunk az éretlen termések be- savanyítására. Azokon a paradicsomtöveken, amelyekről az utolsó levélig leszáradt a zöld rész, zamatos termés már nem várható. Inkább még most szedjük le az üde zöld szemeket és készítsünk belőle savanyúságot, mint aszott termésként próbáljuk meg hasznosítani. Bár nem igazán a kiskertekre jellemző, de itt is felütheti fejét a parlagfű. Ez egy olyan gyomnövény, amely nem érzékeny a talaj minőségére, nedvességtartalmára, és hatalmas mérete miatt mindent kiöl maga körül. Az már közismert, mennyire al- lergén virágpora, de az kevésbé, hogy igen szapora dudva. Egyetlen növény több tízezer magot képes beérlelni, és ez az egy dudva ellát bennünket jövőre a teljes „vetőmagkészlettel”. A föld azé, aki megműveli - tanították sokáig az iskolában, és ez igaz is. Csakhogy most a föld azé is, aki parlagon hagyja vagy veszendőnek szánja, és csak léalmát szüretel róla. A földtulajdonlás kérdése mindig is alapszempontnak számított ezeréves történelmünkben. A magyar ember földhöz kötődését ügyesen lovagolják meg a politikai pártok, és érzelmi, nem pedig értelmi oldalról közelítik meg a kérdést. A csatározás mostanra odáig fajult, hogy a kormány, illetve az ellenzék egymással versengve akarja kiírni a népszavazást a külföldiek földszerzési jogának kérdésében. Zajlik az aláírásgyűjtés, de az MSZP-SZDSZ koalíció, tisztán látva az elkerülhetetlent, megelőzi a kezdeményezőket, ezzel akarván kifogni a szelet vitorlájukból. Mindez érzelmi megközelítés, pedig a lényeg nem ez. Évtizedeken át kihasznált ágazat volt a mezőgazdaság. A szocializmus éveiben a parasztság tartotta el az erőszakos iparosítást és a mesterségesen felduzzasztott apparátusi réteget. Mára lesoványodott, beteg jószághoz hasonlatos a magyar agrárium, amelynek vitaminra, tápanyagra, és főleg tőkeinjekcióra van szüksége. Hiába ígért Horn Gyula százmilliárdokat a mezőgazdaság talpraállítá- sára, ez édeskevés, ennek a sokszorosára lenne szükség. A hazai kisbefektetői réteg önmagától nem képes ezt az irdatlan mennyiségű pénzt előteremteni, a külföldi tőkét pedig egyetlen párt sem meri beengedni. A kormány elkészítette alapkoncepcióját, de ezzel csak több vitát váltott ki, mint ahány támogatót szerzett az ügynek. Megint mindenki érzelmi alapon politizál. A huszonkettes csapdájához hasonlatos az egész. Ha megengedik a társaságoknak és a szövetkezeteknek a földtulajdonszerzést, akkor ebből nem zárhatják ki a külföldieket, ha pedig ilyen diszkriminatív elemeket építnének be a törvénytervezetbe, az alkotmányellenes lenne. Amennyiben viszont kizárják a társaságokat, akkor ki fogja itt finanszírozni a mezőgazdaság fejlesztését? Sok szónokot hallottam már, akik ellenezték a külföldiek tulajdonlását, de még egyet sem, amelyik valódi megoldást kínált volna a pénzügyi támogatásra. Igaz, voltak olyanok, amelyek javaslatot tettek az elosztás módjára, de hogy miből, arra egyik sem válaszolt. Valahol itt is az arany középút lenne a megoldás. Engedjük be a külföldi tőkét, és hosszú távon hagyjuk működni. Akár ötven évig is használhatná a földet, de ne engedjük meg, hogy bármikor nevére írható legyen a termőföld. A fél évszázados működtetés már kecsegtető lehet, ugyanakkor nem árusítanánk ki magunk alól a termőföldet. mm
