Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-27 / 226. szám

űíjmM Képzőművészet 1997. szeptember 27., szombat Festőművész a tér és idő szorításában ír ertészeti technikus­ként kezdett ismerkedni a világgal Buhály József festőművész. A katona­ságnál cseppent bele egy képzőművészeti cso­portba, ahol társai biz­tatására kezdett tanul­ni. Mire leszerelt, már tudatosan festett, és ké­szült a művészi pályára. A hetvenes évek elején felvették a Képzőművé­szeti Főiskolára, ahol Kokas Ignác tanítványa lett. Végzett művészként egy ösztöndíj elnyerése után Moszkvában foly­tatta tanulmányait, a Szurikov Akadémián. Ma sem tudja, hogy ellensé­gei vagy barátai segítet­ték ebben, hiszen már a főiskola éveiben nyil­vánvaló volt, hogy nem a „behódolt művészek” csoportjába fog tartoz­ni. Ezt az elvét a moszk­vaiak „ meg is hálálták": nem kapott festéket, a városból ki sem tehette a lábát, itthonról kapott vagy kölcsönkért eszkö­zökkel dolgozott. Egy éves ott-tartózkodása alatt nem sikerült még egy leningrádi (ma Szent­I __ pé tervár) látogatás sem. 1979-ben költözött a szent­endrei régi művésztelepre. Jelenleg is itt alkot. Szabolcs-Szatmár-Be­teghez való kötődése a gyökerekhez nyúlik vissza: Nyírtasson született. Nem­régiben kiállított Kisvár­dán, s jövőre a nyíregyhá­zi galériában láthatjuk al­kotásait. Ötvenkét évesen végre elérte, hogy eddigi életműve egy gyűjteményes albumban megjelenhes­sen. A tiszavasvári Legány és Társa GM Nyomda tá­mogatásával várhatóan még ez évben megjelenik százharminc oldalas mo­nográfiája. Ebben Hann Ferenc akadémikus tollá­ból olvashatjuk Buhály József művészi életútját magyar, német és angol nyelven. A kötetben sok grafika, rézkarc és linó­metszet mellett megtalál­hatjuk a jelentősebb állo­másokat, a belföldi és kül­földi kiállítási listát és az életrajzi adatokat. A szí­nesben készült monográfia remélhetőleg adoptálja majd azt az egyéni varázst, amely képeit összetéveszt­hetetlenül jellemzi. „A nagyváros nyüzsgésében is magányos festőművész gondolatai haza vándorolnak a nyugodt falusi környezetbe, ahol olyan nagykendős parasztasszonyok dolgoznak reggeltől estig, akiknek vállán a jövő boldogsága nyugszik. ” Buhály József festőművész stílusát nehéz meghatároz­ni. Talán nincs is erre szük­ség, hiszen a jellegzetes kép- és színalkotás mellett minden egyes műnek egyé­ni íze van. Képein ész­lelhető a művész szorgal­ma: Buhály József sokat dolgozik. Szinte minden képen fellelhető a festészet és a grafika teljes eszköz­tára. A színkombinációk, a grafikai megoldások, a va­lós és az absztrakt tér. Ki­váló rajztehetsége feljogo­sítja arra, hogy túllépjen a realista ábrázolás hagyo­mányain, és ötvözze a kéz­ügyességet a vászonban gondolkodó művész sza­badságával. Nem nyugszik bele a tér és idő szorításá­ba. Szimbólumai, ügyes kompozíciói szinte tudato­san vezetik a szemet: a mű­vész dimenzióban gondol­kodik, a gondolat kósza szárnyalását szelídíti és sűríti össze arra a néhány négyzetcentiméterre, amit a képkeret engedélyez. A sík véges kötelékéből elő­remenekül - a képeket szemlélve érezni lehet a perspektíva varázsát. És ez az, ami ledönthet minden korlátot, amely végtelenné teheti a kompozíciót, egé­szen addig, amíg egyetlen festéknyom fellelhető, sok esetben még azon túl is. Mondhatnánk figurális áb­rázolónak, de itt is felrúg­ja a hagyományokat. Alak­jai nem egyszerű kontúr- és tónusábrázolások, ha­nem a fény és az árnyék já­tékának eredménye. Itt ta­láljuk meg a biztos kezű grafikus és a jó színérzék­kel rendelkező festő talál­kozását egy vásznon, egy emberben. Képalkotásának Tájvers ' > Az oldalt írta és szerkesztette Forgó Sipos József irk-k A fotókat és a reprodukciókat Lázár Zsolt készítette. V-----------------------------­---J eg yik meghatározó ele­me a vonal. Ezt töri, hajlít­ja, csomózza, bogozza, ahogy a mondanivaló és a látvány megkívánja. Igen, a látvány, mert Buhály nem önmagának fest, ha­nem a közönségnek, a műértő szemnek. A képek esztétikusak, önmagukban is díszítenek. A vonal mint képalkotó elem a hagyományos lino- metszés technikáját sejteti, ami láthatólag nem elégítet­te ki a művészt, mert szá­mára kevésnek bizonyul a sötét és a világos kontúrok játéka. Talán az elembertelenedett világot jelképezi, hogy ke­vés emberi alakot találunk a képeken. A nagyváros nyüzsgésében is magá­nyos festőművész gon­dolatai hazavándorol­nak a nyugodt falusi kör­nyezetbe, ahol olyan nagykendős paraszt­asszonyok dolgoznak reggeltől estig, akiknek vállán a jövő boldogsága nyugszik. Arctalan ken­dőbe burkolja a szenvedő szemet, és lepel rejti a megfáradt testet. A múlt és a gyökerek tisztelete sugárzik alkotásaiból. Rajztudása búvó patak­ként tör elő itt-ott az ér­dekes alakú és vonalú jel­képek közül. A hagyo­mány és az új harca sike­resen dől el a vásznon, és gondolkodni tanítja a szemlélőt. Esti hangulat Tmmnmuä Ördögszekér Genezis

Next

/
Thumbnails
Contents