Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-27 / 226. szám
inj-ieu Interjú 1997. szeptember 27., szombat Hogyan tovább, magyar mezőgazdaság? Hétvégi beszélgetés Szénégető Lászlóval, a megyei földművelésügyi hivatal vezetőjével Vitéz Péter (Uj Kelet)-A hazai közvélemény hangulatát alaposan felkorbácsolta a külföldiek földtulajdonszerzésének számbavétele. Az uniós szabályok szerint elvileg nem lehet nagyon megtiltani majdan a vásárlás lehetőségét hazánknak sem. Portugáliában lehetnének magyar tulajdonú birtokok?- A földet, nem csak Portugáliában, az unión belül mindenütt nemzeti kincsként kezelik. A nemzeti önrendelkezésjoga miatt a föld- vásárlást saját, országon belüli szabályozással úgy alakítják, hogy nem tiltják, viszont a külhoniak számára az úgymond nem éri meg kategóriába soroltatják. Portugáliában szűkösek a termőhelyi erőforrások, áz ország területének csupán negyede művelhető, emiatt a föld értéke óriási. Ez forintosítva hektáronkénti 3 és 5 millió escu- dót (1 escudo 1 forint) jelent. Emiatt gyakorlatilag nem jellemző a külföldiek föld- és ingatlanvásárlása Portugáliában. A föld magas értéke miatt például nem a mezőgazda- sági, vidékfejlesztési és halászati minisztériumhoz tartozik, hanem a pénzügyminisztérium hatáskörébe, s ez teremti meg az adózás alapját.- Portugália mintegy tíz éve tagja a közösségnek. A csatlakozás utáni évek egyik tipikus következménye az agrárstruktúra szinte kötelező újrarendezését követő munkaerőeltartóképesség csökkenés. Az ország e tekintetben is „beállt a sorba” ?- Közel két évtizede a portugál lakosságnak még 28,5 százaléka, jelenleg mintegy 11 százaléka él meg a mező- gazdaságból. Erőteljes létszámcsökkenés következett be, s megnőtt a munkanélküliek száma. Ez általános tendencia.- Magyarországon égető probléma a területileg egyenetlen, de átlagát tekintve az EU-normáknak megfelelő munkanélküliségi arány. Az országok közötti hasonlóság a foglalkoztatáspolitikára is kiterjed? -Helyenként jóval 15 százalék feletti a munkanélküliség, de van olyan régió, ahol mindössze öt-hat százalékos az állástalanok aránya, így átlagban ott is kijön az EU tíz százaléka. Portugáliára az a jellemző, hogy megpróbáltak egy olyan társadalmi struktúrát kialakítani, ahol elviselhető szinten tartják a munkanélküliséget, miközben egy nagyon fontos elvet érvényesítenek: az állástalanokat időszakosan foglalkoztatják. A nyilvántartásban munkanélküliek, de kiegészítő keresethez juttatják őket. Gyümölcsültetvényeken, zöldségeskertekben óriási számban kapnak munkát.- Miként fogalmazódik meg a vidéki, elsősorban az agrártermelésből élők munkaügyi problémája?- Portugáliától függetlenül egységesen. Az EU-stra- tégia lényege, hogy a túlnyomóan képzetlen, idős korú lakosságot tartsa helyben, olyan hasznos munkával kösse le, amely a közösség számára értéket teremt. S az állam vállalja ennek többletköltségét, mert egyértelmű: ez a kifizetődőbb.- Ez nemes elképzelés, de a gazdasági, a jövedelemtermelő képesség mégiscsak határt szabhat ennek. A föld érték, szakértő kezekben még többet ér. Aki jobban keres, az több földet is meg tud művelni. Az ellentétet hogyan oldják fel?- Az alacsony birtokkoncentrációból adódó problémákat a szellemi erővel kompenzálni lehet, szaktudással kivédhető. Minél képzeltebb egy agrárvállalkozó, annál kisebb területen képes nyereségesen termelni. A birtokkoncentráció nem cél, hanem a gazdasági fejlődésben csak eszköz lehet. Lényegi elvi kérdés ez. Portugáliában ezt tették folyamatosan, de a gazdasági-társadalmi fejlődés mértékében nőtt a birtokméret. Nem volt és nincs erőszakos földkoncentrációs kényszer, senkit sem tesznek „földönfutóvá”. Ha a városok nem tudták felszívni a fölös munkaerőt, akkor adminisztratív eszközökkel lelassították a folyamatot. A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya 28-ról 11 százalékra csökkent, de közben a birtokméret a korábbi 5-ről csak 8-8,5 hektárra gyarapodott. A hazai tapasztalatok sokkal erőteljesebb birtokösszevonás jeleire utalnak, az ezzel együttjáró vidéki, például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei munkanélküliség növekedésével együtt. Ez egyelőre statisztikailag kimutathatatlan, de a párhuzamos tapasztalatok jelentős veszélyre figyelmeztetnek, ha megoldatlan marad a munkaerő átcsoportosítása. Ez a gond olyan financiális nehézségeket okozott a mediterrán országnak, amelyeket egymaga nem lett volna képes előteremteni. Minderre óriási forrásokat kapott Brüsz- szeltől. Nyolc év alatt, 1986- '94 között mintegy 28 milliárd dollár áramlott Portugáliába.- Ha emellé párhuzamosan odatesszük hazánk bruttó 32 milliárd dolláros adósságállományát, hát...- A tervek szerint 1994-’99 között további 14 milliárd ECU-t, közel 30 milliárd dollár támogatást fordíthatnak e célra. Sajnos, ehhez hasonlóra már Magyarország nem számíthat.- Mire fordították, illetve fordítják ezeket a hatalmas összegeket?- A Portugáliába beáramló dollármilliárdokból jelentősen fejlesztették a szolgáltatói szektort, ma a lakosság csaknem 60 százaléka innen kapja a jövedelmét, többek között az idegenforgalomból. Az eddig megépült autópálya 75 százalékát az EU finanszírozta. Ez a tapasztalat a megye számára gyakorlatilag létkérdéssé válhat... Nekünk nincs EU-s hátterünk. Emiatt is minden országnak a maga útját kell járnia, a helyi erőforrásokat felhasználva. A jó példákat természetesen adaptálni kell, rendszerbe illesztve, gondolkodva, továbbfejlesztve.- Hasonló összegekre nem számíthatunk... Pedig az EU, a háttérben meghúzódó indokoktól függetlenül, kimutatta szándékát: felajánlotta a csatlakozást. Magyarország hasonló helyzetben van ma, mint tíz éve Portugália.- Igen. de Portugália lakossága az elért életszínvonalat meg A tíz évvel ezelőtti Portugália és a mai Magyarország között sok párhuzam húzható. Az országok lakossága szinte hajszálnyira megegyezik, területük között csupán százezer hektáros a különbség, valamint az évtizednyi eltéréstől eltekintve hasonló a gazdasági, s kiemelten a mezőgazdasági helyzetük. Időközben Portugáliát tagjai közé fogadta az EU, dollármilliárdokkal talpra állították a gazdaságát. Hazánk mindezek előtt áll. Hogyan tovább, Magyarország?... akarja tartani, akár mások, például Magyarország rovására is. Emiatt hosszú és kemény tárgyalásokra kell felkészülnünk a csatlakozásig. Nem követhetünk el újabb stratégiai hibái, mint például a GATT-megálla- podással, amely súlyos hátrányt okozott az országnak. Még egy ilyen hiba, s akkor annak a közösségen belül, hosszú távon fogjuk meginni a levét.- Nem valószínű, hogy ez volt az utolsó megkérdőjelezhető döntés...- Azzal elvágnánk magunkat évtizedekre. Emellett sajátságos tragédiánk, hogy Európában, ahol szinte a legjobb természet- földrajzi adottságokkal rendelkezünk, mégsem tudjuk a lehetőségeinket kihasználni, mert rossz stratégiai döntések születtek. Pontosan kell látni, hogy merre halad a közösség, hogyan alakítja a cél- és az ehhez rendelt eszközrendszerét. A. folyamatot kell figyelnünk, mi az unió velünk szembeni érdeke.- A portugál állam vezetősége hogyan reagált a csatlakozási felhívásra?- A valaha volt világhódító hatalom időközben Európa egyik legszegényebb országává vált. Szerintem örömmel vették, számukra megváltás volt az uniós csatlakozás. Előtte viszont okosan elhatározták: a természeti adottságaira alapozva fejlesztik az országot. Ez a rendező elv alapkövetelmény volt számukra, s valamennyi támogatást ennek a célnak az érdekében terveztek lehívni. Az unió elfogadta ezt a védettséget jelentő fejlesztési elképzelést. Úgy kezdték el a megelőző tárgyalásokat, hogy tudták, mit akarnak elérni. Ez számunkra jó tanács is egyben: határozott, kidolgozott elképzelésekkel szükséges rendelkeznünk. Ők így kezdték el, s ma látható: nyertek vele. Voltak gondjaik, például az agrárszabályzásokat nem a kívánatos ütemben alakították át, így az első évben nem hívhattak le szinte semmilyen támogatást sem. Sok más mellett nem rendelkeztek megfelelő információs háttérrel. Az ország vezetősége rádöbbent a hiányosságokra, és egy év alatt behozták a lemaradásukat.- Milyen elképzelést kellett megfogalmazniuk ahhoz, hogy számukra is kinyíljon a közösség pénztárcája? — A céljuk az volt, hogy az adottságaikhoz igazított, a tagországok számára is elfogadható előnyeiket hasznosítsák, s olyan stratégiát fogalmazzanak meg, amely fenntartható, hosszú fejlődést eredményez, minimális áldozatot, de jelentős előnyöket jelenthet. Eldöntötték: erőteljes öntözésfejlesztést, erdősítést hajtanak végre. A munkaerő jó részét-közhasznú munkával, a köz érdekében - le tudták köt-' ni az erdősítéssel. A növénytermesztésben áttértek az olívaolaj nagyüzemi termesztésére. Emellett jelentős, évi 10-11 millió hektoliter bort termelt az ország, így a szőlőültetvény fejlesztése is kiemelt fontosságot kapott. I- Franciaország mit szólt ehhez?- Ez a program elhibázott volt, ellenben a zöldségtermesztés fejlesztése sikeres lett. A bortermelésüket lecsökkenteni 7,5-8 millió hektoliterre az uniós „borhatalmak”, elsősorban Francia- és Olaszország versenyelőnyének nyomán. Viszont a korai paradicsom-termesztésükkel nyertek, olyannyira, hogy nekik ebben sohasem lehetünk vetélytársaik. Ez azt is jelenti, hogy zöldség- termesztésben árgus szemekkel kell a mediterrán országokra figyelnünk, mint nekik Francia- országra a borászat területén. Olyan elképzelést kell megfogalmaznunk, amellyel kiegészíthetjük az EU belső piacát.- Tanulnia, figyelnie kell az országnak, honosítani a bevált technikákat, újabb és újabb fontos döntéseket kell a parlamentnek meghoznia. Több szakértő 2002-2005 körül jósolja hazánk csatlakozását. Ez sok vagy elegendő idő?- Ha a megoldandó feladatokat nézem, nagyon szűkös. Nincs időnk arra, hogy a hibás döntéseken rágódjunk, erre ott volt az elmúlt néhány évtized. Kevés az idő, vészesen közeleg az uniós csatlakozás, amely előtt felkészületlenül áll az ország. Az agrárium kiszolgáltatott, lassú a fejlődés üteme. A sok negatívum mellett van egy jó dolog is: az első olyan miniszterül a bársonyszékben, aki komoly uniós ismeretekkel rendelkezik.- Tapasztalatai alapján, melyek a legszükségesebben elvégzendő feladatok, hogy legalább az EU-minimum kritériumainak megfeleljen a szektor?- Kél dolgot tartok fontosnak. Az első: a magyar termelők szakmai felkészítése. Ez ma messze elmarad az európai átlagtól. Korábban a mezőgazdaságban dolgozóknak mintegy 4 százaléka volt szakképzett, pedig a lakosság 18-20 százaléka közvetlenül a földből élt. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a szakképzett munkaerő aránya ma sem haladja meg a 4 százalékot, noha a lakosság 36-38 százaléka szerzi jövedelmét a mezőgazdasági szektorból. A szellemi tőke pil- lanatnyilag a leggyengébb láncszeme a felkészülési folyamatnak, a képzés mennyiségi és minőségi fejlesztésére van a legnagyobb szükség. I — Az oktatási-kutatási háttér | fejlesztésére van a legkevesebb pénz az állam kasszájában.- Pedig ez nagy hiba. A délkelet-ázsiai kistigrisek szolgálnak jó példával. Szűkös erőforrásaik miatt elsőként az oktatáskutatás területére fektettek be, valamint emellett egy olyan amerikai típusú, már majdnem rendőrségi hatáskörrel rendelkező államapparátust építettek ki és működtetnek a mai napig, amelyek szolgáltatnak, de követelnek és ellenőriznek is. Ez a második lényeges kérdés. Itt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is évente milliárdok- ban fejezhető ki az a kár, hogy a koordináló hivatal alulfinanszírozott. Létszámában oly mértékben leépített, hogy ezzel a rendszerrel Nyugat-Euró- pába be sem tehetjük a lábunkat. Képtelenek vagyunk megfelelni a követelményeiknek. A portugál szervezet létszáma a hazai duplája, azaz közel 14 ezer alkalmazottból áll. Egy- egy regionális mezőgazdasági igazgatóságon, amely nagyjából megfelel két-három megye FM-hivatali hálózatának, mintegy 1200 ember dolgozik azzal a különbséggel, hogy minden mezőgazdaságban érintett szervezetet az igazgatóság alá rendeltek. (A legnagyobb létszámú földhivatalok nem tartoznak ide.)-A hatékonyságukatfigyelembe véve vélhetőleg nem csupán ez az egyetlen eltérés a portugál és a hazai intézményrendszer között... ■ - A hatáskörük pontosan definiált, a döntéseik ott születnek, ahol a probléma keletkezik. A brüsszeli határozatok végpontja a regionális intézmény, amelynek munkatársai nem a központban dolgoznak, hanem járási, települési kirendeltségeken. Az alkalmazottak fele államilag fizetett szaktanácsadó, s tervezik, hogy településenként egy tanácsadót munkába állítanak. Közel kétszáz munkatárs jogászi tevékenységet folytat, a többiek részletes, a gazdasági döntésekhez nélkülözhetetlen információkat gyűjtenek, elemeznek, irányítanak, szerveznek. Hangsúlyozták: az országban agrárkamara nem működik. Az átmeneti időszakban célszerűbb a központi irányítás. A portugál példa alapján a szükségeshez képest a hazai létszám a fele, a franciákhoz viszonyítva a negyede az elégségesnek. Megfelelő agrárintézményi háttér nélkül Európa nem fogadja be Magyarországot. De ne elvekben gondolkodjunk, nézzük a várva várt támogatásokat. Nincs ma Magyaroszágoh olyan egységes intézményrendszer, amelyen keresztül ezek a termelőkhöz juttathatók...- Úgy tűnik, hogy a világpiaci árversenyben támogatások nélkül a mezőgazdaság nem, vagy csupán rizikósán képes kitermelni a fejlesztésre visszaforgatható nyereséget. Ahhoz, hogy ez optimálisan működjön hazánkban is, mi szükségeltetik hozzá?- Az EU kiadási szerkezetének megközelítően 45-50 százaléka a mezőgazdasággal kapcsolatos költségeket fedezi. Emellett a „torta” 14 százalékos része regionális, s 9 százaléka szociálpolitikai szelet. Ezek nagyobb hányada szintén a mezőgazdaságba áramlik. Összesen a költségvetés mintegy 70 százaléka segíti együttesen a vidék és a mező- gazdaság fejlődését. Az Egyesült Államokban a lakosságnak csak két százaléka él mezőgazdaságból. Ott a Földművelésügyi Minisztérium dönt a vidékfejlesztésről, az infrastrukturális javak telepítéséről, egyszóval mindenről, amely a földdel kapcsolatos. Portugália is ezt a példát vette át. Magyarországon, amennyiben a vidékfejlesztés koordinátora nem a szaktárca lesz, akkor hihetetlen kárt, forrás- pazarlást okozunk az országnak. Miért? Az ok egyszerű. Egyetlen szaktárca sem rendelkezik olyan átfogó, szintetizáló szakismerettel, mint az agrárium sok irányban képzett munkatársai.- A csatlakozást megelőző, az uniós tagállamokkal való külön egyeztetések alatt Portugáliától mit várhatunk?- Kemény egyeztetéseket, alkukat. Diplomatikusan úgy fogalmaztak: politikailag természetesen támogatják Magyarország felvételét, de a strukturális alapokról (a vidék- fejlesztés legnagyobb pénzügyi alapjáról) még tárgyalnunk kell!
