Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-03 / 205. szám
Aranymise. Ünnepi megemlékezésre várják a híveket és az érdeklődőket az ungvári székesegyházba 1997. szeptember 14-én. Erről tartott sajtótájékoztatót kedden Kolovács József, a munkácsi görög katolikus egyházmegye segédpüspöke. Az „Aranymisén” megemlékeznek arról a hat bátor ötödéves teológusról, akik a kommunisták szorongatása és fenyegetése ellenére egy előző évekből visszamaradt társukkal együtt 1947 szeptemberében pappá szenteltették magukat az ungvári katedrálisban. A szentmisén kegyelettel adóznak Romzsa Teodor püspök emlékének, akit 1947-ben a kispapok felszentelése után meggyilkoltak, és annak a 115 papnak, akiket az orosz megszállást követően elhurcoltak. Vasárnap három rendőr és egy katona meg halt Kolumbiában szélsőbaloldali gerillák támadásaiban. Az ecuadori határ közelében fekvő San Miguel város rendőrségét felkelők osztaga támadta meg vasárnap este. Három rendőr meghalt, öt megsebesült. Ezzel egy időben egy állami tulajdonban lévő olajfúrótelepet is megtámadtak a városka közelében. A berendezésben nem estek károk, de egy katona meghalt. A támadók visszahúzódtak az erdőkbe. A kolumbiai szenátus tagjai a Seguros Alfa biztosítótársaság kezdeményezésére elfogadták a golyóálló mellények viseléséről szóló javaslatot. Az indítvány elfogadása mellett jelentős érv volt egy tekintélyes szenátor meggyilkolása a múlt hónapban. Zsidó telepesek kőzáport zúdítottak kedden Hebronban palesztin útépítő munkásokra, és kísérletet tettek munkájuk megakadályzására. Sebesülés nem történt-jelentette a Reuter. A város központjában lévő as-Suhada út felújítását amerikai pénzalapból végzik, és a munkákat irányító amerikai mérnök, David Moorhead a hírügynökségnek nyilatkozva elmondta: a telepesek házaik tetejéről dobálni kezdték a munkásokat, majd légfegyverrel rálőttek az egyik földgyalura. A lövés betörte a gép ablakát. Ezzel szembenNoamArnon, a telepesek szóvivője azt állította, hogy az ablakot maga a munkagép palesztin vezetője törte be. Amon szerint a helyi zsidók amúgy is kis életterét csökkentik azzal, hogy járdát építenek az út mentén, és ez újabb egy métert vesz el tőlük. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmánya augusztus 29-én elfogadott állásfoglalásában megállapítja: az elmúlt tanév végén 106 iskolában „az alkotmányos emberi és szabadságjogokkal összhangban” kétnyelvű bizonyítványt adtak ki. Más helyeken a szülők elutasították a csak egynyelvű bizonyítványok átvételét. A választmány „nyugtalanítónak és veszélyesnek” ítéli meg azt, hogy a becsületesen helytállt igazgatók és pedagógusok az állami szervek adminisztratív nyomásának, zsarolásának, megfélemlítésének és megaláztatásának vannak kitéve. Az SZMPSZ kéri a szülőket és pedagógusokat: egyénileg és testületileg is tiltakozzanak az önkényes iskolaösszevonások, leváltások, elbocsátások és egyéb jogsértések ellen. A parlamenti pártoktól pedig azt kéri, tegyék meg a megfelelő lépéseket a jogsértő intézkedések megszüntetésére. Világkrónika Közép- és Kelet-Európa vezetője A Time magazin Magyarországról MT[_____________ Magyarország fokozatosan Közép- és Kelet-Európa vezető szereplőjévé válik - állapítja meg kedden megjelent szántában a Time nemzetközi hírmagazin. Tizenhatmilliárd dolláros devizatartalékával és a térség bármely más államának legalább a duplájára rúgó fejenkénti külföldi befektetéssel az ország máris a fő befektetési centrummá vált a régióban - tette hozzá a lap hatoldalas hirdetési mellékletében. A Time mások mellett megszólaltatta Kovács László külügyminisztert, aki elmondta: a NATO-csatlakozás a költségek hasznosulásának szempontjából a legmegfelelőbb megoldás arra, hogy Magyarország számára megteremtsék a biztonságot és a stabilitást. Az európai uniós tagsággal pedig Budapest az egységes piac, a felzárkóztatási alapok és az infrastruktúra fejlesztésének előnyeiből remél részesülni, illetve azt várja, hogy növekszik véleményének súlya. Medgyessy Péter pénzügy- miniszter rámutatott, hogy a pénzügyi vezetés az infláció elleni küzdelemmel párhuzamosan a növekedésösztönző intézmények fejlesztésén dolgozik, hogy fokozza az ország tőkehasznosítási képességét. Sza- páry György MNB-alelnök az adósságtörlesztés fontosságára és az ehhez fűződő magyar precizitásra hívta fel a figyelmet, míg Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter az eredmények közül egyebek mellett a magánszektor szerepének növekedését, a törekvések közül pedig a keleti országrész fejlesztését emelte ki. A lap idegenforgalmi, valamint magyar és külföldi bank- szakembereket is idéz. Utóbbiak sikeresnek minősítik a bank- rendszer megszilárdítását szolgáló kormánystratégiát, beleértve a közelmúltbeli privatizációt. Az ezredfordulóra a tervek szerint duplájára, a bruttó hazai termék 1,4 százalékára emelkedik a kutatás és fejlesztés részesedése a szellemi tőke megőrzése és gyarapítása érdekében - mondta Fazakas Szabolcs a Time-nak, amely leszögezte, hogy egy főre vetítve Magyarország büszkélkedhet a legtöbb Nobel-díjassal. A szlovák ellenzéki kiáltványról MT[ ______________ A Szlovák Demokratikus Koalíció szombaton Turóc- szentmártonban elfogadott, programnyilatkozatnak tekinthető kiáltványáról közölt kommentárt a Sme és a Slovenská Republika. Az ellenzéki Sme szerint a kiáltványban minden benne van, ami egy ilyen jellegű dokumentumtól elvárható - történelmi felelősségre, nemzeti törekvések továbbvitelére való hivatkozás, és minden olyan általánosság, amely egyébként a kormánypártok vagy a Demokratikus Baloldal Pártja programjából sem hiányzik. A különbség nyilván a célkitűzések teljesítésében mutatkozik majd meg - írja a Sme. A lap felrója az ellenzéki pártszövetségnek, hogy a kiáltvány elfogadása alkalmából rendezett ünnepi nagygyűlésre nem hívta meg a Magyar Koalíció, tehát a hatszázezer szlovákiai magyar képviselőit. A kommentár szerzője hiteltelennek véli Ján Carnogursky hivatkozását az ünnepség helyszínéül választott terem korlátozott befogadóképességére. A fő okot a rendezvény nemzeti szimbólumokra építő jellegében kell keresni - szögezi le a Sme. Hozzáteszi: politikai szűklátókörűségről tanúskodik, ha a Szlovák Demokratikus Koalíció automatikusan számol a Magyar Koalíció támogatásával a választások után, mintha annak nem is lenne saját programja. Az ellenzék arról is megfeledkezni látszik, hogy a célkitűzései között szereplő NATOtagság eléréséhez immár Magyarország támogatását is el kell nyernie. Más szempontból közelíti meg a kérdést a kormányfő pártjának, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak a lapja. A Slovenská Republika szerint az ellenzéki koalíció pártjait kizárólag a kormánypártokkal és Vladimír Meciar- ral szembeni gyűlölet érzése köti össze. Ilyen alapokon nem folytatható konstruktív politika. Mi több, a Szlovák Demokratikus Koalíció a magyar pártokat is be akarja vonni a kormányzásba, azokat a pártokat, amelyek az alkotmány ünnepe alkalmából rendezett parlamenti ülés erkölcstelen bojkottjával is bizonyították sovinizmusukat, irredenta szándékaikat. A menekülteknek Vajdaság lett az új otthona Jugoszláviában mintegy hatszázötvenezer menekült él a létminimum határán. Kétharmaduknak nincs állandó munkája. A többségük rokonoknál, barátoknál és kollektív szálláshelyeken húzza meg magát. 1991-ben, a háború kitörésével szinte egyidejűleg hatalmas méretű menekülthullám árasztotta el Szerbiát és a többségében magyarok lakta tartományát, a Vajdaságot. Kis-Jugoszlávia nagyobbik tagköztársaságába személygépkocsik, teherautók és autóbuszok százai szállították a horvátországi és a boszniai szerbeket. Nem ok nélkül menekültek otthonaikból a szerencsétlenek. Hor- vát vagy bosnyák szomszédaik űzték el őket addigi lakóhelyükről a reguláris hadsereg vagy félkatonai szervezetek hathatós támogatásával. Az otthonukat elhagyni kényszerűiteknek természetesen az anyaországuk, Szerbia lett a célállomásuk. Azt remélték, hogy ott új hazára találnak. Éppen ezért történt meg az, hogy a hatszázötvenezer menekült közül hatszázhúszezer Szerbiában, és csak harmincezer Montenegróban települt le. Kezdetben a szerbiai hatóságok szeretettel és örömmel fogadták az ellenség által otthonukból elüldözött testvéreiket, és igyekeztek mindenben a segítségükre lenni. Ahogy múltak az évek, úgy lohadt Szerbia vendégszeretete. Felütötték fejüket a gazdasági és a politikai problémák. Szerbia erejét meghaladóan támogatta a háborúzó horvátországi és boszniai szerbeket, nyakló nélkül küldte nekik a fegyvert, a pénzt és az önkéntes harcosokat. Milosevicsék azt szerették volna, ha a horvátországi és a boszniai szerbek megalakítják saját államukat, majd kiválnak Horvátországból és Boszniából, és „önként” csatlakoznak Szerbiához. így beteljesült volna a nacionalista szerb politika vágyálma, a nagy Szerbia megalakulása. Milosevicsék e rögeszméje, az ENSZ politikai, gazdasági és katonai beavatkozásának köszönhetően nem valósulhatott meg. A nagyszerb vágyálomnak éppen az ellenkezője történt. Szerbia politikailag és gazdaságilag is a csőd szélére került. Az évekig tartó elszigeteltség, a nemzetközi közösség bojkottja és embargója megtette a hatását. A munkaképes lakosságjava része évekig otthon ült, a gyárak nyersanyag és alkatrészek híján nem tudtak termelni. A dolgozókat hosszú hónapokra kényszerszabadságra küldték. A háború ideje alatt egyetlen dolgozónak sem mondhatott fel a munkáltató. A súlyos gazdasági és politikai helyzet jeleként országszerte, minden területen szigorítások következtek. A menekültek addigi jó ellátásában is zavarok keletkeztek. Munkalehetőséget nem tudtak ilyen nehéz helyzetben a számukra biztosítani, ezért a feketegazdaságban találták meg a megélhetés egyetlen lehetséges módját. Lakást csak kis hányaduk, ötvenötezer ember kapott, esetleg a saját pénzén vásárolt. Legtöbben, háromszázhar- mincegyezren rokonoknál vagy ismerősöknél tengetik életüket már évek óta. Albérletben százharmincezren, míg kollektív szállásokon hatvanegyezren élnek. Arról nem készüli hivatalos kimutatás, hogy a többségben magyarok lakta Vajdaságban mekkora a szerb letelepedett menekültek száma. A szerbiai hatóságok előszeretettel irányították a menekülőket olyan vajdasági falvakba és városokba, amelyekben többségben élt a magyar ajkú lakosság. így szerették volna a települések nemzeti összetételét erőszakos módon megváltoztatni. E tervet sem koronázta teljes siker, mivel a vajdasági magyar pártok és érdekszervezetek egyként léptek föl az újabb szerb kolonizáció ellen, amely a délszláv térségben kitört háború kezdete óta a kisebb-nagyobb hullámokban bevándorlóknak „köszönhetően” évekig eltartott. A szerb menekültek utolsó áradata 1995. augusztus első napjaiban lepte el és meg a vajdasági magyarokat. A horvát hadsereg egy váratlan, villámgyors, Vihar fedőnevű hadművelettel fölszabadította a szer- bek által megszállt nagy kiterjedésű horvát területet, melynek létezéséig Krajinai Szerb Köztársaság volt a neve. Az itt élő szerbeknek nem maradt más hátra, mint menekülés az „országukból”, amely tiszavirág életűnek bizonyult, így hát a Vajdaságban ismét megteltek az iskolák tan- és tornatermei, a művelődési és szövetkezeti otthonok. Több, a behívók elől külföldre menekült magyar család üresen álló házába szerbek költöztek-jogtalanul. De vajon a menekültek közül ott és akkor ki törődött a joggal, a jogsértéssel? Ők mindenáron és minél előbb fedelet akartak látni a fejük fölött. A Vajdaságnak ekkor, 1995-ben volt az eddigi, szerbek általi utolsó megszállása, amely a szerbiai nacionalista, szocialista uralmi párt tudtával és hallgatólagos beleegyezésével történt. A horvátországi Vihar a Vajdaságban okozta a legnagyobb „elemi csapást”, melynek tragikus következményeit magukon érezték és még ma is érzik a vajdasági magyarok. Újdonsült polgártársaik lépte-nyomon éreztetik velük, hogy idegenek lettek saját szülőföldjükön. Ma még meglehetősen feszült a légkör az őslakosok és az idegen nyelvet beszélő, idegen kultúrájú kolonisták között. A második világháború után a Vajdaságba telepített vagy önkéntesen odatelepült szerb családok gyermekeinek java része már vegyes házasságban él. Sajnos a vegyes nemzeti összetételű családokban már nem magyarul és nem magyarnak nevelik az utódokat. Ha az apa a szerb, azért nem lesz magyar a gyerek, ha pedig az édesanya a szerb anyanyelvű, akor meg éppen azért nem lehet a gyerekből magyar utódot nevelni. Ez pedig kár. Nagy kár. Fogynak, lassan elfogynak a magyarok a Délvidéken. Qpj.lu.kL A paparazzók Bürget Lajos jegyzete A szót Fellini találta ki, az Édes élet című film szenzációéhes újságíróinak és fotósainak elnevezéseként. Azóta a szó - undorító, mindenkibe belemaró szúnyogot jelent - fogalommá vált, nemcsak egy szakma szégyentelen alakjainak jelzőjeként, hanem úgy is, mint az elembertelenedő újságírás szinonimája. A szóban benne foglaltatik a gátlástalanság, a más életének szüntelen zaklatása, a pénz mindenek feletti hatalma, a kiadók amora- litásának egész hiénatermészete. A paparazzo nem egyszerűen szenzációhajhász fotós, netán hírlapíró, a paparazzo egyszerűen az újságírói hivatás szégyene. Alantas ösztönöket kelt, majd szolgál ki, intim pillanatokat les ki és tereget a világ elé. Milliós üzlet ez, és a dolognak itt a lényege. Mindezt természetesen a sajtószabadság égisze alatt folytatják a friss szenzációra éhes lapok. Valahol jele ez annak is, hogy eltorzult a tájékoztatás fogalma, hogy veszélybe került és kerül a tisztességes újságírás és fényképezés. Mondhatná valaki azt is, hogy erre van igény. Van, ha valaki felkelti, hiszen a primitív számára mindig érdekes a másik hálószobája, kertje, ágya. A félművelt ember számára a botrány az igazi hír, mert ez felkelti benne a kárörömöt, de az irigységet is, és saját pi- ciségét véli megemelni azzal, hogy ő olyat tud és lát, amit más nem. Csalóka pszichológiai trükk tehát az, amit meglovagolnak kétes hírű lapok és munkatársaik. A Di halálával kapcsolatos interjúk között volt egy, amikor azt kérdezték az egyik paparazzótól, mit szól ahhoz, hogy létrákon ácsingózva lesnek be kerítések mögé, embereket molesztálnak, motorral, helikopterrel, autóval üldöznek. Mire ő: Ez a dolgom. A munkám végzem.” Más szóval ezért fizetnek, ami persze azt is jelenti, épp ilyen legális tehát a bérgyilkos munkája is, hiszen ő sem tesz mást, mint végzi a dolgát. Mert hogy kinek mi a dolga, az attól is függ, ki kinek mit fizet meg és ki mii vállal. Ilyenkor persze feltehető a kérdés: hol marad az etika? Nos. ez az a fogalom, ami ebben az esetben nem létezik, nem lelhető fel. A sunyi fotósnak egyetlen mércéje van, és az a pénz. Furcsa lesz a világ, ha errefelé halad. Az „ez a munkám" jelszó szentesíthet mindent, hiszen a pénz előtt nincs akadály, a pénzvilág mindig megtalálja a maga ideológiáját ahhoz, amit csinál. Gondolom, hányán hördülnének fel a világban, ha kiderülne, korlátozni kell a paparazzók tevékenységét, hatékonyabban kell védeni a személyiségi jogot, a közszereplő nyugalmát, arcához való jogát és privát szféráját. Azonnal elhangzanak a sérelmek: a szabadságjogok korlátozása, a sajtó és a nyilvánosság tájékoztatási jogának megcsúfolása, a szólásszabadság megvonása. Máris látható, hogy a nagy bulvárlapokat kiadók védik a mundér becsületét, igényről, szemfüles riporterről beszélnek, aki elől nem kell menekülni, hiszen nem Kalasnyikovot szorongat a markában. A kérdés most az: lesz-e valahol valakinek bátorsága kijelölni a cölöpöket, hogy eddig, és ne tovább. De az is kérdés, vajon lesz-e olyan közvélemény, amely visszautasítja az ilyen módszerekkel készülő lapokat? Mert a dolognak a törvényi rendezés csak egyik oldala. Kell, kellene olyan emberi olvasó- és nézőközeg, amely képes elvetni a gusztus- talanságot. Ettől a világ sajnos még messze áll. Szombaton Lady Dianát temetik. És holnapután? Talán a paparazzók erre is tudják a választ.
