Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-24 / 223. szám
Moldovánné Pál Edit, a B15-ös gyógyító-nevelő csoport nevelőjének társaságában beszélgettünk egy szabolcs-szatmár-beregi elítélttel, aki saját állítása szerint „csak" csoportosan elkövetett rablás miatt tölti jogerős büntetését. (Az akták másról is beszélnek, ő nem.)- Szeretnék a nevelőnő irodájában beszélgetni, de csak úgy, ha ő is ott lesz. A nevemet nem írhatják le, és fotózni hátulról sem engedem magam, hátha úgyis felismernek.- Mondjon valamit magáról!- Nem sokat tudok mesélni. Tizenöt évesen követtem el a bűncselekményt, magamra vállaltam mindent, pedig a többiek vittek bele. Egy ügyfél nem fizetett bizonyos szolgáltatásért, és úgy gondoltuk, elvesszük tőle a járandóságunkat, s mivel tiltakozott, meg is vertük.- Családja van?- Feleségem és két gyermekem van, a kisebbiket még nem is láttam. Nagyon várnak már haza, ha kiszabadulok, új életet fogok kezdeni. Dolgozom és eltartom a családomat.- Fog sikerülni? - kérdezem a nevelőnőt.- Ha hallgat a feleségére, akkor igen. A szülői háztól nagyon rossz indíttatást kapott, testvérei között is vannak bűnözők, oda nem érdemes visszamenni. Az új család és a gyermeknevelés talán felébreszti benne a felelősséget.- Milyen ember ez a fiú?- Csendes, nyugodt... csak nem szeret dolgozni. Ha érdeke fűződik valamihez, akkor megcsinálja, azonkívül semmit...- Nem nagyon szeretek dolgozni - mondja az ifjú elítélt de már tudom, hogy muszáj. A nevelőnővel sokat beszélgetünk, elmondom neki a problémáimat. Ő azt mondja, hogyha kiszabadulok, első legyen a munka, mert az unatkozó ember minden rosszra hajlamos.- Hogy birkózik meg ezekkel a „nehézfiúkkal”?- Ezek a gyerekek általában rossz környezetből kerülnek ide, természetesen vannak kivételek. Úgy érzem, hogy ők inkább az anyát keresik bennem. Mint gyógypedagógus, általában a mentális problémákkal foglalkozom. Az elítéltek nagy része a bizalmába fogadott.- Mondjon valamit Edit nénirój! - kérem az elítéltet.- A nevelőnő nagyon kedves, barátságos és megért bennünket. Szeretek vele beszélgetni, mert ekkor körülvesz a szeretet érzése és nyugodt vagyok. Ezért kértem, hogy itt legyen, mikor beszélgetünk. 1997. szeptember 24., szerda „Nem mindegy, hogy milyen emberek szabadulnak” Látogatás a Tököli Fiatalkorúak Büntetésvégrehajtó Intézetében Amikor a fiatalkorú bűnözésről beszélünk, egy kicsit keserű szájízzel tesszük, mert azonnal - akarva-akarat- lanul - felvetődik a felnőttek felelősségének kérdése, hiszen a felnövekvő generációért mi vagyunk a felelősek: szülők, tanárok, politikusok... A másik kérdés: alkalmas-e az ezredvégi felnőtt társadalom fiataljaink nevelésére. Ki- választódnak-e azok az emberek közülük, akik egy békés, fejlődő világot biztosítanak a következő évezredben? Képesek vagyunk-e megtévedt gyermekeinket visszavezetni az általunk tisztességesnek vélt életbe?... És sorjázhatnának azok a kérdések, melyeket nehéz megválaszolni, de egy biztos: „senki sem született zsiványnak”. Törvényeink szerint a bűnösnek bűnhődni kell, sok esetben vastag falak és rács mögött. Riportunkban megpróbáltunk átlépni az „átjárhatatlan” fal másik oldalára, hogy a bentiévőknek bizonyítsuk, visszavárjuk őket...- Önmagát adja a probléma: ezeket a fiatalokat nevelni kell!- Ez a büntetésvégrehajtás egyik neuralgikus pontja, ezt mutatja a sok visszaeső is. Mi itt, a falak mögött mindent megpróbálunk, de a szabadulás után már nem sokat tehetünk, mert nincs meg az a társadalmi és szociális háttér, amely hatékonyabbá tehetné az utógondozást. Sajnos a szabadulás utáni élet normális feltételei nem mindig adottak. Legtöbbször nem megfelelő a családi háttér, és nehéz az elhelyezkedés is. Utógondozói csoportunk információkkal segít, és a társadalmi beilleszkedést elősegítő fügetecskét ad a szabadultaknak. Kötöttünk egy megállapodást a megyei munkaügyi központokkal, ahol regisztrálják a büntetésüket letöltött fiatalokat. Mindezek ellenére negyven százalékuk visszaeső (a világátlag 60 százalék). Komoly anyagi áldozatokat igényel az utógondozáshoz szükséges létesítmény- és hálózathiány megszüntetése.- A statisztika szerint a bűnöző' fiatalok nagy része alulkvalifikált, pozitívinger- szegény környezetből kerül ki. Mit tesznek önök azért, hogy a szabaduló fiatalok már „iskolázotton” lépjenek ki a kapun?- Sajnos manapság az elítéltek már nem kötelezhetők a tanulásra. Ennek ellenére örvendetes, hogy a fiatalok 90 százaléka el akarja végezni a nyolc általános iskolát. PHARE-pályázaton szakoktatási képzésre nyertünk tízmillió forintot. A fővárosi ön- kormányzat ösztöndíjat ajánlott fel a tanulók számára: tanulmányi átlagtól függően 1000-1500 forintot. A tavalyi év őszétől öt szakmában képezzük az elítélteket. Tanfolyami formában tanulnak a kerékpárszerelők, a motorkerékpár-szerelők, a gumijaví- tó-centírozók és a kőművesek. Szakmunkásképzés folyik a szobafestő és mázoló tanulók részére. Órarend szerinti sportfoglalkozásokon igyekszünk segíteni abban, hogy az elítéltek megfelelő kondícióban legyenek. Megfelelő szórakozásról is gon„A börtönök természete, hogy magas, átjárhatatlan falak veszik körül, de minden falon nyitható egy ajtó, és a falakra virág is festhető.” (Az európai börtönnevelők bergeni éves konferenciájának jelmondata.) J Jevényi Attila alezre- ii des, a Tököli Fiatalkorúak Büntetésvégrehajtó Intézetének igazgatóhelyettese: - Nem mindegy, hogy milyen emberek szabadulnak. A mi munkánk - parancsnokoké, nevelőké, őröké, munkavezetőké - ezt a célt kell hogy szolgálja. Ebben az intézetben 14-től 21 éves korig töltik büntetésüket a fiatalok. Akinek büntetése nem telik le ez idő alatt, az a felnőttintézetben folytatja tovább.-Melyek a jellemző bűncselekmények?- A fiataloknál aránytalanul magas a csoportosan és sorozatban elkövetett bűncselekmények száma. Jelen időszakban ennek nyolcvan százaléka erőszakos jellegű: rablás, súlyos testi sértés, erőszakos nemi közösülés. Az életellenes bűncselekmények száma 1995-től folyamatosan emelkedik. A fiatalkorú elítéltek 18 százaléka ilyen cselekmény miatt van itt. doskodunk, ingyen lép fel nálunk Zámbó Jimy, az Edda, a Pa-Dö-Dő, Deák Bili Gyula. A jövőben szeretnénk Demién Rózsit is „elcsábítani”.- A börtön külső falán nagyon sok, igényesen elkészített graffiti látható. Kicsit furcsa ez a túldekorált börtönkerítés.- Az előző években hirdettük meg a graffitiversenyt büntetlen és elítélt fiatalok számára. Lehetőséget kínáltunk arra, hogy a tehetséges fiatalok itt hódolhassanak „művészetüknek”. E z az akció azt kívánta jelképezni, hogy a világ ugyanúgy működik a falon kívül, mint eddig, és ez a szabadulás üzenetét hordozza magában: a megtévedt fiatalokat várják bűntelen társaik. Az oldal írta és fényképezte: Forgó Sipos József Riport
