Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-22 / 221. szám
Megyei krónika 1997. szeptember 22., hétfő Helyiadó-kényszer A közvélemény-kutatások szerint a magyar lakosság közel 80 százaléka nem akarja, hogy a magyar termőföld külföldiek tulajdonába kerüljön. A nyugdíjasok mellett a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fiatalok támogatására. Egyebek mellett erről volt szó Nyíregyházán, a Fidesz-MPP irodájában megtartott sajtótájékoztatón. A semmiből adni és kapi}^ Ma már szinte hihetetlen, hogy valamikor virágzó termelőszövetkezet volt Kölesében, a Szatmár síkság legrégebbi településén. A tagok még jól emlékeznek a szépen haladó, eredményeket felmutató gazdaságra, noha a leromlott almáskertek, a rozsdásodó géppark, a telep elhanyagolt épületei és a föld nélkül maradt, felszámolás előtt álló szövetezet megkeseríti az emlékeket. K. Z. (Új Kelet) ____________ Má di László, a Fidesz-Ma- gyar Polgári Párt szabolcs- szatmár-beregi országgyűlési képviselője egyebek között elmondta: a Fidesz a gazdasági társaságoknak is megtiltaná a földvásárlást, mert így a nem magyar állampolgárokat bizosan kizárnák a vevők köréből. A politikus úgy látja, hogy a kormány által beharangozott jövő évi 13,5 százalékos infláció a tervezettnél magasabb lesz, példának az évenként több(Folytatás a l. oldalról) Köztük többen egy időre búcsút inthettek a vezetői engedélyüknek is. Ezek közé tartozott egy ittas gépkocsi- vezető, akit közel kétszáz megszondázott járművezető közül szűrtek ki. Összesen 19 járműről vették le a rendszámot, közülük a műszaki hibás autók vitték el a pálmát. Némelyik személygépkocsinál a fék és a világítóberendezések, valamint a gumiabroncsok elképesztő állapotban voltak. Az akció során Makay Béla tárcája Ilyenkor, őszelőn gyakran járom a kertet, ücsörgők lomjai alatt. Egyre többször teszem, ahogy múlnak éveim, ahogy egyre áradnak fel bennem gyerekkori emlékeim, a szülőházam, s annak kertje, amiktől negyven éve elszakadtam. Az a búcsú örök, ma is élő, mert nap mint nap látom azokat a fákat, megvannak a kertemben is. Amazok alatt egykor mezítlábasként őgyeleg- tem, ettem gyümölcsüket, s dajkálták lelkemet. Dajkálják ma is honvágyamat. Itthon is, mint otthon, a veresszilva zsendült a legelőbb, már nyár derekán. Megkóstolok belőle egy-két szemet, veresedő színe és fa- nyarkás íze gondolatban ismét felmászat az akkori fájára, kertünk leghátsó sarkában, a sörvénykerítés felett. A kertek alatt lődörgő társaim is megmászták, meglopták és kebelükbe rakták. Nem is érett az be soha, nem volt rá ideje. A legtöbb volt, és ma is az a kertünkben a sötétkék nemtudomszilva. Ettük magában meg csupasz kenyérrel vacsorára, kenderáztatás- kor, és mindannyiszor, amikor nem volt más. Ették a disznók is, a mangalicák. Ami megmaradt, megfőzték lekvárnak, meg beöntötték a kemencébe aszalódni. Ma vacsorára van más, s nincs kenderáztatás, se mangalicánk, se lekvárfőzés. Vannak bezzeg cefrés hordóink. Körtéért sem kellett a szomszédba mennünk, már amikor a mieink értek. Akoszöri energiaár-emeléseket is megemlítette. A nyugdíjasok 21 százalékos járadékemelés- ígéretét Mádi László kampányfogásnak értékelte. Az önkormányzatok jövő évi helyzetét úgy látja, hogy a kormányzat választási engedékenysége miatt a településeken növelni kell a helyi adókat. Helmeczy László, a Fidesz-MPP megyei elnöke azt hangsúlyozta, hogy a nyugdíjasok mellett az ugyancsak nehéz helyzetű fiatalok támogatásával is illene már foglalkozni. más bűncselekmények és szabálysértések miatt hét elkövetőt állítottak elő, és elfogtak egy körözött személyt is. Hasonló jellegű ellenőrzésekre a közeljövőben is számítani lehet. Úgy tűnik, a mostani közlekedési akció tapasztalata, hogy az utakon valamelyest javult a közlekedési morál, és mindössze egy ittas vezető akadt horogra, ami azt jelzi, hogy talán kevesebben veszik a bátorságot ahhoz, hogy ittasan üljenek a volánhoz. rábban érőket is számon tartottuk kertekhosszat. Megloptuk, ha kígyó ült volna is rajtuk. Ma is megvan a kertünkben az akkori kormoskörtefa. Akkor a lódarazsak között is felkúsztam rá, vigyem az iskolába a tarisznyámban, meg hogy mamám néhány fillérért eladja. Ma a gyerekeim és az unokáim mintha megcsömör- löttek volna tőle, bár egyetlen egyet meg nem kóstoltak az aranysárga és mézédes gyümölcséből. Ma, amikor haza-hazatéve- dek, vagy révedek gondolatban, látom e körtefa üres helyét. Bár állna még, hogy gyermek lehetnék ismét, s a régvolt mamám állna alatta, várna engem aggódva lefelé a fájáról. És a somfa. Mint odahaza, itthon is az ablakunk alatt cseperedett fel, csak úgy magától. Hiszem, a mennyei nagymamám gondoskodásából, mert ő tudta, mennyire szeretem a gyümölcséből a habart levest. Volt és van diófánk is. Az akkori oly erős és hatalmas volt, hogy a hintám csüngött rajta. Ma oly kicsiny még itt, a kertünkben, hogy a legvastagabb ága meghajlik egy madár alatt. Talán majd kötnek rá hintát az unokáim is. S azt bizonyosra veszem, elsuttogják majd az ősi versikét: Ezt a vén diófát nagyapám ültette. Árnyékában nem ült, termését nem ette. Nem magáért tette, értünk cselekedte. Áldja meg az Isten emlékét érette. És megáldja az Isten a nagyapák emlékét: plántáltak és plántálnak diófát az unokáink is. Kozma Ibolya (Új Kelet) __ A kölcseieknek most is, korábban is a föld nyújtott megélhetést. A téesz 1991-ig jelentős munkaerőt foglalkoztatott, ma már a felnőtt lakosság húsz százaléka állástalan. A fiatalok megélhetést, munkahelyet keresnek, a kevesek, kiknek még szerényke fizetést nyújt a haldokló szövetekezet, kínnal-keservvel is a fennmaradásért imádkoznak. Talán az idős emberek fájdalma a legnagyobb. Kétszer vesztettek el mindent. Előbb az alakuló termelőszövetkezet vette el vagyonukat, majd tönkrement minden, amiben ha kényszerrel is, de hinni próbáltak. Á rendszer- váltás után végignézték, hogyan hordják el a téesz értékeit, akik ügyesebbek voltak. Meglepetésükből csak akkor ocsúdtak fel, mikor már alig-alig maradt valami. Kárpótlásra, kifizetésre várnak. A lovakért, szekerekért, földekért, amit hajdan odaadtak. Öregen is, betegen is, csak hogy érezzék, nem volt hiábavaló kora hajnaltól sötétedésig filléres munkaegységért dolgozni, és végre azt mondhassák egy talpalatnyi földre: az enyém. A téesz hajdani alapítói csoportba verődnek. Sorsuk közös, ugyanarra várnak. Visszakapni, amit egyszer odaadtak, vagy legalább annak az értékét. Kiss János lakásában várakoznak. Ha- tan-nyolcan ültek össze, hogy megvitassák a régi időket, s végre elpanaszolják bánatukat.- Bak József \agyok - kezdi egyikük. - Hatvanhét százalékos hadirokkant. Tizenhárom évet dolgoztam a szövetkezetben, huszonöt éve vagyok nyugdíjas. Úgy jöttem el, hogy egy fillért sem kaptam, még egy öl fa sem járt nekem. Azt nem mondták 1960-ban, mikor két ökröt, szekeret, gazdasági felszereléseket és három kataszt- rális hold földet vittem be, hogy semmire se számítsak vénsé- gemre. Azt kérem, hogy valamit adjanak, nyugdíjas vagyok és semmim sincs.- Kiöregedtünk - folytatja Kiss Károly—, nyolcvanéves vagyok. Régen is, most is huncutkodnak a vezetők. A szegény nép dolgozott, ők meg a maguk malmára hajtják a vizet. A rendszer- váltás után, mikor elkezdődött a kiválás, összeírták, hogy szolgálati idő és havi fizetés szerint osztják szét a vagyont. Mégsem így történt. Az irodában nagyon jól tudják, hogyan kell válogatni. A jó termőföldeket a barátoknak, ismerősöknek adták. Nekünk meg a silány terület jutott. Öt éve nem tartottak közgyűlést a téeszben. Elhallgatnak mindent, iratok sincsenek, amiben nyomon lehetne követni, mi történik a szövetkezetben.- Az elnök bujkál. Nem lehet megtalálni. Hol szabadságon van, hol elutazik. A lakásán sem lehet keresni, az irodában sem találni - panaszkodik Kiss János. - Brigádvezető voltam valamikor. Elvégeztem a középiskolát és az elnökképzőt. Tanultam gazdaságpolitikát, így jól tudom, hogyan kellene működni egy termelőszövetkezetnek. Nem lett volna szabad megengedni, hogy a téesz minden vagyonát elvigyék az idegenek. Már semmi sem maradt, hogyan fogják kárpótolni az öregeket, akik megalapították a téeszt? Bihari Lajosné elhunyt férje nevében jött a találkozóra. Egy fillért sem kapott a téeszből házastársa után. Hiába fordul segítségért a hivatalokhoz, az ajtók zárva maradnak előtte. Kapott egy bizonyos erdőrészt, de fogalma sincs, hol van, melyik terület lehet a sajátja. Egy egész napot tudnának mesélni azokról az igazságtalanságokról, amelyek őket érték. Kiábrándulva, megkeseredve néznek maguk elé. Nem is hiszik, hogy egy fillért is kapnak a mostani téeszből, de megpróbálják. A vagyonukat odaadták, s most hátha mégis kaphatnak valamit vissza. Mit kezdenének a földdel öregen és betegen?- Odaadnánk a gyermekeinknek - mondják. - A fiatalok is munka nélkül vannak, szívesen dolgoznának a földön, ha lenne nekik. Sira Gyulát mostanában sokszor emlegetik a faluban. Nem kíséri áldás a téeszelnök ténykedését. Noha ki tudja, elszenvedője vagy részese a rendszerváltás után változásoknak. Vékony, száraz ember. Sápadtsága álmatlan éjszakákról árulkodik.- Nehéz gazdasági körülmények között, de működik a termelőszövetkezet - mondja tárgyilagosan. Egy évtizede elnök, s mostanában nemigen büszkélkedik vezetői beosztásával. - Alig maradt egy talpalatnyi föld a téesz tulajdonában- folytatja. - A kárpótlási jegyek alapján a korábbi kétszáz hektárnyi területből ezer- nyolcszázat igényeltek a falu lakói. Azt a négyszáz hektárt, ami maradt, csak igeig-óráig használhatja a szövetkezet. A tagok igyekeztek kivenni a részüket a gazdasági társulásból. Korábban napraforgót, őszi búzát és kukoricát termeltünk. Háromszázötven szarvasmarhát és száz anyajuhot tenyésztettünk a régi időkben. Á termőterület elvesztésével a jószágoknak sem volt elég takarmány, ezért értékesítettük az állatokat. Az árából az akkori kiadásokat és tartozásokat egyenlítettük ki. Az almaültetvények is magántulajdonban vannak. Korábban ezer fő is dolgozott a szövetkezetben, ma már kétszázötven-háromszáz külső üzletrész-tulajdono- sa van a téesznek. Nevesíteni kellett a vagyont, így a behozott tőke után üzletrésztulajdont kaptak a tagok. A kétezer hektáros területről sem volt könnyű osztalékot adni, a néhány száz hektárról pedig még nehezebb. Állítja, még mindig van mit eladni a téeszből. Két Fiat traktor, kombájn és tizenkét MTZ traktor van még a szövetkezetben, értékesíteni lehet az alma- léüzemet és a faipari részleget. Önmagának vagy a falunak igazolja, hogy van még vagyona a régi, jólmenő szövetkezetnek? Meggyőződése, hogy van jövője a közös termelésnek. Fiatalokból álló, önkéntes alapon belépő mező- gazdasági csoportot szeretne, ahol megválogatják, ki lehet tagja a szövetkezetnek. Több száz hektáros nagyüzemi termelést és jó piacot, sikereket képzel el. Mindez talán a jövő. Mi lesz addig? Hogyan néznek az öregedő szemekbe, akik a mostani, haldokló téesz vezetésétől várnak valamit? Nem számít, hogyan vesztette el a termelőszövetkezet a vagyont, a vélt vagy valós gazdagságot. Már nem érdekes, a politikai váltás vagy az alakuló piacgazdaság felelős a történtekért. Bűnbakot keresnek, akit lehet vádolni, szidni, csak megérteni nem. Bak Károly, Bihari Károlyné, Kiss János és a többiek egy talpalatnyi földre várnak. Hagyni akarnak valamit gyermekeikre, unokáikra, hogy maradjon valami belőlük. Egy darab termő, egy rész erdő, g továbbadni, amit hajdan nagyíj apáiktól örököltek. Hiszen így 3 volt ez évszázadokon át, csak | tőlük tudta elvenni közel negy- ° ven éve a hatalom. Kevesebb az ittas vezető? Nagyapák emléke
