Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-18 / 218. szám
1997. szeptember 18., csütörtök Riport ...mi szem-szájnak ingere... 101. Budapesti Nemzetközi Vásár Az elmúlt hét péntekén százegyedik alkalommal nyitotta meg kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár. Korábban évente kétszer is megtelt a kőbányai vásárváros. Tavasszal a beruházási javak vásárát tartották, míg ősszel a fogyasztási cikkeké volt a kiállítási terület. A korábbi évekhez képest a kiállítók részéről érzékelhető volt a változás, miszerint elébe kívánnak menni a fogyasztói igényeknek. Volt itt minden, mi szemszájnak ingere. Nemcsak a kiállítási épületek teltek meg, hanem a sétányok két oldalára is jutott a portékákból. Korábban egy-egy jelentősebb hazai vagy világcég nagyobb területet bérelt, most azonban sok apró stand várta a látogatókat. A hazánkban meghonosodott világcégek szinte kivétel nélkül jelen voltak a csarnokokban. A legnagyobb és egyben leglátogatottabb kiállítóterem most is az A pavilon volt. Volt itt minden. A bútortól a szőnyegig, a zöldségdarálótól a tűzhelyig mindenki láthatott kedvérevalót. A választék valóban lenyűgöző. A hűtőajándékot osztanak ki, minisem elapróznák a propagandára szánt összeget. Azért a gyerekek nem maradtak lufi nélkül, de most már nem volt öngyújtó- és golyóstoll-osz- togatás. Prospektusokból is kevesebbet lehetett látni az idén, mint a korábbi esztendőkben. Megyénkből mindössze tíz kiállító jelent meg a vásáron, és érdekes, hogy nem éppen a legismertebb cégek vállalták a megmérettetést. Kivétel talán ez alól a Fimex Fair Bt., amely igazán sikeresnek mondhatja a megjelenést. Mint azt Lend- vai István ügyvezetőtől megtudtuk, azon kívül, hogy konkrét szerződéskötésekre is történt, a jelenlétük legalább annyira fontos. Akik a mai világban talpon akarnak maradni, azoknak nemcsak reklámozni kell önmagukat, hanem minden ilyen alkalmat ki kell használni a propagálásra. Az ügyvezető igazgató szerint nemcsak az számít sikeres kiállítónak, akinek a standja előtt sokan nézelődnek, hanem akik be tudják csalogatni a szakmai érdeklődőket. Ejtsünk néhány szót az árakról. Felnőtteknek ötszáz, gyermekeknek és más kedvezményezetteknek négyszáz forintot kellett fizetni. Ezért az összegért csak jogot lehetett szerezni a belépésre. A vendéglátóhelyeken nem szabadárak, hanem elszabadult árak voltak. Egy szelet töltött pulykamell körettel, savanyúsággal ötszáz forintba került. Egy korsó sörért 180-220 forintot kértek. Elvileg a vécéhasználatért nem kellett volna pénzt kiadni, de a takarítónéni olyan provokálóan állt őrt posztján, hogy elkerülhetetlenné vált a fizetség. Sokféle újmódi huncutságra is alkalma volt a látogatónak. Kétszázötven forintért komp- juterrel jósoltak tenyérből, és a vásári kikiáltóknak is nevezett „cséphadarók” is egész nap mondták mondókájukat. Kaphattunk „ingyen” parfümöt, csak előbb vásárolni kellett többszörös áron valamit. A trükk régóta ismert, mégis találtak palimadarat bőven. Ők a modern kor legújabb vásári zsebesei. Elvileg hat órakor zártak a kapuk, de még negyed hétkor is nagy volt a nyüzsgés. A hatalmas kínálatot szinte lehetetlen egyetlen nap alatt végignézni, inkább csak szemezgettünk a látnivalókban. (A vásár vasárnap este hatkor zárja kapuit.) rr ---------------A Az oldalt írta: Fekete Tibor, fotók: Lázár Zsolt v— _______v sz ekrények úgy sorakoztak egymás után, mint a gyerekek a tornasorban. A legkisebb hatvan, a legnagyobb háromszáz literes volt. Legnagyobb választékban a kombinált hűtőszekrényeket állították ki a gyártók. A fagyasztóládával kiegészített szekrények valóban ízlésesnek és praktikusnak tűntek. A legtöbben a pezsgővízű kádak mellett nézelődtek. A legkülönbözőbb módon variálható sugárfejek és a méretválaszték impozáns volt, de az ára is a luxus kategóriába sorolható. A négy méter hosszú és másfél méter széles kád egymillió-háromszázezer forintba került. Még jó, hogy a vásár idejére tíz százalékot engedtek az árból. Jelentős számban vettek részt az építőipari gyártók a vásáron. A legkorszerűbb falazóanyagoktól a tetőfedő lemezeken át egészen a Hajdúsági Iparművek lapradiátoráig minden építkező talált magának látnivalót. Jellemzőnek mondható, hogy már nem annyira az apróbb ajándékokkal akarják odacsalogatni a látogatókat, hanem kérdőíveken tudakolják a vevők igényeit és tájékozottságát, majd a kitöltött szelvények közül sorsolnak. Inkább csak három, de értékes
