Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-15 / 215. szám
Végigjártam Tiszavasváriban a Széles utcát, a Keskeny utcát, a cigánysor megannyi házát. Azért is kezet fogtam mindazokkal, akik hajlékukba invitáltak. Mondom: azért is, mert nem vagyok ellágyuló lelkű humanitárius, aki ugyanitt nemrég nyitogat- tatta magának az ajtókat, mert még a kilincshez sem mert érni. Bezzeg az íróasztal mellett a vasvári cigányok hóna alá nyúl majd! És a valóságban? Nem lettem tetves, rühes vagy ótvaros. De a szemem láttára lepték el a legyek a hároméves forma fiúcskát, amint álomba szenderülten feküdt elnyúlva a putri dikóján, s másztak orrába-szájába a koszfekete szárnyasok. Makulátlan cigányok Tapolcai Zoltán ___-N ézze! Már holnaptól nem vagyok ennek a városnak a polgármestere, ha ez az ügy kizárólag Tiszavasvári ügye! Bátor kijelentés! De tanúk előtt tette Sulyok József, aki mint Pilátus a Crédóba, úgy csöppent haza szabadságáról, egy „tetves” ügy kellős közepébe.-Miért?-kérdezem. -Máshol is külön ballaglak a nyolcadikos cigánygyerekek?- Miért nem inkább az évnyitóval foglalkozik? —Mi köze a kettőnek egymáshoz?- A huszonhárom elsősből csak három jelent meg az első napon!- Még most sem értem! Az utóbbi napokban a sajtó azt harsogta Tiszavasváriról, hogy etnikai megkülönböztetés miatt tavaly külön ballagtatta a cigánygyerekeket, amiért ombudsman vizsgálat indult, és amiért a művelődési miniszter is számonkérte a helyi önkormányzatot.-Na jó! Akkor beszélhetünk a habról is, de a tortát azt sohasem kóstolja meg.- Furcsa hasonlat, amikor tetőről, ótvarról és rühesség- ről van szó!- Miért? Csak Tiszavasváriban lehet ilyesmi, ha olyan emberekről van szó, akinek az életkörülményei nem megfelelőek? De ezt nézze meg a saját szemével! A rendszerváltás hozta munkanélküliség az összes férfiembert a Széles utca semmittevésébe száműzte, amikor már talán - a polgármester szavaival élve - mintát találtak a munkahelyükön. Általában az építkezések mindeneseiként, de mégis tartoztak valahova, s az országot bebarangolva legalább világot láttak. Ezzel szemben az asszonyok szinte ki sem léptek a telepről, élték a XVm. századi szokásaikat, amelyek azonban elvesztették egykori rendjüket. A babona se a régi már. A halottak szellemétől rettegő cigány már a temetőbe is jár lopni. A gazdasági nadrágszíj megfojtotta az egészségügyi őrök intézményét, pedig kettő is dolgozott Tiszavasváriban. A családsegítő központ hat embere helyett már csak kettő próbál helyt állni. Az iskolában külön pedagógiai aszisztens volt, aki a gyerekekkel foglalkozott. Minden nap megfürdették az alsó tagozatosokat, hajukat szépen megszárították. Ám még ha a gyerekek szívesen is álltak a tus alá, szüleik nem nézték jó szemmel. Ma már nincs fürdetés, csak a tetüirtás. Valójában négy-öt nagy család a nyolcszáz fős telep. Sokan belterjesen házasodnak, unokatestvér itt majdnem mindenki. Már csak az a kérdés, hányadik! A genetikai torzulásokat mutatja a halandóság, hiszen idős embert egy-kettőt találni. Nagy részük 140 és 160 cenüméter körüli, s nem ritka, hogy 13-14 évesen már teherbe esnek a lányok, az apák sem sokkal idősebbek. A 10-12 gyermek szinte átlagosnak mondható. A tanulási képességet vizsgáló bizottság szakvéleménye alapján egyre több az enyhén értelmi fogyatékos az iskolaérettek között. Ezért a külön ballagásról elhíresült Pethe Ferenc Általános Iskolában külön osztályban, külön tanterv szerint foglalkoznak a cigánygyerekekkel. Nagyon kevesen tudnak közülük olyan tanulmányi eredményt elérni, amellyel a normál osztályokban is megállnák a helyüket. Ha mégis sikerül bekerülniük, akkor az otthoni közösség kezdi ki őket! Nem egy eset mutatja, hogy elüldözték maguk közül azt, aki megpróbált szakítani a hagyományokkal, aki tovább akart lépni. Egyszóval az ember-ember közötti kapcsolat és segítség kiveszőben, marad az anyagi támogatás. Sulyok József szerint csak a lel- kiismeretfúrdalását próbálja csökkenteni az ország a családi pótlékkal, a GYED-del és a segélyezés rendszerével. Nem kell szinte semmiért fizetniük: étkezési hozzájárulást, tanszersegélyt kapnak. Ám nem jut el ahhoz a pénz, akinek valójában szól. A gyerekekhez. Alultápláltak, jelentős részük olyan körülmények között él, ahonnan azonnal álami gondozásba kellene venni. Negyven lakást építenek a szocpol segítségével a telepen, az önkonnányzat kedvezményes telekosztása után. Előre látható, hogy már az első hónapban sem fizetik majd a közüzemi számlákat. - Miért nem lehettek ezek a házak önkormányzati bérlakások, és a segélyt nem pénzben adtuk volna oda, hanem természetben, azaz a számlák rendezésével? - kérdezi a polgár- mester-Mit tehetünk azért, hogy ezek a házak olyanok is maradjanak, mint amilyennek épültek, ugyanolyan komfortosak? A zárt közösség nem érzékeli tehát, hogy törődne velük valaki. A számukra létesített bölcsődébe és óvodába is csak elvétve viszik el gyermekeiket. Rendre elfelejtkeznek a behatásról. Ilyenkor automatikusan a lakóhelyükhöz legközelebb eső iskolába, azaz a Pethe Ferencbe kerül a gyerek, és abba az osztályba, ahol még hely van, a cigányosztályba. Ám azon kevés szülő, aki nem felejtkezik el kötelességéről, az is ide kéri porontyát. Büszkék arra, hogy cigányok. Büszkék voltak arra, hogy külön ballagtak. Büszkék voltak arra, hogy több pedagógus megdicsérte őket, milyen szépen felöltöztek és milyen rendben búcsúztak az iskolától. Akkor hogy jön ide a tetű, az ótvar meg a rühesség? Miért dől ágynak szívinfarktussal a kilátástalan küzdelem miatt az iskola igazgatója, kap agyvérzést a helyettese, és miért fontolgatja a távozást a sajtó rohamát egyedül tűrő igazgatóhelyettes hölgy? Hogyan kaphatja el a rühességet az egyik pedagógus lánya, és tőle az egész család? Egyáltalán tudjuk, mi az a rühesség? Mit jelent az, amikor a kezünkön megjelenő elváltozásokat esténként vastagon be kell kenni kenőccsel, reggel a lepedőnket összefogva, benne a lehullott hámdarabkákkal ki kel ráznunk, az ágyneműt és ruhánkat naponta mosva és szellőztetve reménykedhetünk abban, hogy az átkos kór kiköltözik testünkből? Hogyan lehet ugyanezt elvárni a vakolatlan vályogputrikban? Ahol néhány négyzetméteren tizenöten élnek? Ahol e házak építéséhez használt vályog gödrében a patkányok tenyésznek?- Ne csak az utca elején álljon meg és kattintgasson, mint a többiek! —szól rám a polgármester. - Menjen el a sor legvégéig! Az autót azért csak a közösségi ház előtt állítom le. Gondnoka - idevaló cigány fiatal - megmutatja a két zuhanyzót, ahova fürödni járnak az utcabeliek, a nagytermei, amelyet épp segélyosztásra rendeztek be. Két lépés a házak között, s már körém gyűlnek:- Na, ezt nézze meg - tereli szét fia tüskehaját az anya. — Hol van ebben tetű? A fiú feje makulátlan. Erre mit mondjak? Hogy kíváncsi lennék arra a másik két kócosra is, amelyik egy elhagyatott, düledező viskó udvarán a sárt dagasztja? Egyéves csöppség topog elém. Csak bámul, bámul rám! Leguggolok hozzá. Erre felém nyújtja a kezében nyálasra rágott zsíros kenyeret, amelyet egy láthatóan földes villával szurkálgat. Vonásait alig tudom kivenni a maszat alól. Lány arcú anyja büszkén áll mögötte. Tizenhat éves. Mondja. De nem hiszek neki. Aki ismeri őket, tudja, hánnyal kell osztani szavukat. És ők is látják rajtam, tudják rólam, hogy mennyit adok a szavukra Ez egy üyen játék Az egész utcában három kút van. Ha épp nem törték ki valamelyiket.- Én nem járok fel mosdani a közösségi házba! Otthon jó az, a lavórban, ahogy megszoktuk! Mindig más szegődik mellém, hol ez panaszol valamit, hol az. Tudva, hogy életveszélyes, amit mond, egy kölyök sutyorog a fülembe:- A Makulákkal van itt csak a gond! Nézze! Ebben az ablaktalan házban laknak a „Bigi Bo- jok”. Ezek kemények. minden balhéban benne vannak! ,3alhé!” Történjen bármi Vasváriban, a rendőrautó első útja idevezet. S nagytöbbségében meg is találják, akit kerestek.- De a cigány nem öl embert, ezt is írja meg! Normál, de az átlagosnál csendesebb cigánysoron bandukolunk végig.- Tudják, miért nincsenek kint? Mert már félnek maguktól! A múltkor is hamfutott a gyerek az iskolából, mert a tévések félmeztelenül akarták filmezni. Meg itt is pucér purgyé- kat akartak látni. És ha nincs? Az baj? Újabb anyák, újabb gyerekek, és én csak mustrálom a tiszta fejbőröket. De az udvarok másról regélnek. Koszról, elhanyagoltságról, embertömegről, összezártságról... Aztán mintha elvágták volna. Új házak. Fiatal pár kiöltözve.- Az orvoshoz készülünk...- Hány gyennekük van?-Három.- És ebben a házban hányán 5 laknak?- A nagyanyámék, anyá- mék, mi... úgy húszán. s - Bemehetünk?-Ha akar... Lelakott, de tiszta ház. Minden szobában ágyak sora. A falon Mária- és Jézus-képek. Az ágy díszes paplannal takarva. —A feleségemmel és a gyerekekkel nemsokára költözünk, az új részre. Már kezdik a mi házunkat is építeni. Nem csoda, hogy a Keskeny utcára vágynak a cigányok. Közel nyolcvan négyzetméteres, többszobás, fürdőszobás, összkomfortos, a legmenőbb nemesvakolattal körített házak. Csak magamat ismételhetem, hogy makuláüan tisztaság. Színpompás ágytakarók, Mária-képek... Másodikos forma kislány fut ki a fürdőszobából. Éppen hajat mosott...-Ne is mondják, tudom, nézzem meg, vajon tetves-e... Tetszést arat morgolódásom. Felbátorodnak.- Mindjárt átszalasztok valakit a videokazettáért - mondja az öreg mama -, nézze meg a ballagást. Nagyon szép volt. Harmincezret költöttünk a gyerekek ruhájára.- Miből, csókolom, miből?- A cigány ilyen alkalomra gyűjt!- Na, ne mondja már nekem!- Nem hiszi el? Tudja mit? Nézze meg a kazettát! Oszt mutassa meg rajta, melyik gyerek volt tetves? A kazettát elvitték a tévések. Oda a bizonyíték. Mint ahogy oda a linóleum is. De ezt a kivitelező spórolta ki a házból. Volt olyan vállalkozó, aki ök- lömnyi aranykereszttel a nyakában és bikavadító karpere- cekkel érkezett, kilopta a szigetelést a házakból, meg még ki tudja, mit, s amikor a hivatal nem akarta kiadni a lakhatási engedélyt, felvitte a cigányo- •kat a főtérre, mondván, itt, ebben a hivatalban dolgoznak azok, akik nem akarják nektek odaadni a lakásotokat. A házakat átadták, a vállalkozót kizavarták Vasváriból. A kérdés még mindig az, ki kit miért és mennyire rühel? A polgármestert a városban azért támadják, mert pártolja a cigányokat, a soron pedig, mert nem támogatja őket! Az új házban lakó a putrisokra mutogat, az ország pedig cigányellenességet szimatolva Sátoraljaújhely után Tiszavasvárira.- Ne felejtse el - mondja, búcsúzóul a polgármester - hogy lassan nyakunkon az ország- gyűlési választás. S tudja, a cigányok nagyon jó szavazók... 1997. szeptember 15., hétfő Riport LuAcv
