Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-12 / 213. szám
Nyíregyháza Tárlat a Derkovíts-teremben 1997. szeptember 12., péntek // Ő sz van. Szeptember. Az érés és az érettek évszaka kezdődött el. A hajnali dér mármeg-megcsípi a lombot és a virágot. A kesernyés köd is mind gyakrabban vendégünk. A szél hűvös, borzongtató. Még próbálkozunk a nyári ruhákkal, de mi tagadás, már többször fázunk, mint nem. Másak az illatok, van. ahol már a meggyújtott gaz illata terjeng házak és kertek között. Másak a színek. A nyári harsogás után megjöttek a halványsárgák, az okkerek, a pirosak, a lilák, a sötétkékek, a barnák. A Lőrinc-pisil- te dinnyék hóka színe látszik a széttört gyümölcsből. Később kel a Nap, hosszabbak az árnyékok, korán esteledik, odébbszaladt az égen a Göncölszekér, és valahogy méginkább borbélytányér színű a telihold. A gyermeket iskolába terelte a szeptember, a kertben dolgozó évi munkáját méregeti, az évi munkáját mérlegre tevő sikereit és kudarcait teszi a serpenyőbe. Valahogy minden lassúbbá vált. Mintha az ember, a világ is beérett volna, mintha most eszmélnénk rá arra: megint elszaladt egy év. Mert a szeptember már olyan, hogy onnan is kezdhetjük a számolást. Mert betakarítottunk, de már készülünk az újravetés- hez, csűrbe gyűjtünk, de már tervezzük a következő esztendő kiadásait. Amolyan váltó pillanat ez, amikor még zsige- reinkben ott a tavasz és a nyár felhalmozott üzenete, de már lassan fogy az erő, készülünk mi is egy zordabb, hidegebb időszakra. Előkerülnek lassan a melegebb ruhák, eltűnik a lányok és asszonyok eddig szabadon ünneplő és ünnepelt bája, társunk lesz a csúnya és utált esernyő. Ősz van, a legszebb évszak. Legalábbis egy nemzedéknek. Amely magát Fullajtár András (Új Kelet) Az Internationál Police Association - Nemzetközi Rendőrszervezet (IPA) — Magyar Szekció Elnöksége és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete szeptember 12-14-én Nyíregyházán rendezi meg a magyarországi IPA-szervezetek első országos találkozóját. Az IPA a rendőrök közötti bajtársias, kulturális kapcsolatok ápolását és fejlesztését célul tűző nemzetközi társadalmi szervezet. Az egyes országok rendőrei közötti kapcsolatteremtés igénye már a múlt század végén megfogalmazódott. Ennek során Von Matich, az Osztrák-Magyar Monarchia rendőrfelügyelője 1906-ban hozta létre az első nemzetközi rendőrszervezet, melynek tevékenysége számos nyugat-európai országra terjedt ki. Azonban a folyamat kiteljesedését a világháborúk megszakították. Majd 1949-ben Artur Troop angol őrmester kezdeményezte egy új szervezet életre hívását. Ennek köszönhetően 1950- ben megalakult az IPA brit szekciója, ami öt évvel később vált nemzetközivé. Előbb a holland, a belga és a francia, majd a norvég, svájci és német rendőrök is csatlakoztak az IPA-hoz. A rendlátja ilyenkor. Az érettséget, a pihenés vágyát, a lecsendese- dést, a szemlélődést, a saját haj őszét a csendben úszó pók- szállingóban. Úgy nézzük és búcsúztatjuk az útra készülő vándormadarakat, mint önmagunkat, akik szintén minden évben ilyenkor már a költözésen gondolkodunk. Ilyenkor már perlekedő a verébzsivaj, telve a berkenye ága rőt bogyót csipegető madarakkal. És csend fészkel a fák között. A hosszú délutánokon és estéken állunk az ablak mögött, nézzük a permetező őszi esőt, azt a milliárdnyi könnycseppet, mely elsiratja az esztendőt. Az üvegen legördülő cseppek az elfutó élet jelképei, a rajtuk megtörő fény a valahol pislákoló remény szivárványa. Szeptember van, ősz, a szüret ideje, a gyöngyöző pohár egészségre és boldogságra koccan össze, miközben a kis présház előtt még egyszer reménykedve nyúlunk egy elkésett pillangó tovaröppenő jelensége után. Isten adjon egészséget, jövőre se rosszabbat, békességet, gazdagságot. Száll az óhaj, ami lehet fohász is, amolyan pogány ima a sodródó levelű fák között. Aztán elindulunk az „emberes” hónapok felé, amikor már lassan eltűnik az őszi varázs, és helyébe költözik a levetkőzött természet ezernyi ágcsontváza, roppanó avarja, a reggelre begérádzott tócsa, a marasztaló sár és az opálos szürkeség reménytelensége. De addig is, ünneplem az őszt, a termést érlelőt, a színekkel elvarázsolót, az illatokkal hódítót, a hangulatokkal zson- gítól, a csendesítőt és lecsen- desedettet. Ünneplem e minden évben visszatérő csodát, az érettet és érlelőt, a gyönyör- ködtetőt és gondolatot ébresztőt. Mert varázsa van, és mert olyan emberi. szerváltással szoros összefüggésben, a magyar és osztrák rendőrök közötti kapcsolatok erősödésének eredményeként az IPA osztrák szekciója 1989- ben úgy döntött, hogy a volt keleti blokk országai közül elsőként elősegíti a magyar rendőrök IPA-felvételét. Végül a Új Zélandban tartott XIII. Világkongresszus 1991. december 1-jén a magyar szervezetet önálló nemzeti szekcióként ismerte el, és teljes jogú szervezetként 52. tagországként felvette a nemzetközi szervezetbe.- Jelenleg hazánban összesen 37 szervezet működik, és megyénkben 52 tagot számÚj Kelet-információ_______ Tegnap délután négy órakor a Nyíregyháza, Dózsa György úti Derkovits-teremben kiállításon mutatkozott be a közönségnek a Nagybányáról elszármazott festőművész, Madarassy György. A kiállítást Hamvas László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Fogadóórák Új Kelet-információ_______ A Független Kisgazdapárt megbízott megyei főtitkárától, Kovács Sándornétól kapott tájékoztatás szerint a racionális munkavégzés miatt szabályozzák a fogadóórák időpontjait. A jövőben a párt tagjai az ügyfeleket a megyei irodán (Nyíregyháza, Hősök tere 9.) kedden, szerdán és pénteken 9 és 12 óra között fogadják. lálunk - halljuk dr. Pásztor Miklós rendőr alezredest az IPA Magyar Szekciójának Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének elnökét, aki egyben az esemény főszervezője is. - Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy az első országos találkozót mi rendezhetjük meg. A ma kezdődő, és háromnaposra tervezett találkozóra mintegy 150 főt várunk. A fakultatív programok között számos sport- verseny — tenisz, lövészet, horgászás — és megyei kirándulás szerepel. Lesz még főzőverseny, és a vendégeink megtekintik a Mandala Dalszínház előadását is. Megyei Közgyűlés alnöke nyitotta meg. Madarassy György képzőművészeti munkássága mellett hatékonyan vesz részt a megye művészi közéletében. Egyebek mellett vezetője a már évek óta hagyományosan megrendezésre kerülő Vajai Nemzetközi Alkotótábornak is. A művész a mára szinte teljeErdélyi Tamás (Új Kelet) A könyv tartalma szerves folytatása a nyolc évvel ezelőtt megjelent harmadik kötetnek. Fejezetei is ahhoz hasonlóan vezetnek végig Nyíregyháza utcáin, terein. Akár egy séta útvonalai. S ahogy az előzőkben, amint a séta során megállunk egy háznál, egy utcasarkon; feltárul annak múltja, azoknak a hajdani nyíregyháziaknak az élete, sorsa, akik ott éltek, alkottak, formálták sorsukat - és egy kicsit a miénket is. A mostani séták először a körútra vezetnek. Nem a mostanira, hanem arra, amely valaha vámházakkal övezte a várost, hogy a bejövöktől kövezetvámot szedjen, így védje, segítse fejlődését. A következő fejezet a Széchenyi utcáról indul, annak környékét mutatja be. Majd a színház és környéke következik igen széles történeti panorámával - ez indokolja a könyv borítójának első és hátsó képét a régi s a mai színházról s a könyv a Kossuth gimnáziumtól a borbányai szőlőkig terjedő városrésszel zárul. Azaz hogy nem zárul, az ötödik fejezetben a patriotizmusról elmélkedik a szerző. Nem szokatlan, hogy a városban közismert nagyszerű tanár, volt főiskolai főigazgató múltidézései telve vannak személyes élményekkel, emlékekkel, ezzel ad példát arra, hogy a tudományos kutatás és elmélyülés akkor válhat csak elevenné és hitelessé, ha eleven és hiteles egyéniség áll mögötte. Olyan, mint ő. E sen elfelejtett Nagybányai Iskola újjáélesztésén fáradozik, és ha ez még Romániában nem is lehetséges, Vaján vélte megtalálni azt a helyszínt, ahol megvalósítható a századelő nagyhatású művészeti irányzatának feltámasztása. Madarassy György kiállítása szeptember 26-ig tekinthető meg. könyvében is - nem csak az utolsó fejezetben - ki-kika- csint ránk, olvasóira egy-egy helyszín, esemény, személyiség kapcsán személyes hangvételű megjegyzésével. Ezúttal a szokottnál még gyakrabban olvashatunk könyvében olyan fejtegetéseket, amelyek a múlt példáin üzennek a mának, és - remélem - a jövőnek is. Ilyenek például a város utcanév- adására, az utcanevek használatára vonatkozó megjegyzései, a cserkészet hajdani és mai életének egybevetése, az Afféle búcsúszó a város hivatalosaihoz című alfejezet. Hadd idézzem innen a városháza udvarán olvasható latin feliratot, és annak tanulságos fordítását: Obliti privatorum, publica curate! - Aki itt dolgozol, szorítsd háttérbe, feledd magánügyeidet, és csak a köz javát szolgáljad! Azt hiszem, nem szükséges hozzá magyarázat... S a legtanulságosabb a már említett, a patriotizmusról szóló teljes utolsó fejezet. Nem szándékozom fejtegetéseit még „latra vetni” sem, csak arra hívom fel a könyv - remélhetően sok kíváncsi - olvasójának figyelmét, hogy olyan gondolatokat, példákat találhat benne, amelyekre a mai értékválságos világban oly nagy szükségünk van. O egész munkássága példájával a legnemesebb patriotizmust valósítja meg, s hiszem, még sokáig teszi, teheti azt. S azt is remélem, sorozatának következő kötetére nem kell újabb nyolc évet várnunk! Hiszen van még megíratlan városrész és sok-sok feltáratlan évtized, s talán hálás utókor is lesz. Alkohol, szegénység Új Kelet-információ Sajnos igen szűk körben ismerik a megye társadalmi, tudományos és művészeti folyóiratát, a Szabolcs-szat- már-beregi Szemlél, pedig már a 32. évfolyamát „tapossa”. Újságosoknál még kevés példány található belőle, de sok községi, városi könytárban hozzáférhető. Érdemes belelapozni. Az előző szám társadalmi figyelő cikkei a bűnözésről szóltak. A most megjelent, idei harmadik szám a „normális” társadalom perifériájára szorult emberekről, helyzetükről és kilátásaikról szól. Dajka János A társadalmi beilleszkedési zavarok néhány jellemzője és területi összehasonlítása címmel a megyében élő ideg- és elmebetegekről, alkoholistákról és az öngyilkossági gyakoriságról nyújt képet. Pénzes Mariann a lakosság mentálhigiénés helyzetét elemzi számos statisztikai adattal és ábrával, ugyancsak az alkoholisták, a kábítószerezők, az öngyilkosságok címszavaiban, felvillantva a háromszintű kezelés (megelőzés, gyógyítás, illetve rehabilitáció) fontosságát és lehetőségeit is. Igen időszerű és nyomasztó, megyénket ugyancsak erősen sújtó gond, a szegénység, mint állapot, továbbá a segítés és védekezés a témája Horváth Andrea, Münich Ákos és Vértesi Andrea cikkének. Egy kikérdezéses felmérés adatait elemzik, elsősorban a megoldás módjait keresve. E súlyos kérdések után Katona Béla annak a kutatásának az eredményeiről számol be, amelyet a Mikszáth Kálmán nyíregyházi tartózkodását eddig takaró fátylak felleb- bentéséért végzett. A jeles író a híres-hírhedt ti- szaeszlári per idején járt itt a Pesti Hírlap megbízásából, hogy a hírlapot a per eseményeiről tájékoztassa. Lukácsy Sándor az olcsvai templom esetében egy valódi „műemléki krimit” bocsát elénk, majd Nábrádi Lajos tudósít a Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológiai tanszéke közreműködésével a bátorligeti őslápon folytatott gomba- kutatás eredményeiről. Néző István a hajdan jelentős népességet alkotó kisvárdai zsidóság hitéletének múltjából hoz nyilvánosságra adatokat és eseményeket. A lap irodalmi rovata ezúttal csak néhány verset -AntalAttilától, Kondor Jenőtől, Udud Istvántól és Magyar Józseftől -, majd hét, a közelmúltban megjelent könyvről szóló bemutató írást tartalmaz. A folyóiratot a szokásos irodalmi bibliográfia és a második negyedév eseménynaptára zárja. .. ■» Őszi áhitat Bürget Lajos gondolatai N---- J „B arátsággal szolgálni” Két szinházkép között A nemrégiben bemutatott várostörténeti könyv, Margócsy József Utcák, terek, emléktáblák IV. kötete az lljabb híradások a régi Nyíregyháza életéből alcímet viseli. Ismerve az első hármat, „egy ültő helyben” olvastam el (először) a könyvet. És elmondhatom, nagy örömmel.
