Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-05 / 181. szám
1997. augusztus 5., kedd Letette a hivatali esküt hétfőn Mohammad Hatami, Irán megválasztott elnöke. A beiktatási ünnepségen jelent volt Hatami elődje, Ali Hasemi Rafszandzsani, az iráni politikai élet jeles képviselői, vallási vezetők, valamint a Teheránban működő diplomáciai képviseletek tagjai. Az 54 esztendős Hatamit vasárnap már megerősítette hivatalában Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási vezetője. Irán támogatja a különböző kultúrák közötti párbeszédet, kész javítani más országokhoz fűződő kapcsolatain, de ellen fog állni azoknak a külföldi hatalmaknak, amelyek rá akarják kényszeríteni akaratukat - hangoztatta hétfőn beiktatási beszédében Mohammad Hatami, a politikai meggyőződését tekintve mérsékeltnek számító új iráni államfő. Mohammad Hatami új iráni államfő hétfőn meghozta első döntését, amellyel Haszan Ibrahim Habibit nevezte ki első alelnöknek. Megbénult a vasúti közlekedés sorozatos balesetek miatt vasárnap szinte teljes egészében Olaszországban. A forgalom leállása épp akkor következett be, amikor az olaszok tömegesen indultak nyaralásra; a vonatszerelvényeken, vasútállomásokon rekedt utasok elkeseredése több helyen már-már lázadással fenyeget. Az olasz állami vasút fekete hétvégéje szombatra virradó éjjel kezdődött, amikor a sebesség túllépése miatt kisiklott Róma egyik külkerületében a Reggio Calabriából Torinóba tartó expressz. A balesetnek szerencsére csak néhány könnyebb sérültje volt. Vasárnap hajnalban felborult az a vasúti daru, mely a kisiklott szerelvény kocsijait emelte helyükre. A ledőlt daru eltorlaszolta az egyetlen szabad sínpályát, így Olaszország északi és déli része között megszakadt a vasúti összeköttetés. A lehető legrosszabb helyen történt újabb baleset elképesztő káoszt okozott. Újabb tetemek borzolják a kedélyeket Belgiumban, ezúttal azonban több évtizede elásott és véletlenül a felszínre került emberi mardványokról van szó, amelyek a mostani bűntényekkel nem hozhatók közvetlen összefüggésbe. Miként a hétfői lapok részletesen beszámoltak róla, a hét végén a vallóniai Mons környékén az egyik völgyben játszadozó gyerekek botokkal a földet kaparták, amikor egyikük buzgólkodá- sa nyomán egy emberi koponya fordult ki a talajból. Szüleik azonnal riasztották a rendőrséget, amelynek emberei a körzetet lezárva szabályos ásatásba kezdtek, és végül összesen nyolc emberi koponyára bukkantak. Első szakértői becslések szerint legalább 25-30 éves maradványokról van szó. Azonosításra alkalmas nyom szinte egyáltalán nem maradt. Üzembe helyezték az 1950- 1953-as komat háború óta az első polgári telefonvonalat Észak- és Dél-Korea között. , Jó napot, hogy van?” - ezek voltak .az első szavak, amelyekkel Rie Csonß Hun, a dél-koreai elektromos művek elnöke üdvözölt egy Eszak-Koreában dolgozó dél-koreai mérnököt. ,,A vonal kitűnően működött, s a mérnök azt felelte: jól van, és szörnyű a szárazság” - közölte az elektromos művek egyik vezetője. Az új telefonvonal - nyolc vonal - révén az Északon atomerőművek építését előkészítő dél-koreai munkások kapcsolatot tarthatnak családjukkal és a szöuli központtal. Bős megmentette Pestet? A bősi erőművet építő és üzemeltető szlovák Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat egyik szakmai vezetője, Miroslav Líska a Slovenská Republika hétfői számában megerősíteni igyekszik Vladimír Meciar kormányfő véleményét, amely szerint a bősi erőműnek köszönhetően Budapest megmenekült az árvíztől. MTI A szlovák szakember „áltudományosnak” nevezi annak a „meg nem nevezett magyar szakembernek” az érvelését, aki a szlovák kormányfő véleményét állítólag a Népszabadság július 30-ai számában igyekezett kiforgatni. Líska szerint Bős nem 49 millió, hanem ennél is több, 60 millió köbméter „tetőzni készülő” vizet fogott fel. Kifejti, hogy az erőmű megbízható vízszabályozó képessége kizárja a kezelhetetlen árhelyzet kialakulását. Tizennyolc méter magasságú vízoszlopról is indokolatlan beszélni. Miroslav Líska határozottan állítja: azzal, hogy a Duna elterelésének magasságában, Dunacsúnynál a föntről érkező víz két irányba terelhető, a Pozsony és Győr közti szakasz árvédelmi gátjait oly mértékben tudják tehermentesíteni, hogy ezzel mindennemű katasztrófát képesek megelőzni - jóllehet az árvédő gátak állapota olyan, hogy ha az erőmű és annak objektumai nem tennék lehetővé a víz megosztott elterelését, akkor a katasztrófa nagy valószínűség szerint bekövetkezne. A felvízcsatorna gátjai azonban semmilyen körülmények között sem szakadhatnak át. Az erőmű ellenzői ezt tudják, mégis ezzel riogatják a csallóközieket és a budapestieket. Persze, az „önző budapestiek fekete szemüvegén át is lehet nézni” a bősi erőmű erényeit. Mert ha Bős nem lenne és az árvédő gátak átszakadnának, aminek következtében a Szigetköz vagy a Csallóköz kisebb-nagyobb területeit elöntené az ár, akkor Budapestre már valóban alacsonyabb árhullám jutna el. „Ha pedig ezeket a bősi hatásokat összevetjük, akkor indokoltan állapíthatjuk meg, hogy Bős nemcsak Pozsonyt, de Budapestet is megmentette” - írja Miroslav Líska mérnök, a tudományok kandidátusa a szlovák kormányhoz közelálló Slovenská Republikában. Világkrónika Sehonnan sehová tartanak? A szlovák politikai színtér „műkedvelő és profi geopolitikusai” egyaránt tudatosíthatnák, hogy a NATO madridi csúcsértekezlete napján a trianoni kérdés a NATO szabályai szerint végérvényesen megoldódott, s ezáltal a trianoni határok véglegessé váltak - írja a pozsonyi Pravdában Rudolf Chmel, a Szlovákiai Értelmiségiek Fórumának szóvivője, a magyar-szlovák kapcsolatok kutatója, a szövetségi Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete. MTI Chmel szerint a jelenlegi szlovák kormány külpolitikájának két legfontosabb prioritása — az európai integráció, valamint a szomszédos országokkal való együttélés és együttműködés kísérlete - eredménytelen maradt, sőt sikertelen volt. Mindezért a jelenlegi kormánykoalíció és személyesen Meciar kormányfő a felelős, aki még a madridi döntés másnapján elhangzott „televíziós monodrámájában is agyafúrt módon eltitkolta” Szlovákia hosszú távú kiesését. Sajnos a kormányfőre, de az ország polgáraira sem volt hatással az a körülmény, hogy „a szlovák külpolitika teljes mértékben koncepciótlan, bizonytalan, kaotikus és nem offenzív, hogy az ország külpolitikáját tulajdonképpen egyetlen ember tartja a kezében, s teszi alaktalanná azzal, hogy a saját képére formálja”. A szerző kifejti: a jelenlegi szlovák kormány programjában rögzített integrációs törekvések azért nem valósultak meg, mert a koalíció folyamatosan „hamis lapokkal játszott”, és előnyben részesítette a két koalíciós szárnysegéd „elszigetelődést, semlegességet, harmadik utat, pánszlávizmust” hirdető „válogatott szélsőségeseinek locsogásait”. Ebből és az ilyen hamis, sehová sem vezető, totálisan őszintét- len, csupán látszólag Európa- párti kormánypolitikából sosem ötvöződhetett komoly külpolitikai koncepció. Ha Szlovákia Közép-Európa újratago- lása során nem akar végzetesen a szürke vagy a fekete zónába zuhanni, akkor a jelenlegi koalíció alternatívái helyett új, hiteles, Európa-párti külpolitikára van szükség, de „ennek megteremtője a történtek után nem csak azért nem lehet Vladimír Meciar, mert neki már nincs hozzá erkölcsi joga”, hanem azért sem, mert a szakadék szélére az általa vezetett koalíció kormányzási módszerei sodorták az országot. A küzdelmet tehát Chmel szerint a szlovák belpolitikai színtéren kell végérvényesen megvívni, s amíg ez nem történik meg, addig az eddigi „karbantartás” a szlovák külpolitika nemzetközi hitelét már nem szavatolhatja. Új szlovák külpolitikát kell teremteni, s ezt az eddiginél is hatékonyabban kell majd külföldön művelnie „az európai pártokkal kompatibilis” ellenzéki pártoknak, az ötpárti Szlovák Demokratikus Koalíciónak (SDK), a Demokratikus Baloldal (SDL) és a Magyar Koalíció pártjainak. Rudolf Chmel úgy ítéli meg: csakis a „geopolitikai ábécé nem ismerete” nyomán hangozhatnak el olyan ostobaságok, mint amilyenek a madridi csúcs után Szlovákiában elhangzottak. Nevezetesen, hogy „a magyarok majd a saját nacionalista érdekeik szolgálatába állítják NATO-tagságukat”. Mert Chmel szerint „1997. július 8.-a óta a trianoni ügy a NATO-szabályok keretein belül véglegesen megoldódott, így a Trianonban megrajzolt határok valóban sérthetetlenek”. Ha már a szlovák vezetők a magyar-szlovák alapszerződésen szereplő „saját kézjegyeiknek sem hisznek”, legalább „a tájékozatlan szlovák polgárokat ne szédítsék” azzal, hogy a magyarok el akarják szakítani Szlovákia déli részeit. „Ha ugyanis Szlovákia normális ország lenne”, akkor a madridi jel végérvényesen köddé oszlathatná a magyarok elszakadási törekvéseiről szóló mítoszokat, „bárki bárhol is élesztgesse azokat”. Szlovákia valós érdekeinek kétségtelenül az kedvezett volna, ha Madridban meghívják a NATO-ba. Nem így történt. A madridi döntés „egyetlen pozitívuma” szlovák szempontból tehát a határok állandóságát érinti - fejti ki Rudolf Chmel, aki szerint Szlovákia annak ellenére is „enyhén szólva hűvösnek” mondható viszonyt tart fenn a „történelmileg legközelebb” álló szomszédjával, hogy a jó viszony Szlovákia lehetséges integrációjának korántsem elhanyagolható feltétele. Chmel rámutat: a jelenlegi szlovák kormányzat túlbecsüli az orosz és az ukrán kapcsolatok fontosságát, jóllehet azok is „ugyanúgy bizonytalanok, kaotikusak, és csak aláhúzzák a szlovák külpolitika ingatag voltát”. Az a tény, hogy ez a külpolitika „nem vezet sehonnan sehová”, egy további, de aligha elhanyagolható körülményt is tartalmaz: az emberi vonatkozásokat”. Mert vajon hogyan élik meg az emberek azt, hogy „Meciar kormányzása alatt Szlovákia igen rossz nevet szerzett magának”. Ezért szükséges, hogy az emberek felismerjék: minél előbb létrejön az új alternatíva, Szlovákia annál korábban foglalhatja el végleges helyét a civilizált Európában. Beregszászi kisvasút Tudósítónktól A Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány 1995-től megrendezi a kisvasutak napjai programsorozatot, amelynek célja a hazai kisvasutak megismerése, megmentése, jobb hasznosítása. A programban összesen 20 magyarországi kisvasút vesz részt. A rendezvényekhez két külföldi kisvasút is csatlakozott: a fe- ketebalogi (Felvidék) és a beregszászi (Kárpátalja). Az alapítvány és a Be- regvidéki Magyar Kulturális Szövetség együttműködésének köszönhetően immár másodszor került megrendezésre a beregszászi kisvasút napja. A múlt évben kötött megállapodás értelmében minden esztendő augusztusának első szombatján ünnepük meg e napot. Augusztus 2-án Gáspár Jánosnak, a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány igazgatójának vezetésével egy autóbusz- nyi magyarországi vendég érkezett a beregszászi vasútállomásra, hogy részt vegyen az alapítvány által szervezett tanulmányúton. A csoportot a város, a BMKSZ és a vasútállomás vezetői fogadták. Jelen voltak a sajtó képviselői is. Az ország különböző vidékeiről érkezett vendégek — nagyrészt aktív vagy már nyugdíjas MÁV-dol- gozók - ellátogattak a beregszászi kisvasút fűtőházába, majd városnézésen vettek részt. A nap második felében Nagyszőlősre utaztak, hogy megtekintsék a Borzsa-völgyi kisvasút ottani szakaszát is. Jövőre lesz 90 éves a beregszászi kisvasút. A helybeliek magyarországi barátaikkal közösen nagyszabású ünnepségen akarnak megemlékezni c jubileumról. Itt jegyezzük meg, hogy a kisvasutak megmentésére indított program egyetlen Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei kisva,sutja, a nyírvidéki kisvasút napjára szeptember 13-án kerül sor. A Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány minden érdeklődőt szeretettel vár c látványosnak, hangulatosnak ígérkező ünnepségre. A cinikus Svájc és az alvó számlák MTI _______________ „A holocaust áldozatainak alvó számláiról közzé tett lista - legalábbis az osztrák nevek vonatkozásában - a folytatódó svájci cinizmus dokumentuma, olyan nevek önkényes felsorolása, amelyeknek viselői részben nem is voltak a nácik üldözöttéi. Nem csak azért érheti szemrehányás az eljárást, mert az üldözöttek és elpusztítottak utódaira hárítja a feladatot, hogy hosszadalmas eljárások során bizonyítsák jogosultságukat azokkal szemben, akik több mint fél évszázada használták a pénzüket, s nem csak az a baj, hogy hamis reményeket keltettek a közzé tett nevekkel. De az osztrák nevek között nagyon sok az olyan, amelyeken a háború vége után évtizedekkel nyitottak számlát - írta a bécsi Der Standard hétfői számában a nagy tekintélyű Hubertus Cerni író és újságíró. A lapban közzé tett lista szerint a svájci bankok névsorán szereplő 116 osztrák név közül 13 bizonyosan és öt feltehetően a háború után létesített számlát, bizonyosan a nácizmus üldözöttéinek a neve hét, vélhetően üldözötteké tíz, és történelmi gyökerű 23. A háború után sokan létesítettek bankszámlát Svájcban ilyen-olyan kényelmi okokból, például mert a határ mentén éltek vagy Svájcban dolgoztak. Közülük többen szerepelnek a listán, s egyesek a személyi jogaik megsértése miatt per indítását fontolgatják, mivel ezekhez a számlákhoz azért nem nyúltak, mert minimális összegek - egyes esetekben csupán néhány frank - van rajtuk. Az egyik ilyen számlatulajdonos elment a bankhoz, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy a közre adott listán szerepel minden olyan számla, amelyhez az utóbbi tíz évben nem nyúltak. Az érintettek elmondták az újságírónak, hogy a bankok maguk sem jelentkeztek, noha a név és cím változatlan volt. A nácizmus tényleges üldözöttéi közül sokan a puszta név közlésével nem azonosíthatók - írta Cerni, aki alapos kutatást végzett, s számos névről feltárta, hogy hány ilyen nevű ember élt az érintett időszakban Ausztriában, s mi lett a sorsuk. A svájci bankár urak csak maguknak tehetnek szemrehányást azért, mert a lista hanyag összeállításával ismét kihívták maguk ellen a náci aranyok raktározásáról szóló spekulációkat - véli Cerni. Megemlíti a listán szereplő Elisabeth Elder, Ernst Kaltenbrun- ner birodalmi biztonsági főnök özvegyét, aki lánya útján cáfolta, hogy svájci bankszámlája lenne. Ez lehet igaz — írta Cemi —, de épp úgy lehet elterelő manőver is. Végül Cerni rámutat: a listákat annyira gondatlanul állították össze, hogy emö- gött már-már rendszert lehet sejteni. Nincstelenség