Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-05 / 181. szám

1997. augusztus 5., kedd Letette a hivatali esküt hétfőn Mohammad Hatami, Irán megválasztott elnöke. A beiktatási ünnepségen jelent volt Hatami elődje, Ali Hasemi Rafszandzsani, az iráni politikai élet jeles képviselői, vallási vezetők, valamint a Te­heránban működő diplomáciai képviseletek tagjai. Az 54 esztendős Hatamit vasárnap már megerősítette hivatalában Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási vezetője. Irán tá­mogatja a különböző kultúrák közötti párbeszédet, kész javí­tani más országokhoz fűződő kapcsolatain, de ellen fog állni azoknak a külföldi hatalmaknak, amelyek rá akarják kény­szeríteni akaratukat - hangoztatta hétfőn beiktatási beszédé­ben Mohammad Hatami, a politikai meggyőződését tekintve mérsékeltnek számító új iráni államfő. Mohammad Hatami új iráni államfő hétfőn meghozta első döntését, amellyel Haszan Ibrahim Habibit nevezte ki első alelnöknek. Megbénult a vasúti közlekedés soroza­tos balesetek miatt vasárnap szinte teljes egészében Olaszor­szágban. A forgalom leállása épp akkor következett be, amikor az olaszok tömegesen indultak nyaralásra; a vonatszerelvénye­ken, vasútállomásokon rekedt utasok elkeseredése több helyen már-már lázadással fenyeget. Az olasz állami vasút fekete hétvégéje szombatra virradó éjjel kezdődött, amikor a sebesség túllépése miatt kisiklott Róma egyik külkerületében a Reggio Calabriából Torinóba tartó expressz. A balesetnek szerencsére csak néhány könnyebb sérültje volt. Vasárnap hajnalban felbo­rult az a vasúti daru, mely a kisiklott szerelvény kocsijait emel­te helyükre. A ledőlt daru eltorlaszolta az egyetlen szabad sín­pályát, így Olaszország északi és déli része között megszakadt a vasúti összeköttetés. A lehető legrosszabb helyen történt újabb baleset elképesztő káoszt okozott. Újabb tetemek borzolják a kedélyeket Belgium­ban, ezúttal azonban több évtizede elásott és véletlenül a fel­színre került emberi mardványokról van szó, amelyek a mosta­ni bűntényekkel nem hozhatók közvetlen összefüggésbe. Mi­ként a hétfői lapok részletesen beszámoltak róla, a hét végén a vallóniai Mons környékén az egyik völgyben játszadozó gye­rekek botokkal a földet kaparták, amikor egyikük buzgólkodá- sa nyomán egy emberi koponya fordult ki a talajból. Szüleik azonnal riasztották a rendőrséget, amelynek emberei a körzetet lezárva szabályos ásatásba kezdtek, és végül összesen nyolc emberi koponyára bukkantak. Első szakértői becslések szerint legalább 25-30 éves maradványokról van szó. Azonosításra alkalmas nyom szinte egyáltalán nem maradt. Üzembe helyezték az 1950- 1953-as komat há­ború óta az első polgári telefonvonalat Észak- és Dél-Korea között. , Jó napot, hogy van?” - ezek voltak .az első szavak, amelyekkel Rie Csonß Hun, a dél-koreai elektromos művek elnöke üdvözölt egy Eszak-Koreában dolgozó dél-koreai mér­nököt. ,,A vonal kitűnően működött, s a mérnök azt felelte: jól van, és szörnyű a szárazság” - közölte az elektromos művek egyik vezetője. Az új telefonvonal - nyolc vonal - révén az Északon atomerőművek építését előkészítő dél-koreai munká­sok kapcsolatot tarthatnak családjukkal és a szöuli központtal. Bős megmentette Pestet? A bősi erőművet építő és üzemeltető szlovák Vízgaz­dálkodási Beruházó Vállalat egyik szakmai vezetője, Miroslav Líska a Slovenská Republika hétfői számá­ban megerősíteni igyekszik Vladimír Meciar kor­mányfő véleményét, amely szerint a bősi erőműnek köszönhetően Budapest megmenekült az árvíztől. MTI A szlovák szakember „ál­tudományosnak” nevezi an­nak a „meg nem nevezett magyar szakembernek” az érvelését, aki a szlovák kor­mányfő véleményét állítólag a Népszabadság július 30-ai számában igyekezett kifor­gatni. Líska szerint Bős nem 49 millió, hanem ennél is több, 60 millió köbméter „tetőzni készülő” vizet fo­gott fel. Kifejti, hogy az erő­mű megbízható vízszabályo­zó képessége kizárja a kezel­hetetlen árhelyzet kialakulá­sát. Tizennyolc méter magas­ságú vízoszlopról is indoko­latlan beszélni. Miroslav Líska határozot­tan állítja: azzal, hogy a Du­na elterelésének magasságá­ban, Dunacsúnynál a föntről érkező víz két irányba terel­hető, a Pozsony és Győr köz­ti szakasz árvédelmi gátjait oly mértékben tudják teher­mentesíteni, hogy ezzel min­dennemű katasztrófát képe­sek megelőzni - jóllehet az árvédő gátak állapota olyan, hogy ha az erőmű és annak objektumai nem tennék lehe­tővé a víz megosztott eltere­lését, akkor a katasztrófa nagy valószínűség szerint be­következne. A felvízcsatorna gátjai azonban semmilyen körülmények között sem szakadhatnak át. Az erőmű ellenzői ezt tudják, mégis ezzel riogatják a csallóközi­eket és a budapestieket. Persze, az „önző budapes­tiek fekete szemüvegén át is lehet nézni” a bősi erőmű erényeit. Mert ha Bős nem lenne és az árvédő gátak át­szakadnának, aminek követ­keztében a Szigetköz vagy a Csallóköz kisebb-nagyobb területeit elöntené az ár, ak­kor Budapestre már valóban alacsonyabb árhullám jutna el. „Ha pedig ezeket a bősi hatásokat összevetjük, akkor indokoltan állapíthatjuk meg, hogy Bős nemcsak Po­zsonyt, de Budapestet is meg­mentette” - írja Miroslav Líska mérnök, a tudományok kandidátusa a szlovák kor­mányhoz közelálló Slovens­ká Republikában. Világkrónika Sehonnan sehová tartanak? A szlovák politikai színtér „műkedvelő és profi geopoliti­kusai” egyaránt tudatosíthatnák, hogy a NATO madridi csúcsértekezlete napján a trianoni kérdés a NATO sza­bályai szerint végérvényesen megoldódott, s ezáltal a trianoni határok véglegessé váltak - írja a pozsonyi Pravdában Rudolf Chmel, a Szlovákiai Értelmiségiek Fó­rumának szóvivője, a magyar-szlovák kapcsolatok ku­tatója, a szövetségi Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete. MTI Chmel szerint a jelenlegi szlovák kormány külpolitiká­jának két legfontosabb priori­tása — az európai integráció, valamint a szomszédos orszá­gokkal való együttélés és együttműködés kísérlete - eredménytelen maradt, sőt si­kertelen volt. Mindezért a je­lenlegi kormánykoalíció és személyesen Meciar kormány­fő a felelős, aki még a madridi döntés másnapján elhangzott „televíziós monodrámájában is agyafúrt módon eltitkolta” Szlovákia hosszú távú kiesé­sét. Sajnos a kormányfőre, de az ország polgáraira sem volt hatással az a körülmény, hogy „a szlovák külpolitika teljes mértékben koncepciótlan, bi­zonytalan, kaotikus és nem of­fenzív, hogy az ország külpo­litikáját tulajdonképpen egyet­len ember tartja a kezében, s teszi alaktalanná azzal, hogy a saját képére formálja”. A szerző kifejti: a jelenlegi szlovák kormány programjá­ban rögzített integrációs törek­vések azért nem valósultak meg, mert a koalíció folyama­tosan „hamis lapokkal ját­szott”, és előnyben részesítette a két koalíciós szárnysegéd „elszigetelődést, semlegessé­get, harmadik utat, pánszláviz­must” hirdető „válogatott szél­sőségeseinek locsogásait”. Eb­ből és az ilyen hamis, sehová sem vezető, totálisan őszintét- len, csupán látszólag Európa- párti kormánypolitikából so­sem ötvöződhetett komoly kül­politikai koncepció. Ha Szlo­vákia Közép-Európa újratago- lása során nem akar végzetesen a szürke vagy a fekete zónába zuhanni, akkor a jelenlegi ko­alíció alternatívái helyett új, hi­teles, Európa-párti külpolitiká­ra van szükség, de „ennek meg­teremtője a történtek után nem csak azért nem lehet Vladimír Meciar, mert neki már nincs hozzá erkölcsi joga”, hanem azért sem, mert a szakadék szé­lére az általa vezetett koalíció kormányzási módszerei sodor­ták az országot. A küzdelmet tehát Chmel szerint a szlovák belpolitikai színtéren kell vég­érvényesen megvívni, s amíg ez nem történik meg, addig az ed­digi „karbantartás” a szlovák külpolitika nemzetközi hitelét már nem szavatolhatja. Új szlo­vák külpolitikát kell teremte­ni, s ezt az eddiginél is hatéko­nyabban kell majd külföldön művelnie „az európai pártok­kal kompatibilis” ellenzéki pártoknak, az ötpárti Szlovák Demokratikus Koalíciónak (SDK), a Demokratikus Balol­dal (SDL) és a Magyar Koalí­ció pártjainak. Rudolf Chmel úgy ítéli meg: csakis a „geopolitikai ábécé nem ismerete” nyomán han­gozhatnak el olyan ostobasá­gok, mint amilyenek a madridi csúcs után Szlovákiában el­hangzottak. Nevezetesen, hogy „a magyarok majd a saját naci­onalista érdekeik szolgálatába állítják NATO-tagságukat”. Mert Chmel szerint „1997. jú­lius 8.-a óta a trianoni ügy a NATO-szabályok keretein be­lül véglegesen megoldódott, így a Trianonban megrajzolt határok valóban sérthetetle­nek”. Ha már a szlovák vezetők a magyar-szlovák alapszerző­désen szereplő „saját kézjegye­iknek sem hisznek”, legalább „a tájékozatlan szlovák polgá­rokat ne szédítsék” azzal, hogy a magyarok el akarják szakíta­ni Szlovákia déli részeit. „Ha ugyanis Szlovákia nor­mális ország lenne”, akkor a madridi jel végérvényesen köddé oszlathatná a magyarok elszakadási törekvéseiről szó­ló mítoszokat, „bárki bárhol is élesztgesse azokat”. Szlovákia valós érdekeinek kétségtelenül az kedvezett volna, ha Madrid­ban meghívják a NATO-ba. Nem így történt. A madridi döntés „egyetlen pozitívuma” szlovák szempontból tehát a határok állandóságát érinti - fejti ki Rudolf Chmel, aki sze­rint Szlovákia annak ellenére is „enyhén szólva hűvösnek” mondható viszonyt tart fenn a „történelmileg legközelebb” álló szomszédjával, hogy a jó viszony Szlovákia lehetséges integrációjának korántsem el­hanyagolható feltétele. Chmel rámutat: a jelenlegi szlovák kormányzat túlbecsü­li az orosz és az ukrán kapcso­latok fontosságát, jóllehet azok is „ugyanúgy bizonytalanok, kaotikusak, és csak aláhúzzák a szlovák külpolitika ingatag voltát”. Az a tény, hogy ez a külpolitika „nem vezet sehon­nan sehová”, egy további, de aligha elhanyagolható körül­ményt is tartalmaz: az emberi vonatkozásokat”. Mert vajon hogyan élik meg az emberek azt, hogy „Meciar kormányzá­sa alatt Szlovákia igen rossz nevet szerzett magának”. Ezért szükséges, hogy az emberek felismerjék: minél előbb létre­jön az új alternatíva, Szlovákia annál korábban foglalhatja el végleges helyét a civilizált Európában. Beregszászi kisvasút Tudósítónktól A Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapít­vány 1995-től megrende­zi a kisvasutak napjai prog­ramsorozatot, amelynek célja a hazai kisvasutak megismerése, megmenté­se, jobb hasznosítása. A programban összesen 20 magyarországi kisvasút vesz részt. A rendezvé­nyekhez két külföldi kis­vasút is csatlakozott: a fe- ketebalogi (Felvidék) és a beregszászi (Kárpátalja). Az alapítvány és a Be- regvidéki Magyar Kultu­rális Szövetség együttmű­ködésének köszönhetően immár másodszor került megrendezésre a beregszá­szi kisvasút napja. A múlt évben kötött megállapo­dás értelmében minden esztendő augusztusának első szombatján ünnepük meg e napot. Augusztus 2-án Gáspár Jánosnak, a Magyar Köz­lekedési Közművelődésért Alapítvány igazgatójának vezetésével egy autóbusz- nyi magyarországi vendég érkezett a beregszászi vas­útállomásra, hogy részt ve­gyen az alapítvány által szervezett tanulmányúton. A csoportot a város, a BMKSZ és a vasútállomás vezetői fogadták. Jelen voltak a sajtó képviselői is. Az ország különböző vidékeiről érkezett vendé­gek — nagyrészt aktív vagy már nyugdíjas MÁV-dol- gozók - ellátogattak a beregszászi kisvasút fűtő­házába, majd városnézésen vettek részt. A nap máso­dik felében Nagyszőlősre utaztak, hogy megtekint­sék a Borzsa-völgyi kisvas­út ottani szakaszát is. Jövőre lesz 90 éves a beregszászi kisvasút. A helybeliek magyarországi barátaikkal közösen nagy­szabású ünnepségen akar­nak megemlékezni c jubi­leumról. Itt jegyezzük meg, hogy a kisvasutak megmentésé­re indított program egyet­len Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei kisva,sutja, a nyírvidéki kisvasút napjá­ra szeptember 13-án kerül sor. A Magyar Közlekedé­si Közművelődésért Ala­pítvány minden érdeklő­dőt szeretettel vár c látvá­nyosnak, hangulatosnak ígérkező ünnepségre. A cinikus Svájc és az alvó számlák MTI _______________ „A holocaust áldozatainak alvó számláiról közzé tett lista - legalábbis az osztrák nevek vonatkozásában - a folytatódó svájci cinizmus dokumentuma, olyan nevek önkényes felsoro­lása, amelyeknek viselői rész­ben nem is voltak a nácik ül­dözöttéi. Nem csak azért érheti szemrehányás az eljárást, mert az üldözöttek és elpusztítottak utódaira hárítja a feladatot, hogy hosszadalmas eljárások során bizonyítsák jogosultsá­gukat azokkal szemben, akik több mint fél évszázada hasz­nálták a pénzüket, s nem csak az a baj, hogy hamis reménye­ket keltettek a közzé tett ne­vekkel. De az osztrák nevek kö­zött nagyon sok az olyan, ame­lyeken a háború vége után év­tizedekkel nyitottak számlát - írta a bécsi Der Standard hétfői számában a nagy tekintélyű Hubertus Cerni író és újságíró. A lapban közzé tett lista sze­rint a svájci bankok névsorán szereplő 116 osztrák név közül 13 bizonyosan és öt feltehető­en a háború után létesített szám­lát, bizonyosan a nácizmus ül­dözöttéinek a neve hét, vélhe­tően üldözötteké tíz, és törté­nelmi gyökerű 23. A háború után sokan létesí­tettek bankszámlát Svájcban ilyen-olyan kényelmi okokból, például mert a határ mentén él­tek vagy Svájcban dolgoztak. Közülük többen szerepelnek a listán, s egyesek a személyi jo­gaik megsértése miatt per indí­tását fontolgatják, mivel ezek­hez a számlákhoz azért nem nyúltak, mert minimális össze­gek - egyes esetekben csupán néhány frank - van rajtuk. Az egyik ilyen számlatulajdonos elment a bankhoz, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy a közre adott listán szerepel min­den olyan számla, amelyhez az utóbbi tíz évben nem nyúltak. Az érintettek elmondták az új­ságírónak, hogy a bankok ma­guk sem jelentkeztek, noha a név és cím változatlan volt. A nácizmus tényleges üldö­zöttéi közül sokan a puszta név közlésével nem azonosíthatók - írta Cerni, aki alapos kutatást végzett, s számos névről feltárta, hogy hány ilyen nevű ember élt az érintett időszakban Auszt­riában, s mi lett a sorsuk. A svájci bankár urak csak maguknak tehetnek szemrehá­nyást azért, mert a lista hanyag összeállításával ismét kihív­ták maguk ellen a náci ara­nyok raktározásáról szóló spe­kulációkat - véli Cerni. Meg­említi a listán szereplő Elisa­beth Elder, Ernst Kaltenbrun- ner birodalmi biztonsági fő­nök özvegyét, aki lánya útján cáfolta, hogy svájci bank­számlája lenne. Ez lehet igaz — írta Cemi —, de épp úgy le­het elterelő manőver is. Végül Cerni rámutat: a lis­tákat annyira gondatlanul állították össze, hogy emö- gött már-már rendszert lehet sejteni. Nincstelenség

Next

/
Thumbnails
Contents