Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-04 / 180. szám
IL 1997. augusztus 4., hétfő Riport Esőisten igazán nem fogadta kegyeibe idén a Tisza-túrá- sokat. Még a bustyinói elősza- kaszon csak-csak kisütött a nap, de a Felső-Tisza-vidéken a kirándulók többször öltötték magukra az esőkabátot, mint a fürdőruhát. Mindehhez még a folyó magas vízállása is párosult. Víz alá kerültek azok a hangulatos kis homokpadok, amelyeken meg lehetett pihenni, és akár néhány órára monokiniben is lehetett volna napozni. Ehelyett maradt a koszos, hordalékos víz és az erős sodrás, de legalább nem kellett annyit evezni. A napok rendje általában hasonló volt. Késő délelőtl ébredés, pakolás, készülődés, sátorbontás. Hajót a vízre, és indulás. Csordogálás a vizen, és két-három-négy-öt óra múlva kikötés a következő állomáson. Sátorverés, újabb pakolászás, majd kajafőzés, mosogatás. Ha akadt a környéken egy diszkó, a fiatalabbaknak egy kis levezető táncikálás, majd hajnaltájt „takarodó”. Szerencsére a csend kedvelőinek külön táborhelyet jelöltek ki, így akár még aludni is lehetett. A vadkemping ilyenkor bocsánatos bűnnek számít. A Ti- sza-túrások nem arról híresek, hogy nagy rumlit hagynának maguk után, ezért az adott településen nem berzenkednek a túravendégektől. Akadt, aki rokonlátogatással kapcsolta össze a nyaralást, mások a környék szórakozóhelyeit keresték fel, a többség azonban maradt a táborhelyen. Talán az időjárás, talán a változó szokások, de valahogy nem éreztem igazán azt az összetartozást és felszabadult örömet, amit egy ilyen rendezvényre gondoltam. A kisebb csapatok jól elvoltak egymásközt, de nem tapasztaltam akkora összefogást. Mindenki úgy boldogult, ahogyan tudott. A Tisza-túra a hétvégén elhagyta megyénket, és remélhetően jövőre talán valódi vízparti nyár fogadja majd őket.
