Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-30 / 202. szám

Rólunk szól sül Kbiet­1997. augusztus 30., szombat Lehet, hogy kifogtam? Dal may Árpád (Új Kelet) ...No nem a legnagyobb xrntyot a császárszállási tóból, lanem egy közúti ellen- írzést. Szerdán este a Sós­ói úton. Lassan csordogál a gépko- sisor a városközpont felé. A zembejövő autók fel-felvilla- ó reflektorai adják tudtul aindazoknak, akiket illet, ogy rendőr áll az út szélén. „Hadd álljon - gondolom íagamban -, az a dolga.” Isten tudja: jobban csípem z útszéli rendőrt az útszéli ölgynél, még akkor is, ha az lobbi integetésére kötele­sen meg kell állnom, míg az tóbbi karjeleire kimondottan sin ajánlatos. Araszolgatunk tovább, már ltom is az autósort meg- zedelő hatósági közeget. Az őttem haladó gépkocsit ói­dra parancsolja, elindul a jzető felé. Hirtelen megtor­m, nyilván felfedezte gép- Dcsim ukrán rendszámát, isszalép, nekem is int. Igen n, de már mellette vagyok, [it tegyek? Integessek vissza tgy álljak meg? Fékezek, egállok, mert a rendőr ritkán ccel. Csak egy a baj: a leál- sáv foglalt, mögöttem kő­ik jönnek, mégsem tartha- m fel a forgalmat. Visszato- :nék, de nem lehet. Szerén­ára egy másik rendőr kise- : int, hogy menjek előre, áll- t meg a rohamkocsi előtt, ílatelt szívvel nézek rá, bár lom, hogy nem látja, sötét n. A második, a segítő rendőr ) hozzám.- Jó estét kívánok! - mon- m, mert én mindenkinek íré szoktam köszönni, meg mgy is hálás vagyok neki a ptségért.- Maga meg mit szerencsét- ikedik itt? - fömied rám vá­zul. Életem eddigi éveit Kár­alján töltöttem, s mert jó sfél évtizede vezetek gép­eit, sokszor volt szeren- m szovjet, majd ukrán köz- :edési rendőrökhöz. Ha mőrzésre leállítanak egy- / gépkocsit, első dolguk, gy köszönnek a jármű­dének, legtöbbször tiszté­nek is, majd bemutatkoz- :, megmondják nevüket és gjukat. A többi kérdés csak tán következik. Miért szerencsétlenke- i? - kérdezek vissza. A kollégám int, hogy áll- meg, maga meg majdnem i! Már megbocsásson, de a telt kollégája az előttem idő kocsit állította meg, em későn intett. A kollégám két kocsit cott megállítani - hangzik Jász.- Én azt honnan tudjam? - kérdem bátortalanul. Erre nincs felelet.- Právát, tyehpaszportot! - jön az utasítás.- A jogosítványra és a for­galmira gondol?-Arra! Odaadom.- A paszportot!- A személyi igazolványo­mat kéri?-Azt! (Eszembe jut egy rokon öregasszony, Juliska néni, aki élete végéig nem tanult meg oroszul, csupán néhány szót tudott megjegyezni e nyelven. Azokat a szavakat viszont állandóan használ­ta. Az Istennek sem mondott zsemlét, csak bulocskát, igazolást, csak szprávkát. Persze, hogy bántotta ez a fülemet, többször szóvá is tettem. „Hadd el - felelte ilyenkor-, ennyit tudok oro­szul, legalább gyakoro­lom.” Megfigyeltem, a ma­gyar rendőrök, legalábbis megyénkben, az ukrán rend­számú gépkocsik vezetői­nek igazoltatása közben előszeretettel használják a jogosítvány és a forgalmi engedély orosz nevét. Va­jon Juliska néni-szindróma ez, vagy olyan ostobáknak tartják a magyar nemzetisé­gű ukrán állampolgárokat, hogy nem tudják, mi a jo­gosítvány?- Nyissa ki a csomagtartót! - térít vissza a rendőr hangja morfondírozásomból. Örömömben, hogy nem bagázsnyikot mond, készség­gel teszek eleget a felszólí­tásnak.- Biztosítást! A hetedik mennyország­ban érzem magam! A rendőr magyarul beszél! Igaz, hogy a biztosítás orosz neve - sztrahovka - meglehetősen nyelvtörő, de némi gyakor­lással elsajátítható. Lehet, hogy az én rendőröm rádöb­bent arra, hogy olykor-oly­kor, különösen ukrán és ro­mán rendszámú gépkocsik magyar nemzetiségű vezetői­vel szemben nemcsak rend­őri, hanem nyelvőri köteles­ségei is vannak? Adja Isten!- Hol dolgozik? — hangzik az újabb kérdés.-Az Új Keletnél.-Hol?-Az Új Keletnél. Harmadszor nem kérdezi meg, hanem elviszi az iratai­mat a rendőrkocsiban ülő kollégájához, aki nyilván a felettese. Hosszú percekig tár­gyalják az esetemet.- Mehet! - lép hozzám a rendőröm.- Köszönöm, viszlát! Válasz nincs. Úgy látszik, ehhez hozzá kell szoknom. Üsse kő! Paprikás a Székely-gulyás Feladó: Székely Község Kép- viselő-testülete Címzett: Új Kelet Főszer­kesztője Tisztelt Főszerkesztő Úr! Alulírottak, azzal a tisztelet- teljes kéréssel fordulunk a T. Főszerkesztő Úrhoz, hogy az alábbi szövegezésű anyagot szí­veskedjen megjelentetni kiigazítás címen, a főoldalon, az Új Ke­let 1997. július 26., 28., és au­gusztus 12-i számaiban megje­lent „Székely: menekülnek a képviselők”. „Itt mindenki szent?” és „Fortyog a Székely- gulyás” Tapolcai Zoltán írásá­val megjelent újságcikkekkel kapcsolatosan: TAPOLCAI ZOLTÁN ÚJ­SÁGÍRÓNAK SZIMPATIKU­SAK AZ ÖNKORMÁNYZA­TI TÖRVÉNY ELŐÍRÁSAI, AVAGY A KÖRJEGYZŐ? TA­LÁN AZ ÖTÖK IS? Az újságíró fülest kapva, avagy sugallat hatására szenzá­ciót remélve, gyermeteg modor­ban belefog olyan témakör le­írásába, - bár bátorságát dicsér­ni lehet csak -, amelyet korábbi munkahelyén több ajtón keresz­tül hébe-hóba hangfoszlányok útján hallhatott egy-egy képvi­selő-testületi ülés Szervezeti Működési Szabályzatában rög­zítettek szerinti levezetési sza­bályairól. Ha csak nagyjából ismerné, ak­kor tudomásul venné, hogy az előbbi helyi rendelet, amit illő elsősorban a polgármesternek, és a testületi tagoknak betartani. Amennyiben valamelyik elő­írása figyelmen kívül van hagy­va, úgy a körjegyzőnek szólnia kell, sőt az ülésről készült jegy­zőkönyvhöz törvényességi ész­revételeit írásban is csatolni kell. Úgye, ez kötekedés, Ön szerint? Ázon megjegyzése, pedig, mely szerint „...a körjegyző, csa­patuk vezér alakja sorozatos tör­vénytelenségeket kövétett el” teljes jogszabályismeret hiányá­ra vezethető vissza, mert ezt ele­ve a különböző jogszabályok kizárják. A jegyzőnek a testületi ülésen szavazati joga nincs, csak ta­nácskozási joggal vesz részt, akkor hol követ el sorozatos tör­vénytelenséget? Talán akkor, amikor Apagy község Képviselő-testülete 1996. december 30-án hozzájárul a körjegyző kinevezéséig Kollo- nay István foglalkoztatásához akkor, amikor a közös testületi ülés, ahol a körjegyzői feladat megbízatás megtörténik 1997. január 15-e volt. Vagyis 15 nap­pal később. De ez még semmi. Mintegy 4 hónap múlva él jelzéssel a Hiva­tal, mely szerint hiányolja Apagy hozzájárulását. Ha egyszer a hozzájárulást Apagy megadta a körjegyző ki­nevezéséig, akkor miért kell mégegyszer megkérni, hol van itt a jogellenes foglalkoztatás, akkor a képviselő-testületnek mit is kell tulajdonképpen figye­lembe venni? Hol van itt az ötök mindent elsöprő akarata? Avagy az aka­ratukkal a jogszabályi elő­írásokat is lesöpörhetik? Vagy talán bandában szép az élet? Úgy látszik a „bandában” nagy az ellenszenv is. Jelenleg a háziorvos van a po­rondon, de nem a szakértelme, hanem a közalkalmazotti maga­tartás miatt. Úgye ez magyará­zatra szorul? Hisz a doktor Úr nem menekült? Valószínű, hogy igen. Először is, ha valakinek könnyű testi sértést okozott, mint orvos, de mint ember is, igyekszik elsősegélyt nyújtani, ez elmaradt. Elmaradt a ko/pcn/cn \ asaroli személygépkocsi használatára kötött szerződésben vállaltak teljesítése is, hisz magáncélra, sőt külföldi útjaira, nyaralásra is használta. Valószínű az ötök és a kör­jegyző kérésére fordított többlet idő miatt nem lett boncolgatva, hogy a jogosítványok érvénye­sítéséért járó pénzösszegek hova lettek befizetve, a rendőrségi vizsgálat az ügyben mit állapí­tott meg? De ez sem lett terítékre téve, hogy a testületi döntés értelmé­ben semminemű megtakarítást nem tudott felmutatni, pedig ez­zel egyetértett. A traktor és egyéb gépvásár­lás és annak használata szépen kidomborítva megjelenik az új­ságcikkben, de az ötök saját gép­parkjainak bemutatása elmarad. V aj on miért nincs bemutatva? Ha ez megtörténik, az az el­mefuttatás biztos a margó szélé­re kerül, illetve enyhén szólva ezt még a bölcsődében sem hin­nék el. Azt sem hiszik, illetve hitték el, ahogy a távbeszélői érintke­zés megtörtént, ugyanis ellentét­be került, önön magának mond ellent. Itt pontosan a jegyzővel való beszélgetésről van szó. „A teljes kompánia” válasz a feltett kérdésére, amire valószí­nű időközben ezt önön magának meg is magyarázott. A tenyérlenyomat biztosíték? Kié? Gondolja, hogy a parkíro­zóban lévő kocsin napjában csak egy tenyérlenyomat keletkezik? s ez pont az Öné lesz? nem gondolja, hogy egy kicsit mere­dek ez a megjegyzése? Ismét a jegyző, aki először ve­szi elő a barátságos arcát. Csak ismét az a baj, hogy a leírt té­nyek nem a valóságban megtör­ténteket rögzítették, vagyis a szóbeli megállapodás ami ket­tőnk között lett köttetve, sem­missé lett. Úgy látszik, ez is új­ságírói fogás? Avagy csak elírás? Mert az 1997. július 26-i és az 1997. au­gusztus 12-i cikkben egy és ugyanazon esemény másképpen van leírva, ugyanis a Falu Fej­lesztéséért Egyesület alakuló ülésén a megbízott körjegyző nem vehetett részt, bármennyire is szimpatikus, s bármennyire is el kell rajta verni a port. Könyör- günk, emlékezzünk már egy ki­csit a sajár írásunkra! Sajnos a cikk íróját ki kell áb­rándítani, mivel a kiutált ötök társaságában a megbízott kör­jegyző ezt a témát egyáltalában szóba sem hozta. A cikk írója folytatja a pontat­lanságát. Nem veszi ligyelembe, hogy faxon hiteles anyag érkezeti, amelyben nem szerepel a „jegy­ző törvénytelenségei” naprend, sőt „úgy hozott körjegyzőséget létre, hogy ebben nem volt pá­lyázat és a Közigazgatási Hiva­tal sem hagyta jóvá”. Bátorkodjunk a cikk írójának a figyelmébe ajánlani, hogy azl a bizonyos jegyzőkönyvet azon a napon az Ön sürgetése miatt nem írhatta alá a polgármester, amit előre is jeleztünk, s ami már másnap pótolva lett. Nagyon nagy bátorság volt le­írni a cikk írójának olyat, ame­lyet bizonyítania kell szükség esetén, ugyanis az „ötök hajtha- tatlansága mögött azt látják, hogy csak a saját érdekük és zse­bük mozgatja őket”. Fortyog a Székely-gulyás cikk is sok más melléfogást tük­röz, á kapott információ egyol­dalú, ígv a tartalom is. Ha a T. Újságíró Úr elfáradt volna a bíróságra, avagy a per iratanyagait elkéri betekintés végett, rájön, hogy többek kö­zött a fiktív számlákat is egy fél éve a Megyei Bíróság vizsgálja. így fény derült volna arra is, hogy a Megyei Munkaügyi Központ miért követel vissza 188.265 Ft-ot, ebből 21.849 Ft összegű kamatot. Folytatva a pontatlanságot, ami megint a körjegyzővel kapcsola­tos. A körjegyző már vádol. Va­jon hol? s miért? s milyen jogala­pon? s milyen jogszabályi rendel­kezések felhatalmazása alapján? —ha előbb vádol, akkor később ugyanazon bérleti szerződést már jogszerűnek találta? hát tényleg baj van a körjegyzővel? avagy ennyire szimpatikus len­ne valakinek? Újabb pontaüanság a cím vé­gén. A bizottság nem a szomszé­dos három település jegyzőiből tevődik össze, hanem valame­lyik a helyi két települési kép­viselővel együtt folytatna vizs­gálódást, nemcsak a körjegyző személyével, hanem a zárszám­adási rendelet elfogadásánál ta­pasztaltak vonatkozásában is. Úgy látszik a cikk írójának a pontossága sosem volt erőssége, bár a szerkesztőségben... Jelen kiigazítás iránti kérel­münk Székely Község Kép­viselő-testület 80/1997. /VIII. 18./ Kt. sz. határozatában rögzí­tetteken alapszik. A tett intézkedését, fáradozá­sát előre is tisztelettel megkö­szönjük. Székely, 1997. augusztus. Tisztelettel: Kollonay István mb. körjegyző Sipos Zoltán alpolgármester Sem a fentieknek, sem annak nem láttam értelmét, hogy bármilyen véleményt hozzáfűzzek. Az olvasók úgyis el tud­ják dönteni, mennyire voltam pártatlan, alapos krónikása az eseményeknek. Az itt olvasható levél betűre hű mása annak, ami a szerkesztőségünkbe érkezett. Tapolcai Zoltán Panoráma Bürget Lajos glosszája Kitörő lelkesedéssel fo­gadtam a hírt: a nyíregyhá­zi vadasparkban lesz Afri- ka-panoráma. Végre. Nem is tudtuk, mi hiányzik. Szó­val idevarázsolódik sza­vanna, sivatag, őserdő, benne vad és szelíd állat, néhány dárdás maszáj har­cos, egy sor tuszi menekült, hömpölygő Kongó és Zam- bézi, makáko és gnúcsorda. A lassan álllatkertté váló vadasparkban találkozha­tunk ezzel a szép kontinens­sel, és a látvány után ked­vünk kerekedik, hogy útra is keljünk. Mindez nagyon szép és jó ötlet. Csak azt nem értem, hogy ez az egész panoráma-ügy miért nem kezdődött valahol közelebb. Például igen iz­galmas lett volna egy kár­páti panoráma, havasokkal, medvékkel, eredő Tiszá­val, hatalmas fenyvesekkel. Szóba jöhettek volna alföl­di erdők panoráma-feldol­gozásai is, ahol csodálatos állatok, madarak, pillangók élnek, és a flóra is lenyű­göző. A Tisza-panoráma el­nevezésű látvány is adott volna újat mindenkinek, annak is, aki azt hiszi, hogy ismeri e tájat. Nem, nálunk Afrikával kezdődik az egész pano­ráma-akció. Egyszerűen annyira nem becsüljük sa­ját környékünket, a hoz­zánk elérhető közelségben fekvő és általában nem is­mert tájakat, természeti érde­kességeket, hogy megjele­nítésükön gondolkodnánk. Nem bánom, legyen majd egyszer Afrika-, Aüsztrália- 'és Antarktis^- panoráma is,’ de könyörgöm, a mi vilá­gunkat, a mi környezetün­ket ne a sor végére tegyük. Elméletileg egy vadaspark­nak lenne olyan funkciója, hogy a minket körülvevő környezet megismerésére, megszerettetésére, megóvá­sára neveljen.. Szemléleté­vel, látnivalójával, kon­cepciójával. Ehhez bizto­san jó eszköz lett volna egy olyan panoráma, ami ezt szolgálja. Nos, ismerjük meg és szeressük a gnút, védjük a Serengeli orosz­lánjait, lelkesedjünk a ní­lusi krokodilért. Hogy a Tátrában nyílik a havasi gyopár, hogy a Fogarasi havasokban jár a medve, hogy Bátorligeten szapo­rodik az elevenszülő gyík, hogy a Bükkben legelész a muflon, az maradjon az afrikaiak látnivalója. Vég­tére ez is megoldás, utaz­zunk majd oda, hogy vala­mit itthonról is láthassunk. Foto: Bozso Katalin Kü ldöttség érkezett Székelyből

Next

/
Thumbnails
Contents