Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-30 / 202. szám
Rólunk szól sül Kbiet1997. augusztus 30., szombat Lehet, hogy kifogtam? Dal may Árpád (Új Kelet) ...No nem a legnagyobb xrntyot a császárszállási tóból, lanem egy közúti ellen- írzést. Szerdán este a Sósói úton. Lassan csordogál a gépko- sisor a városközpont felé. A zembejövő autók fel-felvilla- ó reflektorai adják tudtul aindazoknak, akiket illet, ogy rendőr áll az út szélén. „Hadd álljon - gondolom íagamban -, az a dolga.” Isten tudja: jobban csípem z útszéli rendőrt az útszéli ölgynél, még akkor is, ha az lobbi integetésére kötelesen meg kell állnom, míg az tóbbi karjeleire kimondottan sin ajánlatos. Araszolgatunk tovább, már ltom is az autósort meg- zedelő hatósági közeget. Az őttem haladó gépkocsit óidra parancsolja, elindul a jzető felé. Hirtelen megtorm, nyilván felfedezte gép- Dcsim ukrán rendszámát, isszalép, nekem is int. Igen n, de már mellette vagyok, [it tegyek? Integessek vissza tgy álljak meg? Fékezek, egállok, mert a rendőr ritkán ccel. Csak egy a baj: a leál- sáv foglalt, mögöttem kőik jönnek, mégsem tartha- m fel a forgalmat. Visszato- :nék, de nem lehet. Szerénára egy másik rendőr kise- : int, hogy menjek előre, áll- t meg a rohamkocsi előtt, ílatelt szívvel nézek rá, bár lom, hogy nem látja, sötét n. A második, a segítő rendőr ) hozzám.- Jó estét kívánok! - mon- m, mert én mindenkinek íré szoktam köszönni, meg mgy is hálás vagyok neki a ptségért.- Maga meg mit szerencsét- ikedik itt? - fömied rám vázul. Életem eddigi éveit Káralján töltöttem, s mert jó sfél évtizede vezetek gépeit, sokszor volt szeren- m szovjet, majd ukrán köz- :edési rendőrökhöz. Ha mőrzésre leállítanak egy- / gépkocsit, első dolguk, gy köszönnek a járműdének, legtöbbször tisztének is, majd bemutatkoz- :, megmondják nevüket és gjukat. A többi kérdés csak tán következik. Miért szerencsétlenke- i? - kérdezek vissza. A kollégám int, hogy áll- meg, maga meg majdnem i! Már megbocsásson, de a telt kollégája az előttem idő kocsit állította meg, em későn intett. A kollégám két kocsit cott megállítani - hangzik Jász.- Én azt honnan tudjam? - kérdem bátortalanul. Erre nincs felelet.- Právát, tyehpaszportot! - jön az utasítás.- A jogosítványra és a forgalmira gondol?-Arra! Odaadom.- A paszportot!- A személyi igazolványomat kéri?-Azt! (Eszembe jut egy rokon öregasszony, Juliska néni, aki élete végéig nem tanult meg oroszul, csupán néhány szót tudott megjegyezni e nyelven. Azokat a szavakat viszont állandóan használta. Az Istennek sem mondott zsemlét, csak bulocskát, igazolást, csak szprávkát. Persze, hogy bántotta ez a fülemet, többször szóvá is tettem. „Hadd el - felelte ilyenkor-, ennyit tudok oroszul, legalább gyakorolom.” Megfigyeltem, a magyar rendőrök, legalábbis megyénkben, az ukrán rendszámú gépkocsik vezetőinek igazoltatása közben előszeretettel használják a jogosítvány és a forgalmi engedély orosz nevét. Vajon Juliska néni-szindróma ez, vagy olyan ostobáknak tartják a magyar nemzetiségű ukrán állampolgárokat, hogy nem tudják, mi a jogosítvány?- Nyissa ki a csomagtartót! - térít vissza a rendőr hangja morfondírozásomból. Örömömben, hogy nem bagázsnyikot mond, készséggel teszek eleget a felszólításnak.- Biztosítást! A hetedik mennyországban érzem magam! A rendőr magyarul beszél! Igaz, hogy a biztosítás orosz neve - sztrahovka - meglehetősen nyelvtörő, de némi gyakorlással elsajátítható. Lehet, hogy az én rendőröm rádöbbent arra, hogy olykor-olykor, különösen ukrán és román rendszámú gépkocsik magyar nemzetiségű vezetőivel szemben nemcsak rendőri, hanem nyelvőri kötelességei is vannak? Adja Isten!- Hol dolgozik? — hangzik az újabb kérdés.-Az Új Keletnél.-Hol?-Az Új Keletnél. Harmadszor nem kérdezi meg, hanem elviszi az irataimat a rendőrkocsiban ülő kollégájához, aki nyilván a felettese. Hosszú percekig tárgyalják az esetemet.- Mehet! - lép hozzám a rendőröm.- Köszönöm, viszlát! Válasz nincs. Úgy látszik, ehhez hozzá kell szoknom. Üsse kő! Paprikás a Székely-gulyás Feladó: Székely Község Kép- viselő-testülete Címzett: Új Kelet Főszerkesztője Tisztelt Főszerkesztő Úr! Alulírottak, azzal a tisztelet- teljes kéréssel fordulunk a T. Főszerkesztő Úrhoz, hogy az alábbi szövegezésű anyagot szíveskedjen megjelentetni kiigazítás címen, a főoldalon, az Új Kelet 1997. július 26., 28., és augusztus 12-i számaiban megjelent „Székely: menekülnek a képviselők”. „Itt mindenki szent?” és „Fortyog a Székely- gulyás” Tapolcai Zoltán írásával megjelent újságcikkekkel kapcsolatosan: TAPOLCAI ZOLTÁN ÚJSÁGÍRÓNAK SZIMPATIKUSAK AZ ÖNKORMÁNYZATI TÖRVÉNY ELŐÍRÁSAI, AVAGY A KÖRJEGYZŐ? TALÁN AZ ÖTÖK IS? Az újságíró fülest kapva, avagy sugallat hatására szenzációt remélve, gyermeteg modorban belefog olyan témakör leírásába, - bár bátorságát dicsérni lehet csak -, amelyet korábbi munkahelyén több ajtón keresztül hébe-hóba hangfoszlányok útján hallhatott egy-egy képviselő-testületi ülés Szervezeti Működési Szabályzatában rögzítettek szerinti levezetési szabályairól. Ha csak nagyjából ismerné, akkor tudomásul venné, hogy az előbbi helyi rendelet, amit illő elsősorban a polgármesternek, és a testületi tagoknak betartani. Amennyiben valamelyik előírása figyelmen kívül van hagyva, úgy a körjegyzőnek szólnia kell, sőt az ülésről készült jegyzőkönyvhöz törvényességi észrevételeit írásban is csatolni kell. Úgye, ez kötekedés, Ön szerint? Ázon megjegyzése, pedig, mely szerint „...a körjegyző, csapatuk vezér alakja sorozatos törvénytelenségeket kövétett el” teljes jogszabályismeret hiányára vezethető vissza, mert ezt eleve a különböző jogszabályok kizárják. A jegyzőnek a testületi ülésen szavazati joga nincs, csak tanácskozási joggal vesz részt, akkor hol követ el sorozatos törvénytelenséget? Talán akkor, amikor Apagy község Képviselő-testülete 1996. december 30-án hozzájárul a körjegyző kinevezéséig Kollo- nay István foglalkoztatásához akkor, amikor a közös testületi ülés, ahol a körjegyzői feladat megbízatás megtörténik 1997. január 15-e volt. Vagyis 15 nappal később. De ez még semmi. Mintegy 4 hónap múlva él jelzéssel a Hivatal, mely szerint hiányolja Apagy hozzájárulását. Ha egyszer a hozzájárulást Apagy megadta a körjegyző kinevezéséig, akkor miért kell mégegyszer megkérni, hol van itt a jogellenes foglalkoztatás, akkor a képviselő-testületnek mit is kell tulajdonképpen figyelembe venni? Hol van itt az ötök mindent elsöprő akarata? Avagy az akaratukkal a jogszabályi előírásokat is lesöpörhetik? Vagy talán bandában szép az élet? Úgy látszik a „bandában” nagy az ellenszenv is. Jelenleg a háziorvos van a porondon, de nem a szakértelme, hanem a közalkalmazotti magatartás miatt. Úgye ez magyarázatra szorul? Hisz a doktor Úr nem menekült? Valószínű, hogy igen. Először is, ha valakinek könnyű testi sértést okozott, mint orvos, de mint ember is, igyekszik elsősegélyt nyújtani, ez elmaradt. Elmaradt a ko/pcn/cn \ asaroli személygépkocsi használatára kötött szerződésben vállaltak teljesítése is, hisz magáncélra, sőt külföldi útjaira, nyaralásra is használta. Valószínű az ötök és a körjegyző kérésére fordított többlet idő miatt nem lett boncolgatva, hogy a jogosítványok érvényesítéséért járó pénzösszegek hova lettek befizetve, a rendőrségi vizsgálat az ügyben mit állapított meg? De ez sem lett terítékre téve, hogy a testületi döntés értelmében semminemű megtakarítást nem tudott felmutatni, pedig ezzel egyetértett. A traktor és egyéb gépvásárlás és annak használata szépen kidomborítva megjelenik az újságcikkben, de az ötök saját gépparkjainak bemutatása elmarad. V aj on miért nincs bemutatva? Ha ez megtörténik, az az elmefuttatás biztos a margó szélére kerül, illetve enyhén szólva ezt még a bölcsődében sem hinnék el. Azt sem hiszik, illetve hitték el, ahogy a távbeszélői érintkezés megtörtént, ugyanis ellentétbe került, önön magának mond ellent. Itt pontosan a jegyzővel való beszélgetésről van szó. „A teljes kompánia” válasz a feltett kérdésére, amire valószínű időközben ezt önön magának meg is magyarázott. A tenyérlenyomat biztosíték? Kié? Gondolja, hogy a parkírozóban lévő kocsin napjában csak egy tenyérlenyomat keletkezik? s ez pont az Öné lesz? nem gondolja, hogy egy kicsit meredek ez a megjegyzése? Ismét a jegyző, aki először veszi elő a barátságos arcát. Csak ismét az a baj, hogy a leírt tények nem a valóságban megtörténteket rögzítették, vagyis a szóbeli megállapodás ami kettőnk között lett köttetve, semmissé lett. Úgy látszik, ez is újságírói fogás? Avagy csak elírás? Mert az 1997. július 26-i és az 1997. augusztus 12-i cikkben egy és ugyanazon esemény másképpen van leírva, ugyanis a Falu Fejlesztéséért Egyesület alakuló ülésén a megbízott körjegyző nem vehetett részt, bármennyire is szimpatikus, s bármennyire is el kell rajta verni a port. Könyör- günk, emlékezzünk már egy kicsit a sajár írásunkra! Sajnos a cikk íróját ki kell ábrándítani, mivel a kiutált ötök társaságában a megbízott körjegyző ezt a témát egyáltalában szóba sem hozta. A cikk írója folytatja a pontatlanságát. Nem veszi ligyelembe, hogy faxon hiteles anyag érkezeti, amelyben nem szerepel a „jegyző törvénytelenségei” naprend, sőt „úgy hozott körjegyzőséget létre, hogy ebben nem volt pályázat és a Közigazgatási Hivatal sem hagyta jóvá”. Bátorkodjunk a cikk írójának a figyelmébe ajánlani, hogy azl a bizonyos jegyzőkönyvet azon a napon az Ön sürgetése miatt nem írhatta alá a polgármester, amit előre is jeleztünk, s ami már másnap pótolva lett. Nagyon nagy bátorság volt leírni a cikk írójának olyat, amelyet bizonyítania kell szükség esetén, ugyanis az „ötök hajtha- tatlansága mögött azt látják, hogy csak a saját érdekük és zsebük mozgatja őket”. Fortyog a Székely-gulyás cikk is sok más melléfogást tükröz, á kapott információ egyoldalú, ígv a tartalom is. Ha a T. Újságíró Úr elfáradt volna a bíróságra, avagy a per iratanyagait elkéri betekintés végett, rájön, hogy többek között a fiktív számlákat is egy fél éve a Megyei Bíróság vizsgálja. így fény derült volna arra is, hogy a Megyei Munkaügyi Központ miért követel vissza 188.265 Ft-ot, ebből 21.849 Ft összegű kamatot. Folytatva a pontatlanságot, ami megint a körjegyzővel kapcsolatos. A körjegyző már vádol. Vajon hol? s miért? s milyen jogalapon? s milyen jogszabályi rendelkezések felhatalmazása alapján? —ha előbb vádol, akkor később ugyanazon bérleti szerződést már jogszerűnek találta? hát tényleg baj van a körjegyzővel? avagy ennyire szimpatikus lenne valakinek? Újabb pontaüanság a cím végén. A bizottság nem a szomszédos három település jegyzőiből tevődik össze, hanem valamelyik a helyi két települési képviselővel együtt folytatna vizsgálódást, nemcsak a körjegyző személyével, hanem a zárszámadási rendelet elfogadásánál tapasztaltak vonatkozásában is. Úgy látszik a cikk írójának a pontossága sosem volt erőssége, bár a szerkesztőségben... Jelen kiigazítás iránti kérelmünk Székely Község Képviselő-testület 80/1997. /VIII. 18./ Kt. sz. határozatában rögzítetteken alapszik. A tett intézkedését, fáradozását előre is tisztelettel megköszönjük. Székely, 1997. augusztus. Tisztelettel: Kollonay István mb. körjegyző Sipos Zoltán alpolgármester Sem a fentieknek, sem annak nem láttam értelmét, hogy bármilyen véleményt hozzáfűzzek. Az olvasók úgyis el tudják dönteni, mennyire voltam pártatlan, alapos krónikása az eseményeknek. Az itt olvasható levél betűre hű mása annak, ami a szerkesztőségünkbe érkezett. Tapolcai Zoltán Panoráma Bürget Lajos glosszája Kitörő lelkesedéssel fogadtam a hírt: a nyíregyházi vadasparkban lesz Afri- ka-panoráma. Végre. Nem is tudtuk, mi hiányzik. Szóval idevarázsolódik szavanna, sivatag, őserdő, benne vad és szelíd állat, néhány dárdás maszáj harcos, egy sor tuszi menekült, hömpölygő Kongó és Zam- bézi, makáko és gnúcsorda. A lassan álllatkertté váló vadasparkban találkozhatunk ezzel a szép kontinenssel, és a látvány után kedvünk kerekedik, hogy útra is keljünk. Mindez nagyon szép és jó ötlet. Csak azt nem értem, hogy ez az egész panoráma-ügy miért nem kezdődött valahol közelebb. Például igen izgalmas lett volna egy kárpáti panoráma, havasokkal, medvékkel, eredő Tiszával, hatalmas fenyvesekkel. Szóba jöhettek volna alföldi erdők panoráma-feldolgozásai is, ahol csodálatos állatok, madarak, pillangók élnek, és a flóra is lenyűgöző. A Tisza-panoráma elnevezésű látvány is adott volna újat mindenkinek, annak is, aki azt hiszi, hogy ismeri e tájat. Nem, nálunk Afrikával kezdődik az egész panoráma-akció. Egyszerűen annyira nem becsüljük saját környékünket, a hozzánk elérhető közelségben fekvő és általában nem ismert tájakat, természeti érdekességeket, hogy megjelenítésükön gondolkodnánk. Nem bánom, legyen majd egyszer Afrika-, Aüsztrália- 'és Antarktis^- panoráma is,’ de könyörgöm, a mi világunkat, a mi környezetünket ne a sor végére tegyük. Elméletileg egy vadasparknak lenne olyan funkciója, hogy a minket körülvevő környezet megismerésére, megszerettetésére, megóvására neveljen.. Szemléletével, látnivalójával, koncepciójával. Ehhez biztosan jó eszköz lett volna egy olyan panoráma, ami ezt szolgálja. Nos, ismerjük meg és szeressük a gnút, védjük a Serengeli oroszlánjait, lelkesedjünk a nílusi krokodilért. Hogy a Tátrában nyílik a havasi gyopár, hogy a Fogarasi havasokban jár a medve, hogy Bátorligeten szaporodik az elevenszülő gyík, hogy a Bükkben legelész a muflon, az maradjon az afrikaiak látnivalója. Végtére ez is megoldás, utazzunk majd oda, hogy valamit itthonról is láthassunk. Foto: Bozso Katalin Kü ldöttség érkezett Székelyből
