Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-28 / 200. szám
] 997. augusztus 28., csütörtök Világkrónika Rettegésben élnek az utóbbi hónapokban az albán-jugoszláv határ jugoszláv oldalán lévő koszovói falvak lakói: szinte minden éjszaka érkezik egy-egy fegyveres banda Albániából, s a banditák nem haboznak meghúzni a ravaszt sem, ha a kiszemelt áldozat nem hajlandó kifizetni a rablók által követelt pénzt. Helyszíni jelentések szerint augusztusban több „rejtélyes" gyilkosság történt a határ menti koszovói falvakban. Albániából érkező bandák legalább harmincszor tettek látogatást az albánok lakta településeken. Az állig felfegyverzett rablók nem válogatósak: a pénz mellett elviszik a háziállatokat és a technikai berendezéseket is. A gátlástalan bűnözők a gyermekrablásoktól sem riadnak vissza: több ezer márkát kémek a családtagoktól, hogy visszaadják az elrabolt gyereket. Súlyosan megsebzett egy osztrák határőr kedd éjjel egy Olaszországba átszökni próbáló románt, aki rátámadt. Az illegális határátlépő egy harmincfős román csoporthoz tartozott, amely a karintiai Gailitz térségében próbált a zöld mezőn át Itáliába jutni. Feltehetőleg Magyarországon át érkeztek Ausztriába. Meglátva a határőröket, a románok egy közeli erdőbe menekültek, de később ötüket elfogták. Egyikük kezet emelt az egyik határőrre, aki fegyverhasználatra kényszerült. A támadó olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy mentőautóval a villachi kórházba szállították. A többi szökevényt tovább üldözték. Az amerikai űrhajózási hivatal, a nasa nem döntötte még el, ki lesz az az amerikai űrhajós, aki Michael Foale helyére lép a Mir űrállomáson, de a biztonsági megfontolások döntő tényezőt jelentenek - közölte kedden a Fehér Ház. „Részvételünk a Mir-programban megszámlálhatatlanul sok előnnyel jár a mindkét ország, az Egyesült Államok és Oroszország számára” - nyilatkozta Barry Toiv fehér házi szóvivő a Massachusetts állambeli Martha's Vineyard szigetén, ahol Clinton elnök nyári szabadságát tölti. Michael Foale utódja kinevezésének legfontosabb tényezője jelenleg a biztonság - idézte a szóvivőt az AFP. Clinton elnököt rendszeresen tájékoztatják a Mir helyzetéről, és az elnök ..továbbra is aggódik”. A szerb menekültek szervezett visszatéréséről tárgyalt Kninben kedden Veselin Pejnovic független képviselő és Radovan Vukelic szerb kisebbségi képviselő a város polgármesterével, Milivoj Tomassal. A horvát lel eddig inkább csak a szerbek egyéni kérelmek alapján történő visszatérését engedélyezte, többnyire hosszadalmas eljárás után. A Hina hírügynökség a knini polgármestert idézve közölte, hogy a városba 931 szerb menekül tért vissza, közülük 60 szervezett formában. Túlnyomó többségük idős asszony, s a hazatérés incidensek nélkül zajlott le - mondta Tomas. Knin a krajinai szerb terület „fővárosa” volt, s két évvel ezelőtt a a Vihar hadművelet keretében került horvát ellenőrzés alá, de a településről a horvát bevonulás elől szinte minden szerb lakos elmenekült. Vádol a horvát képviselő MTI Újabb vádakat fogalmazott meg a zágrábi magyar diplomáciai képviselettel szemben Jakab Sándor, a horvát parlament magyar nemzetiségű képviselője, miután néhány héttel ezelőtt Dembitz Sándor, a zágrábi városi önkormányzat egyik magyar nemzetiségű képviselője felszólította a horvát kormányt és a törvényhozást, hogy határolódjanak el Jakab vádaskodásaitól, és bocsánatot kért Szalay Zsolt zágrábi magyar nagykövettől, amiért Jakab még júliusban alaptalanul megtámadta a diplomatát. A Novi List című fiumei ellenzéki napilap szerdán„A magyar nagykövetség a horvátországi magyar közösség gyengítésére törekszik” címmel terjedelmes riportot közölt Jakab Sándorral, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) alelnökével. (E szervezet csak egyike a fogyatkozó horvátországi magyarság politikai és kulturális szervezeteinek, amelyek száma jelenleg 14. A HMDK egyik ellenlábasa a Horvátországi Magyarok Szövetsége (HMSZ). Egyetlen magyar párt működik Horvátországban: a Magyar Néppárt. A tavalyi hely- hatósági választásokon mintegy 7 ezernyi választásra jogosult magyar nemzetiségű állampolgárt írtak össze Kelet-Szlavóniában, Baranyában és Nyugat-Szerémség- ben - a tud.) Jakab képviselő még júliusban az FKGP budapesti sajtóértekezletén azzal vádolta meg Szalay Zsolt zágrábi magyar nagykövetet, hogy tönkre akarja tenni a HMDK-t, a horvátországi magyarság legnagyobb legitim politikai szervezetét. Jakab szerint az Illyés Alapítvány horvátországi alkurató- riumát egyedül Szalay Zsolt magyar nagykövet irányítja. A nagykövet cáfolatában felhívta a figyelmet arra, hogy a diplomáciai képviselet kötelességének tartja a kapcsolattartást mindazon pártokkal, szervezetekkel és politikusokkal, amelyek, illetve akik tenni tudnak a határokon túl élő magyarságért. Az Illyés Alapítvány alkurató- riumának munkáját távolról sem ő irányítja, hanem a budapesti kuratórium, amely felfüggesztette az alkurató- rium tevékenységét, mivel nem látta áthidalhatónak a testületben dolgozó HMDK- s és HMSZ-es tagok közötti ellentéteket. A NATO-bövítés költségkihatása A „visegrádi hármak” kilátásba helyezett NATO-csatlakozásáról decemberben születő „Csatlakozási jegyzőkönyvet” jó eséllyel valamennyi szövetségi tagország parlamentje ratifikálja majd, jóllehet egyes törvényhozásokban esetenként még érzékeny viták és egyes parlamenti pártok részéről biztosra vehető ellenszavazatok várhatóak. A ratifikációs eljárás a Tizenhatok körében 2-3 hónaptól egy évig terjed majd, így jó az esély arra, hogy amennyiben az alapszerződés módosítását jelentő jegyzőkönyvet decemberben valóban aláírják, úgy a tervezett időben, 1999-ben megtörténhet az újabb tagországok tényleges csatlakozása - derül ki az Észak-atlanti Közgyűlés e témában Brüsszelben közzétett kiadványából. MTI A tagországok és a partner- államok képviselőcsoportjait magában foglaló közgyűlés politikai ügyek bizottságának elnöke, a norvég Jan Petersen nevével fémjelzett jelentés azt tekintette át, hogy az egyes országokban milyen eljárási feltételekhez kötődik a ratifikálás lefolytatása, s hogy főként mely kérdéskörök kapcsán várható érdemibb vita. Ez utóbbi kapcsán a jelentés úgy véli, hogy alapvetően három kérdés kavarhat majd komolyabb vitákat. így több törvényhozásban is biztosítékokat várnak majd a bővítési folyamat tényleges folytatására; sokakat aggaszt majd, hogy a szövetség kelet-európai irányú szélesítése ne idegenítse el a NATO-kapcsolatok építésétől Oroszországot; de főként és mindenekelőtt visszatérő vitatéma lesz a bővítés valószínű költségkihatása, illetve a várható teherviselés az amerikai és az európai szövetségesek között egyfelől, illetve a tagok és a leendő tagok közötti oszto- zás ügye másfelől. Az eddigi tapasztalatokból és az eljárási ismérvekből levont következtetés szerint a leghosszabb (mintegy 12 hónapos) ratifikációs eljárásra Belgiumban és Görögországban kell számítani, míg a tagországok többségénél erre elegendő lesz maximum negyed-fél év. Főként a baloldali pártok részéről várható ellenállás egyes tagállamokban (így Németországban, Norvégiában), és a jelek szerint egyedül Hollandiában tapasztalható „erős tétovázás” a kérdéssel kapcsolatban egy kormánypárt (a koalíciós tag liberális VVD) részéről. Nem kizárt, hogy kísérlet történik a ratifikálás összekapcsolására más kérdésekkel: így Dániában a Folketing a közelmúltban két határozatban is kiállt a balti országokat is magában foglaló bővítés szükségessége mellett, míg Törökországban egyes politikai áramlatok Ankara NÁTO-szélesíté- si hozzájárulását attól tennék függővé, hogy az EU mutasson nagyobb készségét Törökország majdani uniós tagsága iránt. A Pelersen-jelentés szerint az egyik legkényesebbnek tekintett amerikai ratifikációs vitában különösen kiemelt helyet kap majd a költségek kérdése. Ez utóbbi kapcsán a kiadvány ismerteti Paul Gallis NATO- ratiíikálási ügyekben illetékes amerikai tanácsadó véleményét, aki szerint a szenátusban ma még sokan tartanak attól, hogy az új tagfelvételek tényleges költsége meghaladja majd a kormányzat által kilátásba helyezett 27-35 milliárd dolláros küszöböt, s hogy az európai szövetségesek vonakodni fognak ebből arányos részt magukra vállalni. A Petersen-jelentés utal arra is, hogy 20 szenátor júniusban közös levélben intézett kérdéseket a bővítés ügyében Clinton elnökhöz. A tíz kérdés egyebek között azt firtatja, vajon miféle katonai fenyegetésre kíván a NATO a szövetség védelmi „ernyőjének” kiterjesztésével megfelelni; a jelenlegi és a leendő tagországok készen állnak-e majd a várható költségek viselésére; a bővítésből „kimaradt” országokban ez utóbbi fordulat nem idézheti-e elő a belpolitikai helyzet destabilizálását, és nem áll-e fenn a veszélye annak, hogy a NATO bővítése miatt Oroszország esetleg vonakodni fog további hadászati fegyverzetcsökkentési döntést elfogadni, illetve végrehajtani. Mind Petersen, mind Gallis utalt arra, hogy összességében az amerikai törvényhozásban inkább „bővítéspárti” a hangulat, s mint Gallis megjegyzi, ha az eljárás simán halad, jövő tavaszra lezárulhat a „Csatlakozási jegyzőkönyv” ratifikálása az Egyesült Államokban is. Gaulieder-iigy MTI Szerdán délelőtt a koalíció távolmaradása miatt ismét meghiúsult a szlovák parlament rendkívüli ülése, amelyen az ellenzék az exképviselő Frantisek Gaulieder mandátumának visszaszolgáltatását szerette volna elérni, s ezzel érvényt szerezni az alkotmánybíróság határozatának. A kedden távolmaradt koalíciós képviselők szerdán sem jelentek meg a parlament ülésén, és várható, hogy a szerdai obst- rukció miatt csütörtökön ismét újrakezdődő rendkívüli ülésen ugyanez történik majd. A házszabály rendelkezéseit és a koalíció Gaulieder-ügyben tanúsított elutasító magatartását tekintve valószínűnek látszik, hogy a koalíció obstrukciósorozata folytatódik.- Ugye, mondtam: megint tovább nőtt a szakadék a szegények és a gazdagok közt Újságíróbáléi Ukrajnában D. Á. (Új Kelet) _ Legnagyobb szomszédunknál nem éppen életbiztosítás újságírói tevékenységet folytatni. Tavaly és ez év első felében összesen 42 merényletet követtek el ott hírlapírók ellen. E szomorú lista élén Odessza megye áll, ahol 12 alkalommal próbáltak zsurnalisztát eltenni láb alól. A múlt héten esett áldozatul Borisz Gyerevjanko, az odesszai esti lap főszerkesztője, aki a városi tanács képviselője is volt. Munkába menet érték a halálát okozó lövések. Az eset után sajtókonferenciát tartottak Az újságírók életének védelméről címmel. Előadásában Oleg Litvak, Ukrajna megbízott főügyésze hangsúlyozta, hogy az országban az újságírók nemcsak jogi védelemre szorulnak, de életüket és testi épségüket is veszély fenyegeti. Az ukrán honatyák törvénytervezetet készítenek elő az újságírók munkájának biztonsága érdekében. \ Hírről \ hírre Palota[ lstv^n (Új Kelet) Nem tisztem, de meg nem állhatom, hogy elmondjam véleményemet azzal kapcsolatban, misze- rint Egon Krenzet, az NDK hajdani — és utolsó - első számú vezetőjét hat és fél évi börtönre ítélte a német bíróság... Előrebocsátom, hogy a peranyagot nem ismerem, de jelen esetben ez talán nem is lényeges, hiszen nem az „igazságot” keresem, hanem általános és elvi kérdésekről szólnék. Távol álljon tőlem kiállni Egon Krenz mellett, az azonban mégiscsak szembetűnő, hogy - nemzetközi összehasonlításban - bizony vannak a döntésnek politikai felhangjai! Gondoljunk csak bele: Egon Krenz a dutyiban csücsül, míg magyar „megfelelői” az országot kormányozzák... Mert végül is mi a különbség? Ahogy Horn, Szűrös és a többiek „megnyitották” a határokat, úgy Krenzről is elmondható, hogy nem lövetett, és minden további nélkül hagyta a „fal” megmászását, majd lerombolását! Emlékezzünk csak vissza! Kohl kancellár ugyanúgy rázta Krenz kezét, mint Németh Miklósét és Hornét, vagy Pozsgayét. Akkor mi a különbség? Nyilvánvalóan az, hogy a németországi választások alkalmával a németek nem adtak annyi szavazatot a Német Szocialista Egységpártra, mint mi, magyarok a Magyar Szocialista Pártra. A NSZEP nem komoly politikai tényező, az MSZP viszont igen... Egon Krenz állítása tehát, amit a per után mondott („az egész nem más, mint Nyugat-Németország politikai bosszúja Kelet- Németország ellen”), bizony közel áll az igazsághoz. Az ítélet gyilkosságban való részvételről vagy valami ilyesmiről beszél, és egészen nyilvánvaló, hogy az NDK-ban „szokásos” tűzparancsra vonatkozik. Olyasmire, amit senki sem teljesített. Mert ha teljesített volna, ha a Krenz- féle hatalom komolyan véve megerősítette volna azt, akkor a „falmászáskor” bizony ezreket kaszáltak volna le a kelet-német határőrök géppisztolyai! A kérdés most már csak az, hogy a németek cselekedtek helyesen, vagy pedig mi, magyarok? Ha az európai elvek tisztasága a mérce, akkor mi, hiszen a politikai bosszú nem felel meg az európai normáknak és a Helsinki Záróokmány szellemének. A gyakorlat és a történelem azonban más rugóra jár. Igaza csak a győztesnek lehet, legfeljebb alakítanak ehhez egy kicsit a törvényeken... Remek üzenet ez azok számára, akik elvekben és megállapodásokban, ezek szentségében és sérthetetlenségében bíznak, és nem a politikai realitásban - azaz a nyers erőben...
