Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-22 / 195. szám
Mezőgazdaság Állásfoglalás F. T. (Új Kelet) ____________ A termőföld védelmét több érdekképviseleti szerv is magáénak érzi. Az augusztus húszadikai ünnepségek sem voltak mentesek a politikai villongásoktól. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt vezetője egyenesen azt hangsúlyozta ünnepi beszédében, hogy egyedül ők tudják kivezetni az országot a jelenlegi káoszból. Úgy tűnik, a parlamenti választások közeledtével felerősödnek a szólamszerű megnyilvánulások, és egyre gyakrabban hallhatjuk a különböző politikai irányzatok megnyilvánulásait. Legutóbb a gazdák képviselői fejtették ki véleményüket a termőföld megtartása érdekében. íme állásfoglalásuk: A Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége megalakulása óta következetesen síkra száll a termőföld belföldi természetes személyek kizárólagos földtulajdonlása mellett. Megítélésünk szerint a kormány által beterjesztett törvénytervezet közvetett módon lehetővé teszi külföldi természetes és jogi személyek földszerzését is, és teret ad a maffiatőkének. Sem a jogszabálytervezetből, sem annak indoklásából nem tűnik ki a tényleges kormányzati szándék. Megalapozottnak érezzük félelmünket, hogy a külföldi tulajdonba került élelmiszer-ipari vállalatok, bankok és értékesítő hálózatok után a magyar termőföld is külföldiek kezére kerül, és ez a magyar gazdákat megfosztja a gazdálkodás alapvető feltételeitől. A mai földárak az Európai Unió tagállamaiban kialakult éves földbérleti díjakkal azonosak. A jogszabálytervezet elfogadása esetén a magyar termőföld földindulásszerű felvásárlásával kell számolni, amely a magyar nagybirtokrendszer kialakulásához vezet, és a belföldi élelmiszerárak jelentős emelkedését vonja maga után. Együttműködve a népszavazás kiírását kezdeményező parlamenti pártokkal és érdekképviseletekkel, felhívjuk tagságunkat és minden magyar állampolgárt, támogassák a népszavazás kiírásának kezdeményezését. Bármennyire is tagadja a kormány, de a termőföldek külföldi tulajdonba juttatása már elkezdődött. Igaz, nem törvényes eszközökkel, de ha figyelembe vesz- szük az Európai Unióban szokásos normákat, akkor csak idő kérdése, mikorra legalizálhatják a zsebszerződéseket. Mint ismeretes, hazánk délnyugati tájain már megnőtt a föld ára, éppen ezeknek a törvénytelen megállapodásoknak köszönhetően. Most nem is igazán az határozza meg a föld értékét, hogy hány aranykorona, hanem az, hogy hol fekszik. A kormány nehéz helyzetben van. Egyrészt szeretne tiszta piaci viszonyokat teremteni, ami csak a teljes liberalizációval lehetséges, ehhez azonban nincs elég belső felhalmozott tőke. Ugyanakkor szeretne annak az elvárásnak is megfelelni, amikor csak tisztán hazai tulajdonban maradhatna a termőföld. A magyar mezőgazdaság gyors talpra állításához még milliárdokban kifejezve is sok pénz kellene; ennyi nincs a büdzsében. Hitel formájában szintén nem megoldható a dolog, amíg a szerkezetátalakítás, a fajtaváltás és a piaci viszonyok (kvóták) nem tisztázottak. Teljesen természetes, ha a nyugati kormányok védeni kívánják hazai termelőiket, ez a dolguk. Ugyanakkor nehezen fogadják el, amikor a tárgyalásokon a mi képviselőink próbálják meg ugyanazt. Szeretnék meghódítani a számukra nem is olyan mellékes magyar piacot, de természetesen úgy, hogy igazi konkurenciát ne jelentsen az ottani gazdáknak. Csak egy érzékletes példa: Dániában, Hollandiában, Belgiumban fizetnek a parasztnak, ha pihenteti földjét, és semmit sem termel rajta, tartva a túltermelés veszélyétől, inkább anyagi terheket vállalnak át a kormányok, mintsem felborítsák a viszonylagos belső egyensúlyt. Az érthetőség kedvéért tudni kell, a közös unió belső árai már évtizedek óta magasabbak, mint a világpiaci ár. Belső szabályozó rendszere nem is igyekszik letörni ezeket az árakat, nehogy a csalódott termelők rövid időn belül az iparban, vagy éppen a nagyvárosok peremén jelenjenek meg. Ennek a problémának a kezelése még többe kerülne, mint a jelenlegi céltámogatásokra fordított pénz. Csak a szocializmus éveiben érveltek a közgazdászok húshegyekkel, vajhegyekkel és azzal, hogy a tengerbe öntötték a kávét. Már régen nem igaz ez a tétel, és szabályozni tudják a túltermelést. A kérdés számunkra nem is ez. Inkább az, hogy megtaláljuk- e azokat a réseket a nyugati pajzson, ahol behatolhatunk. Jó példa erre a napraforgóolaj-termelés, amiben kezdetektől behozatalra kényszerülnek az uniós országok. Hazánk jó adottságokkal rendelkezik ennek a növénynek a termesztésére, és a több mint százmillós felvevőpiac igazi garanciákat jelenthet. És ez csak egy a sok közül. Talán most nem is azon kellene vitatkozni, miből mennyit vihetünk be, hanem, hogy melyek lennének azok a termékek, amelyekkel piacképesek lehetünk. Nem tudom, ezt a tendenciát mennyira zavarja majd meg a közelgő választás, de remélem, hogy komoly hatással nem lesz erre a folyamatra. 1997. augusztus 22., péntek Dinnyések Munkatársunktól _____ Má ra kiderüli, milyen baktérium okozta a kora tavaszi nagy dinnyepusztulást, de ez a tény már nem vigasztalja a hoppon maradt gazdákat. Vannak közöttük, akik másodvetéssel kísérleteztek, míg mások legalább értékesítési tapasztalatukat hasznosítják, és utánfutójukat megpakolva, mérhetetlen szabad idejüket is szeretnék nem is apró pénzre váltani. Ok azok, akik nem kis bosszúságot okozva végigdudálják az utcát, velük lehet alkudni, és kérésre természetesen meglékelik az árut. Az élelmesebbje közülük képes abban a faluban eladni a terményt, ahol felvásárolta, és igaza van. Ha ott van rá piac, akkor miért ne adná el ott helyben? Ha ott másnak nem jutott eszébe a nagy gondolat, akkor övé a dicsőség és a tisztességes jövedelem. Öntözés Ebben az évben nem kellett sokat locsolni, mégis egyeseknek túl drága lesz az idei termés. Akik lakóhelyüktől 8-10 kilométerre fekvő kertjükben öntözésigényes növénykultúrával foglalkoznak, azoknak még ez az év is ráfizetéses lesz. A rendszeres kiutazás is sokba kerül. Ha hozzászámítjuk a szaporítóanyag, a permetszer árát és az egyéb művelési költségeket, akkor a kiskertben termelt zöldségféle nagyon drága lehet. Sokaknak azonban nem a gazdaságosság az elsődleges szempontjuk, és lehet, hogy igazuk van. Jó levegőn tölthetnek néhány órát, csendben, nyugalomban, békességben lehetnek, minden pénzt megér. Ők nem számolgatnak, mi mennyi. Ők csak azt nézik, hogy a sajátjukat ehetik, tudják, mikor és mivel volt permetezve, és lehet, ez többet ér, mint a biokerlészel. Barackfa Jó apám évek óta kísérletezik azzal, hogy sárgabarackot honosítson meg a sívó homokon. Eddig nem koronázta siker igyekezetét. Vagy kiszáradt, vagy a monília vitte cl a kis csemetéket. Apám azonban mindeddig töretlen lendülettel ültette a lakat, majd vágta ki. Legutóbb azonban mintha megtört volna. A feladásról és a csatavesztésről beszélt. Nem értette, mit csinált volna rosszul, de valahogy elkopott a kitartása. Nem tudom, ősszel mihez kezd, veszi-c a bátorságot egy újabb telepítéshez, de ha most feladja, minden bizonnyal soha többé nem fog sárgaba- rackülletéshez. Még én sem tudom, mi az oka a sorozatos pusztulásnak, de azt mondom, ne adja fel. Előbb-utóbb sikerülnie kell! Megérett az őszibarack Hétről hétre kis Fekete Tibor (Új Kelet) A nyaralók és a gyümölcstermelők nagy örömére, ha megkésve is, de ismét itt a nyár. Nem vált be a „tarló lyuka” prognózis, és az előrejelzéseket tekintve legalább még egy hétig élvezhetjük a nyarat. A viszonylag szárazabb, meleg időben felgyorsult a gyümölcsérés. Most az őszibarack szezonja jött el. A szedése nem is olyan könnyű művelet, mert nem mindegy, mikor és hogyan szüretelünk. A mostani, közép-érésidejű fajtákra jellemző az utóérés. Ez azt jelenti, hogy nem kell megvárni, míg fogyasztásra alkalmas lesz a gyümölcs, hanem előtte két- három nappal már érdemes szüretelni, és inkább a rekeszekben érjen teljesre a termény, mint túlérett állapotban összetörjön a szállítás alatt. Mi magunk is meggyőződhetünk arról, mikor jó már a barack. Ha ujjunk nyomására puha a szem, akkor ne késlekedjünk a szürettel. Nem érdemes többsoro- san rakni az őszibarackot. Csak rekeszbe és egysorjával rakodjuk a termést. Öntözni kell a szamócát és a málnát. Ezek a sekély és bojtos gyökérzetű növények nem tudják az altalajból felvenni a vizet, ezért akármilyen csapadékos is volt a nyár, mégis szükséges locsolni. Arra ügyeljünk, ne a legmelegebb déli órákban locsoljunk, és ha egy mód van rá, akkor inkább árasztva öntözzünk. Ebből a szempontból legrosszabb a slaggal locsolás. Ha csak felülről tudjuk a vizet a növényekre juttatni, akkor inkább a szórófejes változatot részesítsük előnyben. Az apró szemekre porlasztott víz a harmincfokos levegőben felmelegszik, és kevésbé „perzseli meg” a felhevült növény levelét. Továbbra is hullik a szilva. A mostani termés még nem alkalmas fogyasztásra, de a korai fajták hulló termését már bedarálhatjuk a cefrébe. Különösen azoknak érdemes megszívlelni ezt a tanácsot, akik inkább almából főzetik pálinkájukat. A szilvának jobb a savtarlalma és kevésbé karcos. Befejeződött a gyomnövények második generációjának fejlődése. Most már nem kell újabb kelésekkel számolni, inkább a gyommagvak beérését kell megakadályoznunk. A mostani kapálást követően különösen fontos, hogy a kivágott növényi részeket (ha lehet, gereb- lyézés nélkül) villával hordjuk ki a sorközökből, mert még a félérett magvak is képesek kikelni. A ringlószilva is megérett a szedésre. Idén nem várható a szokásos mennyiségű termés, de ami van, az nagyon szép. Meg is látszik mindez a piaci árakon. Ez a fajta is hajlamos a túlérésre. Fajtától függően már rózsaszínen vagy pirospozsgá- san szedjük le a termést, mert később már nem bírja a szállítást. Igazából csak félbevágva, befőttnek konzerválható a ringlószilva, de ivólevet vagy híg lekvárt is főztek már ebből a fajtából. Nehezen tudom elképzelni, amint lekvár lenne a ringlóból, de talán más fajtákkal keverve középsűrű íz valószínűen készíthető belőle. Megbetegedett, néhol felsüll a paradicsom. A még csak sárgára érett termést sem kell kidobnunk, hisz „napra téve” befőzésre még alkalmas lehet. A savanyúságnak szánt zöld termést még nem kell leszednünk, de ha véletlenül le- pogyog, akkor ne várjunk a savanyítással. A csemegekukoricát már ne érleljük tovább. Ebben a meleg időben hamar megvénül. Ha van fagyasztóládánk, akkor megtisztítva, előfőzve tároljuk be a termést. mint az alma. A kettő együtt jól kiegészítheti egymást. Apropó, cefre: a hulló gyümölcs, még ha kicsit romlott is, jól erjeszthető. Cefréshordónak célszerű zárt fedelű, műanyag edényt használni, így nem szökik el az érlelés közben az illó- anyag és az alkoholtartalom sem. A szeszfőzdékben általában kétezer litertől párolják külön az alapanyagot. Ha mindenképpen ragaszkodunk a saját pálinkánkhoz, akkor inkább társuljunk a szomszédokkal. Ellenkező esetben azt kapjuk, ami a nagyüstben összejön. Megkezdődött az alma piro- sodása. Megtévesztő lehet a rózsaszínű héj, ettől még nem érett meg a termés. Ügyeljünk arra, hogy a fajtára jellemző érettségi állapotban szüreteljünk csak. A jelenlegi piaci árak csábosak, de a túl korai szüret miatt nem lesz télálló a termésünk, és élvezeti hatása is elmarad a kívánalmaktól. Téli eltevésre nem most kell megvenni az almát. A gyümölcsfák jelenlegi fejlettségét figyelembe véve csak úgy szeptember közepére érik be a termés, és betárolásra legalkalmasabb a szeptember hamadik és negyedik hetében szüretelt alma lesz. A túl késői szedés legalább annyira ártalmas, min az idő előtti. Igaz, hogy cukorban gazdagabb, édesebb lesz az alma, ugyanakkor több lehet benne a kórokozó és az erjesztő baktérium is. Hamarabb romlásnak indul, ezen felül a gombafertőzés is több kárt tesz a termésben. sBSBSBni J’", * « 1 KB .'»4 Hull (?) a szilva a fáról
