Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-18 / 192. szám
Falujáró 1997. augusztus 18., hétfő A régészeti leletek bizonyítják, hogy Tímár és környéke már a honfoglalás előtti korban is lakott terület volt. A táj éghajlata és szerencsés fekvése ugyanis kiváló földművelésre. A környék halban és vadban gazdag volt, a folyó és a mocsarak által adott természetes védelmi lehetőség letelepedésre ösztönözte őseinket. Honfoglalóink az állattenyésztéshez jó minőségű szántót találtak. A XI—XII. századból nincs írásos emléke a falunak, valószínűleg a tatárjárás során megsemmisültek ezek a dokumentumok. A tatárok 1241. március 31-én léptek magyar földre, egyik szárnyuk Tímáron is pusztított. Útjuk a szabolcsi földvár irányában vezetett, Zalkod felé átkeltek a Tiszán. A tatárok nyomán lakatlanná vált földet IV. Béla a Gutkeled nemzetségbeli István bánnak adományozta. Később a király ezt a területet visszave- hette, mert 1261-ben már az egri egyház birtokainak felsorolásában említik. A tatárjárást követő évszázadban a lakosság lélekszá- ma úgy felduzzadt, hogy /. Lajos magyar király az 1360- as években közigazgatási egységgé, faluvá szervezte. Ebben az időben a falu földesurai a Báthoryak voltak, és azok is maradtak a XVIII. század végéig. Báthory Gábor és István, majd I. és II. Rákóczi György bírta, majd Rákóczi Ferencé lett a gazdája, A szatmári béke után (1711) a Rákóczi javak a kincstárba jutottak. A hadakozások, a pusztító járványok, valamint a XVIII. század eleji tűzvész pusztításának következtében elnéptelenedett a település. A falut római katolikus szlovák és görög katolikus ruthén telepesekkel népesítették be. 1839-ben a tokaji királyi uradalomhoz tartozott. A jól gazdálkodó jobbágy-parasztok pénzhez jutottak, s amikor a hamardi birtokokat eladták, a timáriak megvásárolták az egész határt. A falu lakosai jólétben éltek. A vagyonszerzés ideje az első világháború kitörésével ért véget. A föld termőképessége leromlott, az állatállomány megfogyatkozott, az infláció miatt a pénz elértéktelenedett. Az 1930-as gazdasági válság hatására az itt élő parasztok is tönkrementek, a megszerzett földekből nem tudtak megélni. Az 1936-os olasz-abersszin háború idején sok burgonyát vásroltak a területről, így az újabb fellendülést ennek a távoli szomorú eseménynek köszönhették az itt élők. Ebben az időben a helybeli születésű Dényi János igazgatótól is sok segítséget kapott a lakosság. Ő volt a helyi hitel- szövetkezet könyvelője is, és az egyes gazdák magas kamatozású dollárhiteleit szövetkezeti kölcsönnel ren- deztette, amelyet már elviselhetőbb, alacsonyabb kamatozású részletekben kellett megfizetni. Boldogság, szomorúság Az oldalt írta: Kozma Ibolya A fotókat készítette: Lázár Zsolt Sofőrből lett „felfutott” A mezőgazdaság nem túl divatos ágazat mostanában, mégis nagy reménnyel vágtak vállalkozásukba a timári Milk-Tim Kft. vezetői. Korábban mind a négy tulajdonos a Béke Termelőszövetkezetben dolgozott. A rendszer- váltás után a téeszekre is felbomlás, illetve privatizáció várt, a dolgozók munkanélkülivé váltak, új állást kerestek vagy vállalkozásba kezdtek. Varga Zoltán azok közé tartozott, aki belevágott, s társaival együtt gazdasági társaságot hozott létre. Korábban gépkocsivezetői beosztásban dolgozott, majd vállalkozó lett, mezőgazdasággal, illetve mezőgazdasági szolgáltatással foglalkoznak. Magát „felfutott melósnak” nevezi.- Négy évvel ezelőtt kezdtünk vállalkozni - mondta. - Ma már nyolcvan fejős és ugyanennyi növendék tehenünk van. A nyers tejet Encsre szállítjuk, ott gyűjtik a környék gazdaságainak termékét, s kartellként egységesen áll ki érdekeinkért, piacaink bővítéséért. Általában extra vagy első osztályú terméket állítunk elő. Meggyőződésem, hogy odafigyeléssel, szaktudással lehet jó minőséget előteremteni. A bikákon igyekszünk minél hamarabb túladni, sajnos nem éri meg tartani. A borzasztóan magas takarmányárak miatt szinte felélik önmagukat, nincs rajtuk haszon. Az állattartáshoz földterületekre is ^szükségünk van, kilencven hektár szántón és huszonkét hektár legelőn gazdálkodunk. Munkánk húsz százalékát teszik ki a mezőgazdasági szolgáltatások. Néhány alkalmazottal dolgozunk együtt, s a kft. gépeivel felkérésre a lakosság földjeit is műveljük, elvégezzük a legfontosabb feladatokat. Sajnos hosszú időnek kell eltelni az állattartásban ahhoz, hogy kiderüljön, eredményes-e a vállalkozás vagy nem. Egy-egy borjú beállítása, nevelésének, tejhozamának eredményessége öt évnél hamarabb nem derül ki. A vál- lalkozás eddig még csak pénzt vitt el tőlünk. A kevéske nyereséget a fejlesztésbe kellett visszaforgatni, anélkül nem tudtunk továbblépni. Mennyire lesz sikeres a munkánk, még nem tudjuk, de reméljük a legjobbakat. Szombati szolgálat a Tisza*parton Jó illat terjeng a Tisza partján. Birka- és borjúpörköltöt főznek a timári polgárőröknek. A rendkívüli találkozó egész napon át tart. Most nem a község lakóinak biztonságára ügyelnek, hanem kikapcsolódnak, szórakoznak az önkéntes járőrök. Béres Zoltán, az őrség titkára rövid beszédével köszöni meg a férfiak áldozatos munkáját. Egyéves munkájuk alatt jelentősen megcsappant Tímáron a bűnesetek száma. Nyugodtan pihenhetnek a timáriak, nemcsak álmukat, vagyonukat is védik a polgárőrök. A szervezet negyvenkét taggal dolgozik, de a létszám folyamatosan bővül. Bárki beléphet a társaságba, amennyiben elmúlt tizennyolc éves, büntetlen előéletű és magyar állampolgár. A közeli rendőrőrssel szorosan együttműködve tevékenykednek, hiszen mindkét csoport egymásra van utalva. Közös érdekük, hogy megelőzzék a bűn- cselekményeket és felderítsék a lopásokat, a bűntényeket. A polgárőrök egyetlen fillér jutalmat sem kapnak munkájukért. Még a szolgálat ideje alatt használt üzemanyag árát sem kérik az önkormányzattól. A polgármester és Béres Zoltán az egész napos családi rendezvénnyel és a kiadós ebéddel hálálja meg munkájukat. Az ebédhez szükséges alapanyagot, a húst egy helybeli kft. ajánlotta fel. Több cég, magánszemély anyagilag támogatta a rendezvényt.- A férfiak gyarkan távol vannak az asszonyoktól - mondja a titkár -, ezért hívtuk meg őket is, hogy lássák, milyen környezetben, kikkel tölti estéit, éjszakáit a családfő. A felállított katonai sátor mellett Varga Zoltán főz társainak. Gyakran megkóstolja a birka- és marhagulyást. Az asszonyokra a húslevest bízza, véleménye szerint azt csak a nők tudják jól elkészíteni. A burgonyahámozás is a fehémép feladata. Fociznak a fák között, csónakáznak a Tiszán, vagy csak beszélgetnek a polgárőrök. Családtagjaik is jól érzik magukat a rendkívüli szolgálatban. Valamennyien jól ismerik egymást, hiszen egymás mellett élnek, együtt dolgoznak. Mindenkinek szolgálatára Türk János polgármester szerint hitvese már hozzászokott ehhez a sajátos életformához, hiszen korábban is ilyen intenzivitással végezte feladatait. Bízik a község jövőjében, megszállottként munkálkodik a fejlődés, a pozitív változás elősegítésén.- Munkapárti vagyok - mondja. - Másként nem is tudnék élni. Meggyőződésem, hogy el is éri célját az, aki dolgozik. Sajnos a közhasznú munkásaink egy része nehezen fogható munkára, éppen ezért ellenőrzőm őket. Ezt a falut olyanná szeretném tenni, mint amilyennek megálmodtam. Két és fél éve vagyok polgármester, 1994-ben úgy gondoltam, hogy az előttem álló négy esztendőt Tímárnak szentelem. Ez a község túl sokat fizetett már. Korábban mindig idegen településről választottak polgármestert a falunak. Én sem vagyok tősgyökeres timári, mégis idevalónak érzem magam. Nagy örömömre szolgál, hogy hamarosan befejezzük a kerékpárút építését, erre tizenhatmillió forintot nyertünk pályázat útján, a beruházás több mint huszon- kétmillió forintba kerül. Szigorú takarékosságban élünk. A hivatal dolgozói fizetésük kilencven százalékát veszik fel, én pedig az összeg háromnegyedét. A község nehéz helyzetben van, éppen ezért mindent meg kell tennünk a fejlődés érdekében. Ennyi lemondást vállalnunk kell. A testületi tagok egy fillér tiszteletdíjat sem vesznek fel munkájukért. Úgy vélem, hogy a faluban a csordásnak és a polgármesternek a legnehezebb a munkája, hiszen ők mindenkinek szolgálnak. Nem szeretném ezzel növelni a szerepemet, hiszen a jó célt mindegy, ki valósítja meg. A választás idején elmondtam programjavaslatomat, akkor elfogadták az itt élők. Most is az akkor elmondottakhoz tartom magam. Most is, akkor is a többség érdekeit képviselem. Szegénység, gazdagság
